Rész

 501  6|           Évezredeknek szenvedéseit. -~De hinni kezdem, hogy dicső
 502  6|                emberek!”~Ez nagyszerü, de véres kor leszen,~És úgy
 503  6|              szegheti valamelyik árok.~De mégis indulok... állj elém,
 504  6|         Szeretek én szent szerelemmel.~De kedvesem nem földi lyány.~
 505  6|               Csak álmaimban látom őt.~De álmaimban igen gyakran,~
 506  6|             ott!~Szép Olaszország ege, de azurját~Rabszolgaság homályosítja
 507  6|                Pásztortüzek pislognak.~De pásztortűz-e az, vagy~Tán
 508  6|               Mi történt ekkor rajtam?~De sírnom kell, zokognom,~Miként
 509  6|            Muló-e vagy örök az álom? -~De ím a bajnak közepette~Fiait
 510  6|               a sírt el nem hagyandja;~De lenn, sírjában, nem hiszem,~
 511  6|                szóla hozzá:~„Csörgess, de oh ne átkozzál!~Csörgess,
 512  6|               majd mentésemre jőnek...~De nem! hisz félrevert harang
 513  6|                még nem szennyezte meg;~De amily hideg lesz a nap,
 514  6|             tél hideg karjával átölel?~De láttam én jól, hogy ajkad
 515  6|             szél a part közelébe hajt,~De itt megfordul a szél, s
 516  6|            leány,~Hogy évek mulva bár, de meg fog jőni bére~Gyötrelmeimnek,
 517  6|           eljön a tél,~S akkor lehull, de már élettelen.~Ez sorsunk
 518  6|                tűzbe estem?~Nem tudom, de igaz,~Hogy ég lelkem, testem.~
 519  6|                első~Bennem e szerelem,~De hogy az utósó,~Arra esküdhetem.~
 520  6|             füstölnek, mint füstölnek!~De nem csoda, mert nedvesek;~
 521  6|               mert nedvesek;~Nedvesek, de nem az~Ősznek esőjétől,~
 522  6|              Megszerettem szépségedet,~De még inkább szép lelkedet,~
 523  6|           többször, hogy nem szeretsz,~De nem hivém, nem hihetém.~
 524  6|               Ember-nemjárta földekig;~De csak alighogy léphetek,~
 525  6|              Ugy sohasem felejtesz el!~De nem kivánom, hogy ne lelj~
 526  6|                Egyik a kettő közül.~Oh de melyik?... törhetetlen~Lánc
 527  6|               nem hull fátyolod...~Jaj de kell, kell mennem, bárha~
 528  6|        parancsol és nem kér.~Elmegyek, de nem örökre!~Majd ha fris
 529  6|        jajkiáltást küldöttünk az égbe,~De panaszunkat az be nem fogadta.~
 530  6|              kis szellő, egy lehellet;~De hogyha összeolvad, összenő,
 531  6|        magyarok,~Amit mondtam, nem új, de szent igaz.~Az események
 532  6|              hevernek biztos helyökön;~De ha föltámad a szél, mielőtt~
 533  6|               valóban, én nem álmodom!~De mért hagyád a végső pillanatnak:~
 534  6|                tetőled oly bús életem!~De egy eszmével meg-megszépitem:~
 535  6|       Kökényszemeket szerettem hajdan,~De szerencsés ezekkel nem voltam.~
 536  6|             Mint malomkő~Csügg rajtam. De megcsalom.~Szépen titkon~
 537  6|               mért tettem ezt? mert... de nem szükség,~Hogy elbeszéljem
 538  6|           legalább a világot bejártam,~De ezeknél szebbet sehol nem
 539  6|         elmenjek~Lefekünni és álmodni; de minek?~Álmodni ugysem tudnék
 540  6|                és még mélyen alszik ő,~De majd fölébred és keservesen
 541  6|         szeretsz,~Az isten áldjon meg,~De ha még szeretsz, úgy~Ezerszer
 542  6|           Halhatatlan a lélek, hiszem,~De más világba nem megy át,~
 543  6|               halálnak révéhez jutunk.~De a szegénység énnekem nem
 544  7|           tudom~Szeretni,~Kacsintanak, de hiába,~Szemei.~Attól tartok,
 545  7|             Tán magam sem leszek rosz, de~Mi haszna?~Ha hidegen vállat
 546  7|             fergeteg~Ki képes dönteni,~De méltóságos derekát~Meg nem
 547  7|               lehetett~Annak idejébe’.~De az idő a szegény jó asszonyt~
 548  7|                nem csordult, cseppent,~De ezek híjával a kereset~Egészen
 549  7|                hagyál?~A könyvet szép, de csalfa tündér lakja;~Ha
 550  7|                legragyogóbb csillagra,~De le nem hoz... a magasból
 551  7|        némelykor,~És pattogása fáj,~No de: ebcsont beforr.~S harag
 552  7|               Részünk minden nyomor...~De szabadok vagyunk!~Pest,
 553  7|           Nekem nem kell szép öltözet,~De szép szív... s a sötét szobákban~
 554  7|                hajtom térdemet~E szűk, de szent födél alatt:~Adjátok
 555  7|              Nem fog fizetni semmivel,~De a halál majd szemeinket~
 556  7|            nézem én e szép kis alakot,~De őt illetni kézzel szinte
 557  7|           bánom, ha kettő lesz belőle,~De még ez is, ha ugy tetszik,
