Rész
1 1| csalfa, bűnös asszony!~Aki által oly sötét gyalázat~Vonta
2 1| tőled vettetődve,~E lap által légy rám emlékeztetődve.~
3 1| zengzetének,~A leány~Ha kacsingat által a kert~Ajtaján.~Jő a tél,
4 3| kéz;~Az álom ablak, melyen által~Lelkünk szeme jövőbe néz.~
5 3| földön.~Jött a vízözön.~A víz által a bűn éje~Elseperve lön.~
6 3| Ezután:~Fogadom, nem nézek által~A szitán.~Megugratni vagy
7 4| Leugorjam az ablakon által?~Az igaz, gyerkőce-koromban~
8 4| fel,~És a toronyablakon által~Leereszkedem~A harang kötelén...~
9 4| leányzót,~Kik eddig az ablakon által~Kukucskáltak kandi szemekkel,~
10 4| színpadokon,~Holott nők s férfiak által~Szomorú- és vígjátékok adatnak~
11 4| Beszóltanak ehhez az ablakon által,~És mondák: jőne velök.~
12 4| hívatalában~Pontos kisbíró által~Kalodába csukatta.~Ott nyögi
13 4| Vagy, mint őrültet, szolga által~Szobájából majd kilöket.~
14 4| bánni tevéled.~Ez éjjelen által kipihenjük magunk,~Mert
15 4| rájok akadt,~És egy követ által izent nekik hadat.~Visszajött
16 4| mindjárt nyitok kaput,~Melyen által hitvány lelked pokolba fut.”~
17 4| gyáva élhetetlen!~Kezem által halni vagy te érdemetlen.~
18 4| tudod-e?~Azért semmi áron által nem vihetlek,~Se vége se
19 4| Kérdi János vitéz „gázolj által velem.”~„Át tudok-e?” szól
20 4| fáradságosan János keze által~Mind a három medve egy lett
21 4| a szerelemnek,~Az életen által én egyedül menjek?~Amerre
22 5| Másokért szerelmet;~E hazugság által~Csak nagyobb kinom lett. -~
23 5| Bármennyit szenvedek: ez orvos által majd~Én is meggyógyulok.~
24 5| a lyányka szíve,~Halála által kő lett, érzéketlen;~S ha
25 5| egész mezőt,~S lesz égés által ez gyümölcsözőbb.~Pest,
26 5| érdemlitek meg, hogy ezen kar által~Ismerkedjetek meg a méltó
27 5| pályám kezdetén~Egymagad által üdvezeltetém,~És mint szivednek
28 6| eljövénk hiven,~S így éltük által az egész tavaszt,~Ajk ajakon,
29 6| szív sziven.~S így éltük által az egész nyarat.~Minden
30 6| Sőt halhatatlan hősiségtek által~Egy új zászló mellé csatoltatám.~
31 6| inség... tenger, melyen által~Majd a halálnak révéhez
32 7| Kopár dombtetőn fent,~Senki által meg nem látogatva,~Áll egy
33 7| igért isten, próféták ajkai által.~Ez lesz az ítélet, s ez
34 7| nincs határa,~Ugy nyúlik által lelkemen,~Miként a föld
35 7| Venus termett. Igy változik által~A haragos vihar bágyadt
36 7| dobogása,~S villámok futnak által fejemen,~S keblemre hajtva
37 7| sohase bántsanak,~Ti az idők által szentesített falak!”~Szól
38 7| kinyitá a kertet,~S a kisajtón által az hugánál termett.~„Hogy
39 7| arra még!”~Életét így tengi által;~Bár apái nékie~Mindent
40 7| TEMETÉSÉN~† öngyilkosság által december 14, 1847~Könnyez
41 7| Bennök árad a müveltség,~Ezek által ömlenek szét~Az életnek
42 8| mind! csak az emlékezet által~Idéztetnek föl, mint halvány
43 8| nagyon bölcsen látták ők azt által,~Hogy haláluk egy a hátramaradással.~
44 8| vártunk rád epedve,~Annyi éjen által, mint kisértet,~Bolygott
45 8| vezérnyomdokát,~Mint a folyóvízen által a nap képe,~Áthuzódik rajta
46 8| lelkem, szállj a Királyhágón által~Érzelmeimnek tündérvilágával,~
47 8| S kárhozatos lomhaságod által~Mindig hátul és alant hevertél!~
48 8| lopva jut belé vagy~Erőszak által,~De nyitva áll mindennek,
49 8| minden erejét, hogy~Erőszak által győzzön, menekűljön.~Oroszlánbátorsággal
50 8| Egyszerre, mintha lőpor által~Vetették volna föl, mikéntha~
51 9| gyermekink, ne~Féljetek,~Nem szúr által dárdájával~A vad kozák titeket;~
52 11| lekesedéstül~S nem félelem által, az ellen akárhány!~Vezess
|