Rész

1001  8|               Vagy csak mutasd meg, az is jólesik.”~„Várj holnapig,
1002  8|              holnapig meghalhatok,~Meg is halok, tudom...~Olyan sokáig
1003  8|               sírdogálta~Magát az anya is,~A másik mellé tette kisdedét,~
1004  8|                 A legroszabb rabszolga is kész~Fáradni, hogyha megfizetnek
1005  8|                eddig, s fáradok tovább is.~De lesz jutalmam, s nagy
1006  8|                bár vétkesek,~Vétkökben is fölötte szeretem.~Adj, isten,
1007  8|           Födél alatt volt a világ,~Ki is kisértené az istent~Ilyenkor
1008  8|               magas lett volna, tennap is~Meg kellett volna botlanom,~
1009  8|           folytatá a dörmögést:~„Hiába is beszéltek, mert az a~Küszöb
1010  8|                vigasztal, hogy a többi is,~Ha majd kijő, rajt átbukik.~
1011  8|                szükségnek esetén~Rabló is, és ha rákerűl a sor,~Az
1012  8|                A mennydörgős mennykőbe is,~Ilyen kő még nem volt kezemben,~
1013  8|           Olyan puha s azonfölül sikít is!~Sikító kő, ez furcsa egy
1014  8|            öcsém~Vagy kis hugom... nem is tudom, mi vagy?~Hogy a manóba
1015  8|            szülői?~Tudnám csak, vissza is vinném nekik.~De már ez
1016  8|             anyja e rongyokba, hogy~Ne is sejthessék úri származását?~
1017  8|           Elszoptatná az ördögöt magát is.”~Igy elmélkedve ballagott
1018  8|              Fiú-e vagy lyány? még nem is tudom.”~„Fiú, szomszéd uram,
1019  8|                senki más.~A vak Tamást is én neveltem,~Kit a minap
1020  8|           meglopta az ezerszemű~Istent is. - Kisfiam, ne félj,~Belőled
1021  8|                 mintha~Ott játszanék ő is velök,~És addig-addig nézte
1022  8|                nincs apám s anyám,~Nem is volt, úgy találtak engem,~
1023  8|               fiam.~Ehetnél tán? adnék is vacsorát,~De már késő van,
1024  8|            látom, alhatnál,~Aztán rosz is, kivált gyereknek, az~Alvás
1025  8|              arcát nyalogatta,~Beszélt is véle a fiú, s az állat~Válasz
1026  8|              van:~Aki nem dolgozik, ne is egyék.~Azonban dolgod könnyü
1027  8|               S vigyázok rád, azért te is vigyázz,~Különben nem lesznek
1028  8|              aki lát.~Oh istenem, most is hogy éhezem!”~Igy szólt
1029  8|              mindez hagyján... még meg is tagad.~Nem fáj a szived,
1030  8|             neki!~Azt vélte, eddig nem is élt,~Azt vélte, hogy most
1031  8|          kimondva,~Midőn már teljesűlt is,~S a jó fiú~Mégis mennyit
1032  8|         többször, istenemre, nem!”~Ugy is lett. Első alkalommal~(És
1033  8|                 Mert ember ám a szolga is!~Megvallom, itt jótéteményt~
1034  8|                roszlelkű, mint te,~Jól is tevé, hogy eldobott,~Mert
1035  8|               érzi és kimondja,~Hogy ő is ember, mint akárki más,~
1036  8|              tanúlj,~Amit különben~Nem is kén mondanom,~Hiszen te
1037  8|                 S emlékezzél meg rólam is koronként,~De ha tanácsomat
1038  8|               vannak nála szánandóbbak is.~Mindig kicsínyebb lett
1039  8|           mégis, hogy megérjék.~A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs,~
1040  8|           miljom napsugár?...~A földet is sugárok érlelik, de~Ezek
1041  8|            megérjék?...~Érzem, hogy én is egy sugár vagyok,~Amely
1042  8|            pedig megnyúgovást,~Hogy én is, én is egy sugár vagyok! -~
1043  8|           megnyúgovást,~Hogy én is, én is egy sugár vagyok! -~Munkára
1044  8|           Habár szivemnek közepén lesz is!”~Ily vallomást tett...
