Rész

   1  1|            szívem édene.~S ha szólanék is, mit remélhetek?~A sors
   2  1|                irtva~Szűmből s akkoron is hajlik öledbe fejem;~Hisz
   3  1|           sírkövemre majd,~S a jégszív is talán, kinek~Átkai nyomák
   4  1|                nem meleg?~Vándorlok én is, ámde pályám~Ellenkező:~
   5  1|              sötét vidék.~Sötét e szív is, hű szerelmem honja,~Reá
   6  1|              gyöngyeit.~Megtelt e szív is, könyeim peregve~Áztatják
   7  1|           virágcsa fonyad.~Hervadok én is majd, s hervadván enyhre
   8  1|          fenekében~Nem egy szép gyöngy is áll.~Pápa, 1842. február~
   9  1|         szerelmü szívpár~Kis kunyhóban is megfér.~Pápa, 1842. február~
  10  1|            drága nő.~Csak itt a földön is teríthetsz,~Gyümölcsfánkhoz
  11  1|             hely.~Aprócska vendéginket is hídd,~Mert úgy kiéhezém;~
  12  1|              úgy kiéhezém;~A legkisebb is hagyja fészkét,~Ha álom
  13  1|                Ha úri mód nem élhetünk is,~Van mégis kenyerünk,~Van
  14  1|         szeleknek,~Sírjaikkal emlékeik is vesztek;~A vitéz kor fénytettei
  15  1|              már bút feste;~A barátság is, s a szerelem~Kéje vész
  16  1|              Költőnek lenni isteni,~Én is költő leszek!~Varázserővel
  17  1|           költő lenni vágy,~Éheztem én is... s folyt a dal~S enyém
  18  2|               forrása.~Járok, kelek én is zöld erdőben.~Nap lementén
  19  2|               kötelét eltéphető:~Nincs is ember, aki oly két szívre
  20  2|                vezetett,~Még szerelmet is egy lénynek áldozánk -~Néked
  21  2|         köztünk kézről kézre járt:~Ott is a hon éltetését zengte szánk,~
  22  2|            éltetését zengte szánk,~Ott is a hon megvetőit átkozánk.~
  23  2|            Romhalomba dönteték:~Tűnjön is nagy messze tőlem,~Hogy
  24  2|              az oldalbordájára;~Fiatal is, szép is a menyecske -~Ugy
  25  2|        oldalbordájára;~Fiatal is, szép is a menyecske -~Ugy segéljen,
  26  2|                  Hja, a sót vén kecske is megnyalja.~Hanem ez csak
  27  2|         hiányzik ilyetén lecke:~Fiatal is, szép is a menyecske.~Történik,
  28  2|         ilyetén lecke:~Fiatal is, szép is a menyecske.~Történik, hogy
  29  2|         ballagott hozzája,~Már készült is erősen reája,~Mit feleljen?
  30  2|              majd szól a lecke:~Fiatal is, szép is a menyecske.~De
  31  2|               a lecke:~Fiatal is, szép is a menyecske.~De most ez
  32  2|        szerepet,~S a színpadon először is~Nevetnem kelletett.~Én a
  33  2|           Zengenek;~Egyszersmind az ég is~Hallja meg.~Hosszan nyúljon,
  34  3|            versz a sír után?~Van-e ott is élet és bor és leány?~Mit
  35  3|                termenek.~Ez arc fölött is két patak foly,~Folytok,
  36  3|           hullj;~O a halálban~Számodra is tán~Megnyúgovás van.~Kecskemét,
  37  3|                néz.~Anyám, álmodtam én is egyet,~Nem fejtenéd meg,
  38  3|           éltetni~Az ég... vagy álmunk is hazud?...’~„Anyám, az álmok
  39  3|                valaki azt gondolná,~Én is kakas vagyok talán;~S hej,
  40  3|              szivet bírt~E kebel -~Azt is a kend lyánya~Lopta el.”~
  41  3|           életet.~Fa, mint most, akkor is virúlt.~Árnyában sok megnyúgodott;~
  42  3|                 De használt a költőnek is:~Ágáról tört koldúsbotot.~
  43  3|               Igen bizony, volt lantja is,~Mely zenge bűvösbájosan.~
  44  3|          semmit sem éhezem,~És nincsen is szükség reá,~Hogy elcseréljem
  45  3|             oly pogányúl~Csépele.~Mért is tart hát kertet s benne~
  46  3|          Haddelhadd.~Én teremtőm! mért is értem~E napot?~Megrakott,
  47  3|             vert az óra,~Tudjuk ám!~Ön is rak a tüzre rosz fát,~Bácsikám.~
  48  3|             még a bájjal aztán~A jóság is frigybe lép!~Isten, ilyet
  49  3|              gyászos tévedésünk.~Engem is hogy csillogó reményem~Biztatott
  50  3|               rám ismernének?~Legalább is felkötnének.~Nincs a fokos
  51  3|             futni, ha futni kell.~Hogy is tudnék futni mostan?~Mikor
  52  3|              Nem csak fejem, de szívem is -~A bor meg a leány hamis.~
  53  3|         Aratásba kapok.~Érik szerelmem is,~Mert forró a szivem;~Légy
  54  3|               pipám javában égett,~Nem is mentem én a végett!~Azért
  55  3|             rakott eszemadta,~Lobogott is, amint rakta;~Jaj de hát
  56  3|           életemben szenvedtem,~Nagyon is sok e parányi életre!~Annyi
  57  3|          összerogy.~Adománya mindössze is~E lantocska és a dal,~Mit
  58  3|              tavasz éke nekem,~Indúlok is olykor örűlni virághoz;~
  59  3|              már az időnek,~Mely engem is ágyba tesz itten alant,~
  60  3|              hanggal egyetemben~Lelkem is a másvilágba reppen.~Diószeg,
  61  3|        Nézzétek el, ha hibázok -~Tudom is én, mit csinálok!~Székelyhíd,
  62  3|              napsugár,~Melynek mosolya is faggyal jár.~Be sokat szeretnék
  63  3|               levék!~És a lyányka most is~Csak a régi még.~Nem, tovább
  64  3|             Hát ha volna még mostohább is,~Nem maradnék-e itt tovább
