Rész

 1  1|        nyögel ott, ősid fölisteni lelke~Sír unokáinak elkorcsosodása
 2  3|      azért nem csüggedünk ám,~Aki lelke van!~Szembeszállok őkelmével~
 3  4|   megtekintem,~Hol vítt Dobó nagy lelke;~És felköszöntöm, aki őt
 4  4|           kor;~Nagyot teremt nagy lelke erejébül,~És ez bukása!
 5  4|    engesztelve sohajtott:~„Lelkem lelke, bocsáss meg,~Hogy kételkedni
 6  4|        széles tenyerű Fejenagynak~Lelke, s irányt,~Mikor e szók
 7  5|          azért, mert Angyal Bandi~Lelke bújt bele.~Pest, 1845. június
 8  5|          költőnek~Szükséges, hogy lelke légyen;~Hanem önnek lélek
 9  5|        marad.~És pillangó a költő lelke;~Szegény pillangó! neki
10  5|          adja lelkét.~Szőlővessző lelke a bor,~A költőnek lelke
11  5|           lelke a bor,~A költőnek lelke a dal.~Lelkünket ha általadtuk~
12  6|        Poklokra szállt Pistának a lelke.~Fölugrik, az úrfit megrohanja:~„
13  6|    csendesíthette.~Teste tó volt, lelke benne a hal.~Bár a tó áll:
14  6|        Hogy mellette hagyja őt el lelke.~De amidőn az urfit meglátta,~
15  6|        volna lelkén is, hanem már lelke nincs - -~Pest, 1846. június-augusztus~
16  6|        Hófehér lelkibe!~Hófehér a lelke~Ennek a kislyánynak;~Liliomszála
17  6|         fehér galamb,~Galambomnak lelke,~Hadd legyek megáldva,~Legyek
18  7|         ér;~S higyetek ti, kiknek lelke~Hír-dicsőségért a vér~Vagy
19  7|           én rózsám,~De nagy ám a lelke,~Rózsám lelke egész ország,~
20  7|           nagy ám a lelke,~Rózsám lelke egész ország,~Mégpedig a
21  7|       látok,~Fényes szeme, fényes lelke~Hint reám világot;~Ha előttem
22  7|            Hogy az örömtül szíve,~Lelke repesni fog;~Csak azt szeretném
23  7|      Minden, minden nagy; gazdáik lelke kicsiny csak...~Akkor eszembe
24  7|       kicsinyecske, de a gazdának lelke nagy és szép! -~Ejnye, mi
25  7|           rokon s Szécsi Máriának lelke.~Ugyanaz ügy köti össze
26  7|       asszonyt látta,~S szemeitől lelke meggyulladt s ugy égett,~
27  7|       elolvassa... reszket keze s lelke...~„Gyönyörű szép asszony,
28  7|    törődve;~Nagyra született ő, s lelke lángolási~Szentebbek volnának
29  7|         eltemetve ott.~És az ifju lelke a pajkosság~Tarka köntösét
30  7|           figyelt,~S ugy szivá be lelke e beszédet,~Mint a gyermek
31  7|          két arcát,~S így önté ki~Lelke harcát:~„Unokád függ rajtad,
32  8|           Jobb részedet;~A lant a lelke a költőnek,~S te, hah te
33  8|  csont-darab volt az, de tulajdon lelke.~Mit elméje gondolt, amit
34  8|          homlokára~Rászállt a bor lelke, rózsaszín sugára,~S lenn
35  8|   komorabb volt szeme pillantása,~Lelke annál inkább hajlott a vigságra.~
36  8|           járhat e virasztó férfi lelke?~Minő utat választott s
37  8|           át.~Ott fönn csattognak lelke szárnyai,~Honnét a föld
38  8|           őt,~Nem teste érezé, de lelke,~Pirúlt, de nem mivelhogy
39  8|       állt kínja özöne:~Elszédült lelke, és szeméből~A könnyek úgy
40  8|           Egy pillanatra meg volt lelke törve,~Kétségbeejtő eszmék
41  8|       jelenet valóság~S nem lázas lelke őrült álma volt.~Utját (
42  8|            Ugy írt, amint sugalta lelke,~Hozzája méltón, szabadon.~
43  8|          tiszta enyhitő italt,~És lelke tőle megfrisült,~De elsápadt
44  8| lassacskán elhallgatott,~Kifáradt lelke megadá magát,~És mozdulatlan
45  8|       kára a hazának,~Nincs, mert lelke a fiában él.~Debrecen, 1848.
46  9|      Olyat sóhajt, majd kiszáll a lelke,~Néz utána az ujonc-seregnek,~