Rész

 1  4|          szép térdecskéje~Kukoricza Jancsi gyönyörűségére.~Mert a pázsit
 2  4|          heverésző juhász~Kukoricza Jancsi, ki is lehetne más?~Ki pedig
 3  4|         ruhát tisztázza,~Iluska az, Jancsi szivének gyöngyháza.~„Szivemnek
 4  4|         lelkem Iluskája!”~Kukoricza Jancsi így szólott hozzája:~„Pillants
 5  4|            piros ajakadra!”~„Tudod, Jancsi szivem, örömest kimennék,~
 6  4|        deákné vásznánál.”~Kukoricza Jancsi fölkapta subáját,~S sebes
 7  4|             földet érintette,~Mikor Jancsi a nyájt félig összeszedte;~
 8  4|            falkát.~„Majd lesz neked Jancsi... no hiszen lesz neked!”~
 9  4|            tehetek róla,”~Kukoricza Jancsi e szavakat szólta.~Gazdája
10  4|        pödrött rajta:~„Ne bolondozz Jancsi, a tréfát nem értem;~Amíg
11  4|        korántsem tréfaság a beszéd,~Jancsi gazdájának majd elvette
12  4|      gazdájának majd elvette eszét;~Jancsi gazdája bőg, mint aki megbőszült:~„
13  4|         előlem, többé ne lássalak!”~Jancsi gazdájából így dőltek a
14  4|           rudat,~A petrencés rúddal Jancsi után szaladt.~Kukoricza
15  4|             után szaladt.~Kukoricza Jancsi elfutott előle,~De koránsem
16  4|           csillag ragyogása nézett:~Jancsi Iluskáék kertje alatt vala;~
17  4|           nótára~Fölkelt, lesietett Jancsi látására.~Jancsinak látása
18  4|           ily szót csalt nyelvére:~„Jancsi lelkem, mi lelt? mért vagy
19  4|           majd eszedbe.”~„Most hát, Jancsi lelkem, eredj, ha menned
20  4|       Iluska hullatta nagy számmal,~Jancsi letörölte inge bő ujjával.~
21  4|             le s föl szállongtanak.~Jancsi csak ballagott sötét árnyékával~
22  4|            hánya.~Jó hosszú botjára Jancsi támaszkodott,~Lekonyította
23  4|         tarka szivárvány.~Subájáról Jancsi lerázta a vizet,~Miután
24  4|          nem háborgatván,~Kukoricza Jancsi ment a maga utján;~Erdő
25  4|          világít az erdő legmélyén.~Jancsi e látványra ekkép okoskodék:~„
26  4|           megpihenek.”~Csalatkozott Jancsi, mert az nem volt csárda,~
27  4|            jó estét!”~Mondott nekik Jancsi ilyen megköszöntést;~Erre
28  4| cimboraságot?”~Furcsa dolgok jártak Jancsi elméjében,~S tettetett jókedvvel
29  4|           az észnek;~Maga volt csak Jancsi, ki mértéket tartott,~Kinálgatták,
30  4|     zsiványok jobbra, balra dőltek,~Jancsi a beszédet ilyformán kezdé
31  4|          életedet!”~Mikor elvégezte Jancsi a beszédet,~Az égő gyertyával
32  4|    haramjáknak csontvázait látta.~7~Jancsi már hetedhét országon túl
33  4|        sörényes fejöket.~Mikor őket Jancsi közeledni látta,~Alig fért
34  4|          értek,~Ily szavát hallotta Jancsi a vezérnek:~„Vigyázz, földi!
35  4|           vagy úgy a búnak eredve?”~Jancsi pedig szólott fohászkodva
36  4|             nyerget.”~Sokat mondott Jancsi megeredt nyelvével,~De még
37  4|         vörös nadrágban mit érezett Jancsi,~Mit érezett, mikor a mentét
38  4|       rúgott szilaj paripája,~Mikor Jancsi magát fölvetette rája,~De
39  4|       csillagok közepett,~Kukoricza Jancsi ekkép elmélkedett:~„Azt
40  4|           meghalok érte.”~Kukoricza Jancsi tán egymaga volt csak~Meg
41  4|          célozza vasával.~Kukoricza Jancsi nem veszi tréfának,~S ily
42  4|        lóhalálába’,~Ennek Kukoricza Jancsi ment nyomába.~Hát a török
43  4|            elájulván.~Soká nyargalt Jancsi, amíg utolérte,~„Megállj,
44  4|          tartja, feleséged leszek.”~Jancsi ereiben nem folyt víz vér
45  4|             ballagott.~13~Kukoricza Jancsi meg a királyleány~Csatahelyre
46  4|            várba a sereg,~Kukoricza Jancsi szinte megérkezett.~Olyan
47  4|           megmentetted.”~„Kukoricza Jancsi becsületes nevem:~Egy kicsit
48  4|          nem szégyenlem.”~Kukoricza Jancsi ekképen felele,~Azután a
49  4|        felelt a menyecske,~„Szegény Jancsi bácsi!... hát el van temetve.”~
50  4|        magát is szörnyen emlegette,~Jancsi bácsi; ez volt végső lehellete:~