  65  3|              Nem maradnék-e itt tovább is?~Nagyon kedves nekem ez
  66  3|              De ha volna még mostohább is,~Megmaradnék itten tovább
  67  3|               Megmaradnék itten tovább is.~Debrecen, 1843. december~
  68  4|       jövedelem?~A színész elébb-utóbb is~Csak megszökni kénytelen.~
  69  4|               Téged nekünk az ég miért is ád?~Azért-e csak?~Hogy hervadandó
  70  4|               már meg sem értenéd.~Nem is kivánom megtérésedet,~Akár
  71  4|              Uj frígyemet.~Az istenség is tehetetlen~Eggyé büvölni
  72  4|          Nyúgoszik fejkötője.~Oh miért is emlékezem~Halálodra, én
  73  4|                S lábaim most már öttől is inganak.~Ing a lábam, a
  74  4|       megártani.~Nekem a bor hogymikép is~Ártana?~Hát hiába voltam
  75  4|               van.~Útmutatást nekem ne is~Adjatok,~Szent Dávid hárfájára
  76  4|             egy mérföldig tartana.~Hol is hagytam?... tudja gólya...~
  77  4|              utósó...~Vagy nem az?~Mit is mondtam a malomról... én
  78  4|                az álom~Környekez.~Elég is ma a tivornya, ágyba hát!~
  79  4|               mást magamnak,~Találj te is mást magadnak;~Éljed világodat
  80  4|               énnéköm mestörségöm, nem is kő,~Van azé jó keresetöm,
  81  4|             keresetöm, jobb se kő,~Vót is, van is, lösz is, hiszöm
  82  4|                jobb se kő,~Vót is, van is, lösz is, hiszöm istenöm,~
  83  4|               kő,~Vót is, van is, lösz is, hiszöm istenöm,~Míg utast
  84  4|            várost elkerülném,~Az isten is megverne.~Egyúttal azt is
  85  4|              is megverne.~Egyúttal azt is megtekintem,~Hol vítt Dobó
  86  4|              kedvem lészen;~Még verset is csinálok - Pesten~Eladhatom
  87  4|             ígyen megyen.~Én ugyan nem is tudnám, hogy~Tél vagyon,~
  88  4|           helyett! -~Idelátszik a hegy is, hol~Dobó a hír könyvibe~
  89  4|                ember~Korhelység nélkül is ellehet.~Naponként egy messzely
  90  4|            hogy berántana engem:~Nekem is volna halászni kedvem.~Pest,
  91  4|         orvosság nem ad. -~S tán eddig is azért ejték csak~Nő elleni
  92  4|                  Megérem-e, hogy nekem is lesz~Szép csendes házi életem?~
  93  4|                   No hisz izzad még az is szegény!~Mert bizony már
  94  4|               dolgokat,~Hogy lábszárok is remeg bele,~Mintha volna
  95  4|          dohányt, mely benned ég;~Hogy is ne? füstöd fellege,~Miként
  96  4|               szeretem a dohányt;~Hogy is ne? pipa és leány~Érettem
  97  4|                Mit mondok majd először is~Kedvest, szépet neki?~Midőn,
  98  4|               jött;~Még a szinészetről is~Sok más egyéb között.~Szemében „
  99  4|            Szemében „mesterségem”~Most is nagy szálka még;~Előitéletét
 100  4|               sokat koplaltál,~Mutatja is szined.~Szeretném látni
 101  4|           ilyes~Dolog haszontalan.~Nem is lehet csodálni!~Csak húsvágáshoz
 102  4|             boritalra.~Biblia~A lelkem is sir!... - És miért?~O mert
 103  4|      fosztogatók közé keveredtem;~Most is köztük élek magam szégyenére,~
 104  4|            kisleány!~Hisz már a nélkül is részeg vagyok -~Megrészegített
 105  4|           gondom;~A jóisten majd eztán is csak ád.~Azért szerezzem
 106  4|                bú - de vígadás~Kéjében is pezsg ám a vér.~S én már
 107  4|             ott vig ám!~De az atyushoz is lejárunk~Kivált pénzfogyatán.~
 108  4|                Csinálok ám teringettét is,~Hogy bámulnak bele!~Maholnap
 109  4|        elkészűl egy-egy dicső vers,~Én is levetkezem,~Hozzád simúlok
 110  4|               professorom.~A poesisból is ebbe~Estem inter alia;~Absurdum
 111  4|             isten, ember előtt;~De azt is mondhatom,~Hogy ez a világ
 112  4|              rosz időbe’...~De tehetek is én arról,~Hogy oly igen
 113  4|                szomorú vidéken.~De itt is nagyobb volt~A bú örömemnél:~
 114  4|                között terem,~Mátkámnak is kék virág van a szemiben.~
 115  4|          melegen.~Nekem ez a világ nem is kellene,~Ha nem volna kedvesem
 116  4|        SZÍNBIRÁLAT~Hogy játszottak? ne is kérdezzétek!~Vétek volt
 117  4|            álltak s beszéltek.~A darab is rosz, silány végképen,~Untató
 118  4|                tégedet.~Már ismeretlen is szerettelek,~Hát még mióta
 119  4|               persze, hogy tudod;~Hogy is feledhetnéd azt a napot?~
 120  4|             anyám.~Apám kibékült; volt is rája ok:~Hiszen szinész
 121  4|              nem töröm magam;~Jelenleg is - amennyi, annyi - van.~
 122  4|       gondolkozom,~S ha a jövőbe vetem is szemem:~Vagyon dolgában
 123  4|             Szegény menyecske, még meg is ver.~Ha megunod ezt az életet,~
 124  4|               légy szinész!”~Hát addig is, mig újra, elzárt~Mennyországomba
 125  4|               fönn elvégezik.~Fölöttem is határozott~Az égi végzemény:~
 126  4|               hallotok.~E dolgon magam is~Nagyon csodálkozom,~De mégis
 127  4|             dőlt nagy férfi,~Még magam is ugy járhatok.~Pest, 1844.
