1-500 | 501-1000 | 1001-1150
Rész
1 1| Bőven én néked dalodért; de sorsom~Nem kegyel. Csak
2 1| bimbókat~Enyelgve tördelém.~De látta a leányka~Könnyelmű
3 1| ismét messze hí;~Megyek - de dúlva van bucsúzó mellem,~
4 1| mint a nyíl röpűltenek,~De ily órákat a nagy mennyországon~
5 1| asszony esküvő szavának,~De hiszek már inkább karcsu
6 1| S korty után korty, haj, de kínja~Végtelen hív,~Semmikép
7 1| Tantalnak szomja csillapszik:~De hidegen marad a lánynak
8 1| halványan, majd elpirúlva;~De mi szende szemeiből szól,~
9 1| S a csap nem vesztegelt.~De bármint törtem fejemet,~
10 1| mohón,~Gondolva ezeket,~De ó hallatlan bosszu! a~Csap
11 1| lakozik:~A huszárok csínosak, de~Kissé hosszuk újjaik.~„Jól
12 1| örömkiáltás~És tapsok hangzanak.~De a zajongó nép között áll~
13 1| barnaleples éj~Nyugalmat osztogat,~De ah! az ifjunak~Nyugalmat
14 1| Fel-felzeng bájoló játékira;~De ah! titkon folyó könyűiben~
15 1| csapásin~Sok alemann kimúl.~De nyugot népe nem fogy,~Elhullott
16 2| között~Együtt vándorlanak.~De míg az ifju megy~Csüggedt
17 2| térein~Tovább vándorlanak.~De, ifju és patak!~Oly gyorsan
18 2| Azt keresztűlhasogatta.~De hiába hasogatta,~Azért csak
19 2| Dombtetőre, lombok sudarára.~De veszik ők mindezt csekélyebbnek,~
20 2| a ligeten,~A ligeten, oh de nem e szív fölött,~Míg sorsomnak
21 2| messze tőlem, jóbarát!~De ne nyomd el a reménynek
22 2| ittam volna inkább a halált!~De most a bút, a hosszu kínokat,~
23 2| eset, ha úgy vagyon;~No de míg másnak fúja kásáját,~
24 2| is, szép is a menyecske.~De most ez egyszer a szomszéd
25 2| Ragyognak égő csillagok,~De vajh talál-e célra pályám,~
26 3| ürítsd ki, mert szomjazom;~De csókodat, hű csókodat, galambom!~
27 3| állatnak nincs nyoma...~De most beszélj, hol volt a
28 3| Folytok, szerencsétlen könyek!~De halvány pályátok körében~
29 3| Font homlokára koronát.~De méreg a dal édes méze;~S
30 3| Hogy más hazát néz magának;~De, galambom, hogy elhagytál,~
31 3| szép tavaszt talál;~Hej, de mire te visszaszállsz,~Csak
32 3| kend tőlem~Lopta el.’ -~De szavára nem hajt~A betyár;~
33 3| bár megvetett, szegény, de nem boldogtalan,~Amig szive
34 3| a kertnek egy kis magja,~De az úr ha pártom fogja:~Benne
35 3| Árnyában sok megnyúgodott;~De használt a költőnek is:~
36 3| Tudá: az emberszív kemény;~De vélte: lágyit a zene.~S
37 3| húrjain~Az ének újra zenegett.~De melyet ég, vihar megért,~
38 3| szép beszéd.. o köszönet!~De én semmit sem éhezem,~És
39 3| Mi jó lehet lángifjunak;~De száraz törzsön a galyok~
40 3| siralmasan~Jártam én.~…De’szen jól van! kiheverem~
41 3| hogy ma~Vendégtek leszen?~De mi a kő! mért e hosszu~Méla
42 3| szív~És velőt a csont.~No de kissé meglepett tán~Jöttöm
43 3| pelyhet,~Végtelenbe fú.~De azért nem csüggedünk ám,~
44 3| Nyujtja majd a bért...~Eh, de mit most okoskodni!~Csapjatok
45 3| maradtam volna benne végig!~De az embert vágyai vezérlik;~
46 3| televan;~Nem csak fejem, de szívem is -~A bor meg a
47 3| Lobogott is, amint rakta;~Jaj de hát még szeme párja,~Annak
48 3| a borral!~A bú vagy én, de egyikünk belehal.~Úgysem
49 3| vagyok én az örömnek rózsája,~De vagyok a szomorúság gyászfája.~
50 3| élet nem élet,~Hol az ember de semmit sem remélhet.~Volna
51 3| minékünk egy kis pénzünk,~De a pénzre mi nem nézünk;~
52 3| Abból ugyan semmi sincs.~De ha már ezermesterré~Engeded,
53 3| rengetegekbe nem egy uta téved.~De bármi magasra törekszik
54 3| Őrizem az apám nyáját,~De nem hallom a kolompját;~
55 3| láncodat,~Kedves lánc, igaz, de~Mégis lánc marad.~Most hát
56 3| Elmehet a nap, a csillagok...~De én nem mék, én itt maradok.~
57 3| Noha sorsom igen mostoha;~De ha volna még mostohább is,~
58 4| istenem~Áldása rája! -~De én nem mondom senkinek,~
59 4| útazót,~Csak jó időben.~De mint az árnyék nő, midőn~
60 4| Elmondanám ezt, s többet ennél;~De nem mondom, mert nincs kinek.~
61 4| legelső rajtam már e seb,~De egyik sem volt fájóbb, mérgesebb~
