Rész

 1  1|   kedvesem árnyai alatt.~Jött és látta Eos bájait; irigyelve pirúla,~
 2  1|   bimbókat~Enyelgve tördelém.~De látta a leányka~Könnyelmű tettemet,~
 3  1|           Koszorúkat kötözött,~S látta őket elragadtan~Tűnni a
 4  2|         mély redői ráncolák:~Aki látta, nem gondolta, jól tudom,~
 5  4| Valamennyi teremtmény közt,~Mely látta a nap karimáját,~A sugarakban
 6  4|     azért futott, mert világosan látta,~Hogy méltán haragszik oly
 7  4|        volt már háta megett,~Nem látta lobogni a pásztortüzeket;~
 8  4|       sugár.~Amint közelebb ért, látta, hogy ez a fény~Ablakból
 9  4|          haramjáknak csontvázait látta.~7~Jancsi már hetedhét országon
10  4|      Mikor őket Jancsi közeledni látta,~Alig fért meg szíve a baloldalába’,~
11  4|      ebből a világból.~Mikor ezt látta a gyáva török sereg,~Uccu!
12  4|        Óriások csősze őt érkezni látta,~S mintha mennykő volna,
13  4|         a tetejöket János nem is látta.~Aztán olyan széles volt
14  4|  valamiben,~Közelebb vizsgálta s látta, hogy mi legyen.~A seprők
15  4|          sem volt őnála hiányos,~Látta, hogy kardjával nem boldogúl
16  4|          mit látott, mit látott!~Látta Iluskává válni a virágot.~
17  5|          a lyányka szépségét nem látta,~Semmit sem látott, csak
18  5|         csak romját honának;~Nem látta, hogy rá gyakran szállt
19  5|     Mikor a vitézt így közeledni látta,~Egymás kebeléről gyorsan
20  6|        szive!~Hátha még a többit látta volna...~Eltünének sűrü
21  6|      Mert Lidit s a vadász urfit látta:~Rájok ismert, bár jó messze
22  6|          Melynek határát még nem látta senki,~S melynek le nem
23  6|       Számíthatatlan rémeket; de látta~Még akkor is, ha behunyá
24  6|   ablakon;~Körűltekinte, s akkor látta meg,~Hogy apja ágya mellett
25  6|  testvérem között!~Oh aki együtt látta e családot,~Nem mindennapi
26  7|          s az utas~Száz lépésről látta, hogy majd lesz ne-mulass.~
27  7|       Tán azért, mert kedvesemet látta.~Mikor látlak, mikor látlak,
28  7|         hallá, csak azt asszonyt látta,~S szemeitől lelke meggyulladt
29  7|        hogy az ételt eméssze.~Ki látta a Gellérthegyet életébe’?~
30  7|        boldogságunk hajnalfényét látta...~Fonjunk áldásból líliomfüzért,~
31  8|    akadott meg e virágon,~De aki látta őt,~Hamarjában nem mehetett
32  8|         még messze Ázsiában,~Ott látta először a szép napvilágot,~
33  8| áldomását!~Akkori kedvének világ látta mását.~38~El is látogatott
34  8|       Fönn állt a szobor.~Európa látta s nézte, s mindenik~Térd
35  8|           hogy már mikor dől le?~Látta gonosz Zsigmond király idejében~
36  8|      egyetemben sok jó társáiét.~Látta a hitszegő László király
37  8|       leütötte.~Martinovicsot is látta négy társával~Összeölelkezni
38  8| Összeölelkezni a véres halállal,~Látta nyakaiknak fölfeccsenő vérét~
39  8|          tisztább levegőjét,~Nem látta a földnek szépségeit.~Élt,
40  8|          új volt előtte,~Először látta a természetet,~A természet
41  8|      ment, mindenütt~Oly szépnek látta a természetet,~De benne
42  8|          végkép elfelejté,~S nem látta és nem érezé azt,~Csak a
43  8|      orcának szinéből.~Be másnak látta e világot,~Mint amilyennek
44  8| ablakából nézett a vidékre,~S ha látta őtet, hosszan elmerengett.~
45  8|        megfordult, oldalánál~Azt látta, akit ott fönn keresett.~„
46  8|     gyűrűt, mert csak amikor~Ezt látta, akkor nem kételkedék,~Hogy
47  8|       éjszakáit is~A lámpa fénye látta elhaladni,~S előbb aludt
48  8|         el csontja e helyen~Vagy látta még az isten szép világát?~
49  8|      midőn~Kinyíltak szemei,~Még látta kedvesét, de~Egy pillanatnál
50  8|        azt mindig csak feketének látta,~Pedig fejér volt már, mint