 128  4|                szerelmemet.~Csak hozza is! mert az nekem haj~Mindig
 129  4|           nyelves asszony,~Hogy tovább is nem maradtam otthon;~Mert
 130  4|               Reggelig most otthon nem is látnak.”~*~Gaz szolgáló!
 131  4|       szemfödél, itt~Domborodjék a sír is fölöttem.~Pest, 1844. július~
 132  4|              szebb. Jőjetek.~Hanem meg is szököm előletek.~Pompás
 133  4|           várom őket már.~Jeles család is. Annyit mondhatok.~Körében
 134  4|                Derék.~Az embert mostan is magázza még.~S mily érdekes
 135  4|            személy,~Még az irodalomról is beszél.~Könyvtára van szobája
 136  4|                 A BOLDOG PESTIEK~Hiába is dicséritek~A szép természetet!~
 137  4|            sóhajtok, hogy~Még a kárpit is meglebben.~Nézd, a bú mint
 138  4|                pofámot...~Ugy de bánod is te mindezt!...~‘Sz az malheuröm,
 139  4|         föltámadást várja,~De még most is kedves nekem a munkája.~
 140  4|               bélyegzi elmésség,~Azért is olvasni lelki gyönyörűség.~
 141  4|              ennél már nagyobb inségem is vala.~Pest, 1844. július-augusztus~
 142  4|               pénz,~S menjünk, először is csizmát veszek.~Pest, 1844.
 143  4|                pedig nem egy van;~Hogy is ne volna?... magyarok vagyunk,~
 144  4|                 De mikor még ez az egy is~Sok!~Előbb-utóbb sírba vinni~
 145  4|           dorgálás a~Bér.~Már ilyesmit is gondoltam~Én:~Megverem...
 146  4|               Igy hát hahogy orditanék is:~Meghallani nem volnának~
 147  4|               kiderűl~A sötétlő konyha is éjjel,~Ha kólyika kezdi
 148  4|                Mert Erzsók asszony nem is issza a bort...~Csak ugy
 149  4|            ártatlanságnak~Tiszta vizét is~Bémocskolja iszappal,~A
 150  4|                Az igaz, más kocsma nem is volt~A faluban.~Ide járt
 151  4|             már hazamenni tanácsos.~Ma is így megy~A szemérmetes Erzsóknál.~
 152  4|              Peti,~A fűzfán fütyülődet is,~Aki megáldott!”~S Peti
 153  4|             isten~Életedet s unokáidat is,~Amily őszinte leszen~E
 154  4|                Harmadik ének~Oh nagyon is jószívü közönség,~Különösen
 155  4|                Hús és csont testvéreim is.”~A kötél jó szíve megindult~
 156  4|             orrát?~Nem szégyen, de nem is harag az,~Csak én tudom
 157  4|            napot adj isten,~Hát kelmed is eljött?”~Ezek voltak szavai~
 158  4|             Nem mondott semmit,~De nem is hallotta beszédét~Bagarja
 159  4|              vele el fog aludni~Életem is!...~Itt várom itéletemet;~
 160  4|               meg letevé,~Hogy az orra is érte a földet.~„Én ütlek
 161  4|               életbe, ahol tán~Nincsen is élet -~Ha nem veszi észre
 162  4|                  Hát még mesterségemet is~Gyalázni mered?~Te hitvány
 163  4|          tenyerű Fejenagy,~S neki most is „mester uram” volt.~„Mester
 164  4|              mester uram~Itt vagyok én is.”~S ezzel nekiugrék~A fondor
 165  4|            rogyott~A helység kalapácsa is,~Mivel üstöke mindig~Marka
 166  4|           Fölnyitva szemének másodikát is,~E kérdést látá szükségesnek:~„
 167  4|                vonultan,~Kínjában most is nyögve, kucorgott.~Oh Hamlet!
