Rész
1 3| virág vagytok ti benne,~Emberek!~Én a kertnek egy kis magja,~
2 3| És a költő megéhezett,~És emberek közé mene.~Tudá: az emberszív
3 3| faluban.~Új gödröt amott komor emberek ásnak.~Gyászhangja kiséri
4 4| mélyében e titkot.~Ha ez emberek itten~Észre találnák venni?...~
5 4| Megrezesíti,~Mint a bor az emberek orrát?~Nem szégyen, de nem
6 4| nézni iszony.~Potyognak az emberek,~Mint a legyek őszi időben.~
7 4| ruhákat~Nem látják a jó emberek.~Pinty úrfi a maga nemében~
8 4| aranynak érce,~Kincsleső emberek nem kis örömére.~A tündérgyerekek
9 4| Gyilkolják egymást, mint az emberek.~Idő, szárnyadnak még egy
10 5| S oda megyek ki, hol az emberek~Napestig mélyen alva fekszenek,~
11 5| nem csalódom,~Tán ők is emberek.~Pest, 1845. február-március~
12 5| Azt hivém, hogy csak az emberek közt~Van irigység és kajánkodás.~
13 5| lovának.~Pénzét a hitetlen emberek csalása,~Házát a Dunának
14 5| se hajts ama~Jajveszéklő emberek szavára.~Ekkép kellett volna
15 5| fölgyujtották,~Ledöntötték az emberek;~Romjai között egy ép oszlop
16 5| Koronként jőnek hozzám emberek,~Javokra vagyok, amint lehetek.~
17 6| a ronda földre,~Hol az emberek lábbal tiporják,~S mi lesz
18 6| Nemcsak mi vénülünk, mi emberek...~Mi volna, ami nem vénülne
19 6| aztán széttépték azt az emberek?~Nem, a világnak ti nem
20 6| Száműztem magamat az emberek közűl,~Magányba mentem és
21 6| Amelybe zárkozék, midőn az emberek~Olyan sokszor s olyan nagyon
22 6| S mind egy helyről: az emberek szivéből.~Oh szerelem, te
23 6| Legyünk rabokból ismét emberek!”~Ez nagyszerü, de véres
24 6| szép leend,~És lakni fognak emberek fölötte,~Hasonlitók az isten
25 6| zengitek,~Ti holdvilágos emberek,~A régi kort,~Mit elsodort~
26 6| szavaid, oh Kölcsey?...~Ti emberek, nem féltek: épen~E szent
27 7| Nem féljetek, szegény jó emberek,~Jön rátok is még boldogabb
28 7| réteken~Mentem keresztül. Ifju emberek~Jártak körűlem, mindegyik~
29 7| látomány!~Méregpohár, akasztott emberek,~Mindenhol ez, mindig csak
30 7| hadd menjek,~Hisz a föld az emberek hazája,~Embereknek csak
31 7| függtek~Rajta, mint akasztott emberek:~Akkor mondd meg, milyen
32 7| AZ ÉJ~Feküdjetek~Már le,~Emberek!~Vagy ha jártok,~Halkan~
33 7| vagdalkoznak némely~Nem t’om milyen emberek,~Hogy ez országban nyilvános~
34 7| kegyében~Hozzátok, gyarló emberek,~Amelybe örök igazságit~
35 7| ápolói,~E rongyos, éhes emberek,~Ők ápolák s menték meg...
36 7| jót kivántak~Egymásnak az emberek. -~Jót kivánok én is néked,~
37 8| mosolygást:~Őket ez érdemes emberek mulassák.~5~Megvallom őszintén,
38 8| Legyetek,~Vegyetek be az emberek~Sorába...~Rimánkodott a
39 8| gyermeke.~Ember hajol meg emberek előtt!~Ki embertársának
40 8| embertársaim~Rabokból ujra emberek levének,~Mert én őket, bár
41 8| gáncsolódást szörnyen szereti.~Rosz emberek, rosz emberek,~Követ gördítnek
42 8| szereti.~Rosz emberek, rosz emberek,~Követ gördítnek lábaim
43 8| terem, mert tudja ördög,~Az emberek mind százszeműek;~De én
44 8| Szép cifra boltok, cifra emberek,~Bámulva állt, bámulva ment
45 8| és~Az utcákon nem voltak emberek,~Csak egy öreg banya~Állott
46 8| koldulok,~Elűznek a kegyetlen emberek.~Te fogsz koldulni hát helyettem,~
47 8| érni egykor,~És azután az emberek belőle~Világvégéig lakomázni
48 8| világban,~Az életben, az emberek között,~Hol minden lépten
49 8| De jöttek hozzá szegény emberek,~És meghivák őt falujokba~
50 8| jegyzőt~Hallgatták a vén emberek,~És jobban hallgaták, mint
51 8| müvekben? az,~Hogy a papok nem emberek,~De ördögök,~S a királyok
52 8| nem istenek,~Hanem csak emberek,~És minden ember ember egyaránt,~
53 8| senkiök;~Eresszetek, jó emberek,~Eresszetek, hadd lássuk
54 8| Lenéző gőggel megy az emberek közt,~Mint a szelindek a
55 8| Azt gondolom: csak gyönge emberek,~Nem győznek most gyalázni
56 9| Ki a házból, ki a síkra,~Emberek,~Most az egész Magyarország~
|