1-500 | 501-1000 | 1001-1154
Rész
501 6| árokban nyakamat szegem is!~Pécel, 1846. június-július~
502 6| bilincs...~Az volna lelkén is, hanem már lelke nincs - -~
503 6| megjelen.~Mult éjszakán is egy virágos~Mezőben együtt
504 6| Haza csak ott van, hol jog is van,~S a népnek nincs joga.~
505 6| küld hozzánk, és ez útban is van,~És már maholnap meg
506 6| van,~És már maholnap meg is érkezik,~Midőn hóhérink
507 6| oly hideg.~Mondád - és nem is reszketett beszéded -~Mondád,
508 6| Hanem éretted még e kín is jólesik!~Nem fájhat úgy
509 6| reménye!~Ha ez az egy reményem is~Elmulandó álom,~Nem leszek
510 6| őszi tájról,~Hej, ha én is kiszállhatnék~Búmnak országából!~
511 6| Ami ottan támad?~Hajnal is, alkony is;~Örömim hajnala,~
512 6| támad?~Hajnal is, alkony is;~Örömim hajnala,~Örömim
513 6| nyugatra, nyugatra,~A napnak is arra van az utja.~Szállj,
514 6| szivem, miként te.~Szállj te is, nap, a rózsám fölébe.~Mondd,
515 6| ködös őszi idő;~A nap nem is pillant elő.~Hidegen jár
516 6| könnyétől.~Egy könny most is pillámon áll...~Barna lyányka,
517 6| oroszlánvért ivott.~Nem is birtam vele, vad képzeletemmel,~
518 6| hogy én szeretlek?~Az isten is ugy áldjon meg,~Ugy áldjon
519 6| vihar és sötétség.~Akkor is, ha szétszaggatta őket~A
520 6| Napkeletre vándoroltam én is... -~Szatmár, 1846. október
521 6| már! mostan, ha~Nem mondod is, elhiszem én.~S midőn tudom,
522 6| keresztűlvirasztom.~Az álmot már nem is keresem én,~Ugysem találnám.
523 6| alszik a remény.~A kínok is már mind elfáradának,~Elfáradának
524 6| ezeket nyílni látod,~Szíved is tán megnyilik.~Nagykároly,
525 6| világon többé örömem,~Azt is, leányka, csak neked köszönhetem. -~
526 6| Méltó reá, hogy azt hurcolja is,~Míg össze nem dől a korbács
527 6| terhet~Annyira megszokta.~Te is, hogy megszoktad,~Szívem,
528 6| tárgyak,~Vagy legfölebb is állatok vagyunk.~Oh hölgy!
529 6| És nem szükség, hogy mást is adj nekik,~Mindent adál,
530 6| Teli van a Duna,~Tán még ki is szalad.~Szivemben is alig~
531 6| ki is szalad.~Szivemben is alig~Fér meg az indulat.~
532 6| Desmoulins Kamill...~Itt is leszek tán valami.~Pest,
533 6| KARÁCSONKOR~Énhozzám is benézett a karácson,~Tán
534 6| csak azért, hogy bús orcát is lásson~És rajta egy pár
535 7| ifjúság,~Maholnap már ez is itt hágy,~S másra, tudom,
536 7| Megátkozza Nóét, hogy szőlőt is~Vett be a bárkába.~A kis
537 7| beléje, nem támad~Senkinek is kedve.~Fejét egyik vállára
538 7| Ablaka csak egy van, és annak is~Üveg csak a fele,~Fele pedig
539 7| naphosszat,~Nem árt, nem is használ.~És amilyen maga
540 7| egy régi kőszent;~Ennek is valaki egy kopott tarisznyát~
541 7| a magam bajával,~Még te is gyötresz, hazaszeretet!~
542 7| habokból~Mentő sajkával partra is tevék,~Ha itt az bántja,
543 7| hajóba’ még?~Apám, apám, mért is taníttatál,~Miért az eke
544 7| Hiszi tehát, hogy a világ is az.~Pest, 1847. január~
545 7| szegény jó emberek,~Jön rátok is még boldogabb idő;~Ha mult
546 7| mult s jelen nem a tiétek is,~Tiétek lesz a végtelen
547 7| Csupán a képzelet s az is ritkán teremt~Ily kedves
548 7| merem,~Még csak melléje is aggódva lépek én,~Félvén,
549 7| tisztán szellemi!~Eszembe is jut róla a mesés világ;~
550 7| hozzája.~S otthon már nevét is~Alig ismerik; csak~Egy emlékszik
551 7| kettő lesz belőle,~De még ez is, ha ugy tetszik, pengőbe’.~
552 7| gyujtottad ugy fel!~Hol is tehettél szert ennyi jóra,
553 7| egyszerű,~De oly tiszta is, mint a puszták harangja,~
554 7| fiához:~„Eredj fiam, te is, nyergelj és kantározz;~
555 7| kövesd két bátyádat,~Menj te is, menj, hagyd el szegény
556 7| minket egymástul.”~Állott is szavának, szent volt fogadása.~
557 7| A Kaszpi-tenger habjain is túl,~És rónasága, mintha
558 7| nemzetem.~Európa színpadán mi is játszottunk,~S mienk nem
559 7| vagyok!~Itt minálunk nem is hajnallik még,~Holott máshol
560 7| szeretem, imádom~Gyalázatában is nemzetemet!~Pest, 1847.