 168  4|          bevégzéd~Emberül e munkát.~Én is pihenek~Babéraimon,~Miket
 169  4|               Gödrömet a sírásó,~Bánom is én!~Azért én élni fogok,~
 170  4|        dolgokat cselekszik. Itt már az is orrára köttetik a nyájas
 171  4|                 Hogy a bort, öcsém, te is szereted.~Ej be derék gyerek
 172  4|           kínnal issza.~Ember a lelked is, atyámfia!~Imádkozzunk a
 173  4|             megvendégelnélek.~De miért is nem jösz egyszer hozzánk?~
 174  4|              akasztja,~De még csak nem is kesereg.~Pinty úrfi a maga
 175  4|             teszen szert öltözetre?~Ez is igen eredeti:~Bál- és egyébre
 176  4|               derék legény!~Arszlánnak is beilleném.~Ha már nem volna
 177  4|               derék legény!~Arszlánnak is beilleném.~Ha volna több,
 178  4|               derék legény!~Arszlánnak is beilleném.~Ha a nadrágom
 179  4|               derék legény!~Arszlánnak is beilleném.~Ha a csizmámnak
 180  4|               derék legény!~Arszlánnak is beilleném.~Ha majd e ha,
 181  4|            mégyen.~Indulóban vagyok én is,~S nem megyek magamban;~
 182  4|            Barna éjszakához;~Megyek én is, megyek én is~Barna kisleányhoz.~
 183  4|                Megyek én is, megyek én is~Barna kisleányhoz.~Pest,
 184  4|              süt belé soha.~Még a füst is rózsaszínű,~Melyet rosz
 185  4|               váltott~Csak egy jó szót is velem.~S annál megfoghatlanabb
 186  4|               mi lettünk.~Hanem még az is igaz ám,~Hogy harcoltunk
 187  4|           mivelhogy elhervadni fog,~Ne is ápolgassam én e fát?~Más
 188  4|         vándorbotot,~Mely koldusbotnak is beillenék,~Midőn a sorsnak
 189  4|             színpad foglala.~Mire való is már a fényüzés?...~Azon
 190  4|                    Az vagyok;~Talán ön is?” - „Még eddig nem.” - „
 191  4|      müvészetet?~Ah, jóbarátom, isteni is az!~S önnek szeméből olvasom
 192  4|         őzcombot kapánk,~A káposztából is van maradék -~Ha meghivásom
 193  4|               csábitásokat.~A társaság is végre szétoszolt~Egymást
 194  4|               társaság.~Mit ottan, itt is azt tapasztalám,~S tapasztalásom
 195  4|             mind a kettő elmbarad.~Nem is hiszem, hogy a szinészetet~
 196  4|                forintnyi bért.~Először is hát tintáért megyen,~Ha
 197  4|            Mesterségem, tudja tán,~Azt is tudja, ily esetben~Nem lehet
 198  4|            boldogúl a vers velem,~Hogy is verselhetnék? midőn~A száraz
 199  4|       fekvőhelyem,~Ha a jövő szüretkor is~A száraz kortyokat nyelem.~
 200  4|        hajnalig,~Az ember még csak nem is alhatik!”~Igy szólt az úristen
 201  4|            pokolba juttatom,~Bár eddig is már a pokol fele,~Sőt több
 202  4|            tárgyam nincsen;~S ha volna is, mi lenne sikere?~Sínlődik
 203  4|          bajomnak orvossága,~Légy most is az, bár utójára:~Feledtesd
 204  4|                hát e hazának,~Hogy nem is fér benne meg?~Hiszen e
 205  4|            juhász~Kukoricza Jancsi, ki is lehetne más?~Ki pedig a
 206  4|               Ezt gondolta, többet nem is gondolhatott;~Mert ekkor
 207  4|          megállt, meg ballagott~Jobbra is, balra is; s mindevvel mit
 208  4|             ballagott~Jobbra is, balra is; s mindevvel mit akar?~Nem
 209  4|                evett utójára,~Meg alig is bírta már lankadó lába.~
 210  4|           hamar keletkezett,~Oly hamar is hagyta el megint az eget.~
 211  4|             helyén állt a szíve,~Azért is közéjük nagy bátran belépe.~„
 212  4|                szented!~Téged az isten is zsiványnak teremtett.~Éltedet
 213  4|             Feleségül veszlek... isten is akarja.~Házat építtetek
 214  4|        hetedhét országon túl jára,~Nem is igen gondolt a zsiványtanyára;~
 215  4|     befogadnának,~Be örömest mennék én is katonának!”~Amint a katonák
 216  4|            vezérnek~Megtetszett, és be is vette közlegénynek.~Cifra
 217  4|            tatár fejedelem,~De még meg is írta az úti levelet,~Hogy
 218  4|             sereget.~Az igaz, hogy nem is lett semmi bántása,~De mégis
 219  4|               itt a sereg izzadott,~Le is hányt magáról dolmányt,
 220  4|               lehet.~Hanem még italhoz is furcsán jutottak:~Ha szomjaztak,
 221  4|                egész kis Kánaán,~Azért is vásott rá a törökök foga,~
 222  4|               hányták,~Magát a királyt is kiűzték várából,~S megfosztották
 223  4|             erejével rajt volt,~Hogy ő is elmegy, s a többiekkel harcol;~
 224  4|        gyerekség ez a megrohanás,~Lett is nemsokára szörnyü rendzavarás;~
 225  4|               futott s talán mostanság is futna,~Hogyha a huszárok
 226  4|           volna.~De bezzeg elérték, le is kaszabolták;~Hullottak a
 227  4|                omolna.~Összeomlott, ki is fújta ott páráját.~Basa
 228  4|            benne nagy gyönyörüsége,~Le is ereszkedett tenger mélységébe.~
 229  4|                mindent hamarjában,~Föl is van tálalva a szomszéd szobában.”~
 230  4|               most a jó ételekkel;~Nem is csoda biz az, mert megéhezének~
 231  4|                csendet:~„Mindenekelőtt is mondd meg a nevedet,~Bátor
 232  4|         koronát,~Fényes koronámért nem is kívánok mást,~Csak hogy
 233  4|                jóság;~Egyszersmind azt is ki kell nyilatkoztatnom,~
 234  4|           amint itt írva áll:~14~„Hogy is kezdjem csak hát?... Mindennek
 235  4|               feleséget;~Hanem az apja is elhalt nemsokára,~Így jutott
 236  4|             tüskés életemen.~Be tudtam is őtet szeretni, csodálni!~
 237  4|             látását nem adtam;~Örültem is, mikor a vasárnap eljött,~
 238  4|           zabolán nem tartja.~Magamnak is ugyan kutyául lett dolga,~
 239  4|               zápornak módjára.~Iluska is, az a szép kis szőke leány,~
 240  4|       összeházasítlak;~Olyan pár válik is ám tibelőletek,~Hogy még!...
