Rész

 1  1|       szóla: ‘Fejdelem! kegyed,~Látom, határtalan; egyet~Engedj
 2  2|        bánatom forrása;~Mert ha látom szép páros voltokat,~Megsiratnom
 3  3|        derék legény vagy,~Amint látom.~Oh, te szív, te szív, te
 4  3|  kikelet;~Egem be nem borúl,~Ha látom a telet.~Mint őszi alkonyon~
 5  4|          Ha a rónák végtelenjét látom.~Felröpűlök ekkor gondolatban~
 6  4|     édes hangokat,~És arcaidnak látom líljomát,~És itt pihensz,
 7  4|         idejét,~A gyermek-időt.~Látom, mint játsztam öcsémmel~
 8  4|    voltál eddig egy barátom;~De látom,~Hogy már kihalt tüzed,
 9  4|      Mikor szép orcádat utószor látom tán...”~„Jancsikám, látásod
10  4|        tán akadsz jobb tanyára.~Látom, nem te vagy az, ki nekem
11  4|        az, ki nekem halált hoz,~Látom, a halálért kell fordulnom
12  4|      így dörgött reája:~„Ha jól látom, ott a fűben ember mozog; -~
13  4|         elmélkedék:~„A külsejét látom, megnézem belsejét;”~S nem
14  4|        részeg vagyok!~Ekkor úgy látom hazámat,~Amint kéne lennie;~
15  5|        Hajnallik hazánk felett!~Látom én: az ő számára~Sző a sors
16  5|    szemed~Tündökletes egét?~Nem látom, mindenütt~Hiába keresem,~
17  5|      hogyha mennek, szívesebben látom.~Gyakran bolyongok föl s
18  5|      egykor,~Hanem most már nem látom ezeket:~Az a kis domb, mely
19  5|    haszna jő? nem jő veled.~Nem látom lengő szellemed,~S reményem
20  5|       az ebédet a gyerek;~Amint látom, egy kis bort is küldtek.~
21  5|         szép orcádat ekkép égni látom,~Oh lyányka, szíved érzeményitül:~
22  5|       egykor, mint szivárványt,~Látom majd viszonszerelmedet.~
23  5|     szomszéd tóból a vadlúdakat~Látom csapatban messzeszállani;~
24  5|        jóslatom most teljesedni látom.~Láttam egykor egy kis felleget,~
25  5|  tudományom,~Ebben párom ritkán látom:~Enni, inni jól tudok.~Én
26  5|      Hiába húnyom be szemeimet,~Látom még akkor is e rémeket.~
27  5|    Kemény. Beléje törnek fogai,~Látom szájából a vért omlani.~
28  6|    Világgal tölték meg, tágulni látom:~Szivem tágúla, vagy tán
29  6|         hallatszik át,~Csak azt látom: mint mozog a kéz.~És most
30  6|        ilyen?~Ily szomorúnak én látom csupán?~Én látom így csak,
31  6|  szomorúnak én látom csupán?~Én látom így csak, keresztülnézvén
32  6|     rózsa, de beszéded csalány.~Látom, te még most is a régi vagy,~
33  6|   Fájdalom, hogy~Csak álmaimban látom őt.~De álmaimban igen gyakran,~
34  7|          S akármikor s akárhogy látom,~Mindég egyformán tetszenek.~
35  7|        az egyet bölcsen teszed;~Látom, már megjön az eszed.~Aranyélet,
36  7|      kedvesek vagytok nekem!~Ha látom, mintha lyányt látnék,~Szivem
37  7|     mennydörgést szokta előzni.~Látom fátyolodat, te sötét mélytitku
38  7|        nevezték!~Haja tél, - ha látom, szinte fázom -~Fejér, mint
39  7|                                 LÁTOM KELET LEGGAZDAGABB VIRÁNYIT...~
40  7|        LEGGAZDAGABB VIRÁNYIT...~Látom kelet leggazdagabb virányit,~
41  7|           S mindezt két szemben látom: kedvesemnek~Sötét világú,
42  7| homályin,~Ott az égnek magasán.~Látom még, mint kis felhőket,~
43  7|       felhőket,~Vagy már nem is látom őket?~Csak úgy képzelem
44  7|         áll a jövevény.~Ah ujra látom, látom falumat~És a hegyet,
45  7|        jövevény.~Ah ujra látom, látom falumat~És a hegyet, hol
46  8|        ellenségünk~Egész világ, látom én;~Szegény magyar, be magad
47  8|  hazámra~Uj viharnak közeledtét látom,~És düh, és düh, mert tétlenkedünk,
48  8|      vacsorát,~De már késő van, látom, alhatnál,~Aztán rosz is,
49  8|           talán én~Többé nem is látom már ezeket,~Vagy oly későn,
50  9|        elhullanak,~Én arról azt látom:~A hazáért halni legnagyobb