 558  7|            puszták harangja, egyszerű,~De oly tiszta is, mint a puszták
 559  7|               itt szegény vén apádat!”~De felelt a fiú: „apám, el
 560  7|          háború zajába.~Hazajött a ló, de bezzeg üres nyerge,~Ott
 561  7|               itt szegény vén apádat!”~De felelt a fiú: „apám, el
 562  7|               vadonába.~Hazajött a ló, de bezzeg üres nyerge,~Ott
 563  7|                el szegény vén apádat!”~De felelt a fiú: „apám, én
 564  7|                 Nem lett híre, kincse, de lett boldogsága,~S apjával
 565  7|                fel-felröppen a mosoly,~De nevetésem ritkán hallani.~
 566  7|               kedvemben sírva fakadok;~De arcom víg a bánat idejében,~
 567  7|           máshol már a nap úgy ragyog.~De semmi kincsért s hírért
 568  7|            erdő: benne már homály van,~De az alkony üszköt vet fejére,~
 569  7|          Mozdúlni kezd a levegő,~Halk, de hűvös fuvalom jő,~És tőlem
 570  7|              rövid harc s hosszu béke.~De még kár lenne érettem talán.~
 571  7|             nép,~Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?~Nem hallottátok
 572  7|               vastrónon őt elégetétek,~De szellemét a tűz nem égeté
 573  7|        Mivelhogy akkor még állat vala;~De az állatból végre ember
 574  7|            Apáitok megszerzék a hazát,~De rája a nép-izzadás csorog.~
 575  7|             ellenség ütne rajtatok?...~De ezt kérdeznem! engedelmet
 576  7|             nép,~ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?~Nem hallottátok
 577  7|               vastrónon őt elégetétek,~De szellemét a tűz nem égeté
 578  7|               Békét, békét a világnak,~De ne zsarnokkénytől,~Békét
 579  7|          fegyverünket~Tenger fenekére.~De míg így nincs: addig fegyvert,~
 580  7|                                        DE MÉRT IS GONDOLOK RÁ?...~
 581  7|                MÉRT IS GONDOLOK RÁ?...~De mért is gondolok rá?~Mért
 582  7|              Azt tartják: nem a nyelv, de~A szem mond igazat.~Én hittem
 583  7|               valék anyám~Fájdalminál;~De nem soká közénk~Egy vendég
 584  7|             lógnak.~Előttök étel, bor,~De nem kell nekiek,~Hisz ők
 585  7|           világon~Senki meg se látott,~De kipótolta ő~Az egész világot.~
 586  7|           VILÁGOSSÁGOT!~Sötét a bánya,~De égnek benne mécsek.~Sötét
 587  7|             benne mécsek.~Sötét az éj,~De égnek benne csillagok.~Sötét
 588  7|          szivéből,~S nem lett jutalma!~De mindegy; aki áldozatnak~
 589  7|          életét,~Ezt nem dijért teszi,~De hogy használjon társinak.~
 590  7|              még a láthatáron~Túl van, de egykor feljövend.~Bár volna
 591  7|               Amíg elébb-utóbb elérné!~De hátha ugy vagyunk,~Mint
 592  7|                a sajkás, holdas éjben.~De fölöttünk sötét felhő~Támadott,
 593  7|              És a város bármi csendes:~De szived rémek tanyája,~Melyek
 594  7|            időd lejárt,~Obsitot kapsz, de mekkorát!~S tudod, mért
 595  7|              Mind egy hévvel szeretém,~De hiába, a szerelmet~Még mint
 596  7|              engem szeret-e?~Nem szól, de úgy hiszem, hogy ért,~Hogy
 597  7|                Ismét elröppenjen.~Szép de nem jó csillag~Vitt engem
 598  7|              tán~Még meglátlak egykor,~De hogy összeforraszt~Véled
 599  7|           örökké,~Győzni fog itt a jó. De legelső nagy diadalma~Vértengerbe
 600  7|               hogy nem leszek szinész,~De hogy maradni kényszerítenek.~
 601  7|     meglátogatni~A társasági termeket.~De eszméim nem henye ifjak,~
 602  7|               A rozsda-álom lepte meg;~De tart a harc... a kard s
 603  7|               dalom.~Rongyos legények, de vitézek,~Mind bátran harcol,
 604  7|             táncra Marci, nem tanulta;~De őtőle sokan tanulhattak
 605  7|           Szegény testem sokat fázott,~De meleg volt mindig lelkem. -~
 606  7|               szeretlek szenvedéllyel;~De tüzes légy! máskülönben~
 607  7|              el a dal.~Mondjatok dalt, de tüzes dalt,~Mert szakadjon
 608  7|              nem mindenik haszontalan;~De amely hírem megszerezze,~
 609  7|              mezőre folyna piros vére.~De még hagyján, hogy énnekem
 610  7|              nyergéből a ló a lovagot,~De haj a kengyelbe akadt egyik
 611  7|                 szép paradicsomkertem,~De nem angyal, aki ott őrt
 612  7|            esti szellő a rózsalevelet,~De most, mint a nyílvesszővel,
 613  7|               Akkor vőlegény leszek...~De nem nézek a jövőbe,~Belenéznem
 614  7|             mult idő,~Szinte oly szép, de szelídebb~Sugaraddal jőj
