Rész

 1  1|           vagy~Örök betűkkel írva fel~E szív emlékkönyvében. A
 2  1|       csillagezreden:~Tekintsetek fel, egy szelíd sugár~Leng ottan
 3  1|     törűld le izzadásom,~S teríts fel, drága nő.~Csak itt a földön
 4  1|          nem szabad!~Ints, ragadj fel hozzád egy varázserővel,~
 5  2|      érzeményim~Háborítni, költse fel.~Hah! mi kép leng a ködéjben?~
 6  3|        azért csak iddogálunk,~Míg fel nem kötik az állunk,~Iddogálunk
 7  4|          szobába:~„Panni te! kelj fel,~Rakj tüzet, és melegíts
 8  4|   diadalmasan.~„A toronyba megyek fel,~És a toronyablakon által~
 9  4|        forganak.~„Keljen már kend fel, Péter! hallja kend?”~Igy
10  4|          törik a fogad!”~Kiáltott fel János haragos beszéddel,~
11  4|           szót kiáltotta,~„Kapjuk fel, vigyük el! mért olyan vakmerő,~
12  4|          Az óperenciás?” kiáltott fel János,~„Annál inkább vagyok
13  4|          légyek? Felkössem magam?~Fel, felkötöm... az lesz belőle.”~
14  5|           hogy~Nemzetem gyógyítsa fel,~Mert e nemzet, elhigyétek,~
15  5|           szerelmem tőkéjét vette fel,~Majd megkerűl még tőke
16  5|      ápolója nincs,~Feltörekszik, fel az ég felé...~Oh, csak a
17  5|            Ahol Etelke van.~Öleld fel, oh halál, kifáradt éltemet,~
18  5|        levék oly halovány.~Oh jőj fel egyszer még sirodból,~Mindennél
19  5|      hulladékot~Gyönyörrel falnak fel.~Rágódjanak szegények,~Csak
20  5|           neki:~„Szállj a magasra fel!”~Felszáll s a légben mint~
21  5|            Lefekvék, honnan senki fel nem költi.~És a szegény,
22  5|        föl sem kele.~Nem is kel ő fel többé. - Jászberényben~Még
23  6|           kutya,~És szégyen marja fel,~A vőlegényt.~Rémes kisértetként~
24  6|     Sértett kevélység nem zavarja fel,~Sőt énekeltem az új szüretekben~
25  6|          egykor azt a tűz emészti fel?~S ezért türöd, midőn a
26  6|        ájtatos zarándokok~Jövének fel, s ők boldogok,~Hogy kezeden
27  7|         róla... te gyujtottad ugy fel!~Hol is tehettél szert ennyi
28  7|         költői szent hegyre jövék fel;~Mit én nem egészen dicstelenül
29  7|          egyesűlő~Szerelmünk idéz fel,~Mondd, hogy a boldogság~
30  7|         ördög~Sátán engedelmivel,~Fel a földre, hogy meglelje~
31  7|       hajolna le vagy~Nem röpülne fel?...~S egykor ez a szív is~
32  7|       magasb indúlat~Sosem gyujta fel.~Oh nem! szívemet ne~Bírja
33  7|       Orrával, oly magasra tartja fel.~Kevély ember, miben kevélykedel?~
34  7|       Csak fejemet s nem karcolja fel. -~Lépj elő, te hosszú száraz
35  7|           tréfa~Nem is tűnt volna fel.~Koltó, 1847. október~
36  7|      Piroskát is;~Hol találjuk őt fel karcsú derekával,~Mosolygó
37  7|        éjjel~A bírót e hang költé fel,~Jött az ifju éjfelenként,~
38  8|           állították, úgy emelték fel őt,~Ekkép mutatta meg magát
39  8|           Zoltán emberré nem nőtt fel.~36~Mikor az a három kormányozni
40  8|     karomra,~Téged saját keze~Köt fel oldalamra,~Oldalamra köt,
41  8|        káromlás, róla ilyet tenni fel,~Nem hogy egy isten, de
42  8|           Hunyadi László.~Ne menj fel, ne menj fel,~Ne légy életeddel~
43  8|      László.~Ne menj fel, ne menj fel,~Ne légy életeddel~Könnyelműen
44  8|      sokára egy-egy~Tanya tünedez fel, boglyák és kazalok,~Rajtok
45  8|         hirtelen,~A házat gyujtom fel különben.~Minek? minek?
46  8|         lett a csecsemő,~Ott nőtt fel a sötétben~A föld alatt,
47  8|      gúnyos röhögéssel~Emelték őt fel s vitték a szekérhez,~Mely
48  8|      eszedben -~A hazának nevelem fel őt.~Úgye, úgye, kisfiam,
49  8| kérlelhetetlenűl!~Hányszor kelénk fel három század óta,~Lerázni
50  8|             Azért állottunk volna fel,~Hogy újra földhöz sujtsanak?~
51  9|        kép?~E rettentő gondolatra fel kell~Állandod, habár a sírban
52  9|           tollamnak hegyére~Tüzöm fel önt? ez a toll, istenemre,~
53  9|     engemet szivök vérén neveltek fel,~Mert körűlöveztek, mint