62 4| Szemünk harmatjai hulljanak...~De nem panaszlok, bár keblem
63 4| ördög,~Még mit nem mívele.~De ő kiált ellenszegűlve:~„
64 4| Volt a szőlőben határom,~De eladtam tavaly nyáron,~S
65 4| Hitvesem fejkötője!~Jaj de hisz már sírba zártam~Szerelmetes
66 4| Pál,~Mit kaszál.~...Eh, de én itt egyre-másra,~Mint
67 4| Olvasni nem tanítottak,~De szemedből kiolvasom,~Hogy
68 4| DE MÁR NEM TUDOM, MIT CSINÁLJAK...~
69 4| TUDOM, MIT CSINÁLJAK...~De már nem tudom, mit csináljak?~
70 4| puszta~Hon felett?...~Eh de hagyjuk, hagyjuk ezt most!~
71 4| előbbi~Ha lejárt.~Igy!... de ím, mit veszek észre?~Egy
72 4| szeretők helyett feleség.~De mit beszélek? mit beszéltem!~
73 4| Most szépen vagy, szépen... de úgy kell~Az ilyen szeleverdinek!~
74 4| tudja isten, meddig tartana?~De nagyapjok hátra-hátrarúg,~
75 4| Azért viseli magát roszúl.~De segít a meszelő nyele,~Mellyel
76 4| Mintha volna nyárfa levele.~De ha szél úr könnyü szekeren~
77 4| beszédit~Mosolygva hallgatám;~De ő makacs fej! föl nem~Világosíthatám.~
78 4| örültem,~Hogy megnevetteti.~De ő nem tartja nagyra,~Hogy
79 4| kezdtem,~Ő meg nyugonni dűlt.~De ekkor száz kérdéssel~Állott
80 4| nem lett~Kérdezgetésinek;~De nekem e kérdések~Olyan jól
81 4| füvön az éj harmatozása,~De sűrűbb két szeme könnyének
82 4| ezeket,~Örömest itt hagynám, de most már nem lehet:~Édesanyám
83 4| csaplárné a betyárt szerette,~De a betyár őtet nem szerette.~
84 4| ezért hóhérkézre kerűlt,~De nem bánta ő, még inkább
85 4| Munkálnak mindenütt...~De tedd b’ az ablakot,~A nap
86 4| ameddig volt, jól éltem vele;~De most ha mennék éhen őseimhez,~
87 4| indulva, nem hogy meglegyen,~De szerzek pénzt, hogy eligyam
88 4| semmi más;~Van itten bú - de vígadás~Kéjében is pezsg
89 4| Gyászoltok a halott fölött.~De én azt mondom, társaim,~
90 4| jel,~Ahová teszik porom.~De ha megkövűl a kín,~Mely
91 4| mondasz erre szőke kislány?...~De ez csak fele még.~Azon volnék
92 4| leszek.~Őrzöm szemem fényét, de téged~Még jobban őrzelek,~
93 4| városában,~Az élet ott vig ám!~De az atyushoz is lejárunk~
94 4| Hogy magamat kisírhassam,~De majd ott az ablak alatt~
95 4| inter alia;~Absurdum pedig, de nagy, hogy~Ennek kelljen
96 4| dominusokat.~Egynek plane... no de minthogy~Szerelemhistória,~
97 4| Elmondhatom isten, ember előtt;~De azt is mondhatom,~Hogy ez
98 4| Jó időbe’, rosz időbe’...~De tehetek is én arról,~Hogy
99 4| Túljövék e szomorú vidéken.~De itt is nagyobb volt~A bú
100 4| szőke leány a kedvesem,~De hogy jó lesz, még abban
101 4| fejlik~A zöld mezőségen.~De könnyed ne folyjon,~Lelkem
102 4| Elvennélek én, csak adnának,~De hiába szólok anyádnak!~Megtagadja
103 4| tréfa, jó a maga helyén,~De boszant, ha a mértéken túlmén.~
104 4| Megtanítom kesztyűbe’ dudálni.~De te, kislyány, mit huzódol
105 4| galambom, oly kicsiny vagy;~De ha téged birhatnálak,~A
106 4| szemed -~Elégeti a lelkemet!~De hisz úgysem szeretsz engem,~
107 4| hogy szenvedtél keservesen,~De csakhogy már bajod végén
108 4| többé nem vagyok.~Örűl ő - de olyasmit érzek én,~Mit a
109 4| tudám, hogy őtet szeretem,~De amidőn megindult szekerem,~
110 4| szó, nincsen rá fogalom;~De megmutatná a nagy veszteség:~
111 4| takaros -~Módos, takaros, de haragos.~Nem tudom, szereted-e
112 4| tudom, szereted-e őtet?~De tudom, nem szeret ő téged.~
113 4| lelkeddel a mélységes pokol!~De mi haszna van az átkozódásoknak...~
114 4| Sokkal nagyobb tövise van,~De oly rózsákat, mint ott nőnek,~
115 4| Kalandok, isten veletek!~De sorsom egykor még ezt mondja,~
116 4| hívatalhoz~Tengődöm egy helyen.~De nem tart ez sokáig,~Igy
117 4| födeles, kéményes hajlokom;~De van cserényem, van jó paripám:~
118 4| ér a lába;~Nagy a legény, de nagyobb~Boldogtalansága.~
119 4| szamárra,~Hazafelé vágtat;~De már későn érkezett,~Csak
120 4| magam is~Nagyon csodálkozom,~De mégis szent igaz:~Nem bort...
121 4| dér,~Bor terme gazdagon,~De mindazáltal én~Nem bort...
122 4| pedig~A borra szomjazom,~De mindazáltal én~Nem bort...
