Rész

 1  2|         nevetem.~És mit ámultok? ha mondom,~Hogy csak a bor istene,~
 2  3|                   KI VAGYOK ÉN? NEM MONDOM MEG...~Ki vagyok én? nem
 3  3|            MEG...~Ki vagyok én? nem mondom meg;~Ha megmondom: rám ismernek.~
 4  4|            Áldása rája! -~De én nem mondom senkinek,~Ki nem kiáltom:~
 5  4|              s többet ennél;~De nem mondom, mert nincs kinek.~Debrecen,
 6  4|         sárga képem?~És azt meg se’ mondom.~Még ma úgyis kipiroslik,~
 7  4|           Falstaff szólana -~Bárha, mondom, egy mérföldig tartana.~
 8  4|            jövünk, szent Jóllakásra mondom,~Míg egy rosz pótra nyomja
 9  4|            halott fölött.~De én azt mondom, társaim,~Hogy engem ne
10  4|         fejkötőt veszek,~S csak azt mondom: kimondhatatlan~Hüséges
11  4|   levetkezem,~Hozzád simúlok és azt mondom:~Menj beljebb, gyermekem!~
12  4|                                     MONDOM, NE INGERKEDJETEK VELEM...~
13  4|           NE INGERKEDJETEK VELEM...~Mondom, ne ingerkedjetek velem!~
14  4|       fanyar gyümölcseit.~De bátran mondom: más hibám nincs~A könnyelműségen
15  4|    Hasacskájára a mopszli-kutyának.~Mondom: valamint ilyenkor~Kiderűl
16  4|           idő járása vagyon; -~Mint mondom: a helység~Nyúgati részén,~
17  4|            öt forintnyi bért,~Amint mondom, vagy öt forintnyi bért.~
18  4|        Kabátja hátsó zsebibe,~Amint mondom, kabátja zsebibe.~S hogy
19  4|         majd követendi gyász,~Amint mondom, majd követendi gyász.”~
20  4|             egy kabátja volt,~Amint mondom, csak egy kabátja volt.~
21  4|          széjjel nem szakadt,~Amint mondom, mig széjjel nem szakadt.~
22  4|                 SZERELEM ÉS BOR~Azt mondom, amit mindig mondok:~Ne
23  4| Szomszédságában ilyen boldog kornak~Mondom, tünő év, a bucsút neked.~
24  5|         majd~Elgázolnak... vigyázz, mondom neked!~Javad kivánom! mert
25  5|              A szív fenekére.~De ha mondom neki:~„Szállj a magasra
26  5|             este van.~Isten hozott! mondom a menőnek,~S annak, aki
27  6|             és nem panaszkodom;~Nem mondom én el másnak: mi bajom?~
28  6|      kebelén.~Csókolóztak... de nem mondom ezt el!~Tele van a világ
29  6|            bátya tartani;~De én azt mondom: ehhez nincs joga,~Mert
30  7|            ide már, jer ide már, ha mondom,~Ne légy olyan akaratos,
31  7|          Hallod-e?~Jer ide,~Jer, ha mondom,~Rontom-bontom,~Ülj meg
32  7|           ha dolgodat végzed,~Akkor mondom el csak, hogy s mikép találtam~
33  7|              Tedd ezennel, tedd, ha mondom,~Rögtön csókolj meg!~Szatmár,
34  7|       gondja volt a feszületre.~Nem mondom, hogy nem lett volna jó
35  7|       emelem szavam,~Miljók nevében mondom el neked~A köszönet, a hála
36  8|         ösvény?~Széltében-hosszában mondom el a dolgot,~Mit csinált
37  8|         boraiban...~Jól tették, azt mondom: aki inni nem mer,~Ha talán
38  8|             lásson s ép legyen.~Nem mondom én: a régi épületnek~Dobjátok
39  8|         Amit mondtam, ujra csak azt mondom:~Fene gyerek volt biz őkegyelme;~
40  8|           mit kérdezi?~Gyertyát, ha mondom, szaporán!~Igy... most egymásután~
41  8|      fizetni, isten megsegít.~Hanem mondom, viselje gondját,~Ugy bánjék
42  8|             akárki más,~Ugy büszkén mondom: lázadó vagyok.~S tudnám
43  8|         Nagy ember lesz belőled,~Én mondom azt neked.~Dicsőbb fiút
44  8|            hazának, a világnak.~Azt mondom néked, hogy tanúlj,~Amit
45  8|            lesz, aki távozik...~Nem mondom ezt, miként fenyegetést,~
46  8|             miként fenyegetést,~Ugy mondom ezt inkább, mint jó tanácsot,~
47  8|      szerelmem, lelkem, életem!~Nem mondom én: gondolj férjedre, míg~
48  9|                              BIZONY MONDOM, HOGY GYŐZ MOST A MAGYAR...~
49  9|             MOST A MAGYAR...~Bizony mondom, hogy győz most a magyar,~
50  9|          halál vendégeskedik.~Amint mondom, volt sok sírás-rívás,~Hej
51  9|                     A SZÉKELYEK~Nem mondom én: előre székelyek!~Előre