 615  7|        körülöttem, tünődöm, tünődöm...~De mit állok még itt? mért
 616  7|           fölött,~Messze földet belát,~De ameddig szeme elhat,~Nem
 617  7|            Kicsiny leány az én rózsám,~De nagy ám a lelke,~Rózsám
 618  7|              ilyen~Balga gondolat kél.~De az isten meghallgatott,~
 619  7|               Juliskámat.~Nem fejemen, de szívemen~Hordom koronámat.~
 620  7|              Ülj meg itten az ölemben,~De ne moccanj, mert különben~
 621  7|              csinált? Elment a kúthoz.~De nem volt viz a vederbe’,~
 622  7|              vóna;~Ott van még a szív, de mozdulatlan,~Csak nagy néha,
 623  7|            marokkal szórja gazdaságát,~De jön apja, a zsugori vénség,~
 624  7|     Harc-öltözetnek csillogása rajtok,~De fegyveröknél sokkal fényesebben~
 625  7|                Sziklák között járja...~De csak úgy, ha szeretőm~Kis
 626  7|    Fergetegekkel a~Harcot kiállanám...~De csak úgy, ha szeretőm~Kis
 627  7|               Venném csak könnyedén...~De csak úgy, ha szeretőm~Ott
 628  7|              sebbel~Szalmafödelemen...~De csak úgy, ha szeretőm~Bennem
 629  7|                Tűzhelyemen lassacskán, de~Nyájasan lobogna.~Lennék
 630  7|             fölött~Fáradtan megálló...~De csak úgy, ha szeretőm~Az
 631  7|     világosságból~Szőtt arany kalapot.~De fájt, hogy estenkén megszúrják...
 632  7|                szép!~Vannak szépségei,~De azokat, mint a szemérmes
 633  7|               változom.~Minő az út!... de vajjon út ez?~Vagy fekete
 634  7|                érzékeny szived vagyon,~De, szó ami szó, jobb szeretném,~
 635  7|         Szeretlek, mert ezt mondhatom;~De oh ne kérdezd: mennyire
 636  7|                hogy mély a tengerszem,~De milyen mély? nem tudja senki
 637  7|              úgy esengtem,~Bár sokára, de megadta: engem~Házasélet
 638  7|            bánt, majd karddal felelek,~De a kutyákat csak korbácsolom.~
 639  7|            anyám pedig búbánatba esék,~De a jó szomszédok őket fölkeresék,~
 640  7|          vagyok mai legény a világban,~De kicsiny mását sem láttam
 641  7|             egy-két könnyet hullatott,~De azután annál többet káromkodott,~
 642  7|         beszólni sok ízben~Öregeimhez, de biz én be se’ néztem,~Csak
 643  7|         Csillag lehull, madár elszáll,~De a leány, az megmarad,~A
 644  7|                 tudom, csak nem engem,~De azt is tudom, hogy jött
 645  7|                zárni.~Édes barátom!... de szólj már te is egyet,~Bennem
 646  7|             azt a férget,~Mely titkon, de folyvást emészt téged belül:~
 647  7|          példát? példa vagyok magam...~De im harangoznak: tiszteletes
 648  7|       megesketni, jó Mihály barátom...~De ideje végre, a szót kettévágnom,~
 649  7|                 Pirulva kén említenem,~De lekopott rólam régen~Piros
 650  7|                egy gödörbe.~Jaj nekem, de neked, anyám,~Teneked még
 651  7|            mostan is mosolyg, mosolyg,~De szívetszaggatólag,~Mint
 652  7|                Állíttatá, ez oszlopot;~De könnyen telt ki tőle,~Mert
 653  7|            tudnék a vérpadra lépni,~Oh de ez a börtön... ettül félek.~
 654  7|            tudnék a vérpadra lépni,~Oh de ez a börtön... ettül félek.~
 655  7|            tudnék a vérpadra lépni,~Oh de ez a börtön... ettül félek.~
 656  7|               kijösz, zöld lesz az,~Ah de téged, téged akkorára~A
 657  7|            tudnék a vérpadra lépni.~Oh de ez a börtön... ettül félek.~
 658  7|            tudnék a vérpadra lépni,~Oh de ez a börtön... ettől félek.~
 659  7|                hordja a petrencét,~Hej de nem telik nagy kedvök benne,~
 660  7|              Tompa, csorba már a kard,~De a lánc is szakadoz.~Várjunk,
 661  7|            lesz utánad?~Azt nem tudom, de most benned lakik,~Hogy
 662  7|               látni senki nem kivánta.~De netalán, ha méltatlan valék:~
 663  7|     Reményeimről... ez még mind kevés,~De ami több, de ami sok, mi
 664  7|               mind kevés,~De ami több, de ami sok, mi minden:~Ha úgy
 665  7|                gyalázat bélyegét! -...~De ezt kivánni tőlem nem fogod,~
 666  7|                utódom,~Ha nem nagy is, de szép és tiszta név lesz...~
 667  7|               tett, a múzsa ringatott.~De te erőd nem ismered, s ki
 668  7|                Mely rajta ennyit tépe,~De bármint meg van rontva,~
 669  7|             Már, galambom, engedj meg, de~Ki kell mondanom:~Legyen
 670  7|             gyermek~És minden leány...~De fogadom, hogy máskép lesz,~
 671  7|               szállt nehéz fejemre,~Oh de milyen mámor ez!~Égbe vitt...