123 4| ugyan használta~(Mosdásra), de meg nem ivá.~Nagyon szüken
124 4| pletykát szórja:~Otthon űlne ő, de felesége~Kivetette őt a
125 4| most miként pusztít ott.~Á, de íme, újra visszatére -~Ambrus
126 4| Szentimentális pofámot...~Ugy de bánod is te mindezt!...~‘
127 4| keresztül,~Sok jót értem, de több roszat,~S nagyrészt
128 4| Ettem fanyar gyümölcseit.~De bátran mondom: más hibám
129 4| Ha sírom éje befogad?...~De már derűl! szivárvány támad~
130 4| békességgel a föltámadást várja,~De még most is kedves nekem
131 4| sok cifra poétai szépség,~De vagyon annál több igaz magyar
132 4| nagy Magyarországban~Sokan, de nem írnak úgy, mint hajdanában~
133 4| hogy nem igen kívánna,~De halottaihoz újra visszaszállna.~
134 4| GÁBORHOZ~Megénekellek!... de te lész oka,~Ha énekem tán
135 4| átvirasztott, puszta éjjelednek.~De nem, jutalmad nem fog elmaradni!~
136 4| Feleségem van nekem csak~Egy;~De mikor még ez az egy is~Sok!~
137 4| bírok vele, hisz~Vén.~De mikor a szemem közé~Néz:~
138 4| istenem! be jó kedvem~Volt.~De az ördög sosem vitte~El;~
139 4| morajtól,~Halljátok szavamat!~De ti, akiknek szíve~Keményebb
140 4| szilvamagon-hízott légy combja felett;~De, oh balsors! a combot elejték.~
141 4| pókok szeme koppant.~Hah, de mi szörnyű zaj,~Mily lárma
142 4| Ha csősz-szagot érzék.~De az régen volt. Már az idén~
143 4| tüzet, és melegíts téglát...~De szaporán!”~Panni pediglen~
144 4| Leereszkedem~A harang kötelén...~De ha megkondúl?~Majd úgy intézzük
145 4| hasonlóvá~A hajnali pirhoz.~De ezek csak pletyka beszédek;~
146 4| A hóra sarat hány,~És... de hová ragadál?~Oh felhevülésnek~
147 4| bőgő~Hangot adott...~Jaj de mi hangok ezek! -~Ezeknek
148 4| szentírás.~Bölcsen tudom azt.~De amint van okom,~Nem hordani
149 4| Hánykodik erre, amarra...~De bátorság! aki nem mer, nem
150 4| emberek orrát?~Nem szégyen, de nem is harag az,~Csak én
151 4| pusztúlást~Jóslának a földnek,~De csak a legnevezetesbet~Közleni
152 4| uramnak,~A béke barátjának,~De a széles tenyerű Fejenagy,~
153 4| isten”,~Nem mondott semmit,~De nem is hallotta beszédét~
154 4| Előtálalni merészlem?...~De nekem már mindegy, akár
155 4| holmi cikornya-beszéddel,~De az érzés egyszerü hangján: -~
156 4| búzaszemet!~Hogy mertél... de előbb~Téged vonlak kérdőre,
157 4| szemérmetes Erzsók~Nem szóla reá,~De tengervízszínű szemének~
158 4| szemérmetes Erzsókot...~De tehettem-e róla?~Oh a szerelem~
159 4| bölcsen tudhatja kegyelmed. -~De szerelmemet én~Titkoltam
160 4| lepuskázott vadlúd~A tó közepén. -~De most jön a haddelhadd!~Amidőn
161 4| lovat,~Semmint patkolta.~De azért kedveltje maradt~A
162 4| terhét,~És összerogyott,~De véle rogyott~A helység kalapácsa
163 4| ködét~Szétoszlassa szeméről.~De korántsem volt ez~Oly könnyű
164 4| és nagy baj!~Csak talpra, de gyorsan,~Ha azt nem akarja,~
165 4| Mártának~Hallatlan kára miatt;~De azt már képzelni lehetlen,~
166 4| férjének csínját.~Szólni akart,~De a szó elakadt gégéjén.~Szeme
167 4| amazontermészetü Mártához,~De ez nem könyörűlt.~Megfogta
168 4| akarlak csúffá tenni... de otthon~Majd megkapod a magadét!”~
169 4| aggastyán,~Nem ékesszólásánál,~De tekintélyénél fogva~Lecsillapítá
170 4| irígység~Letépni babéraimat... de hiába!~Nem fogja elérni;~
171 4| szép lyányt kaphatok:~- De magyar lelkűt ám! -~Éd’sapám
172 4| hogy hizelgéskép beszélem,)~De legjobban az gyönyörködtetett,~
173 4| Találkoznám, megvendégelnélek.~De miért is nem jösz egyszer
174 4| mulatnánk!~Messze vagy, de én baka koromban~Hetvenhétszer
175 4| ebben nagy kedvem telik.~De mikor hold, csillag nem
176 4| én a bort, mert szeretem,~De néha megy belém nagy nehezen;~
177 4| Barátim, megbocsássatok, de~Mennem kell, otthon munka
178 4| magát föl nem akasztja,~De még csak nem is kesereg.~
179 4| szállása? azt nem tudjuk;~De ő fennen dicsekszi el:~Milyen
180 4| Hogy színészek vagyunk.~De amit színpadon~A népnek
181 4| hogy nagy volt a teher,~De a nyomor, mint ólom, megnyomott.~
182 4| jó- s balszerencse közt.~De a barátság végre megszakadt,~
183 4| folt.~„Eldobnám - szólt - de mással nem birok;”~Ez ok~
184 4| szívből a bút kiszórja.~De otthon inni nem merészel,~
185 4| fiam?”~„Hej, jó atyám, de nagy az én bajom!~Kapaszkodjék
186 4| Segítnék rajta édes-örömest;~De már késő, mert minden megesett.~
187 4| felejtém;~Szaladj öcsém, de meg ne állj!”~És fölrohan
188 4| jött, és a pap morgott:~„De mi az ördögöt csinál,~Hol
189 4| Fölmén a pincéből a házba,~De ott fönn senkit nem talál.~
190 4| Zeget-zugot kikutat érte,~De csak nem jön rá, hogy hol
191 4| semmim, semmim e hazában,~De én egészen az övé vagyok;~
192 4| Szerelmem zúgó tenger,~De most zugása nem ver~Órjási
193 4| voltál eddig egy barátom;~De látom,~Hogy már kihalt tüzed,