1045  8|              De volt fönn a kastélyban is~Egy lény, ki a nép emberét
1046  8|              aki~Oly rosz világitásban is~Megismeré a kép becsét,~
1047  8|                kastély kisasszonya.~Ki is lett volna más!...~Dicső
1048  8|               bezárva ajtaja,~Ha bejut is, csak lopva jut belé vagy~
1049  8|              hely a hölgyek szive!~Nem is sejté az ifju, hogy barátja,~
1050  8|             polgár,~Egyszersmind ember is;~Mindig másoknak éljen-e~
1051  8|            azzal végezé,~Ha még tovább is bujtogat,~El fogja csapni
1052  8|                lázitó!~S ha még tovább is tűrik őt magoknál,~El vannak
1053  8|                Menj... bár mehetnék én is teveled,~Mennék örömmel,
1054  8|            szólt hozzá még szigorúbban is~Egy hang, a házi gond:~„
1055  8|      Kitálalhatja ön,~Sőt érte még meg is dijazzák.”~Bódultan tért
1056  8|             bele.~És meggyőződék végre is,~Hogy ami kinyomathatik,~
1057  8|           önmagát eméssze el?~És élnem is kell... mibül élek?~Vagy
1058  8|            végezé~S gyakorta éjszakáit is~A lámpa fénye látta elhaladni,~
1059  8|               ő,~És ennyi fáradás után is~Elégszer állt az asztal
1060  8|                isten,~Leírhatnám-e úgy is azt a kínt,~Mely a szegény
1061  8|               azon~Gondolkodék, hogy ő is ilyen~Halvány, ilyen fehér
1062  8|                nem pirúl?~Csak egyszer is~Mosolyognál még~Reám, anyádra,~
1063  8|               gyermeket,~Mellette maga is elszenderűlt,~S míg ő aludt,
1064  8|     jegygyürűje árából csak egy~Garast is tartson meg kenyérre,~Bár
1065  8|              teremtőjéhezi~Kötelessége is~Szabadnak lennie,~Mert aki
1066  8|           ebbül elvesz egy porszemnyit is~Mástól, halálos vétket követ
1067  8|        csillagok... talán én~Többé nem is látom már ezeket,~Vagy oly
1068  8|              hogy akkorára~Még nevöket is elfelejtem...~Ha itt egy
1069  8|                ti halottak...~Talán én is halott vagyok már,~S a sírban
1070  8|           Végtére megszűnt gondolkodni is,~Nem volt szivében és fejében~
1071  8|              téged~Habár elhervadottan is,~Hogy életemnek maradékát~
1072  8|               még ott kinn a szabadban is sok,~Hát még ott benn az
1073  8|            Kihalt szivéből már a bánat is,~Csak néha sírdogált, midőn~
1074  8|               Ki hozzá még a síron túl is oly hű!~De mihelyst fölébredett,~
1075  8|               fia?~Hisz őneki volt fia is;~Mért nem jött ez hozzá
1076  8|            egykor éltem, hogy még most is élek,~Eszembe jut dalodrul
1077  8|     szenvedésimet,~De egyszersmind meg is vigasztal,~S a megvigasztalt
1078  8|               fogja hányni, és először is~Kinyitja e sírhalmok ajtait,~
1079  8|          kedves hölgy alszik.~„Először is hozzád megyek,~Lelkem halotta,”
1080  8|       gonosztevő volt,~Amért aztán meg is lakolt ám,~Elfogták és börtönbe
1081  8|              ha meg nem halt, még most is ott van.~Midőn megtudta
1082  8|             haza?”~S a feleletre ő nem is figyelt,~Mert szentül hitte,
1083  8|              De hogy ne szálljon másra is veszély,~Ha terve megbukik. - -~
1084  8|         azoknál~Jobb akart lenni és az is lett,~Mert csak akarni kell!...~
1085  8|          fölriadjanak, s ott~A földben is szégyeljék magokat!...~S
1086  8|            mámort ittanak.~Foly még ma is, de más igyék vizéből,~Én
1087  8|    kötelességemet,~Csatába s a pokolba is megyek!~Pest, 1848. szeptember~
1088  8|            kergetnek,~Mutasd meg azzal is a te nagyságodat,~Hogy békén
1089  8|                bebizonyítva lesz,~Azok is, kik most ugy ócsárolnak
1090  8|             hogy boldoguljatok,~Küzdök is érte, de nem kell jutalmatok.~
1091  8|           ember, akit lát.~Ha a magyar is elhagyja a magyart,~Nem
1092  8|               az ellenségünk,~Tinektek is az árt, aki minékünk,~Az
1093  8|           elhaladt.~Ily ősz volt akkor is, ilyen szép~Mosolygó őszi
1094  8|                 Ha nem születtem volna is magyarnak,~E néphez állanék
1095  8|                múlt! hacsak félakkorák is~Leszünk, mint voltak e nagy
1096  8|                tőled el...~Fejemre nem is férne a babér~A boldogság
1097  8|             életem!~Ha senki nem védné is a hazát,~Magamnak őtet védni
1098  8|            térek vissza majd,~De akkor is szeretsz te engemet,~Mert
1099  8|                legyetek.~Áldom még azt is, aki~Titeket ültetett.~Harmatnak
