Rész

 1  1|        mit nektek adózzon,~Hogy minket hallgatni nem untatok el,
 2  1|         Majd amidőn a sors keze minket messzire széleszt~Egymástól,
 3  1|       nem hagy sok időig örűlni~Minket együttlétünk édeni napjainak.~
 4  1|     Mert mennyi dolga van;~Hogy minket békében tarthasson,~Éj s
 5  2|         mint egyez e két kebel.~Minket egy sors fondor kénye hányt-vetett,~
 6  2|      fondor kénye hányt-vetett,~Minket egy csillagnak fénye vezetett,~
 7  3|        szövetség, melynek szála~Minket összefont,~Áll, amíg csak
 8  4|    énnekem s neked,~Ez keseríte minket annyira.~Az isten adja,
 9  4|       lánc a világon,~Mint mely minket összefűz?~Bűvös karikába
10  4| összefűz?~Bűvös karikába gyüjte~Minket a szent honfitűz.~Sír volt
11  4|   szeretni, csodálni!~Ugy hítak minket, hogy: a falu árvái.~Már
12  4|         fogadunk,~Csak ne bánts minket is, jobbágyaid vagyunk!”~„
13  4|        akaratunk,~Csak ne bánts minket is, jobbágyaid vagyunk!”~
14  4|    Fogadj el örökös jobbágyidúl minket.”~Felelt János vitéz: „Elfogadom
15  4|    Sebesen száll, el is hagyott minket.~Érjük utol szaporán, jó
16  5|      sors, oh lesz-e isten,~Aki minket megsegit?~A nagy isten szent
17  5|    kegyébe ismét fölveszen,~És, minket árva népet, megsegit.~Ha
18  5|        és sebes léptekkel,~Hogy minket ne érjen majd utol~Mult
19  5|     elszakaszt a sors egymástul minket.”~S választottunk magunknak
20  5|         szűlőnk kebelén;~Letépe minket és szétkergetett~A bosszujában
21  5| rothadás!~Ti hát rothadjatok...~Minket levágnak s tűzre tesznek
22  6|         sötét!~S az éjben, mely minket homályával bevon,~Nem látjuk
23  6|        el nem feledte,~Megszána minket nagy fájdalmainkban,~Orvost
24  7|        túl;~Ásó-kapa választ el minket egymástul.”~Állott is szavának,
25  7|    Azért kezet fogni mi gátolna minket?~Itt van íme jobbom, add
26  7|       az ügy, mely fölfegyverze minket,~Mert a jó ügynek végre
27  7| kacagnának rajtunk,~Ekkép látva minket...~Avvagy siralomházban
28  7|     kicsíny gödör, hová az~Élet minket nem kisérhet el.~Milyen
29  7|     gyermeke,~Ne kivánjuk, hogy minket tegyen~Mindeneknek elibe.~
30  8|       ember, nincsen isten, aki~Minket újra megkötözni bírna!~Vége
31  8|        szólították föl: „Vezess minket már most,~Józan okosságod
32  8|         míg az idő fosztogatott minket,~Vén fákat, hervasztván
33  8|        tartja atyai keze;~Midőn minket annyi ellenséges század~
34  8|    éktelen viharja~Elfujt volna minket, mint egy porszemet,~De
35  8|         Hogy e Judásörömmel itt~Minket bolonddá tettetek.~Pest,
36  8|         titeket s ti~Kivertetek minket,~És eszitek és isszátok~
37  8| istennyila~Őket ott ütné meg!~S minket, kik a hazát~Védeni szeretnék,~
38  8|       nékünk!~Annyi szent, hogy minket~Vissza nem visz innen~Sem
39  8|  szerint áldja meg.~Olaszország minket soha nem bántott,~Egyet
40  8|    velünk: a szabadságot.~Ezért minket odavinni nyakára?~Sose’
41  8|         vert vasra titeket, aki minket,~Együtt törjük szét a közös
42  8|      mohó étvággyal megrohantok minket,~Miként a holló a holttestre
43  9|        a halál, hogy elsöpörjön minket~A föld szinéről, jött a
44  9|          Mint azok:~Hála isten, minket hí ugy~A világ, hogy magyarok!~