194 4| Ezt befolyásod eszközölte,~De nem hatál be a kebelbe:~
195 4| tűz, nincs emésztő lángom;~De van éles hangu szóm,~Mely
196 4| nyílik tarkán körülötte.~De ő a virágra szemét nem vetette;~
197 4| Bámuló szemei odatapadtanak.~De nem ám a patak csillámló
198 4| egyre nagy serényen mosta.~De a juhászbojtár fölkel subájáról,~
199 4| csillagzatja,~Hát még... de legyen meg isten akaratja.”~
200 4| híja van;~Szánom, bánom, de már nem tehetek róla,”~Kukoricza
201 4| Kukoricza Jancsi elfutott előle,~De koránsem azért, mintha talán
202 4| keblére,~Ráborúlt, ölelte, de képpel elfordult:~Ne lássa
203 4| pusztában széjjel sütött a nap,~De az ő szivében éjek éje maradt.~
204 4| tekintett bele a vad zivatarba.~De a vihar ami hamar keletkezett,~
205 4| megfontoljuk, ez nem tréfadolog;~De az én Jancsimnak helyén
206 4| mértéket tartott,~Kinálgatták, de ő aprókat kortyantott.~Álmot
207 4| juhászság volt a mesterségem.~De magyar vagyok, s a magyar
208 4| Jancsi megeredt nyelvével,~De még többet mondott sugárzó
209 4| Jancsi magát fölvetette rája,~De ő keményen űlt rajta, mint
210 4| Tatárországnak már elérte közepét;~De itten reája nagy veszedelem
211 4| kibékülve a tatár fejedelem,~De még meg is írta az úti levelet,~
212 4| nem is lett semmi bántása,~De mégis örűlt, hogy elért
213 4| csupa havon, fagyon.~No de a magyarság erős természete,~
214 4| Franciaország és India határos,~De köztük az út nem nagyon
215 4| még csak dombok vannak,~De aztán a dombok mindig magasabbak,~
216 4| az út, kissé elfáradtunk;~De holnap azután, mihelyt fölkel
217 4| szokás szerint fölkelt,~De nem lát és nem hall olyat
218 4| meghagyta az idő bátorságod,~De mi haszna? hogyha erőd vele
219 4| megrohanták a magyar huszárok.~De nem volt gyerekség ez a
220 4| emelkedett már a török holttest.~De a basa még él mennykő nagy
221 4| huszárok el nem érték volna.~De bezzeg elérték, le is kaszabolták;~
222 4| hitvány lelked pokolba fut.”~De a basa fia meg nem állott
223 4| hatalmas tusa keletkezett;~De lecsillapítá szíve nagy
224 4| szőke vizet magába foglaló.~De piros volt az most, mert
225 4| nevem:~Egy kicsit parasztos, de én nem szégyenlem.”~Kukoricza
226 4| jósággal lehetetlen élnem;~De attól tartok, hogy megunnák
227 4| terhére lenni nem szeretek.”~„De csak beszélj, fiam, meghallgatjuk
228 4| valahogy csakugyan engedett;~De azért rám soha jó szemet
229 4| hogy könnyet ejtettem,~De nevelőanyám sírjának halmára~
230 4| egymást, mint annakelőtte.~De az úristennek más volt akaratja,~
231 4| mátkádat.~Tartóztatnálak, de tudom, nem maradnál,~Kivánkozol
232 4| kapaszkodott széles vitorlája,~De sebesebben ment János gondolatja,~
233 4| gálya ment sebes haladva;~De jó messze volt még szép
234 4| haláltól ő sem volt már messze,~De mentő kezét az ég kiterjesztette,~
235 4| aranyat, nem hozok kincseket,~De meghozom régi hűséges szívemet,~
236 4| lélekzete;~Benyitott végtére - de Iluska helyett~Látott a
237 4| nekem e keserű jutalom.”~De a menyecskének orcáján láthatta,~
238 4| mostohája kinzása töré meg,~De meg is lakolt ám érte a
239 4| lovamat már reggeltől kezdve;~De csak úgy van, mintha le
240 4| enyvezve.”~„Segíthetünk azon... de mondja meg kend csak,~Ezen
241 4| fazekasnak jó nagy szeme, szája,~De mégis kicsiny volt az álmélkodásra;~
242 4| várj, majd rád gázolok.”~De az óriás amint rálépett
243 4| előtt álla.~Nem hazudok, de volt akkora kapuja,~Hogy,
244 4| kivánta meg ezt az ebédet;~De az óriások jószivü királya~
245 4| szoktam még meg ez eledelt;~De ha kivánjátok, megteszem,
246 4| bizony te, a kínos napodat!~De fogadom, bele is törik a
247 4| mennyi ideig haladott,~De annyi bizonyos, mennél tovább
248 4| kigyót, emberkoponyákat.~De ki tudná sorra mind előszámlálni?~
249 4| seprőt kétségbeeséssel,~De nem találták, s így nem
250 4| Iluskájának mostohaanyjára.~„De, kiáltott János, ezt magam
251 4| képeztenek,~És nyultak utána, de a kakas szólal,~S a kisértet
252 4| végtelenségnek.~Nem mozdult a tenger, de fickándoztanak~Sima hátán
253 4| kevésre van éltemnek szüksége.~De micsoda járat vetett téged
254 4| vagyok hát kiváncsiságos;~De már igy átmegyek, akárhová
255 4| vitte szörnyű sebességgel,~De a tulsó partot csak nem
256 4| felelt az óriás neki,~„De ott életedet veszély fenyegeti.~
257 4| körmökkel három szilaj medve.~De fáradságosan János keze
258 4| kapuhoz másnap közeledett.~De már itt keményebb munka
259 4| Védelmezték azok csunyául magokat,~De csak mind a három élete
260 4| még csak meg sem pihen,~De letörölve a sűrü verítéket,~
261 4| csókjaival.~Nem sír ott a bánat, de a nagy örömtül~Gyakran a
262 4| hogy ő is ment utána...~De csodák csodája! mit látott,
263 4| aki adta!~Most már minden, de minden odavan;~Mitévő légyek?