 672  7|                 ha netán így van... no de elhiszem inkább,~Hogy rosz
 673  7|               Írjon mindenről hosszan, de kivált, ha kegyedről~Ír
 674  7|               ebben~Mind kicsinyecske, de a gazdának lelke nagy és
 675  7|                veletek, kedves hiveim, de az elragadó szél~Képzeletem
 676  7|                Mely önti záporát reám.~De nem, nem zápor ez; csak
 677  7|             Szegény pusztúló nemzetem.~De ennél keserűbb könyűt még~
 678  7|              Benne hallgat a sötétség.~De a kocsma bezzeg hangos!~
 679  7|              Az igaz, hogy keveset,~No de semmi! van elég, ki~Én helyettem
 680  7|               édes emleit.~Hasam üres, de helyette~Teli vannak szemeim,~
 681  7|              Volt nekem szép uj ruhám;~De kimélni kell az újat...~
 682  7|                aranyat.~Nincs zsivány, de a helyett a~Szél kutatja
 683  7|             kezedet.~Tréfa, ami tréfa, de ez~Kriminális egy idő,~Összeesküdt
 684  7|                a kinom!~Álom csupán... de mit használ? amig tart,~
 685  7|           Királyfi emez. Mi különbség!~De egybe’ hasonlatosak:~Mindketteje
 686  7|             Mindent könyörtelenül, oh, de~Ti szentek vagytok előttök;~
 687  7|                nem teszem föl~Felűled!~De ha így van?... annál jobban~
 688  7|               rám.~Leveled virágbokor, de~Kígyó lappang a tövén.~Keresém
 689  7|              Keresém és nem lelém meg,~De csipését érzem én.~Készakarva
 690  7|               Az vagyok, én is hiszem,~De azért te ne magasztald~Verseimet,
 691  7|             oszt és boszúját tölti?...~De mi közöm ehhez! egyet szeretnék
 692  7|                forrón imádkozni fogok,~De ha a szerelem föl nem kísér
 693  7|                valódi honfiút mutatja,~De ti gyáva s önző szívek vagytok,~
 694  7|            Megifjodnak a vén nemzetek,~De ti hernyók új lombot nem
 695  7|           várom lakodalmam~Nehezen,~No de hiszen maholnap már~Itt
 696  7|               sem~Hagy reám;~Baj, baj! de nem olyan nagy baj,~Azért
 697  7|               javában~Szól a filemile.~De hiszen ez nem is~Madár danolása,~
 698  7|                   SZÉCSI MÁRIA~Zordon, de ragyogó lovagkor! kiégett~
 699  7|           páncéla, sisakja, szablyája,~De legfényesebb volt szeme
 700  7|              láncra-kötött komondorok.~De ím, a várba az ágyúdörgés
 701  7|          fenyegető bajra figyelmeztet,~De mondd meg, hogy azt itt
 702  7|               erősek.~Eldőlhet a sánc, de bátorságunk nem ing.~Meghalhatunk,
 703  7|     bátorságunk nem ing.~Meghalhatunk, de úgy halunk meg mint hősek.~
 704  7|                azt is látásod elvette,~De ez egy ész helyett adott
 705  7|              szavak voltak a levélben,~De ki írná le azt, leírni ki
 706  7|             sajka,~A szív, hánykodott, de evezett vakmerőn;~Egy egész
 707  7|            Messze látszott még a part, de immár látszott;~És, ha nem
 708  7|                 gondolt is sok szépet,~De mikor azt hitte, hogy már
 709  7|                maga sem tudta.~Bement, de nem soká maradt sátorába’,~
 710  7|            szegényt; jósága volt elég,~De nagyon sok gondja volt a
 711  7|           vendég,~Itt vagy végre, itt: de nem átkozlak-e meg,~Hogy
 712  7|             vagy arca? -~Sokára ugyan, de csak eljött az éjfél,~A
 713  7|              kinek van megrakva melle?~De most koronáját letevé, a
 714  7|             tanyája.~Reszket a szivem, de nem mint a rózsafa,~Mely
 715  7|    meghódíthassa e páncélos keblet.~Oh de te, asszonyom, szólj, miért
 716  7|                Hogy bírd kezemet is... de egy föltételért.~Ha igazán
 717  7|          drágább vagy te, mint életem,~De becsületemet nem adom érted
 718  7|                Különben, tört szívvel, de mégis elmegyek.”~Mária csendesen,
 719  7|                ekkép gondolkodott,~„Oh de most mit tegyek? mihez tartsam
 720  7|               utat~Nem talál szivéhez, de bántja a szégyen.~„Bolond,
 721  7|               asszonyi csel ejt meg. -~De mért zúgolódom, miért ő