561 7| hozzájok:~„Szegény Tisza, miért is bántjátok?~Annyi rosszat
562 7| már, hogy talán még~Azt is tudják, mit gondolok.~Oly
563 7| Kabátban jár a deák,~Ha mozog is szive,~Menyecskékhez, lyányokhoz~
564 7| olyan kertnek,~Jaj még annak is, mert megverte az isten,~
565 7| be~A hazaszeretet,~S ez is csak addig van, míg jön
566 7| szólni: itt a bánya!~Kéz is kell még, mely a földet
567 7| DE MÉRT IS GONDOLOK RÁ?...~De mért
568 7| GONDOLOK RÁ?...~De mért is gondolok rá?~Mért gyötrődöm?...
569 7| sem hallom,~Még csak nem is izen.~Hát ily hamar felejt,
570 7| kiholt.~Meghalt anyám, le is tevék~A sírba őt:~Lelkemből
571 7| Anyám sírhalmára,~Harmat nem is kell, mert~Könnyem csorog
572 7| csorog rája.~Még holta után is~Kedvét keresem én,~Ezen
573 7| intését mintha~Még most is hallanám:~„Szeresd a virágot~
574 7| sohajtottál?”~- „Az én sohajom is~Ott jár galambomnál.~Galamb?...
575 7| Holtig sírjon-ríjon,~Mást ne is tehessen.~Váljék pokolkővé~
576 7| hátad,~Látod, már a patak is letette,~Vele a langy tavasz
577 7| harmadnap strázsálsz,~Akkor is csak nyolc órát állsz,~Ha
578 7| órát állsz,~Ha hideg van is, meg nem fagysz,~Ott a körmöd,
579 7| Tisztogatás sem igen kell,~Minek is bajlódnál ezzel?~Ne félj:
580 7| sereg!~És közöttök olyan is van,~Kit már alig ismerek,~
581 7| eddig kaptam,~Ha kell, azt is vissz’adom.~Székesfejérvár,
582 7| elbeszélgetek vele.~Szerelmet is vallok neki,~S megkérdem:
583 7| éji álom,~S most reményem is, e~Vakmerő kalandor,~Addig
584 7| állapotját~Még a boldogok is~Irigyelni fogják!~Pest,
585 7| csörömpölt,~S még álmaimból is föl-fölriasztott.~Lerázni
586 7| Mindkét kezével átölelne is,~Habár apámnak átka és anyámnak~
587 7| küzdeni.~S ez eskü most is olyan szent előttem,~Amilyen
588 7| Verjen meg még a másvilágon is,~Ha valaha ez esküt elfelejtem!~
589 7| RONGYOS VITÉZEK~Föl tudnám én is öltöztetni~Szép rím- s mértékbe
590 7| eszmék küzdenek.~Ott állok én is a csatában~Katonáid közt,
591 7| hadd essenek.~Még akkor is szent lesz a könyv, hol~
592 7| a lyányok.~Ha én utánam is annyian volnának!...~Amerre
593 7| kordován csizmáján?~A szép szó is fogott sörény paripáján.~
594 7| fogott sörény paripáján.~Nem is a ló, hanem hát a tánc számára~
595 7| Mondott volna csak felényit is más,~Majd megtudná, mi a
596 7| fáj énnekem,~Hogy téged is bántanak, kedvesem.~Sokat
597 7| boldogság dolgába’,~Még csak nem is vágysz a másvilágra!~Erdőd,
598 7| én szivemnek hogyha volt is foltja,~Leégeté szerelmem
599 7| tüzét? mely~Oltár fölött is méltó állani...~Isten kötötte
600 7| eszeveszett harag,~Még agyvelőmet is széjjelloccsantja tán.~Bárcsak
601 7| el! te érted~Még többet is merek, ha már annyit mertem.~
602 7| Innen távol;~Vagy már benn is vagyok a pokolban?~Benne,
603 7| égett arcátul ajkam!~Most is érzem melegét,~Mintha bennem
604 7| engemet,~Mert e láng még ott is fogja~Melegítni szívemet.~
605 7| Juliskám eszembe jut,~Sötétben is látok,~Fényes szeme, fényes
606 7| csak kimászott,~Még az inge is átázott.~A lyuk száján nyakon
607 7| szabadsági zászló lebukott,~Ti is alusztok, dicső bajnokok,~
608 7| áll még egyes-egyedűl,~Ez is maholnap már halomra dűl.~
609 7| helyette:~Akkor az én lelkem is felöltözék új,~Ünnepi ruhába,~
610 7| puszták terére...~Még a szél is ugyan nekigyürközött, hogy~
611 7| meg?~Gólya barátomat.~Oda is elkísért. Együtt ábrándoztunk~
612 7| szép hangot nem ád.~Mostan is kedvelem és úgy tekintem
613 7| Megérkezésedet még mostan is minden~Esztendőben várom,~
614 7| Fülemile-madár szólana,~Az este is felhős, fekete,~Nincs a
615 7| leszünk tán~Már az itéletnapon is. -~Hej, alföld, alföld,
616 7| még ott lenn a föld alatt is ég.~S mondhatnék átkot,
617 7| csak.~Én eskü s átok nélkül is örökre~Lelkem lelkében tartalak,~
618 7| örök hűségem, oh ez a hüség is~Még a te érdemed csupán;~
619 7| kivánom:~Nyiljon ily út nektek is utánam.~Feleség föld s ég
620 7| esze,~Ki csak egyszer néz is rája.~Odahagyja aranyát~
621 7| Fölakasztják, amit adjon is az isten,~Mert nem vagyok
622 7| Híre ment e szónak, hozzám is elére,~Nem is tettem lábam
623 7| szónak, hozzám is elére,~Nem is tettem lábam apám küszöbére,~
624 7| Oly örűlt, hogy a szíve is fájt bele,~Sohasem volt
625 7| fogadék el,~Mint vőlegény is... mert házasodom.’~„Épen