264 4| kengyelbe most teszem ballábam,~De lelkem már a galambomnál
265 4| Nyugodtan, híven végezé;~De most majd belehal.~Míg nőtlen
266 4| barátinál~El-elkártyázgatott,~De mostan éjszakázni fél...~
267 4| álom között~Folyának éjei;~De most az öregúr szemét~Behúnyni
268 4| csak bábjaink valátok.~De nagykorú lett a világ, s
269 4| nem gyermek már a világ, de férfi!~Pest, 1844. december~
270 4| honfiseb még ott is ég.~De az itélet napja~Eljön talán,~
271 4| mint boldogítod férjedet;~De szinte kívánnám, hogy azt
272 5| Életet nem érdemel...~Oh de mért elősorolnom~E szegény
273 5| kedéllyel ballag tőlem el,~De újra jő, vigasztal és ölel~
274 5| Szép kis szőke gyermekem!~De szerelmem bemutatni~Megtiltotta
275 5| Te mindig úgy futottál;~De más szobából titkosan~Rám
276 5| én mindent jól láttam.~De láttam temetésed is...~Csak
277 5| A tiszta ég legtetején;~De oly gyönyörűen ragyog!~Egy
278 5| Fölmennék édesörömest,~De vágyam hasztalan hevit,~
279 5| mint fájt e seb nekem;~De úgy mégsem fájt, mint az,
280 5| Szibériává vetkezett. -~Oh de hátha e meleg verőfény~A
281 5| élet-halálra~Látál csatát,~De győzedelmeskedni a bút~Nem
282 5| féreg, mely lassan, lassan,~De nem fáradva, folyvást rág
283 5| szégyen, szégyen reám!~De többé, többé nem panaszkodom,~
284 5| egyedűl~Etelke sírja~Körűl;~De itt~Sem a napfénytől,~Hanem
285 5| Napestig mélyen alva fekszenek,~De ha az óra éj felére jár,~
286 5| elröpűlt kedves galambom!...~De szólt a lyányka halk, fájdalmas
287 5| nem találtam drága életed!~De hogyha az enyém kell: íme
288 5| átadni akarám~Tulajdon éltem,~De már a látomány~Eltűnt az
289 5| Galambját Nóé, a reményeket;~De teljesűlés~Zöld ágával meg
290 5| szivál,~Mérges fulánku pók!~De szálaid bármilyetén kuszáltak,~
291 5| együtt szívem is kitépem!~De véremből e gyilkos férget
292 5| boldogság karjai sem várnak,~De lesz mégis nyugalmam,~S
293 5| Megkönnyebbűl, midőn esője hull.~De én nem sírok, nem szivelhetem,~
294 5| Meleg ruhája nincs ugyan,~De mindazáltal éhezik.~Hol
295 5| küldtek.~Be savanyú!... de csak kiürítem;~hiszen még
296 5| hajnal pirult~Az orrán.~De hisz mogorva ép azért~Volt
297 5| átengedem cserébe~Minden, de minden... adósságomat.~Pest,
298 5| írni~Mindig jó verseket?~De szívem főerénye~Az emberszeretet.~
299 5| szabadság~Édes, tüzes ajkaival.~De lelkem hová lett?... merre,
300 5| után a messze világba!...~De vissza mi tart? szív, monddsza,
301 5| Ez ver kebelembe sebet...~De nem! mi vigadtunk minden
302 5| Sötétkék napok égtek...~De ez nem tartozik ide.~Csak
303 5| Vívhassam ki a diadalt.~De hah, a szíverősítő ugy~Megerősíté
304 5| élveznek szerelmet. Hej, de sok megjárja!~Vízbehullás
305 5| párja nincs.~Menni akar, de csak dűledez,~Mint ivója,
306 5| tüzes a kovácsnak a szene,~De tüzesebb rózsámnak a szeme.~
307 5| fehérlő, mint az alabastrom,~De búm sötét, mint holmi ócska
308 5| mindörökre válandók valánk;~De gondolám, nyugtatva magamat:~
309 5| Bolondos egy história talán;~De már egyéb nincs hátra;~Szeress
310 5| szép varróleány!~Szép vagy, de szép orcáidat~Az ember addig
311 5| vándoroltam, elhunyt édes lelkem,~De mindig, mindenütt, ahol
312 5| módjára,~Nem lágy kebledre, de kemény fejfádra.~Játszanak
313 5| Tanyát ohajtó érzeményinek?~De bár szeretni vágyok újolag,~
314 5| búsuljon-e? nem tudja.~De ha isten bút adott e nemzetnek,~
315 5| húzd rá, majd kifizetem;~De úgy húzd, hogy megrepedjen
316 5| a falusi~Lyányság utána.~De nyakravalója lett a~Hóhér
317 5| szólt a vándor lelkesedve,~De a leányka nem felel;~Csak
318 5| fehérebb kenyérrel él fiad.~De semmi az! csak add elém,
319 5| telt palackot~Emelgettem.~De ha fáj is a karom, tán~Utójára~
320 5| könnyeimmel~Két szememből;~De magam sem tudom én, hogy~
321 5| Fordult meg még eddig benne.~De kinek meg helyet adtam~Egyszer
322 5| kissé a~Fejem szédül...~De azért jól tudom ám, hogy~
323 5| Egyformán mondja meg mi-léted.~De én becsüllek! mert hisz
324 5| te csuszva, mászva mégy.~De minden ember nem néz láb
325 5| hont~Ha nem deríted is, de dőrited.~Szegény! Sajnállak...