 722  7|              várhatok pártom híveitől,~De lesz annyi erőm, hogy eltűrjem
 723  7|               mulva az ágyúk dörgének,~De csalatkoznék, ki ostromnak
 724  7|                a lakodalom?~Nem tudom, de víg és zajos volt, mondhatom. -~
 725  7|           kigyóit,~Ki sohasem sebesít, de gyógyit.~Ottan élünk a világtol
 726  7|          messze földeket?~Messze járt, de el nem tévedt,~És vadásztak
 727  7|                Mert magát ő nem hagyá.~De csatája hosszu, nagy volt~
 728  7|           szabadság! és mi haszna van?~De lesz, ha nincs: tiéd a diadal~
 729  7|               a nyárfa az ablak előtt,~De látod amottan a téli világot?~
 730  7|                virít az egész kikelet,~De íme sötét hajam őszbe vegyűl
 731  7|           bízván más búját, baját... -~De el nem hagylak, hazám, tégedet,~
 732  7|             kicsiny még a mi seregünk, de~Akik vagyunk, mind elszánt
 733  7|     Küzdelmeinkhez méltó díj leszen...~De mit beszélek? mért említem
 734  7|               hazugság aljas zsoldosi,~De önzés nélkül, isten-ihletésből,~
 735  7|           ültem, hogy ott megpihenjek,~De amidőn letelepedtem,~Oh
 736  7|             így tovább, mindig tovább,~De nem pihenheték sehol,~Mert
 737  7|               űltem, s gyorsan evezék,~De húnyt szemekkel,~Mert a
 738  7|                Mindenfelé, mindenfelé,~De mindenütt a régi látomány:~
 739  7|        szebbnél-szebbek voltak álmaim.~De az álom bármi szép, csak
 740  7|            ilyen furcsán járok még?...~De mikor olyan furcsa, furcsa~
 741  7|               útban~Kocsinknak kereke,~De nem hiszem, hogy a nagy~
 742  7|            Megnéz az erdőn minden fát,~De mindhiába, mindhiába,~Madárfélét
 743  7|          Bilincsével zúzta volna szét,~De egyetlen társa, a reménység,~
 744  7|                busúlok.~Sápadt vagyok, de nem ám a fájdalomtul,~Hanem
 745  7|     Szőnyegénél szebb szőnyeg takarja.~De az mindegy; őrá nézve a
 746  7|  Előljáróbeszéd” mostan csak „előszó”.~De mit nekünk a nyelv, mit
 747  7|             idő! oh elfajult világ!...~De hála istennek, maradt még
 748  7|                  Nehéz minden kezdet”,~De én csak most kezdem tapasztalni
 749  7|            végre!... hősöm vezetem be,~De hogy is nem jutott ez mindjárt
 750  7|             arckép. Érzem, tökéletlen;~De van egy vigaszom ebb’ a
 751  7|                csalfa, hazug farizéus,~De igazat szóljak... segíts,
 752  7|                nem szűkölködik hazánk,~De a legszilajabb betyár a
 753  7|              medre Felső-Kis-Kálnótul,~De ha eszébe jut, neki-nekilódul,~
 754  7|            mért nem járattad folyódat?~De hogyan járatnál folyót iskolába,~
 755  7|         kisasszony, Tamás úrnak nénje,~De van köztök új is, egy kis
 756  7|            háznak, gazdaságnak gondja.~De mi nem hallgatunk minden
 757  7|           szilvára,~Bele is markoltál, de Borbála lesett,~Rajta is
 758  7|         trombita... katonák jőnek tán.~De most megrázkodik, torka
 759  7|             gátra,~Irja meg levelét... de mi hagyjuk őt itt!~Kereszténytelenség
 760  7|         ábrándjaiból őt felijesztette,~De a kiváncsiság szinte fölkelt
 761  7|                vendég ugyan az unalom,~De ez az öregúr épen ugy utálja~
 762  7|        könyvekkel csak titkon mulatok,~De a tiltott gyümölcs a legjobb,
 763  7|               oda vágyaimat.~Igy élek, de te, jó bátya, te hogyan
 764  7|        elgyöngülék, s karjaiba dőltem.~De nem küzdök többé. Merre
 765  7|            nyargal szilaj vér patakja,~De szelidségéből e beszéd kikapja,~
 766  7|         egyformasága a mogorva ősznek;~De e ború, ámbár eddig egyetérzék~
 767  7|              kerítve egy kis karikába,~De mért kivánkoznám ki e karikából,~
 768  7|               régi barátját üdvözölne, de én~Felelnék: nem tudom,
 769  7|           együtt majd nevemet~A sírba, de addig ne bántsa senki sem,~
 770  7|                hogy az vagyok valóban,~De ne köszönd ezt énnekem...