626 7| múzsád vagyok,~Vagy még most is hiába kopogok,~Midőn megmondám
627 7| kebele~Hiven ver értem akkor is még,~Midőn a mondhatatlan
628 7| megvénülél!~Alig birod magad.~El is töréd azon-~Fölül még lábadat.~
629 7| napok;~Ásítni általuk~Én is kedvet kapok,~Ásítok olyan
630 7| majd felel ez...~Hallod? én is hallom, oly hangosan dobog.~
631 7| csak nem engem,~De azt is tudom, hogy jött volna akárki,~
632 7| barátom!... de szólj már te is egyet,~Bennem a gondolat
633 7| kert mivé lett!~Még mostan is mosolyg, mosolyg,~De szívetszaggatólag,~
634 7| fehér hazugság. -~És ezt is özvegye~Állíttatá, ez oszlopot;~
635 7| mint virít az erdő,~Akkor is, ha kijösz, zöld lesz az,~
636 7| mint a menny,~És azért is minden éjjel~Le-lejárt a
637 7| föld a pokolnál,~És azért is minden éjjel~Föl-följárt
638 7| őshonába...~Hah, még itt is fázom, fázom,~Szinte csattog
639 7| csorba már a kard,~De a lánc is szakadoz.~Várjunk, várjunk
640 7| mindenség szivem!...~Most is kezemben e levél, s remegve~
641 7| Csak egy parányi részén is... midőn~Ezt a világot láttam,
642 7| Ha úgy kivánod, elveimrül is~Lemondok érted; hordom fejemen,~
643 7| örököl utódom,~Ha nem nagy is, de szép és tiszta név lesz...~
644 7| Lehetne tán, lehetne tán nagy is,~Ha hozzáadnád lelked fénysugárit,~
645 7| Oh mert bölcsődbe téged is, szerelmem,~A múzsa tett,
646 7| Jó ideje lement a nap,~Le is szállott már a harmat,~Már
647 7| már a harmat,~Már a hold is magasan van,~Éjfél is lesz
648 7| hold is magasan van,~Éjfél is lesz innen-onnan.~Mit csinál
649 7| mostan Juliskám?~Már régen el is aludt tán;~Ha elaludt és
650 7| Amely beillik kárhozatnak is,~Ha nem nyer semmi bért.~
651 7| meg van rontva,~Még most is látszik csonka~Szárnyán
652 7| szíjad ajkamat!~S ha látnak is? jegyeseknek~Csókolózni
653 7| vagy bor? biz én már~Nem is tudom igazán,~Bor lesz ez,
654 7| végkép, hogy létezem én is?~Vagy mi az ördög lelt?...
655 7| együtt, egy hó szellője is elfúj?~Megköszönöm, ha netán
656 7| inkább,~Hogy rosz verseim is vannak, mint hogy te feledtél.~
657 7| vetve beléjök...~Mert ne is írj inkább, hogysem bölcs
658 7| ürűlni idővel.~Hja, nekem is hozzá kell látnom végre,
659 7| tudod azt, s tudod azt is, hogy jövedelmet~Dús uradalmam
660 7| énnékem! pusztán a gondolat is már~Lángfelhőket idéz véres
661 7| kétszerezve lesz azáltal,~Ha más is nyer belőle részt.~S ha
662 7| ha gyógyszert nem tudnék is adni,~Adhatnék tán vigasztalást.~
663 7| Boldogságom határai...~Sőt nincs is annak, nincs határa,~Ugy
664 7| Bocskorban sőt mezítláb is szabad.~Szatmár, 1847. augusztus~
665 7| hórihorgas lábbal,~Nem is német teherhordó állat,~
666 7| benn az istállóban,~Nem is igen járt az iskolába;~Kinn
667 7| el,~Hamarjában még el sem is fárad,~Biz ezt ne is tegye,
668 7| sem is fárad,~Biz ezt ne is tegye, mert még messze~Vagyon
669 7| Oda rúg ki a Szamosra,~Meg is látná magát benne,~Ha az
670 7| Húzd rá, cigány, csak azért is,~Ha mindjárt az ingemért
671 7| Ha mindjárt az ingemért is!”~Megint jőnek, kopogtatnak:~„
672 7| embernek~Zsebje: üres a has is.~Zsebem üres, ennélfogva~
673 7| ennélfogva~Üres az én hasam is.~Tennap ettem utójára,~Az
674 7| van elég, ki~Én helyettem is evett.~S holnap ujra nap
675 7| Volt nekem jó új ruhám is,~Volt nekem szép uj ruhám;~
676 7| zsivány nálam csak~Egy fillére is akad,~Díjul annak én azonnal~
677 7| gunyoljon! rajta egykor~Én is jókat nevetek.~Ád az isten
678 7| szolgabírák.~Szobalyány is szégyelt volna~Velem jőni
679 7| tartanak, s hogy~Az vagyok, én is hiszem,~De azért te ne magasztald~
680 7| körül,~Egy mosolygásodban is több~Költészet van, kedvesem,~
681 7| kérdjem: mit láttál? van-e ott is élet?~S ha van, ily gyötrelmes,
682 7| Lángol-e szerelem?~Ha ott is szeretnek, ah ugy vágyok
683 7| vagy valóság?~Egyik s másik is lehet.~Jóbarátom, hogyha
684 7| Leütöttem a parókát~S a feje is leröpült?~Vagy valami vetélytársam,~
685 7| alkotál-e~Több ily szívet is már~Mint az én szivem?~Volt-e
686 7| én szivem?~Volt-e másban is már~Ily sokféle és ily~Forró
687 7| fel?...~S egykor ez a szív is~Megszünik dobogni,~Mint
688 7| többiek;~Egykor ez a szív is~Megszünik dobogni...~Néma
689 7| lombot nem adtok,~Sőt a régit is leeszitek.~S oh mi vakság!