326 5| Fizetted egykor költeményimet.~De, Honderü, te vélem összetűztél,~
327 5| a hitvány majom?...~... De megbocsátok, hogy muzsámat
328 5| tenger:~A szív fenekére.~De ha mondom neki:~„Szállj
329 5| megkergetem.~A sas mind elfárad,~De nem fárad ő el,~Egy utat
330 5| Hogy szívemet sebezd...~De mért panaszlanék?~Hisz ami
331 5| paréj, tövis közt gázolok;~De megyek egyaránt,~Bár fájdalmas
332 5| viszonzott szerelem baja;~De kit annyi rém gyötör, szivemnek~
333 5| édes álmak környekeznek,~De nem alszom, ébren álmodom.~
334 5| körűled ilyen kert virít.~Jaj, de e kert sokkal boldogabb
335 5| Mindent, hogy megérdemeljelek.~De ha semmit nem tennék is,
336 5| már többször segíte rajt.~De siessen, kérem, csak siessen,~
337 5| nem vigyáz magára, mért?~De legyünk csak egy kis türelemmel,~
338 5| enyelgő csónakos-család.~De midőn tevéled összejöttem,~
339 5| a föllázadt fergeteg...~De tűröm; tán egykor, mint
340 5| szerelmem ekkép változik, de~Soha meg nem szűnik, mindig
341 5| Gyakran csendes a folyó, de mély!~Szalkszentmárton,
342 5| foglalatja mi?~Rövid az, de oly szép!... látlak téged~
343 5| Boldogságom álomkép csupán.~De ha nincs igy, oh, ha nem
344 5| Nem emelkedhetem én oda...~De miért ne egyesülhetnénk
345 5| csilingele,~Bájosan,... de némely’k olyan búsan,~Hogy
346 5| elfödi sebünket,~Elfödi, de nem gyógyítja meg.~Tedd
347 5| vezetsz: megyek veled;~Oh de messze menjünk, hogy ne
348 5| veszem.~S mindez hagyján! de mikor szájamba~A szivar
349 5| reggel járok a szabadban,~De hiába nézek szerteszét;~
350 5| lett szívem fölött.~Oh, de, lyányka, ugy ne tégy, mint
351 5| akkor istenem:~Legyen ősz, de szép, szelíd, derült ősz,~
352 5| lények legdicsőbbike! -~De ha ezt nem engedné az isten,~
353 5| Lelkem gyűrü, egy acélgyürű; de~Láthatsz benne drágaköveket.~
354 5| Gyakran ontja a villámokat;~De, leányka, te ne félj! -
355 5| száll én felém az álom,~De reám nem édesgethetem:~A
356 5| aranyba foglalt drágakő!~De a nap, hol majd elédbe állok,~
357 5| Koronámat, a fényes reményt.~Oh, de mi lesz éltem, ha fejemről~
358 5| belőle minden vér kifolyt; de~Minden csepp vérből egy
359 5| időtől, mely most jőni fog,~De kihamvadt bátorságom lángja~
360 5| néha jó feleségével;~No de amint összekoccan, meg is
361 5| isten, népem istene!...~De kérni vajjon mit is kellene~
362 5| hogy fejemet ékesítse, nem,~De hogy, ha nem lesz szénám,
363 5| ön nem isten,~Csak ember, de az sem nagy ám!~S így az
364 5| Mind leimádkozhatja... de~Van egy megbocsáthatatlan.~
365 5| festi.~S mily hallgatás!... de, hah, mi zendül~A némaságnak
366 5| A lelkiösmeret marása...~De ez nagyon régen halt már
367 5| Megmentésére a hon életének.~De hasztalan folyt a lovagnak
368 5| vidéknek vált bámult diszére.~De ő a lyányka szépségét nem
369 5| ki, bár eléggé gazdag,~De pórszülőknek egyszerű magzatja? -~
370 5| kérjen szerelmet~A pór, de gazdag szülők gyermekétől,~
371 5| látni élte szép bálványát.~De a leánnyal nincs találkozása,~
372 5| meglássa,~S ott vár, ott vár, de szinte hasztalan vár;~Mert
373 5| alatt volt mostanáig képem.~De már meguntam én álarcomat,~
374 5| haldokolt a fájdalomban.~De többé nem leszek komédiás,~
375 5| kapni a fa új leveleket.~De tudjátok: többé ki nem virul~
376 5| Virágoskert a költő szíve,~De másnak termi a virágokat;~
377 5| hivom,~Csak a szivet.~No de fejemnek is hasznát veszem:~
378 5| miatt akár megfagyhatnánk,~De szivünkben fölmelegít a