 241  4|          gyerekek!”~Hát hiszen vártunk is egyre keservesen;~Meg is
 242  4|               is egyre keservesen;~Meg is tette volna, hiszem az egy
 243  4|         bírhatom kedves Iluskámat:~Nem is fogok bírni senkit e világon,~
 244  4|              világon,~Ha elfelejtkezik is rólam halálom.”~15~János
 245  4|             ennyi kincset még csak nem is látott.~„Nos hát János vitéz,
 246  4|        boldogok, gazdagok;~Senki fiára is többé nem szorulok.~Gazduram
 247  4|               ő oka szerencsémnek;~Meg is jutalmazom, mihelyt hazaérek.”~
 248  4|          érkezni menekvés.~Sötét felhő is jön; a világ elborúl,~Egyszerre
 249  4|               milyetén sors jutott?~Őt is elsodorták a lelketlen habok?~
 250  4|               szikla tetejére.~Először is hálát adott az istennek,~
 251  4|           könnycseppeket idéz;~A madár is, mivel szörnyen elfáradt
 252  4|               mindinkább közel jár.~Le is szállott végre egy halom
 253  4|           Tudom, hogy nehezen vársz te is már reám.”~Ily gondolatokkal
 254  4|              Odabenn majd aztán többet is beszélek.”~Bevezette Jánost,
 255  4|                 Ismer-e még engem? nem is ismer talán?~Tudja, én vagyok
 256  4|               kinzása töré meg,~De meg is lakolt ám érte a rosz pára,~
 257  4|               botjára.~Aztán meg magát is szörnyen emlegette,~Jancsi
 258  4|            pillájára.)~Utóbb a könnyel is végkép számot vetett,~Csupán
 259  4|                mellett;~Hanem folyónak is jóformán beillett.~A pataknál
 260  4|           Amint ezt gondolta, szaladni is kezdett,~S az óriás felett
 261  4|             inség?~Majd meghalljuk azt is, várjunk csak kicsinnyég.~
 262  4|             Hogy a tetejöket János nem is látta.~Aztán olyan széles
 263  4|               fák levele,~Hogy szűrnek is untig elég volna fele.~A
 264  4|             nőttek,~Hogy ökrök gyanánt is máshol elkelnének.~Volt
 265  4|                máshol elkelnének.~Volt is mit aprítni János szablyájának;~
 266  4|               Hogy, hogy... biz én nem is tudom, hogy mekkora,~Csakhogy
 267  4|             nagy volt biz az, képzelni is lehet;~Az óriás király kicsit
 268  4|               No hanem hisz ugyan volt is mit látnia!~Ebédelt a király
 269  4|              napodat!~De fogadom, bele is törik a fogad!”~Kiáltott
 270  4|        kiloccsant.~„Igy híj meg máskor is kőszikla-ebédre,”~Szólt
 271  4|         fogadunk,~Csak ne bánts minket is, jobbágyaid vagyunk!”~„Amit
 272  4|        akaratunk,~Csak ne bánts minket is, jobbágyaid vagyunk!”~A
 273  4|             helyettem.~Már akárki lesz is, az mindegy énnekem.~Kendtektől
 274  4|           idejében idelovaglanak.~Most is gyülekeznek ország gyülésére~
 275  4|     kulcslyukhoz mene,~Furcsa dolgokon is akadt meg a szeme.~A sok
 276  4|             alkonyatot;~A piros alkony is eltünt a világról,~Követve
 277  4|           éjben kinyugodja.~Ledőlt, el is aludt, észre nem is véve,~
 278  4|                 el is aludt, észre nem is véve,~Hogy nem nyugszik
 279  4|            eltünt a kakasszóval.~János is felébredt a kakas szavára,~
 280  4|                 amit ekkor látott,~Meg is állt, hogy körülnézze a
 281  4|              Egy óriás mindjárt előtte is álla.~„Át tudsz-e gázolni
 282  4|             jól a hajamba.”~És már meg is indult, amint ezt kimondta.~
 283  4|              az óriást,~Aki tovább nem is tett semmi kifogást,~Hanem
 284  4|                 Mutasd meg az utat, én is majd követlek.”~S beveté
 285  4|              Nem sok híja volt, hogy ő is ment utána...~De csodák
 286  4|     rábámulának;~Őt királynéjoknak meg is választották,~A tündérfiak
 287  4|          bánatom?~Ugy sincs sokam; azt is tovább adom,~Tovább adom...
 288  4|                siet;~Sebesen száll, el is hagyott minket.~Érjük utol
 289  4|                az isten áldjon meg,~Én is iszom, igyatok!~Én nem nézhetek
 290  4|      fejetekrül,~Leütjük, s majd a fej is vele gördül.~Így lesz s
 291  4|            viselék,~A honfiseb még ott is ég.~De az itélet napja~Eljön
 292  4|               csattanása,~S a jelen év is sírban szendereg.~Oltsd
 293  5|                Ámbátor az most rám nem is figyel,~Ki szerelmem tőkéjét
 294  5|          szerencse, elhigyem,~Számomra is megnyitja markait;~Azt mondja,
 295  5|               rózsafán,~Egymást még mi is látjuk tán.~Isten hozzád,
 296  5|               meg engem.~Vagy talán te is meghaltál?~Tán megölt a
 297  5|            láttam.~De láttam temetésed is...~Csak ezt ne láttam volna!~
 298  5|        csókomat teszem fejfádra,~- Azt is lemossa könnyem árja, -~
 299  5|                      TERMÉSZET! MÉG TE IS GÚNYOLÓDOL?~Természet! még
 300  5|          GÚNYOLÓDOL?~Természet! még te is gúnyolódol?...~Amióta őt
 301  5|        temetőbe vitt;~Ott voltam magam is,~Hallám, amint a hant~Az
 302  5|               beszéd felett?~Felhős ég is mutat derüt...~Csakhogy,
 303  5|           végkép romban áll?~Legfölebb is egy vén remete,~És ez a
 304  5|                lennék,~Száz mérföldről is hozzája mennék.~Ha jön a
 305  5|                S volt a panasz végtére is miért?~Hisz keservét mutató
 306  5|                 ez orvos által majd~Én is meggyógyulok.~A bú, mely
 307  5|           jókedvü lementén,~Mintha nem is látná~Sírhalmodat, édes
 308  5|           lelek közűlök~Bárminő kevést is:~A reménynek eldőlt~Tündércsarnokából~
 309  5|              nyomoru pára!~Mint te, én is olyan rab vagyok?~Azt hiszed,
 310  5|                Ugy velök együtt szívem is kitépem!~De véremből e gyilkos
 311  5|              elvakító semmi;~És még az is nagy kérdés:~E semmi is
 312  5|                is nagy kérdés:~E semmi is fog-e jutalmam lenni?~Széles
 313  5|               a hír borostyánfája!~Nem is csoda, ha hervadás nem bántja,~
 314  5|             lépteit;~Kínjában mást mit is tegyen?~Hol a boldogság
 315  5|              Amint látom, egy kis bort is küldtek.~Be savanyú!...