690 7| Istenem, istenem,~Miért is teremted~Olyan parányinak~
691 7| vendég.~Elmentél, messze is~Jársz immár, búbánat,~Csak
692 7| filemile.~De hiszen ez nem is~Madár danolása,~Hanem csókjaidnak~
693 7| sikoltásomat~Asszony létemre is hallani nem fogod.~Igy,
694 7| fellegig,~Tán még a villám is alatta születik.~Jött is
695 7| is alatta születik.~Jött is az ellenség, pedig nem sokára,~
696 7| üzenne.~Elindult a követ, be is bocsáttaték,~Betlen szép
697 7| volt a válasz érte,~Azt is gúnyos, büszke mosolygás
698 7| majd pártáddal együtt fejed is leszakad.~Tán üres a konyhád,
699 7| jött az éj s ment, viradni is kezdett...~A vár tetejéről
700 7| e beszédet.~Vagy tán nem is hallá, csak azt asszonyt
701 7| csakhogy le nem bukott.~Le is szállt hirtelen, magát összeszedé,~
702 7| egyedűl oldalán?~A kardot is többi fegyveréhez tette,~
703 7| felett!~Egy eszem volt, azt is látásod elvette,~De ez egy
704 7| mehessek,~Ha az alvilágon visz is az keresztül,~És ha ott
705 7| Szívesen veszem a halált is kezedbül. -~Veselényinek
706 7| Hosszan gondolkodott, gondolt is sok szépet,~De mikor azt
707 7| csak egy kis nyilása,~És ez is azért van, hogy szemem őt
708 7| lett volna jó apáca,~Kár is, hogy nem az lett, nagyon
709 7| felhőpalástban jött,~Tán mert ő is titkos kalandokra készül,~
710 7| hajolnia,~Hogy bírd kezemet is... de egy föltételért.~Ha
711 7| nagynak hittem és ohajtottam is őt!”~Lelkének mélyében ekkép
712 7| gondolja s tudtán kívül el is mondja.~„Oh én bolond! hisz
713 7| gyaníthattam volna,~Sőt gyanítottam is... és mégis eljöttem.~Végeztesd,
714 7| itél,~S ha le nem mossa is a foltot, mely érhet,~Legalább
715 7| kis felhőket,~Vagy már nem is látom őket?~Csak úgy képzelem
716 7| egyet, szeretnem,~És ez is csak engemet szeret,~Nem
717 7| leány babája.~Elfogadta, föl is tüzte kalapjára,~S fölugrott
718 7| elfütyölte,~Hogy a pacsírták is tanulhattak tőle.~Szatmár,
719 7| együtt szépen~Majd lantom is pihen,~Mivel szélnek kell
720 7| hallgatok,~Sőt még majd nem is győzitek~Végighallgatni
721 7| S halottaidért bosszut is fogsz állni,~S a bosszuállás
722 7| neved maradjon! hol?~A nép is elvesz, melyhez tartozol.~
723 7| újra az lehet,~S e föld is semmiségbe oszlik el.~Kevély
724 7| Mert lyány vagy s még szép is a felett,~Legelőször is
725 7| is a felett,~Legelőször is veled beszélek,~Jer, hugám,
726 7| Beszélgethetünk még eleget. -~S te is itt vagy, te is megjelentél?~
727 7| S te is itt vagy, te is megjelentél?~Dúlt arcoddal,
728 7| szivembe,~Melyek néha most is vérzenek!~Mit csináljak
729 7| bekötözni, ki téged~Még akkor is, ott is, örökre szeret!~
730 7| téged~Még akkor is, ott is, örökre szeret!~Koltó, 1847.
731 7| hogy reményem sincs!~Miért is volna nékem a remény?~A
732 7| hanginál,~Most rája nézve nem is létezel...~S érted teszek
733 7| mezőkön semmi,~Még a kertben is keresni~Kell már a virágokat.~
734 7| az eszembe,~Még a napját is tudom:~Ballagott egy ifju
735 7| amidőn leírom,~Kezem még most is reszket... a gyönyörtől!~
736 7| vidéket,~Feledve még az ajtót is betenni,~Midőn beléptem.~
737 7| a vidék varázsa.~Először is virágos réteken~Mentem keresztül.
738 7| Átértem a vizen,~S hah, itt is mindenütt~A régi látomány!~
739 7| csak a föld való;~S ha nem is oly szép ez, mint szeretnők,~
740 7| ez, mint szeretnők,~Nem is oly rút, mint az ifju véli...~
741 7| Nincs itt angyal, ámde nincs is ördög,~S ha van itt tél,
742 7| van itt tél, van kikelet is.~Koltó, 1847. október~
743 7| poéta,~Rongyos poéta-vő!~Meg is tevé dicsően~A hat-vágás
744 7| Eleresztettenek.~Azon az egyen most is~Csodálkozom nagyon,~Hogy
745 7| És nem az ablakon.~Miért is nem dobtak itt ki?~Tűrném
746 7| sok közt e kis tréfa~Nem is tűnt volna fel.~Koltó, 1847.
747 7| eltemette a nyarat,~Az ősz, s ez is haldoklik már,~Az erdő mégis
748 7| minden ág.~Még ott fönn a nap is, aki~Ködcsuklyájába bújt
749 7| Még fönn az égen a nap is~Kiváncsian pillant elé,~
750 7| gazdagok, kiken ily~Rongyházi is sajnálkozik!~Koltó, 1847.