 771  7|          puskát, seprőt~Kezemből.~Hej, de meg is vert az isten~Engemet,~
 772  7|               Rideg tanyája~A koporsó; de vidám sajka ez,~Amely velünk
 773  7|         Honfiszívek árja ömledezne ki.~De jaj hazájának!... elmult
 774  7|       Harmodiusnak, kardját födi majd.~De bár dicsőséged eltűnt s
 775  7|              meleg kemence közelén.~Oh de vannak, kik most kinn bolyongnak~
 776  7|         Kandikál ki egy-egy mécsvilág,~De ők tovább mennek... csavargónak~
 777  7|        hagyának,~Soha sincsen semmije.~De ez nem az ő hibája;~Ő magyarnak
 778  7|                van~Ott túl a tengeren,~De az adó-vevő fehér,~S az
 779  7|            majd el sem hagyja őket ez.~De szép hited, tisztelt apa,~
 780  7|        kivánják: légy boldog te is!...~De bár kivánjanak~Neked minden
 781  7|          záporhoz, mely utána nyargal,~De biz ez nem fordul el, hanem~
 782  7|           volna~Ha lett volna köpenye.~De azért, mint akinek nyakában~
 783  7|             rólam~Az eső minden ruhát.~De nem áztathat le egyet, a~
 784  7|              kegyetlenebbűl szakadott.~De az ifju győzte türelemmel,~
 785  7|              messze vagy te tőlem,~Jaj de messzebb még a város,~A
 786  7|         leányai.~Sajnálom szegényeket,~De hiába, nem tehetek róla...~
 787  7|             Barátságos alakjára nézve,~De nincs annak félelem szivében,~
 788  7|             Mostanában volt csak vége.~De ha benn még mostan is Timurlán,~
 789  7|               Nagyanyám nagyanyja!...”~De az érdemes hölgy közbevágott,~
 790  7|               azért, mert este van...”~De szavát el nem végezheté,~
 791  7|             Még ugyan nem fagytam meg, de~Nem is izzadok.~Nagyon utolért
 792  7|            Mint a megrozsdásodott zár.~De hogy minden mértéken fölűl~
 793  7|                tisztelt úr,~Ételed jó, de egy híja van.~Az az egy
 794  7|              széppel, jóval, meglehet, de~Legfölebb csak néhányak
 795  7|          aggastyán,~És, egy szó kevés, de annyi~Sem jöhetett ki az
 796  7|                 Vagy ha életét nem is, de~Elméjét nagyon féltette.~
 797  7|             van,~A leányért apja jött,~De kilép az agg s reádörg:~„
 798  7|              felett.~Meg nem átkozlak, de~Meg sem áldalak...~Menj
 799  7|              örömest,”~Szólt az ifjú, „de egy kikötéssel:~Én leszek
 800  7|              nem,~Azt nem tudja senki,~De hogy elmult szépen,~Nem
 801  7|             Elfelejtett~Minden hangot.~De az öreg szó nélkűl is~Általlátott
 802  7|            Mert az őszi szelek fújnak,~De vagyon még annyi, hogy elég
 803  7|          Vajjon~Mi dolog? -~Búsan bár, de~Mégis~Mosolyog.~Im, sírjából~
 804  7|            Gyönyörrel.~És beszélnek...~De ki~Tudja, mit?~Amit senki~
 805  7|             szellem-~Hangok~Rejtelmét,~De nem szólhat~Róla,~Ne kérdezd...~
 806  7|             ember~Saját testén viseli.~De habár rangjával kissé~Nagyra
 807  7|          várnak a föltámadásra!...~Oh, de hát én, én még mindezeknél~
 808  7|           Százszor nagyobbak lángitok;~De hamvatokat is midőn már~
 809  7|         melyben~Még roszúl öltöztenek,~De a mellett jót kivántak~Egymásnak
 810  7|         aggalom~Jövendőd miatt, hazám;~De minél beljebb jutok~A tenger
 811  7|              mezőt veled.”~Én eljövék, de milyen arcom! a sok~Tűznél
 812  7|     gondolatunk,~Késő indulánk utánad,~De sarkantyúzd paripádat,~Mert
 813  7|            hegy s völgy~Nélkűli jelen.~De ott a jövendő~Sziklás vadona,~
 814  7|               Süt a nap eszeveszetten.~De ha beballag kend, bátya,~
 815  7|                paripán?~Szép tüzes ló, de még rajta~A legény tüzesebb
 816  7|            Ló-keresni, szedtevette!...~De hiszen kereshetik mán~Kit
 817  7|       hármacskán,~Azután négyecskén.~3~De félre, félre a tréfával,~
 818  7|               valóban nagyszerű, szép;~De én is így tegyek-e hát?~
 819  8|                valóban,~Vállain fejér, de foltos takaró van,~Jéggel
 820  8|         százszor jobban,~Nem százszor, de ezerszerte,~Ha meg nem haragszol
 821  8|               Lélekzetem, szivverésem.~De boldogok is vagyunk ám,~
 822  8|    EMLÉKKÖNYVÉBE~Az életcél boldogság, de elébb~Fáradni kell, hogy
 823  8|            szem akadott meg e virágon,~De aki látta őt,~Hamarjában