 316  5|                                    ÍGY IS JÓ~Megkopott a mentém préme,~
 317  5|               a bajszom kipödörve.~Így is jó ily bús legénynek,~Akit
 318  5|               a földbe mélyen,~Hogy ne is nézhessek rája.~Pest, 1845.
 319  5|                Szentmártonnál aznap át is~Megy a réven.~Holnap a csikót
 320  5|           Fehérváron,~Eladja, még újat is lop~E vásáron.~Holnapután
 321  5|              Galamb száll sebesen.~Nem is tudom ugyan:~Galamb-e igazán,~
 322  5|                a nap? mi az a nap?~Nem is nap az tulajdonkép.~Ugyan
 323  5|          haszontalan.~Az embernek mért is van gondolatja?~Lássátok,
 324  5|                história az élet!~Miért is van, vagy mért nem végtelen?~
 325  5|            Időnként valamicske~Ezeknek is csak kell,~S ők minden hulladékot~
 326  5|                ha nem csalódom,~Tán ők is emberek.~Pest, 1845. február-március~
 327  5|                Hogy köztünk szép lyány is leszen.~S volt szép lyány,
 328  5|              kiben sok a szesz!~Födele is félre van csapva,~Mint a
 329  5|           visszacsókolál és ölelél.~Te is leány vagy, édes angyalom,~
 330  5|         boldogságom napja ujra kél.~Te is leány vagy, édes angyalom,~
 331  5|                kebleden pihentetél!~Te is leány vagy, édes angyalom,~
 332  5|           mentél, hozzám nem jövél.~Te is leány vagy, édes angyalom.~
 333  5|          vagyok bár, akit boldogit.~Ki is ne volna lelkesült néző
 334  5|                és én áldalak.~Különben is te voltál, aki mondád,~Hogy
 335  5|                nincs hátra;~Szeress te is, te szép varróleány!~Szép
 336  5|               istenem, ha gyötrelmében is~Ily boldogító már a szerelem:~
 337  5|             dicséretére mondhatom:~Nem is látszott meg rajta, hogy
 338  5|             bút adott e nemzetnek,~Azt is adott, mivel a bút ölje
 339  5|           istennyila,~A kialudt életet is meggyujtja.~Te meg, cigány,
 340  5|               a vándor,~Egyúttal költő is talán?~Mert úgy elandalodva
 341  5|                 anyám,~Bármilyen barna is az a kenyér.~Itthon sokkal
 342  5|         palackot~Emelgettem.~De ha fáj is a karom, tán~Utójára~Fölbirom
 343  5|             barátság~Szép ünnepje,~Nem is hiszem, hogy valaki -~Hogy
 344  5|               Hanem hiszen száz szónak is~Egy a vége:~Legyen rajtatok,
 345  5|       elszállna~Már a gólya;~Mennék én is már, ha még egy~Szóm nem
 346  5|            rózsája...~Hej csak soha ne is néztem~Volna rája!~Vagy
 347  5|               ki a hont~Ha nem deríted is, de dőrited.~Szegény! Sajnállak...
 348  5|               fizetéd, s fizetnéd~Most is (ha adnám) költeményimet.~
 349  5|           tartja kedve,~Sőt a föld alá is~Van gyakran sülyedve;~Mint
 350  5|        dobáltatom...~Ha senki nem lesz is, leszesz te majd velem;~
 351  5|           isten~A költőt, s tán rendén is van ez:~Tarka, pompás toll
 352  5|              Ha keblemre nem tűzhetlek is, hogy~Szemeimmel ne kisérjelek.~
 353  5|            leányka, ha te nem szeretsz is,~Engedd meg, hogy szerethesselek,~
 354  5|              szivemnek~Könnyű lesz ezt is megszoknia.~Nem viszonzott
 355  5|                De ha semmit nem tennék is, lyányka,~Érdemetlen nem
 356  5|      Általadtad nekem a bokrétát,~Most is itt van az szivem felett;~
 357  5|              egykor szemfedőmet,~Akkor is még szívemen leled.~Higgy
 358  5|               Az egész föld ostromolna is.~Rágalom, gúny, ármány,
 359  5|               szélesb a Dunánál -~Mért is nem vigyáz magára, mért?~
 360  5|                 ha~Elszakad, még aztán is zeneg.~Nem bánom, ha, amit
 361  5|               leányka,~Mert hiszen nem is vagy még enyém;~Néha mégis
 362  5|             gyöngül, ha néha szelidebb is...~Gyakran csendes a folyó,
 363  5|                minden ékszered...~Mért is volna rajtad ékszer? úgyis~
 364  5|            harcaink jutalma?~Legfölebb is tán egy kis babér.~És ezért
 365  5|         szégyenlek kivallni:~A tükörbe is pillantgatok.~Reggel sokszor
 366  5|              szereted a hazát.~Adok én is három szint cserébe:~A zöld
 367  5|                szivem:~Be szeretnék én is szüretelni,~Mért nincs nekem
 368  5|           szüretelni,~Mért nincs nekem is szőlőhegyem?...~Most beérném
 369  5|              jön észrevétlenül:~Énreám is így jőjön... csak akkor~
 370  5|           lombon a madárka,~Zengjem én is el végdalomat~Bűvös hangon,
 371  5|            völgy- és hegytelen.~Szívem is most ily végetlen róna...~
 372  5|              ki mellette jár.~Olvassák is - a sok forgatásban~Össze
 373  5|                a sok forgatásban~Össze is van az szaggatva már.~Lelkem
 374  5|           reggeltül estig~Gyötörtettem is a kínpadon:~Az enyém volt
 375  5|              hull alá nehány...~Tán te is így fényedért az égből~Száműzött
 376  5|               barátom,~S többé tán nem is találkozunk.~Megvallom,