751 7| alszol még, hazám?~A nap is föllépett,~Beözönlő sugara~
752 7| alszol még, hazám?~A veréb is fenn van,~Telhetetlen bendejét~
753 7| alszol még, hazám?~A macska is fenn jár,~S tejesköcsögöd
754 7| legédesebbjébül!~Ráadást is,~Feleség!~Nekem ennyi~Nem
755 7| nyikorgáson?~Ahol ni, ott is egy! hogyan terpeszkedik,~
756 7| kárvallott cigány,~Az erek is csakugy dagadnak a nyakán.~
757 7| zászlaján,~S még a dögvésznél is harapósabb talán;~Annyira
758 7| hogy recseg az asztal lába is,~Bebujt az ördög a politikába
759 7| Bebujt az ördög a politikába is.~S hah szentségtörése a
760 7| szentségtörésnek!~A táblabírák is oda esküvének,~Od’ ahhoz
761 7| Igen, már a táblabirák közt is vannak,~Akik parókájok porának
762 7| hősöm vezetem be,~De hogy is nem jutott ez mindjárt eszembe?~
763 7| illik, kalapjokat.~Először is pedig leírva mi lenne,~Hogyha
764 7| árkát annyit túrta;~Hát ne is fitymáljuk ezt az orrot,
765 7| olyanokat ölel,~Hogy a dereka is csak ugy ropog bele.~Ugy
766 7| nénje,~De van köztök új is, egy kis gyémánt láda:~A
767 7| a háznak mivoltát,~Kivül is belül is annak állapotját,~
768 7| mivoltát,~Kivül is belül is annak állapotját,~Nehezen
769 7| az aszalt szilvára,~Bele is markoltál, de Borbála lesett,~
770 7| de Borbála lesett,~Rajta is kapott... most dugd el a
771 7| pedig ugy, hogy a szomszédba is hallik;~Gyermekek hallják
772 7| erőtettek...~Lelkem most is dühöng, lelkem most is retteg.~
773 7| most is dühöng, lelkem most is retteg.~Hah, ki föltaláltad
774 7| írnod kell valóban.~Eszébe is jutott nem igen sokára,~
775 7| nincs mód halogatni,~Azért is fölfelé kezdett tápászkodni.~
776 7| bőgőt dugnának tokjába,~Meg is reggelizett, két font húst
777 7| tenta fenekig,~Annakokáért is borral föleresztik.~Most
778 7| tölgyet, nézzük meg lombját is,~Illendő megnéznünk a kis
779 7| megnéznünk a kis Piroskát is;~Hol találjuk őt fel karcsú
780 7| szemével, pajkos mosolyával?~Ne is menjünk tovább, csak a kert
781 7| Ördöggel cimborál! apja is bevallja,~Gátolná is, hanem
782 7| apja is bevallja,~Gátolná is, hanem hiába gátolja;~Lel
783 7| főztével;~Keze, zsebe most is könyvekkel van teli...~A
784 7| most se’ bántja?~Arcod most is piros, szemed most is élénk,~
785 7| most is piros, szemed most is élénk,~Mint midőn búcsúszót
786 7| Szerelmed s bánatod még most is olyan nagy?~Ilyen váratlanul
787 7| tartja,~Vigyen... s először is vezetni fog karja~Az elhatározás
788 7| eddig elvolt nélküle, el is lesz.~„Hogyha vétek,” ugymond, „
789 7| Hogy hallgatni még az idő is megálljon;~Igy csaljunk
790 7| Teremne-e csak egy fűszálat is,~Ha nem sütnének rá a napsugárok?~
791 7| Kiskirály.~Sétifikáltam igy én is~Valaha,~Merthogy voltam,
792 7| Merthogy voltam, voltam én is~Katona,~Fekete-sárgára festett~
793 7| seprőt~Kezemből.~Hej, de meg is vert az isten~Engemet,~Hogy
794 7| sírontúli életnek hite,~S ez is kikelt már,~Ez is virít
795 7| S ez is kikelt már,~Ez is virít már,~És ezt szerelmed
796 7| dicsőséged eltűnt s a remény is,~Neved, drága Erin, élni
797 7| sóhajod,~Maga zsarnokod is, míg láncod szorítja,~Rabja
798 7| tovább ne menjünk: egykor én is,~Én is iy földönfutó valék.~
799 7| menjünk: egykor én is,~Én is iy földönfutó valék.~Míg
800 7| istentagadó vagyok!~Pedig mostan is imádkozom...~Szíved dobogását
801 7| olyan ó,~Hogy szunyoghálónak is már~Csak szükségből volna
802 7| gyermeked,~S rá alkuvál is már...~Szeretném tudni:
803 7| árulják.~Igy cselekvél te is... vagy mondd~Hazugnak szavamat,~
804 7| S ők boldogok, (érdemlik is~Sok szenvedésökért!)~Oly
805 7| kivánják: légy boldog te is!...~De bár kivánjanak~Neked
806 7| szívemet...”~Persze, hát hogy is ne,~Mondtad is te ezt!~Mily
807 7| hát hogy is ne,~Mondtad is te ezt!~Mily anakronizmus!~
808 7| Megférünk egymás mellett is könnyen,~Mért törnénk tehát
809 7| épen úgy kivánja,~Hát meg is süvegelem,~Csak térjen ki
810 7| méltóságán alul van.~Végre is a mérges felhő~Szégyent
811 7| Bemegyek.~Zsiványfészek is lehet~Barátságos alakjára
812 7| megmelegszem, sőt még~Vacsorálok is talán.~Mily szerencse, mily
813 7| Átka volna itten.~Gondolá is fiatal barátunk,~Hogy elért
814 7| vége.~De ha benn még mostan is Timurlán,~Dzsengizkán s
815 7| sehonnait~Befogadni, hát hogy is ne!~Kivált ilyen tájban,~
816 7| nem fagytam meg, de~Nem is izzadok.~Nagyon utolért
817 7| Tudtam, így lesz, és azt is tudom,~Hogy vacsorám is
