Rész

 1  1|        Hosszú éltetöket soha gond, bú, baj ne epessze,~Létünk
 2  1|         fellegek fölöttem,~Tőlem a bú mind elköltözött.~Ámde mily
 3  1|        keserves árvaságra,~Marja a bú szívem, és hervaszt.~Hő
 4  1|           körűlem,~S hervasztott a bú: balzsamos enyhet adál.~
 5  1|                               ÖRÖK BÚ~Tódul a felleg; barna éjbe
 6  1|          hű szerelmem honja,~Reá a bú gyászfátyla szöveték.~Nem
 7  2|        hiába hasogatta,~Azért csak bú terem rajta!~Ültesd bele
 8  3|       csermelyár habjába.~Eljött a bú; az élet kéje~Kihalva fúl
 9  3|          Búnak éje ül szivemben;~A bú éjjelét~- Bennem a víz tehetetlen! -~
10  3|           meg... fürteit~A gond, a bú kitépte rég.~„Egy-két garast,
11  3|    irgalmát, ide avval a borral!~A bú vagy én, de egyikünk belehal.~
12  4|        béke - semmi más;~Van itten bú - de vígadás~Kéjében is
13  4|           De itt is nagyobb volt~A bú örömemnél:~Mit használt,
14  4|          az, ki Pestre elkisért?~A bú - egy szép kis szőke gyerkemért.~
15  4|       kárpit is meglebben.~Nézd, a bú mint fintoritja~Szentimentális
16  4|           az, akinek~Búja van,~S a bú tőle nyakrafőre~Elrohan.~
17  4|            lássátok, szépeim! ha~A bú nekem rohan,~Mint felbőszült
18  4|           nem ölök, engem öl meg a bú -~Nagyon kivánt dolog nekem
19  4|          nézett,~Nem volt az többé bú, amit akkor érzett.~Ott
20  5|           meg nem férő~Lángéletet.~Bú, kedv között élet-halálra~
21  5|    lyánytestvéred,~A szótlan, méla bú.~Játékszered volt szívem,~
22  5|            szomorítanátok engem!~A bú egyetlen kincs, amelyet~
23  5|         majd~Én is meggyógyulok.~A bú, mely most sötét felhők
24  5|       utálja.~Pajtásaim! értetek a bú;~Elhagyni, fiúk, titeket,~
25  5|     szerelemnek mind ez ideig,~S e bú mindennél édesebb vala,~
26  5|          mostan, félre a fejemről,~Bú, te fekete, nehéz sisak!...~
27  5|      pajkos tollak inganak.~Félre, bú, te lándzsa, mely szögezve~
28  5|            bátran tűzhetek.~Félre, bú, te alvilági kínpad,~Amelyen
29  5|          BÚM ÉS ÖRÖMEM~Nincsen oly bú,~Mint az én búm.~Oh ha én
30  6|            k a legvígabb temető?~A bú temetője!... „S ez hol lelhető?”~
31  6|         Azt kérditek, úgyebár? -~A bú temetője a boros-asztal,~
32  6|          jövék, hogy szívem,~Mit a bú s a harag~Oly feketére feste,~
33  6|          alighogy léphetek,~Mert a bú, melyet elviszek,~Nagyon
34  7| Összetörött, cseréppé lett.~Keserű bú, ittalak már,~És hova lett
35  7|          sem. -~Űzött a lemondás~A bú vadonába.~S hogy ennek határát~
36  7|      lelkemen teremnek,~Melyeket a bú szivembe zár;~Barna kislyány
37  7|          téged akkorára~A nyomor s bú régen behavaz.~És te vén
38  7|          boldog leszek még.~Hogy a bú nálam csak~Átútazó vendég.~
39  7|        szemem pillájára?~Aggalom s bú, hagyjatok, hadd menjek,~
40  7|              Egyre vig? szívedet a bú most se’ bántja?~Arcod most
41  7|         haldokló fejét.~Az a kevés bú, mit koronként~Szivünkre
42  8|         multad emlékére?~De félre, bú, de félre, gyász, el, el!~
43  8|    kötelesség.”~Igy emészti őket~A bú és a méreg...~Összesúgnak-búgnak...~
44  8|        belőle?...~És néha szállt a bú galambja~Föléje, ha eszébe~
45  8|            szív, ha meg nem tört a bú,~Ne törjön meg majd az öröm.~
46  8|         száll a dal szivünkből,~Ha bú vagy kedv érintette meg,~
47  9|            sírban sem pihenne,~Egy bú lenne nékik a hosszú öröklét.~
48 11|     varázsán~Dalma, szivében öröm, bú, kin özönje csatáz;~Most