 377  5|              messzeszállani;~Szivemből is föl- és elszállanak~A nagyravágyás,
 378  5|              Az ebédre nem kell senkit is megvárnom,~És mindnyájan
 379  5|              de amint összekoccan, meg is békül...~Áldja meg az isten
 380  5|                    De kérni vajjon mit is kellene~Hazámért, melynek
 381  5|          Örömében sírva fakadott.~Most is látni ez örömkönnyeknek~
 382  5|              ön atyja csizmadia;~Önnek is jobb lenne, ezt a~Mesterséget
 383  5|             országában.~És gondolá azt is, hogy őt halála,~Ha egy
 384  5|               élet búja ellen...~Miért is volna kő? a lyányka szíve,~
 385  5|             vagyok, igaz; s bolond?~Az is lehet.~Az észt tanácsra
 386  5|               a szivet.~No de fejemnek is hasznát veszem:~Reá bokrétás
 387  5|              tán megárt,~Ha túllobogja is a fiatal~Tüz a határt;~Föl
 388  5|       Kétszázezer forint! reá~Gondolni is alig merek.~Nagyúr leszek,
 389  5|                 s mostani~Ruhámban meg is fagyhatok.~Mily jól esik
 390  5|              Ekkép kellett volna nekem is~Tenni sokszor ostromolt
 391  5|                látogat meg engem,~Most is amott jön a lelkem;~Ugy
 392  5|        tartottad a lovadat,~De már föl is kantároztad.~Még egy csókot,
 393  5|            virága,~A barátságnak méhét is bevedd;~Mert jól tudod:
 394  5|            sikeretlen:~Engedd, hogy én is méh legyek szivedben.~Borjád,
 395  5|            ballagott.~A társaságban én is ott valék,~S valék szomszédja
 396  5|         szerette őt véghetetlenűl,~Föl is szólította: menjen hozzá
 397  5|           elrobogott,~S hozott először is szivárványdarabot.~Azután
 398  5| göncölszekérnek párja nincs;~Őriztetik is ám a fenevadakkal,~Meredő
 399  5|            beszéde megeredt,~Végét nem is várva, nekirohantanak~Dühös
 400  5|            véres diadalt,~Amelzbe maga is majd hogy bele nem halt.~
 401  5|              halt.~Ekkoron Barangó nem is tett egyebet,~Az istálóból
 402  5|          szived sovárgott.~Ildikó most is ott űl Keve ölében,~Egymást
 403  5|              gyermeked.~S az én életem is legyen halhatatlan,~Hogy
 404  5|             tüzet szakadatlan,~Mai nap is hányja s jajgat a kinokban.~
 405  5|             vár-e avvagy csárda?~Ennek is, annak is reálép falára;~
 406  5|                csárda?~Ennek is, annak is reálép falára;~S hova az
 407  5|             templom maradt meg - de ez is betegen -~Hogy a pusztulásnak
 408  5|                a szép fiatal menyecske is ott van,~És a hamis deák
 409  5|              rég porladoznak.~A csárda is vénült, vénült és roskadott,~
 410  5|                Pincéje beomlott, a kút is mellette,~Honnan az ostorfát
 411  5|             hig, engedékeny,~Egy ujjal is átszúrható;~Márvány vagyok...
 412  5|               fák levele...~Bárcsak én is lehullanék ővele!~Holtom
 413  5|          virányt, de~Annyi puszta tájt is elföde.~Tiszta szemmel nézek
 414  5|                s még föl sem kele.~Nem is kel ő fel többé. - Jászberényben~
 415  5|              császár fején a~Győzötten is még győzelmes Lehel.~Pest,
 416  5|               gyűrüt én csináltam;~Azt is tudom, kinek~Számára készíttetted.~
 417  5|            hiszem, ha a világ~Elfordul is szivemtül,~Ha a világnak
 418  5|            zendül:~A te ajkadról akkor is még~Reám csak áldás lebben
 419  5|            dögvészest:~Kezed még akkor is ölel.~Tudom, hogy így tesz
 420  5|              rövid története.~Éltemnek is bár vége volna már!~A fergeteg,
 421  5|                más bizonyság nem volna is,~Elég az, hogy papok tanyáznak
 422  5|             szemeimet,~Látom még akkor is e rémeket.~És milyen rémek,
 423  5|             koronként álmaim.~Az éjjel is szörnyűket álmodám.~Alighogy
 424  5|          gyönyörű menyecske,~Talán nem is él, csak úgy van festve.~„
 425  5|             életedben,~Szemed még most is tisztán s messze lát:~Megismeréd
 426  5|                 Ha most nem érdemelném is, talán~Megérdemelni fogom
 427  5|                Megszűnt a vész, a hold is fönn az égen.~Már béke és
 428  6|               zabola,~Melytől még most is ég és vérzik szánk!...~isten
 429  6|          mondja: csitt!~Egyszer már én is meghalék.~Mérget töltöttek
 430  6|            volt egyetlen jóltevőm.~Ezt is megcsaltam.~Ő combom akarta
 431  6|               gonosz a világ.~Az isten is felhőszemével~Gyakran siratja,
 432  6|              mit használ az ég könyűje is?~A földre hull, a ronda
 433  6|         remények.~Amire vágytam, bírni is reméltem,~S amit reméltem,
 434  6|                S amit reméltem, azt el is nyerém;~Talán azért, mert
 435  6|          álmodám jövőmet,~S már hittem is, hogy ez való, nem álom...~
 436  6|             szomj nem éget...~S ha ott is futnak tőlem? ah, utánok~
 437  6|                fényes arculatját.~Most is csodálom, hogy szemem világa~
 438  6|            Lábbal tiprá boldogságunkat is;~Reánk küldé enyészetes