379 5| Mutatni őkegyelminek.~Ugy ám, de hátha nem nyerünk?...~Ha
380 5| veled,~Jó téli öltöny! - de sebaj,~Megszoktam már a
381 5| szép napot, nem láthatom.~De szabad a holtnak egy óra
382 5| szokták verni a harangot.~De azért dúl a vihar tovább~
383 5| Megveszem a szegénységet tőled,~De rá’dásul add a szeretődet.~„
384 5| tudják, hogy mirül.~Jaj de mi zaj van odakint?~Hát
385 5| Jól tartottad a lovadat,~De már föl is kantároztad.~
386 5| menének.~Szekéren mentek, de ökörszekéren.~Két pár ökör
387 5| sebesen, mint halálos bosszu,~De nem bosszu űzi, hanem a
388 5| kerűlt mindezt végbevinni,~De vitézségének nem állt gátul
389 5| odaér, kéri a szekeret;~De mihelyest kérő beszéde megeredt,~
390 5| csak merőn áll és néz.~De föllázad a vér félholt nyugalmábul,~
391 5| asszony, te csábító férfi!~De ami átka van a széles világnak,~
392 5| adózok.~Gazdaságom van, de nem sok,~S van adósságom,
393 5| nem sok,~S van adósságom, de sok.~Én magyar nemes vagyok!~
394 5| számtalan lapját forgatni kell,~De te, alföldem, hol hegy után
395 5| fogom áldani átkos életemet.~De mi ez? sír... halál... hova
396 5| A templom maradt meg - de ez is betegen -~Hogy a pusztulásnak
397 5| kissé megzavarta fejét,~De a szép menyecske még jobban
398 5| előlem annyi szép virányt, de~Annyi puszta tájt is elföde.~
399 5| szemmel nézek a jövőbe,~Jaj de mit lát, mit lát ott szemem?~
400 5| a forrás vig, fris hala.~De a kis forrás most már nagy
401 5| És aztán hitvesem lett.~De megszegé hitét~S mással
402 5| el-~Sötétül láthatárom,~De én éltemnek éjjelét~Nem
403 5| babér~Velőm égetni fogja.~De nem soká tart égetése...~
404 5| A HAZÁRÓL~Lement a nap. De csillagok~Nem jöttenek.
405 5| levágnak s tűzre tesznek tán,~De lelkünk lesz a láng, mely
406 5| roppant vedert...~Nem víz, de vér, mit e kútból kimert.~
407 5| üstökét,~S szólván: „nem én, de te vagy a zsivány!”~Bedobja
408 5| Saját magzatja ölte meg. De nője~Siratja tán a bús áldozatot?~
409 5| ilyek éji látományaim.~De nem csodálkozom, hogy ilyenek;~
410 5| olyan, mint a pallós szoba.~De a jó út s jó lovak dacára~
411 5| szól, s tovább esdekelne,~De elvette hangját ijedelme.~
412 5| gátolom, hogy tovább utazzon.~De mielőtt innen odább menne,~
413 5| Oh köszönöm, köszönöm!... de hátha~Volna még egy esdeklésem
414 5| itt megszakadt szava,~De érezte sarkantyúját lova,~
415 5| miben büszkélkednem lehet,~De büszkeségem mindenekfelett,~
416 5| már a téli hó lepett el,~De rajta vígan zeng a cinege.~
417 5| emlék szűk tanyája lészen.~De ha erőm vágyamnál nem kisebb,~
418 5| többé. Meggyilkoltatának.~De éjfelenként sírjokból kiszállnak,~
419 6| belőlünk?... ezt én kérdezem,~De mily kevesen gondolnak vele.~
420 6| élet. Jajgatunk s kacagunk.~De a halál azt mondja: csitt!~
421 6| Hogy orraikat leharapjam.~De nem harapom le! gondolám,~
422 6| megdöglött tőle.~Hahaha!~De hiába, csak így jár,~Ki
423 6| Amely fönn a mennyben virúl.~De ez nem igaz.~Virág az ember,
424 6| mért nem rabolt?~Hahaha!~De mit kacagok, mint a bolond?~
425 6| siratja, hogy megalkotá.~De mit használ az ég könyűje
426 6| Mint egy mézzé vált tenger;~De egy harmatcseppnyi belőled
427 6| köthetek, meg sem halhatok.~De mily hang ez, mily tulvilági
428 6| még egyfelől szivemben,~De másfelől már pirosan kelének,~
429 6| hogy ez való, nem álom...~De most egyszerre szívem, melyet
430 6| Kisebbedett? azt nem tudom, de érzém,~Hogy kebelemben hézag
431 6| szivárvány százezer virágbul;~De rám oly búsan néztenek...
