Rész

 1  1|              szüleinknek ölében!~Majd amidőn a sors keze minket messzire
 2  1|              lyánka! emlékezzél~Arra, amidőn: „Ah meg ne vessél”,~Igy
 3  3|              várva-várom~Azt az órát, amidőn,~Kit nekem rendelt a végzet,~
 4  4|             emberségtelen.~Néha rájok amidőn akad:~Súg fülökbe olyan
 5  4|                hogy őtet szeretem,~De amidőn megindult szekerem,~S elgondolám,
 6  4|              Csordultig vala az, -~És amidőn letevé,~Üres vala az,~Valamint
 7  4|         pálinkánál.~Igy állt a világ,~Amidőn a szentegyházi fogoly~Elereszté
 8  4|              Ha kukoricát csörgetnek.~Amidőn megfogta kilincsét~A kocsmai
 9  4|             De most jön a haddelhadd!~Amidőn a vitéz Csepü Palkó,~A tiszteletes
10  4|           Hogy mekkora lett dühödése,~Amidőn a béke barátja~Tudtára adá
11  4|            bőszülve kiálta: „Utánam!”~Amidőn a kevés szavu bíró,~A béke
12  4|    Találkozzék akárkivel;~Nem mondja, amidőn javában~Cseng a kocsmában
13  4|               kend?”~Igy szólt az úr, amidőn odament,~Hosszan cibálván
14  4|            csupán ez egyet követelem:~Amidőn a szükség ugy hozza magával,~
15  5|        világot;~Rendűljön meg a föld, amidőn~Mennydörgő jelszódat elkiáltod.~
16  6|                Oh ez idő el fog jőni,~Amidőn majd szerelmemnek~S barátságomnak
17  6|       mellette hagyja őt el lelke.~De amidőn az urfit meglátta,~Hogy
18  6|             el~Magányos éjim csendét, amidőn~Besüvöltötte puszta lelkemet! -~
19  7|              nagy~Hosszu messzeséget,~Amidőn egyszerre~Utolért emléked,~
20  7|           untalan;~Mért gazdálkodnék? amidőn jól tudja,~Hogy minden percben
21  7|             szeretőm;~Rútul hazudtam, amidőn~Leánynak azt mondám, hogy
22  7|               Az ostobák, s ép akkor, amidőn~Törekszenek, hogy fölemeljenek.~
23  7|            legszebb idője~Életünknek,~Amidőn a szív először~Népesül meg,~
24  7|             szív először~Népesül meg,~Amidőn kiséretével~Benn terem~A
25  7|              Egy redő űlt homlokomra,~Amidőn elolvasám,~S e redő fáj,
26  7|              nem volt Mária szivében,~Amidőn szemeit e sorokon tartá?~
27  7|           milyen szép álom vala!~Most amidőn leírom,~Kezem még most is
28  7|              hogy ott megpihenjek,~De amidőn letelepedtem,~Oh borzalom!
29  7| isten-csapástól~Menekjék a család.~És amidőn hiába~Volt minden izzadás,~
30  7|             kezdem tapasztalni eztet;~Amidőn kezdeni kellene dalomat,~
31  7|             dolgát ép akkor végzé el,~Amidőn az ajtón kopogtattak vala,~
32  7|                  a tavasz tarkállott,~Amidőn először látogattalak meg,~
33  7|          Fürteiket megcibálja a szél,~Amidőn mellettök elszalad.~Ablakokból
34  7|          ezeket?~Egy bagoly beszélte,~Amidőn egy vészes éjjel~Egy odúban
35  7|            oszlopa~Éjszak tengerében.~Amidőn már messze járt fia,~Egy
36  7|        Menyasszonyi koszorúnak. - - -~Amidőn a templomból mint~Feleség
37  7|          titok.~Csak az őrült~Hallja,~Amidőn~Rá a lázas~Rémes~Óra jön;~
38  7|              ami legfő: akkor is még,~Amidőn vezértüzem,~A remény is
39  8|              tora.~Negyvenegyedik nap amidőn megviradt,~Ifjú Lehel ajkán
40  8|         tartott volna meg,~Hogy most, amidőn már elértük a révet,~Az
41  8|          menyecskék dagadó ölében.~És amidőn hites felesége~Szót emelne
42  8|              sugár élete,~Tudom, hogy amidőn megérkezik~A nagy szüret,~
43  8|       halhatnak el,~Hogy eljön a nap, amidőn~Ezek kijőnek börtönükből,~
44  8|           daloltad bátorságodat,~Hogy amidőn a harc előkerűl,~Te honn
45  9|             vagyunk a lámpafény,~Mely amidőn a többi alszik,~Ég a sötétség