 439  6|           tüske sérte meg,~S szivemből is ki vannak irtva már~Az elválástól
 440  6|            lementét...~Mig végre magam is lemennék.~Szalkszentmárton,
 441  6|                csók édességét~Még most is érezem.~Szalkszentmárton,
 442  6|            Talán,~Mire fölhozom, össze is töröm.~Szalkszentmárton,
 443  6|             bujdosik!...~S ha végre ez is leesik!... - -~Szalkszentmárton,
 444  6|                nálunk~Valál? talán nem is igaz!~Szalkszentmárton,
 445  6|            ágyára.~Majd végesvégül~Azt is megérjük, hogy megőszül,~
 446  6|                 S hogy kérte amazt, el is felejti.~Szalkszentmárton,
 447  6|           földalatti háznak.~Ez a fény is csak azért pillant bele,~
 448  6|        énekeltem rólatok,~Még többször is éneklek, szép csillagok.~
 449  6|              Igazság! alszol? vagy meg is halál?~E férfi méltó volt
 450  6|              Igazság! alszol? vagy meg is halál?~Szalkszentmárton,
 451  6|               lesz a föld határain,~Ők is bizonnyal így egymásra rontanak,~
 452  6|              előtt s hogy~Ezred multán is ekkép lenni fog...~Mindent
 453  6|               holt életet,~Hol a halál is élet,~Jósorsom a természet~
 454  6|           Vidám vagy, oh természet!~El is csodálkozál,~Midőn körödbe
 455  6|        Elszenderedtek?...~Megálltam én is és~Mélán merengek.~Merengve
 456  6|              Menj, menj, emlékezet!~El is feledtem,~Hogy e magányba
 457  6|            mindent, még a szűk börtönt is,~Hol húgával, ki kedves
 458  6|                Mely szemeinkbe könnyet is idéz.~Rokon- s barátok,
 459  6|              tisztelék,~Igen, még most is szépnek tetszik bölcsőm,~
 460  6|            habár fehérek,~Árnyat akkor is csak vetnek.~Majd ha én
 461  6|            Hogy miért vagy te még most is ébren?~„E kérdésre én csak
 462  6|           partról eloldozta,~Az evezőt is kezébe vette,~Át is ment
 463  6|             evezőt is kezébe vette,~Át is ment a vízen a szigetbe.~
 464  6|             könnyen zavarója;~Pistának is megzavarta eszét,~Származott
 465  6|           megzavarta eszét,~Származott is tőle tarka beszéd.~„Lidi
 466  6|           fülemile szólt;~Vagy tán nem is madár dalolása~Volt ez,
 467  6|               égen,~Göncölszekér rúdja is leállott,~A fiastyúk föl
 468  6|              derék dolog!~Mert hisz én is odavaló vagyok.~Csak azt
 469  6|            csalány.~Látom, te még most is a régi vagy,~Szemed s szavad
 470  6|            csak beszéd,~De az úrfi meg is fogta kezét~A leánynak,
 471  6|              kezét~A leánynak, sőt meg is ölelte...~Poklokra szállt
 472  6|               meg,~Mert vére még akkor is csepegett.~Sírt bujában,
 473  6|                bátorság szivében.~Jött is egy úr nem igen sokára,~
 474  6|                 Amit talált, szépen ki is szedte,~Messzely bor árát
 475  6|              De szegény lyány, tán meg is bántad már,~Hű szeretőd
 476  6|              beszédet:~„Hej atyafi, mi is átakarunk,~Várjon kend,
 477  6|             másvilágra... hanem~Nektek is el kell ám jőni velem!”~
 478  6|        Harangot.~Ki az, aki még mostan is~Barangol?~Csak én járok
 479  6|              hangom,~Fogadjatok be, én is danolok.~A múlt időkről
 480  6|              dalán.~Miként ti most, és is szerelmeskedtem;~Szólhatnak
 481  6|              meg csak; olykor~Sohajtok is, ha más nem néz reám.~Bor
 482  6|             keltek ki rútul ellene.~Én is gyűlöltem... volt okom reá;~
 483  6|                tréfás még maga a bánat is!~Szív s fejre mily különbözőleg
 484  6|      boldogsága nincs,~Mindaddig férje is boldogtalan.~Egyszerre a
 485  6|        házigazda léssz,~S kérés nélkűl is átadod nekik,~Amit kivánnak...
 486  6|          hegyéről~Ezer halál vigyorgna is reám!”~És összecsaptak csengő
 487  6|                 Hogy részesűljünk mink is a gyönyörben,~Mit férjed
 488  6|              minden átkod megfogamszik is.”~Perenna Dávid lábaihoz
 489  6|             Azért kettőnké e menyecske is;~És ha nem engedsz, tudd:
 490  6|                másvilágra, e kard most is éles,~S karomnak sincsen
 491  6|              fojtá a lélekzetet...~Nem is nyögött... egy rángás, s
 492  6|            rémeket; de látta~Még akkor is, ha behunyá szemét.~S majd
 493  6|               nem öltem senkit, senkit is!~Ottan feküsznek szépen,
 494  6|              hah nézd, nézd, már jőnek is!”~Ezzel rohanni kezde, fölrohant~
 495  6|              kétségbeesni,~Hogy unokád is megemlegeti.~Vásárra ott
 496  6|               szolgált még az ő fiának is.~Hazám, mégsem vagy oly
 497  6|               véres kor leszen,~És úgy is illik, hogy véres legyen!...~
 498  6|                Én teremtőm, ugyan hogy is teremhet már~Olyan sötét
 499  6|               pedig talán már indulnom is kéne!~Hogy induljak? hova
 500  6|               megyek... ha árokba esem is,~Habár az árokban nyakamat