Rész
1 3| fiam, mi kell? jókedvem~Íme mindent megadand.”~Mondaná, hogy: „
2 3| MEGÚNT RABSÁG~Mindent elkövettem,~Amit lehetett,~
3 4| áldozatja lett,~Elveszte mindent, amit keresett.~Szorgalmas
4 4| Lakásunk fényes palota;~Mindent találni benn,~Mit a mesterség
5 4| közelembe~Jő.~Megteszek mindent, amit csak~Kér,~Mégis mindig
6 4| hanginál~Csapot, papot, mindent felejtett~Csokonai Vitéz
7 4| Szabadakaratnak.~Megtennél te mindent~A magyar javára;~Csakhogy
8 4| hagylak!”~Most a boldogtalan mindent elbeszéle,~Ráborúlt zokogó
9 4| nagy.~Háladatosságból én mindent megteszek,~Hogyha kedved
10 4| híja,~Készítsen, ami jó, mindent vacsorára,~Az én győzedelmes
11 4| rikácsolt,~„Elkészítettem már mindent hamarjában,~Föl is van tálalva
12 4| János vitéz ez országba,~Mindent, amit látott, csodálkozva
13 4| vezették el.~Amint János vitéz mindent megszemléle,~S végtére álmából
14 4| vize volt ez a tó itten,~Mindent föltámasztó, ahova csak
15 4| halottaiból őt föltámasztotta.~Mindent el tudnék én beszélni ékesen,~
16 5| hű, nagy szellemek,~Akik mindent, amit tettek,~A hazáért
17 5| kinom lett. -~S most tudsz mindent, amit~Éreztem, szenvedtem;~
18 5| észre nem veszem?~Oh, én mindent jól láttam.~De láttam temetésed
19 5| éliről~Tompán reád zuhant...~Mindent, mindent tudok!~És mégsem
20 5| reád zuhant...~Mindent, mindent tudok!~És mégsem hihetem;~
21 5| megnyerhesselek.~Kész vagyok, kész mindent elkövetni,~Mindent, hogy
22 5| kész mindent elkövetni,~Mindent, hogy megérdemeljelek.~De
23 5| minek?... egy tekintet~Mindent oly szépen megmagyaráz.~
24 6| kikelve a rejtett önérdek,~E mindent elrágó hernyója a~Baráti
25 6| az istenért!~Az orvostól mindent remél,~Azért rohan érte,
26 6| világon, hisz már~Láttam mindent, mi látható van itt;~Látám
27 6| multán is ekkép lenni fog...~Mindent tudok, mindent hallottam,
28 6| lenni fog...~Mindent tudok, mindent hallottam, láttam,~Hát mért
29 6| fészket raktatok.~Megnézek mindent, még a szűk börtönt is,~
30 6| félig, s két alakban~Lát mindent, s tisztán még semmit se’
31 6| hogy mást is adj nekik,~Mindent adál, ha jellemet adál.~
32 7| még szemeidet,~S közel hoz mindent... s minden vajmi szebben~
33 7| Hajós vagyok, ki vészkor~Mindent tengerbe vét,~Hogy az üres
34 7| ember! van hatalma,~Tőled mindent megtagadni,~És a mellett
35 7| mellett van joga,~Tőled mindent követelni.~Meggyülöltem
36 7| Hatalmával és jogával:~Tőled mindent követel,~És nem enged semmit,
37 7| üdvét előre érezik.~Látok mindent, mi sohasem a szemnek,~Csak
38 7| Századjai s ezredei; letipornak~Mindent könyörtelenül, oh, de~Ti
39 7| fognak tenni!...~A szerelem mindent pótol, s a szerelmet~Nem
40 7| tégedet,~Múltat, jövendőt, mindent eltemet~Boldogságomnak tenger-özöne,~
41 7| szenvedélyt, mit~Táplált, s mindent, ami kedves, messze hajt,~
42 7| tengi által;~Bár apái nékie~Mindent oly bőven hagyának,~Soha
43 7| EGY APÁHOZ~Mindent tevél, amit szabad~És amit
44 7| mi hasznom benne?~Hogyha mindent elbeszélnék,~Szívem megrepedne.~
45 7| Nem ereszt el?~Kiivott már mindent, bennem~Semmi nem maradt,~
46 8| érzett,~Szózatos ajkával mindent elbeszélett.~Hol vidám hangja
47 8| Visszapótol egy hatalmas óra,~„Mindent nyerni, vagy mindent veszítni!”~
48 8| óra,~„Mindent nyerni, vagy mindent veszítni!”~Ezt írjuk föl
49 8| A gyermek állitá, hogy~Mindent tud s nem felejti el.~Az
50 8| szó, azt gondolá,~Hogy ez mindent tud, és így válaszolt:~„
51 8| mezőt és a hegy erdejét~És mindent, ami csak szemébe tünt,~
52 9| messzelátó~Nap csak nagynéha lát.~Mindent megtettünk, amit~Kivánt
53 11| mutatta~Eddig: ott most mindent [vér takar].~Ostfiasszonyfa,
|