1100  8|              Imádott asszonya!~Eljő ez is, de későn;~Azért jő majd,
1101  8|                a dicsőség?~S ha tudnák is, mi hasznuk van benne?~Nincsen
1102  8|            nevök följegyezve lenne.~Ki is győzné mind fölírni, akik~
1103  8|             oda van hagyva,~Mintha nem is várnának csatára,~Mintha
1104  8|             küszöbén,~És mégis néha én is könnyezek.~Miért szégyelném
1105  8|                Mert amit te akarsz,~Én is azt akarom,~Nincs az az
1106  8|        elalszik, nem hal meg;~Szeméből is látszik, hogy csak~Álmos
1107  8|                 S tán vissza többé nem is jöhetek.~Lesz-é ezentul,
1108  8|              leány?~Azt veszem el, azt is talán,~Az is ugy lesz feleségem,~
1109  8|            veszem el, azt is talán,~Az is ugy lesz feleségem,~Hogyha
1110  8|          szépen.~Jó ilyenkor a csámpás is,~Ugy-e lyányok, mikor más
1111  8|                 Ha lehull a két kezünk is,~Ha mindnyájan itt veszünk
1112  8|              Ha mindnyájan itt veszünk is,~Előre!~Hogyha el kell veszni,
1113  8|                e vágy, e láng még most is ég,~Még most sem halt ki
1114  8|             akkor,~Az én híremnek fája is~Kizöldül a tavaszkor!~Debrecen,
1115  8|            nyakán~Kötél, s utánok több is jön talán,~Hatalmas kezdesz
1116  8|              hogyne volna?~Kont István is a vadonba’,~Feje fölött
1117  8|            leoldozták,~Király előtt le is rakták,~Odarakták őket sorba,~
1118  8|                mint a holttest,~A haza is, megalázva,~Rajta a gaz
1119  8|               villan, suhan,~Kont feje is a porba’ van,~Ugy esett
1120  8|         tégedet.~Csillagász lett végre is belőlem,~Itten állok csillagom
1121  8|                 De aggodalmak néha rám is jőnek~Most a jövő rejtélyes
1122  8|                 Nekik volt, van nekünk is istenünk,~Ő fog vezetni
1123  8|             benned még maradt...~A nap is midőn lemégyen,~Pazarolva
1124  9|               1849~Megérte ezt az évet is,~Megérte a magyar haza:~
1125  9|              az ítélet nekünk?~Ha lesz is az, sokára lesz!~És ami
1126  9|            ismét;~Várjuk-e, hogy amazt is lekössék?~Hogy megint a
1127  9|           lépésid mind halálig~Követni is fogom,~Oh Bem, vitéz vezérem,~
1128  9|                      CSATÁBAN~A földön is harag,~Az égen is harag!~
1129  9|               földön is harag,~Az égen is harag!~Kifolyt piros vér
1130  9|                Azért nem győzött eddig is e hon,~Mert sohasem volt
1131  9|             katona,~Egyszersmind költő is vagyok.~Eszembe jut dalodrul
1132  9|          anyjok, elég ebbül ennyi,~Nem is illik ennyit keseregni.~
1133  9|                ennyit keseregni.~Nékem is ugy fiaim, mint néked,~Azért
1134  9|                 De az öreg, bár nagyon is únja,~Egy sziporkát sem
1135  9|                 Ne legyek ott, hogy én is fizessek!~Jólesik, hogy
1136  9|               véle, fáj neki~Még akkor is, ha a sír férgei~Cirógatják
1137  9|               csak az egyik széle,~Ezt is akkor láttam kinn a temetőben,~
1138  9|             sem anyám~Nincs többé, nem is lesz,~Kiket szoríthatnék~
1139  9|             csókolnám még lábok nyomát is,~Mert engemet szivök vérén
1140  9|             Itt hagytak, elmentek,~Nem is jőnek vissza!~Omló könnyeimet~
1141  9|                a legelsők,~Most még ők is bámulva néznek rád.~Melyik
1142  9|              Emlékezzetek a másvilágon is a~Honvédek nevére!~Honvéd
1143  9|                nép~Győző seregébül,~Én is segítettem koronát leütni~
1144  9|     Ország-világ előtt,~Még azok előtt is, kit szuronyom leszúrt,~
1145  9|                lelőtt;~Még az ellenség is, akit csak magasztal~Egy
1146  9|                 Tulajdon hazája?~Rajta is leszek, hogy jó hírem-nevemet~
1147  9|               orosz, jön az orosz,~Itt is van már valóba’.~Eljött
1148  9|           Legyen egy nagy hadsereg!~Ki is megyünk, szó sincs róla,~
1149  9|               ott a magyar; talán~Száz is jut egy oroszra.~És ha volnánk
1150  9|           Kockán van,~Ha a világ támad is meg,~Győznünk kell e csatákban;~
1151  9|               tagunkból vérezünk,~Hogy is ne? villog ellenünk~A fél
1152 10|              drága érzéketlen,~Te most is szeretett,~Isten veled örökre,~
1153 10|        botlanak.”~És szólna még tovább is~A búcsuzó talán;~De hévvel
1154 10|               lány.~S tán mondanom nem is kell~Hogy ifju és leány~