818 7| is tudom,~Hogy vacsorám is lesz még.”~Ezt gondolta,
819 7| amit ő magában gondolt,~Ki is szokta mondani;~No hiszen
820 7| olyakat, hogy rajtok az anyó is~Néha még - uram bocsá’! -
821 7| Víg beszéddel.~A halak is kacagnának rajtunk,~Ekkép
822 7| nagy, azért az, mert~Bűnöd is nagy: a kétségb’esés.~Ez
823 7| hallanom,~S végre majd el is hiszem.~Úgye itt maradsz,
824 7| hulltak könnyeim...~Oh, ha itt is ugy járok, mint ottan,~Lesz-e
825 7| fenyegette,~Vagy ha életét nem is, de~Elméjét nagyon féltette.~
826 7| Elméjét nagyon féltette.~Végre is csak tört eszméket monda:~„
827 7| monda:~„Van tehát, ki engem is szeret,~Mintha feketedni
828 7| lyányod?~Többé nem tiéd,~Mért is volna? őt ugyis csak~Veszni
829 7| Menj el ugy, hogy többé~Ne is lássalak.”~És a fiú nem
830 7| hozzád, ifjú lyány.”~Menne is, ha őt a gazda~Meg nem fogná,~
831 7| parancsolom,~Láss boldogságomban is,~Hogyha láttad bánatom.”~„
832 7| levén a háznál,~Rendnek is kell lennie,~És így bízni
833 7| Ember vagy, ember a lelked is,~Akárki mit mond rád.~Tudja
834 7| csak őt magára,~Tudja azt is, hogy a szép lyány~Nem haragszik
835 7| húzzuk-halasztjuk,~Végre is csak el kell mondani...~
836 7| hangot.~De az öreg szó nélkűl is~Általlátott szándokán,~Nem
837 7| ketten,~S rákezdte az ifju is, tán~Még keservesebben.~
838 7| ilyen boldogok...~Már én is tudom, mi a~Boldogság, meghalhatok.”~„
839 7| Unokádnak gyermekit idővel,~Őket is meg kell még áldani!” - - -~
840 7| Nem sejt,~Nem gyanit.~Nem is volna~Ezt jó~Tudnotok,~Mert
841 7| elcsábítnia.~Ő, noha már Kína is kezd~Mendegélni csendesen,~
842 7| Mendegélni csendesen,~Ő még most is, mint a szikla,~Áll erősen
843 7| Okatootáia,~Hogy Kínán is túl vagy még, hogy~Szomszédod
844 7| Megvan itten az a szép is,~Hogy különvált s nem vegyes~
845 7| sokat,~S ebben talán fölül is múl~Minden más országokat.~
846 7| tengődik éhen,~Az ő szolgájok is hizik?~Vagy, ami még szebb,
847 7| lángitok;~De hamvatokat is midőn már~A szellők régen
848 7| kis csillag~Még akkoron is egyre ég.~Tanuljátok meg,
849 7| ellenünk esküdt idő,~Nyelvünk is veszendőben volt már,~Hozzája
850 7| emberek. -~Jót kivánok én is néked,~Ez természetes dolog,~
851 7| Bánatai, bajai?~Eh, ez nem is jó kivánság!~Bánat és baj
852 7| eveztem,~S ami legfő: akkor is még,~Amidőn vezértüzem,~
853 7| Amidőn vezértüzem,~A remény is kialudt,~Még akkor sem csüggedék.~
854 7| Félretettem evezőmet,~Mért is volna az kezemben?~Hisz
855 7| dűlő templomunkat~Magam is kezdtem én csekélyleni.~
856 7| részvét... oh még a~Gyűlölség is, ha itt vóna,~Ejtene egy
857 7| részvét... oh még a~Gyűlölség is, ha itt vóna,~Ejtene egy
858 7| csak eddig,~Most az ember is röpűl!~Nyílsebes gondolatunk,~
859 7| el, mint köd-alak.~A nap is velünk szalad,~Mint egy
860 7| Miért nem csináltatok~Eddig is már?... vas hiányzott?~Törjetek
861 7| kiszáradott a torka,~Nem is csoda ily melegben,~Süt
862 7| gondolnak,~Ha megpörköli is a nap.~Hát amott Kecskemét
863 7| hanem még az~Ellenségnek is megbocsát,~És ez valóban
864 7| valóban nagyszerű, szép;~De én is így tegyek-e hát?~Csak a
865 8| foltozva, itt-ott rongyos is még,~Sok helyen kilátszik
866 8| a ház becsületével,~Nem is foghatják rá, hogy fösvény
867 8| lyányka,~Fiatal pár, nem is a mult időt hányja.~Mit
868 8| a mult időt hányja.~Mit is törődnének a multtal? az
869 8| behúzta.~Járó-kelő ember nem is igen akad,~Egy-egy látogató
870 8| nem haragszol érte.~Nem is tudja a nőtelen,~Mi az igazi
871 8| szivverésem.~De boldogok is vagyunk ám,~Ugye, lelkem
872 8| vasnál vasabb falak,~Még ők is, amint ott lenéznek,~Szédülni
873 8| hazugság itt az örök-igazság is,~Hogy az oroszlán nem szűlhet
874 8| ruhámat foltozgatod?~Rongyosan is jó az nékem,~Varrj inkább
875 8| méltóságosan,~Még mostan is mily méltósága van!~Elvették
876 8| rosz között,~Van jó tanító is;~Volt nekem sok rosz tanítóm,~
877 8| tanítóm,~Volt nekem egy jó is.~Meg is maradt a fejemben,~
878 8| Volt nekem egy jó is.~Meg is maradt a fejemben,~Úgy emlékszem
879 8| vén kopasz fejével~Most is itten járna.~Kopasz volt
880 8| Szájában pipája,~Lapátnak is beillet vón~Köpcös szopókája.~
881 8| egy-egy pogány fej,~Használták is tán a török~Hadba buzogány
882 8| Hogy a mennydörgős mennykő is~Eltévedett rajta.~A szabó
883 8| sebaj,~Megtanulom máskor.~Ki is mutattam iránta~Jószivűségemet,~
884 8| volt ajándékom, s ő még~Meg is hítt vendégül.~Pest, 1848.