 824  8|               lélek szerteszét szakad,~De míg igy ölte őt az, amit
 825  8|                 megölted~Nem testedet,~De ennél sokkal többet,~Jobb
 826  8|             vér meg nem áztatott?~Haj, de már nem látszik a nagy ősök
 827  8|               jóisten tudja, hogy mit,~De elég, hogy szól sejtésem,~
 828  8|               a szabadság,~Nem ingyen, de pénzen adják,~Drága pénzen,
 829  8|           Megmelegítné reszkető kezem!~De a barátok nem hallják keservem,~
 830  8|       Megátkozám én születésem napját;~De a természet olyan gyönyörű,~
 831  8|              természet olyan gyönyörű,~De minden este erdők illatával~
 832  8|            valóság,~Lelkemnek egyedűli~De egy világnál többet érő
 833  8|              Mind eltörék...~Csörög... de nem~A kezeken...~Földön
 834  8|        Elvették szabadságát, mindenét,~De nem vehették hős tekintetét.~
 835  8|                 ez volt a szép idő!...~De tömlöcének őre jő,~S merengésének
 836  8|          reggel ujra~Kivirult az orra,~De nem csoda, mert gondosan~
 837  8|         szűkecskére~Szabta a nadrágot,~De azért egy kicsit mégis~Pőtyögősen
 838  8|            Hosszan bajlódtam tán vele,~De megérdemelte,~Mert szörnyen
 839  8|       oda-odanéz: nem üres-e a jászol?~De még a csárdák is ugyancsak
 840  8|          megkötözni bírna!~Vége van... de bár a történetben~Ottan
 841  8|           Szobám elég meleg.~Egykor... de mi közöm most~A múlthoz
 842  8|        szabadság istene!~Aludt Brutus, de már fölébrede,~S a táborokban
 843  8|         sírjából megjelent,~Megjelent, de csak addig volt idefent,~
 844  8|           szépet is beszéltek,~Jót is, de ebbül a hon még nem él meg,~
 845  8|               örökűl.~Haladni vágyunk; de haladhatunk?~Én istenem,
 846  8|                vagyunk!~Lábunk szabad, de a szemünk bekötve,~Hová
 847  8|                Hogy bántása ne legyen.~De az őrség kapitánya~Beaurepaire
 848  8|                szégyent,~A gyalázatot, de én~Az ellennek csak holttestet~
 849  8|               hogy nem is lesz a soha,~De van abban egy kürt, van
 850  8|            kürt, ki kezében forgott.~3~De hol is kezdjem csak, hogy
 851  8|      írástudóknak, nem az úri rendnek,~De beszélek szűrös-gubás embereknek;~
 852  8|             nótákat kerepöl le róla.~6~De vissza-, vagyis rátérek
 853  8|                a nemzetben,~Nem hátul, de elől ment az ütközetben,~
 854  8|           Zoltán fia, Árpád unokája...~De tudjátok-e ti, jámbor atyafiak,~
 855  8|           eleink ott tanyáztak hajdan,~De biz nem fürödtek ők ott
 856  8|              volt e nyom, mint az égi,~De sötétpiros, mert vérrel
 857  8|            havat a tavasz leolvasztja,~De a fejem havát le nem olvaszthatja.~
 858  8|                 Nemcsak hogy vezérnek, de fejedelemnek~Kiáltotta ki
 859  8|        tüdejének erős volt még e kürt,~De ő mindenféle nehézséget
 860  8|          Makrancoskodott a csont soká, de végre~Szépen rátanult az
 861  8|                 mint megannyi sárkány,~De sírva fakadt rá nem egy
 862  8|               a vért és nem az életet,~De jutalmok ez a gyönyörű haza
 863  8|               Nem csont-darab volt az, de tulajdon lelke.~Mit elméje
 864  8|           napról-napra lett soványabb,~De hiába, ha már ott szoptuk
 865  8|         Emlékére ama nevezetes napnak.~De az öröm-lárma nem tartott
 866  8|           mellé, s álmodott felőle.~34~De amilyen nagyon ő szerette
 867  8|            hazának nemcsak vaskezével,~De szolgált egyszersmind arany
 868  8|      imádkoztak, bárcsak már mulna el;~De nem csoda, hej mert az meleg
 869  8|           intézi,~Hogy az idő nem áll, de folyton-folyva mén,~Ifjú
 870  8|               mint háromszor ötven.~41~De lám, míg az idő fosztogatott
 871  8|          szükségünk, fáradtunk eleget,~De jutalmaz érte a lelkiismeret,~
 872  8|            mégis sok szépet beszéltek,~De legszebben szólott - mindnyá’
 873  8|                mer,~Ha talán ember is, de nem magyar ember.~46~S mikor
 874  8|      Ösztönözte őket zajra, rivalomra:~De dicséretökre legyen mégis
 875  8|         jókedvet és a tréfát szerette,~De ilyenkor képét szörnyen
 876  8|               Számotokra... nem cifra, de~Jó szoros.~Tudjátok-e, mennyit
