Rész

 1  1|            Kietlen pusztaság,~Mint, melynek elraboltam~Diszét, a rózsaág.~
 2  1|            forró Hyperiona nyárnak,~Melynek ölő sugarán gyönge virágcsa
 3  1|             perge bátor gyermekére,~Melynek hírsovárgó kebele~Vágyva
 4  2|             kalásszal ékes rónaság,~Melynek fölötte lenge délibáb~Enyelgve
 5  3|         Illenék e vád.~A szövetség, melynek szála~Minket összefont,~
 6  3|        Hidegen, mint téli napsugár,~Melynek mosolya is faggyal jár.~
 7  4|            az, nem! egy világ vala,~Melynek napjául a hit lángola,~A
 8  4|          Gyakorta oly lépésre vitt,~Melynek később vásott fogakkal~Ettem
 9  4|        rivalgót kürtjével Lehelnek,~Melynek zugási mennydörgéseket~Vadúl
10  4|          arcát mosta könnyhullatás,~Melynek kútfeje volt bánat s szánakozás.~
11  4| Napfogyatkozás jött szeme világára,~Melynek elmulását hasztalanúl várta.~
12  5|          alant a mély házban lakik,~Melynek egyszer elzárt ajtaja~Meg
13  5|           fájdalom nem éles fejsze, melynek~Csapásától az élet fája
14  5|             én, egy kiszáradott fa,~Melynek lombja szertehulla rég.~
15  5|              Ugy vagyok, mint a fa, melynek ága~Alig birja dús gyümölcseit.~
16  5|            mit is kellene~Hazámért, melynek annyi a baja?~Ezért csak
17  5|        lámpa?~Igen, sírbolti lámpa, melynek~Bágyadtan pislogó sugára~
18  5|          hegy- és völgyeivel~Könyv, melynek számtalan lapját forgatni
19  5|       fiatal sziveddel!~Fa vagy te, melynek elhullt levele,~Amelyet
20  6|           nem igaz.~Virág az ember, melynek gyökere~Ott lenn van a pokolban.~
21  6|            viseld gondját e sírnak,~Melynek lakója leghivebb fiad,~Viseld
22  6|             a konyhából~Kidobtak, s melynek oldaláról~Vén koldús nyalja
23  6|       Hajamnak egy fürtjét levágom,~Melynek most minden szála szög;~
24  6|     Merengve nézek a~Patak habjára,~Melynek nyílsebesen~Rohan le árja;~
25  6|        szerelem, te végtelen óceán,~Melynek határát még nem látta senki,~
26  6|      határát még nem látta senki,~S melynek le nem szállt fenekére senki.~
27  6|           De mily szelíd most arca, melynek ébren~Minden vonása egy-egy
28  6|            hozzád vezet.~Az ős vár, melynek tündére vagy,~Mely a dombról
29  7|            madarat,~Mit szétszakít, melynek vérén hizik.~A héja vígan
30  7|            mint a puszták harangja,~Melynek csengése a rónákon keresztűl~
31  7|        Vízözönje még el nem lepett,~Melynek ágán bujdosó reményem~Még
32  7|        Milyet a nap őszi tájra vet,~Melynek nincs már éltető erője,~
33  7|     IFJAKHOZ~Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága?~Avvagy virág
34  7|          gyürűje~Az óriási láncnak,~Melynek neve emberiség?~Éljünk-e
35  7|          lész majd ott bölcsődalom,~Melynek lágy zengedelminél~Tavaszonként
36  7|         játszik~Szivárvány módjára,~Melynek ellenállni~Hasztalan törekvés,~
37  7|      rendele,~Hogy légyen egy lény, melynek kebele~Hiven ver értem akkor
38  7|         jelen.~S e nagy kéjtengert, melynek minden~Cseppjében egy gyöngy,
39  7|        látszik a tündérkert újolag,~Melynek oly szép fája volt s oly
40  7|       lelkem rokona:~A nép nevében! melynek híve vagy,~Melyért csatázol
41  7|         harc, amelyet vív e század,~Melynek te, mint én, katonája vagy.~
42  8|             sírva fakadunk!~Az ügy, melynek katonája voltál,~Nemsokára
43  8|          fönn a kis padlásszobában,~Melynek falát~Csikosra festé az
44  8|           évet élt.~Elért a házhoz, melynek egykor~Padlásszobájában
45  8|            szívem fölött borongott,~Melynek sötét árnyékában~Mint rideg
46  8|        ajkat,~Azt a lágy kis kezet,~Melynek érintése~Magában élvezet,~
47  8|           néz,~Egész, egész életem,~Melynek legszebb két virága~A mulandó
48 10|           megszerettelek.~Az üdvre! melynek édenéből~A hűtelenség kilöke,~