432 6| Hallottam hívó hangjait... de jól~Láthattam, hogy felém
433 6| földön voltam.”~Ezt gondolám, de szólni nem tudék,~Avvagy
434 6| te vagy, ott az én egem.~De űlj le mellém, s engedd,
435 6| honnan, s miként van ez,~De mostan ég és föld egészen
436 6| vagy csak mi változánk?~De bármiként van, mit törődünk
437 6| miként bíbor párna~A trónon. De hisz trón volt ez; mi rajta~
438 6| ígértük, hogy holnap eljövünk,~De mind a ketten eljövénk hiven,~
439 6| istenek olympi asztala.~De e virágok elhervadtanak
440 6| elválástól támadott sebek;~De e sebeknél jobban fáj nekem
441 6| sebesebben?... az élet!~De, mint a madár, ez nem tér
442 6| én el másnak: mi bajom?~De nézzetek szinetlen arcaimra,~
443 6| Meg fognak halni majd,~De egyik régi barát~Sem nyer
444 6| keserüségét~Többé nem érezem,~De a csók édességét~Még most
445 6| hogy még fiatal vagyok...~De vajon nem árul-e el~A szív
446 6| most idenéz,~Engem bámul, de én szemem sem mozditom...~
447 6| önmagát legjobban szereti;~De másnak ismét vannak kedvesi,~
448 6| hazugságot,~Ez meglehet,~De azért nem adom nektek hitemet,~
449 6| Képünket az idő felszántja,~De be nem boronálja.~Szalkszentmárton,
450 6| helyett mást nem tevének...~De nem! hisz örök átka nemzetének~
451 6| miljom s miljom évekig.~De fölébred végre,~Egyszerre
452 6| Mely e fát felnövelte!... -~De áldás légyen a földön,~Hol
453 6| Átellenben kelt az esti csillag,~De a tenger nem gondolt vele;~
454 6| szerencsét vándorlásodon;~De halálod lesz az óra, mely
455 6| lyánytól messze távozol;~De ha vissza, a leány felé
456 6| Hogy rajta oly köd áll.~De ép azért jövék, hogy~Elűzzem
457 6| kebelén.~Csókolóztak... de nem mondom ezt el!~Tele
458 6| beszélt az ifju révészlegény,~De megnyugodt a lyány tekintetén,~
459 6| tetszett ez a nap neki.~De csakhamar ezt elfelejtette~
460 6| apró pénzzel fizette ki;~De mégis a lyány meg nem állotta,~
461 6| hamis kisleány!~Arcod rózsa, de beszéded csalány.~Látom,
462 6| szavad a szívben sebet hagy.~De ismersz-e, jut-e még eszedbe,~
463 6| úrfi már találkozott velem;~De nem olyan nagyok szépségei,~
464 6| hát az úrfi, jőjön velem,~De hazáig el nem kisérhetem,~
465 6| volna más, csak beszéd,~De az úrfi meg is fogta kezét~
466 6| a vadász szivének ment,~De a vadász puskával állt ellent.~
467 6| cserfa tövében.~Pihent ám, de nem pihent, csak teste,~
468 6| mért voltál csapodár?...~De szegény lyány, tán meg is
469 6| mellette hagyja őt el lelke.~De amidőn az urfit meglátta,~
470 6| Egyedül.~Keresem az álmot, de az~Elkerűl.~Fönn van a hold,
471 6| Lehetnek!~Nem irígylem, de mégis jobb~Szeretném,~Ha
472 6| engem dalotok.~Öreg vagyok, de bárha reszket hangom,~Fogadjatok
473 6| vészeinkben több hajótörésem,~De Frankhon szép egét nem hagytam
474 6| gyűlöltem... volt okom reá;~De amióta e bitangokat~Láttam,
475 6| mázolják: nekem~Sokkal, de sokkal jobban tetszik az,~
476 6| nemcsak üres beszéddel,~De tettel mondhatnám el ezt!~
477 6| Szivárványi mámoros lelkemnek.~Oh de míg a pohár van kezemben,~
478 6| Fellegei bánatos lelkemnek.~De mit tűr a szolgaságnak népe?~
479 6| mindemhol a nap fénye tündökölt.~De lelkemet nem ily képek körözték,~
480 6| küszöbön,~Ekkép a férj; de a két zordon ifjut~Nem rettenték
481 6| csendet keresztül?~Még halk, de percről percre hangosabb.~
482 6| véled nem találkozám...~De én beszélek hozzád, és te
483 6| töredezve szólt:~„Férjem!... de ez nem férjem... ez sem
484 6| fejére férje gyilkosának.~De mintha minden átok egy virág~
485 6| Akarja Dávid bátya tartani;~De én azt mondom: ehhez nincs
486 6| fogoly hölgy napok óta csak,~De mindenik nap századokra
487 6| magának hitvesűl kiván.~De én apádat, ezt a második~
488 6| szegezve rá égő szemét,~„De mily szelíd most arca, melynek
489 6| ismét a függönyt s mene,~De a küszöbnél visszafordula,~
490 6| bátyja a falról ragadt le.~De nem halálos volt Dávid szurása,~
491 6| Számíthatatlan rémeket; de látta~Még akkor is, ha behunyá
492 6| egyéb, csak a vár asszonya.~De kelj föl hát! ne rángattasd
493 6| Fölébredsz majd az ítéletnapon.~De akkor ki ne böffentsd valahogy~
494 6| Perenna,~S borzadva hátrált, de az ifju őt~Ölébe fogta s
495 6| rablott kincseket~Legényeik; de osztozás alatt~Egymásnak
496 6| barátom...~Szó ami szó, de nekem igazán~Nem tetszik,
497 6| nagyobb oka,~Mint énnekem? de én szégyenleném ezt.~A szenvedésnek
498 6| pattanni, mint a porcelán,~De, mint a jégcsap, szétolvadni
499 6| nálatok,~S viszek portékát, de nem holmi gyapjút,~Vagy
500 6| tégedet;~Minden szükséged van, de lelki nincs,~Ettől az egytől
1-500 | 501-1000 | 1001-1150 |