885 8| jászol?~De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak,~Csaplár
886 8| Arról nem tehetek,~Nem is törődöm véle,~Szobám elég
887 8| Remény s emlékezet.~Mi is az a jövő s mult?~Ha zordon
888 8| ha szép,~Az mindegy, így is, úgy is~Tolvajnál nem egyéb.~
889 8| Az mindegy, így is, úgy is~Tolvajnál nem egyéb.~Két
890 8| első napsugár~És az utósó is rajtam ragyog,~És mégis
891 8| ezelőtt,~A jövő meg? bánja is ez a jövőt.~Bánja is ez
892 8| bánja is ez a jövőt.~Bánja is ez a jövőt!~Egyszer ember
893 8| siralmas hajdankor.~Sirathatjuk is a multat, Mohácsot,~Kiket
894 8| ellenség,~Ha mégannyi volna is mind elesnék,~Mind egy szálig
895 8| Hogy telik még mitőlünk is nagy munka,~Hogy kivirít
896 8| Sokat beszéltek, szépet is beszéltek,~Jót is, de ebbül
897 8| szépet is beszéltek,~Jót is, de ebbül a hon még nem
898 8| eltékozoltok, és ha~Sükert mutattok is föl néha-néha,~Csak olyan
899 8| föl és alá,~Még a ládára is fölszáll,~Eszébe jut, kotkodácsol,~
900 8| emberűl szolgáltál,~Ezután is jó légy, Morzsa,~Kedvet
901 8| Szabadság lesz! ím, az ég is~Ideszegődött a földhöz,~
902 8| adjuk át.”~Aki gyáva, siket is, nem~Hallgatott rá a tanács,~
903 8| És itt a nyakam, hogy nem is lesz a soha,~De van abban
904 8| Megérdemli a szót, nem is leszek fösvény,~Kutatva,
905 8| kezében forgott.~3~De hol is kezdjem csak, hogy megértsük
906 8| ilyen apró mulatságra.~4~Nem is igen bánom, ha ők nem figyelnek,~
907 8| sok kincset hozák.~Félt is tőlök minden halandó nemzetség,~
908 8| hogyha mentek ütközetre,~Föl is gyúltak tőle, mintha hangok
909 8| szivökbe nyári napmeleget.~Most is, hogy megharsant Munkács
910 8| Hogy szerette kürtjét! meg is érdemelte;~Nem csont-darab
911 8| csend; még a paripák,~Azok is a fűvet lassabban harapták,~
912 8| fájdalom van.~29~Furcsa érzés is volt, hazánkat elhagyni,~
913 8| kürtjével ríkatott,~Szerette is szörnyen, amint mondtam
914 8| szörnyen, amint mondtam is már,~Napestig oldalán lógott,
915 8| lelkének,~Ha csak a nevét is hallotta, hogy német,~Hátha
916 8| világ látta mását.~38~El is látogatott hozzájok gyakorta,~
917 8| meleg, hogy még nyárnak is beillett,~Nyárnak és veszettül
918 8| fogad ölelő karjába.~Van is rá szükségünk, fáradtunk
919 8| nem mer,~Ha talán ember is, de nem magyar ember.~46~
920 8| örvényében.~47~Fölállott Lehel is, nagy lett a csendesség,~
921 8| már egészségére,~Talán el is fogyott már a hordók vére,~
922 8| szállott be szivébe,~Most is úgy járt, most is meg volt
923 8| Most is úgy járt, most is meg volt illetődve,~S szólt
924 8| Ha bennünket még mostan is~Megvettek,~Az uristen kegyelmezzen~
925 8| Szabadságból fontuk azt oda,~Ott is marad örök-mindétig,~Azt
926 8| Aki fél,~Ha a mennykő jár is ott a~Fejénél?~Takarodjék
927 8| Utánunk;~Ha két magyar marad is a~Világon:~(Csak e kettő
928 8| Számkiűzve volt még neved is,~S bedőlt sírod a század
929 8| Csókokban nem szegény,~Nem is fösvény a szám.~Beszélgetünk
930 8| fösvény a szám.~Beszélgetünk is, de~Az csak félig beszéd,~
931 8| a mulatságunk,~Gyöngynek is beillik~Fényes boldogságunk!~
932 8| Asszonymesterséget.~De meg nincs is okod~Engemet féltened,~Hiszen
933 8| kislelkűek, akik mostan is még~Kételkedni tudtok a
934 8| átszenvedte ő;~De erénye is volt, és jutalmat érte~Még
935 8| Csillagos ég az életem,~Ezt is neked köszönhetem.~Édes
936 8| tavasz, mikor legszebb.~Meg is érem minél előbb,~Megérem
937 8| türelmünk megszakad,~Hogy magunk is megsajnáljuk~Szegény nyomorultakat!~
938 8| hallottad e szent zajt, s magad is~Kiáltottad: éljen a szabadság!~
939 8| gyeplőszárát,~Őgyelgett is ám a szekér~Majd tüled,
940 8| Dőzsöltek kacagva,~Akkor is, míg a magyarnak~Borát,
941 8| Villogott szemében;~Meg is hökkent a németség~Egy keveset
942 8| Ettül megfuladtok!~Először is te halsz meg, te~Gertrúd,
