Rész

 1  1|                                       ÁLOM~Kór valék, fájdalmaimnak~
 2  1|       legkisebb is hagyja fészkét,~Ha álom nincs szemén.~Sokat tálalnak
 3  3|              Éjente festi égi kéz;~Az álom ablak, melyen által~Lelkünk
 4  4|                Mint malomkő... tán az álom~Környekez.~Elég is ma a
 5  4|            hírben.. szabadon...~Dicső álom volt. Volt! Már elmula.~
 6  4|            félve kérdezem.~Ó nem, nem álom! hallom hangjaid,~Az andalító
 7  4|             az oldalbordáját,~Hogy az álom sűrü ködét~Szétoszlassa
 8  4|               folytatom dalom,~Míg az álom és az únalom~Egymással fölöttem
 9  4|               nem távozott messze:~Az álom szemének pilláját ellepte;~
10  4|  visszanyerhesse elfogyott erejét.~Az álom őt odavitte, ahonnan jött,~
11  4|             állapot!~Míg nőtlen volt: álom között~Folyának éjei;~De
12  5|              galamb száll én felém az álom,~De reám nem édesgethetem:~
13  5|             lett.~Mit jelenthet ez az álom?... semmit,~Csak azt, hogy
14  6|          hittem is, hogy ez való, nem álom...~De most egyszerre szívem,
15  6|                                    AZ ÁLOM...~Az álom~A természetnek
16  6|                         AZ ÁLOM...~Az álom~A természetnek legszebb
17  6|         minden, minden e világon~Csak álom, tünedékeny álom.~Ez álma
18  6|         világon~Csak álom, tünedékeny álom.~Ez álma mind a természetnek,~
19  6|              álmodott talán.~Hogy nem álom, azt onnan tudta meg,~Mert
20  6|       másvilágon,~Muló-e vagy örök az álom? -~De ím a bajnak közepette~
21  6|             egy reményem is~Elmulandó álom,~Nem leszek boldog sem ezen~
22  6|               mi volt ez? való-e vagy álom?...~Pest, 1846. december~
23  7|            éjszakát;~Lelkem fölött az álom víg dallással~Madár módjára
24  7|         egy-egy vigasztalás,~Egy édes álom a kemény nyoszolyára! -~
25  7|           megint eltűnél,~Mint az éji álom,~S most reményem is, e~Vakmerő
26  7|           barna leány, e~Szép hajnali álom,~Kit én ugy imádok,~S ki
27  7|            elmaradt mögöttem,~Mint az álom a fölébredt ember mögött,~
28  7|          órája eltelik.~Körűlem ilyen álom fon hideg kart,~S miatta
29  7|          miatta mégis mennyi a kinom!~Álom csupán... de mit használ?
30  7|              álmodám.~Ah, milyen szép álom vala!~Most amidőn leírom,~
31  7| szebbnél-szebbek voltak álmaim.~De az álom bármi szép, csak álom,~S
32  7|              az álom bármi szép, csak álom,~S hogyha ma nem, holnap
33  7|             felé,~Midőn lelkem már az álom borát nyelé,~Feltűnt előttem
34  7|        érdemes gazdája,~Ha a délutáni álom borul rája.~A tornác teteje
35  7|               szemeibül:~„Borzadalmas álom!” szuszogja, lihegi,~„Arcomat
36  7|              Istennek hála, hogy csak álom volt s nem más.”~Nem más?
37  8|               szakad le szemünkről az álom.~Pillanatra fölriadt e nemzet,~
38  8|         falatot~Lenyelte, ráborúlt az álom,~Mint völgyre a napalkonyat
39  8|               Levette vállaitokról az álom~E nagy súlyt, mit napestig
40  8|        istenem, hát jobban szereti~Az álom őket, mint én szeretem,
41  8|         kezdett.~Nehéz pilláin űlt az álom.~Fölszedte fáradt tagjait,~
42  8|          eszembe,~De az borzasztó egy álom vala,~El sem beszélem hitvesemnek,~
43  8|              a sírban álmodom... rosz álom...~Halott vagyok, kit élve~
44  8|          álmodott, az nem volt puszta álom...~Valónak képtelenség,~
45  8|               a hegytetőkön,~Mint egy álom tüneménye,~Mint e rengeteg