Rész

 1  1|         ott, ősid fölisteni lelke~Sír unokáinak elkorcsosodása
 2  1|       fejér ló sem jutna nyomába.~Sír az asszony, a szegény ártatlan,~
 3  1|     tomboló csatája,~És ha nyögve sír a berki csalogány;~És te
 4  3|       Mivel áldasz, mivel versz a sír után?~Van-e ott is élet
 5  3|         Sirhalma pázsitán~Zokogva sír a szél.~Kecskemét, 1843.
 6  4|                   A DAL~Bölcsőben sír az éber csecsemő;~Bölcső
 7  4|      szemfödél, itt~Domborodjék a sír is fölöttem.~Pest, 1844.
 8  4|      Kegyelmednek régen megyilt a sír szája,~Hol békességgel a
 9  4|       fenn az égben~Örömkönnyeket sír Csokonai.~Egyébiránt ne
10  4|          Minket a szent honfitűz.~Sír volt keblünk, és halottja~
11  4|          meg szívetek;~Míg ő vért sír, poharaitokba~Kinn ti a
12  4|        Vesse úgy ki csontotokat a sír~S a mennyország lelketek!~
13  4|     szerelem édes csókjaival.~Nem sír ott a bánat, de a nagy örömtül~
14  5|           napot;~S harmatkönyűket sír még a bús özvegy,~Az éj?
15  5|   elénekeltem,~Keservem, érted, a sír börtönének~Örök rabjává
16  5|            Mert hisz lábaim már a sír szélén vannak.”~Én elszomorodva
17  5|           hegy felett.~Mig Ildikó sír és míg Keve lángol s nyög,~
18  5|         átkos életemet.~De mi ez? sír... halál... hova nem vetődtem!~
19  5|      kútat vagy sirgödröt ás?~Nem sír lesz az, nem. Kút; mert
20  6|          Más nem csókolja, csak a sír férgei...~Gondolj reája. -~
21  6|          S kivisznek, s rajtunk a sír domborúl!...~S ha majd hozzánk
22  6|    eldönti, ami nem az.~Ott áll a sír most emléktelenűl,~Az eltörött
23  6|        öledbe, föld!~Borúlj reám, sír! és te, fergeteg, jőj,~Hogy
24  6|       falunak,~S ha itt egy ember sír, ott más nevet.~Mily tréfás
25  6|          Öledben-e, lyány, vagy a sír ölében?~Szatmár, 1846. október
26  6|       majd fölébred és keservesen sír...~Akkor, szép gyermekem,~
27  7|                             SZENT SÍR~Messze, messze, messze,~
28  7|          tengerparton~Áll a szent sír, a zöld~Tenger sárga partján;~
29  7|          Itt állok, ahol rajtad a~Sír halma kél.~S messzebb vagy
30  7|       utat akarja~Elfödni, mely a sír mellé vezet,~Hogy a halottnak
31  7|     fogadt az öröklét bölcseje, a sír:~Akkor béke veled, legyenek
32  7|          be sebem,~Ha megnyílik a sír nekem.~S meddig tartott
33  7|      kedves hitvesem!~Nem sötét a sír:~Szemünk vakul el,~Ha rátekintünk,
34  7|            És hogy édes könnyeket sír,~Látni lehetett.~Mint két
35  7|        anyám bucsúnkra emlékezve, sír.~Százszor látám a hófutást,
36  7|          az ifjuságnak~Tavasza, a sír telébe.~Keresett-e rokon
37  8|         tapodja.~Sokkal drágább a sír és a börtön,~Melyet honfi-névnek
38  8| eltemették vón rendesen,~Húszezer sír állna ottan egy helyen,~
39  8|        ottan egy helyen,~Húszezer sír egy helyen!~És mikor már
40  8|      rajta,~Hogy, midőn Árpádot a sír eltakarta,~S kisfiára, Zoltánra,
41  8|       diadalnál,~Nem jöhetsz el a sír mélyibűl.~Hamvaidnak elhozása
42  8|  meggyógyitod:~Édes örömkönnyeket sír,~Édes harmatot.~Hozd magaddal
43  8|      legyenek szemfedőtlen~Puszta sír alatt,~Hintsd reájok szemfedőül~
44  9|           neki~Még akkor is, ha a sír férgei~Cirógatják ott lenn
45  9|    távozátok?~Tudom, hogy áldás a~Sír nyugalma rátok,~De mi nektek
46 11|        szalad életem át,~Mígnem a sír komor éjjele lát.~Oh de