943 8| adósságát.~Ha csináltad, fizesd is ki,~Ha a nyelved öltöd is
944 8| is ki,~Ha a nyelved öltöd is ki,~Ha meggebedsz is beléje,~
945 8| öltöd is ki,~Ha meggebedsz is beléje,~Ebugatta himpellére!...~
946 8| bennetek.~Fegyverre nem is méltatunk,~Mint a kutyát,
947 8| az a szomorú kor!~Akkor is így tettünk,~Terített asztalnál
948 8| vagy, itt vagy énvelem,~Ugy is látlak, ha behunyom szemem.~
949 8| halálrul ottan~Szó sincs, nem is lehet,~Megesküdtél nekem,~
950 8| Hurcolták a latrok...~Többet is akartok~Tudni? kifolyt vére!~
951 8| ártatlan vagyok;~Ha volna is vétkem,~Bünhödtem már érte,~
952 8| érdemeltek-e~Csak annyit is az ég kegyéből,~Amennyitől
953 8| hátul rúgnak,~Hazám, tovább is tűrsz-e még?~Nem lobbansz
954 8| eljött, bár nem hamar,~De nem is későn még, midőn~A szent
955 8| volt a bölcsőnk, koporsónk is egy lesz,~Ha majd leszállunk
956 8| lett a magyar,~Mely jobbra is vág, balra is vág,~És jobbra-balra
957 8| Mely jobbra is vág, balra is vág,~És jobbra-balra majd
958 8| dajkám dalával vón tele,~Most is hallom e dalt, elhangzott
959 8| játszótársak?~Közületek csak egyet is lássak!~Foglaljatok helyet
960 8| Megnyugoszunk mi azon:~Bárkié is a dicsőség,~A hazáé a haszon!~
961 8| zajában,~Oh de képzeletem most is odalenn az~Alföld rónáján
962 8| Széles hosszu puszta, el is látok messze,~Egész odáig,
963 8| leterített subán,~Kutyái is lomhák, nem is pillantanak~
964 8| subán,~Kutyái is lomhák, nem is pillantanak~Az útazó után.~
965 8| hanem már beomlott,~Be is gyepesedett;~Elmerengve
966 8| A legelő, végre a nyoma is elvész,~Sárga homokdombok
967 8| magyar, vigyázz, éjjel is ébren légy,~Ki tudja, mikor
968 8| cseh volt, de~Hej csehűl is álla.~Parancsolni nem szeretett,~
969 8| Parancsolni nem szeretett,~Nem is értett hozzá,~S hogyha értett
970 8| hozzá,~S hogyha értett vón is, szavát~Nem fogadt’ az ország.~
971 8| Még szegényebb királyok is~Lesznek, mint te voltál. -~
972 8| cseh volt, de~Hej, csehűl is álla!~Pest, 1848. június~
973 8| belé,~Hazát kell nektek is teremteni!~Egy új hazát,
974 8| szebb a réginél~És tartósabb is, kell alkotnotok,~Egy új
975 8| ekkorig nem volt a,~Hogy is lett volna? szolga volt,~
976 8| napokban csak megáll~Más is helyén,~De majd ha minden
977 8| dehogy fogott! kisebb~Gondja is nagyobb volt, mint az ország.~
978 8| magyarokhoz elmégysz!”~És el is jött azonnal a püspök,~S
979 8| elméje javuláson forgott.~Meg is javúlt, istenes szándékból~
980 8| átkot vet rája...~Bánja is ő! galléron csípeti~A szent
981 8| korhelykedést, de~A nemzetnek ügyeit is érti.~A gonoszak meghunyászkodának,~
982 8| hervadjon, isten néki,~Érte nem is búsulok;~Nem vesz kárba,
983 8| s az leszek~A föld alatt is ott a koporsóban!~Jertek
984 8| meg a vészharangok!~Nekem is egy kötelet kezembe!~Reszketek,
985 8| ébredésed,~S ha ébredsz is, annyi időd lesz csak,~Míg
986 8| tengődtünk mi úgy, hogy~Volt is, nem is a mienk az ország;~
987 8| mi úgy, hogy~Volt is, nem is a mienk az ország;~Valahára
988 8| oly vitézül,~Hogy azok is megsirassanak, kik~Eltörölnek
989 8| Bár a házak ablakán foly is be~Az utcáról a kiáradó
990 8| szó, mint nekem...~Hogy is tehetted, amit tettél,~Az
991 8| lenni teneked.~Ha a költő is odahagyja,~Ki küzd aztán
992 8| én nem hittem,~Hogy neved is, e fényes név,~Hazánk egén
993 8| Olaszországra!”~Huh még azt is aki áldja, teremti!~De már
994 8| essék, a víz fenekére.~Jobb is lenne már őnéki ott a mélyben,~
995 8| leütötte.~Martinovicsot is látta négy társával~Összeölelkezni
996 8| énrajtam van a sor?~Talán engem is, mint őket, lefejeznek -~
997 8| sohajtó lelkére.~„Tovább is csak sóhajts, szép magyar
998 8| magyar nemzetem?~Tovább is csak szolgálj? nem, istenemre,
999 8| de ez igazságot~Még most is egészen ki nem mondhatjátok,~
1000 8| orcájára le...~Vagy tán nem is gondolkodik,~Csak megszokásból,
1-500 | 501-1000 | 1001-1154 |