 877  8|          Szaporodjék szemed sugarától.~De, szabadság, mért halvány
 878  8|             Munkács, áll az akasztófa,~De szivemben félelem nem áll...~
 879  8|              Jehova ugyse’~Elkergetik!~De ez lesz a magyarra nézve
 880  8|            Hisz egy ember nem a világ,~De ezer és ezer van, aki~A
 881  8|                meg van tágítva rajtad,~De nincs eltörve még a lánc!~
 882  8|            Körülveszik, kezét nyalják.~De a trónus inogni kezd...~
 883  8|                Nemsokára diadalmat űl,~De te nem lész itt a diadalnál,~
 884  8|             Elzarándokolnánk szívesen,~De hol tettek le a földbe téged,~
 885  8|                fekszik, mint paizs.~Oh de lelked, lelked nem veszett
 886  8|               a szám.~Beszélgetünk is, de~Az csak félig beszéd,~A
 887  8|           beillik~Fényes boldogságunk!~De az én kardomnak~Ez sehogysem
 888  8|                űzz~Asszonymesterséget.~De meg nincs is okod~Engemet
 889  8|            minket, mint egy porszemet,~De ő szent palástja szárnyát
 890  8|            takarta,~S tombolt a vihar, de csak fejünk felett.~Nézzetek
 891  8|               fel,~Nem hogy egy isten, de még ember sem űzhet~Ily
 892  8|         büntetéseit már átszenvedte ő;~De erénye is volt, és jutalmat
 893  8|               a kancsuka~Csak sebesít, de öl a kard.”~Ilyen vitézi
 894  8|        csatadalt~Dudáltatok mögöttünk,~De isten segedelmivel~Mi megütköztünk
 895  8|             esett le?... így szentebb, de úgy~Magasztosabb, ha emberkéz
 896  8|          miljom kéz bevégezé a munkát.~De végre meglett. Fönn állt
 897  8|                előtte.~Áll még a hegy, de orma bús rideg.~Hol a szobor,
 898  8|             szivembül multad emlékére?~De félre, bú, de félre, gyász,
 899  8|                emlékére?~De félre, bú, de félre, gyász, el, el!~Nincs
 900  8|                barát, nincs atyafi.~No de semmi, jó az isten,~Ugy
 901  8|                 Hosszu a mi türelmünk, de~Ha egyszer kifakadunk,~Akkor
 902  8|                tán~Remélt jobb időket?~De mikor a feleségét...~Iszonyú
 903  8|          isszátok~Testünket, vérünket.~De csak ettétek... mert ez
 904  8|                Foglalod a kurvanyádat,~De nem ám a mi hazánkat!...~
 905  8|             kevés, mit a honért tevék,~De megtevém, amennyi telt,~
 906  8|             engem;~Köszönöm tanácstok,~De reá nem állok,~Megyek, föl
 907  8|             állva,~Szerelmes angyalom!~De halálrul ottan~Szó sincs,
 908  8|              bennetek~E félisten neve?~De volnék akárki,~Én ártatlan
 909  8|                 S föláll László vitéz,~De megbotlik lába,~S estében
 910  8|                Ámíthatjátok a világot,~De lát az isten s ismer bennetek,~
 911  8|                Ti koronázott tolvajok!~De a lopott vagyont~El nem
 912  8|          habzik a magyar nép,~Csendes, de tüzes, mint bora.~Csak volna
 913  8|             idő eljött, bár nem hamar,~De nem is későn még, midőn~
 914  8|              milyen sokáig késtünk!...~De mindegy, mindegy, feljött
 915  8|       leszállunk a holt nemzetekhez...~De én nem félek többé a haláltul;~
 916  8|             magát,~Sebet kapunk talán, de nem halált.~Jöhetsz, most
 917  8|              gazdagodjék mindenik meg,~De legszebb részét add a székelyeknek!~
 918  8|               angyalom, szép kedvesem,~De jól tudom, lépésimet~Hiven
 919  8|                Míg tartott a küzdelem,~De becsünknek, de hirünknek~
 920  8|               küzdelem,~De becsünknek, de hirünknek~Vége lett nagy
 921  8|                élet örökös zajában,~Oh de képzeletem most is odalenn
 922  8|              Nem hiába hogy cseh volt, de~Hej csehűl is álla.~Parancsolni
 923  8|            alattvaló~Hítta meg ebédre.~De nem bánta ám meg, aki~Meghivá
 924  8|              király, szegény király...~De vigasztalódjál,~Még szegényebb
 925  8|              Nem hiába hogy cseh volt, de~Hej, csehűl is álla!~Pest,
 926  8|            szózatom...~Egy ember szól, de milliók nevében!~Az a hon,
 927  8|         Dobjátok félre mindenik kövét,~De nézzetek meg minden darabot,
 928  8|                épit,~S ma vagy holnap, de végre tönkre jut.~Számot
 929  8|             mindegyik~Szerezhet itten, de tudjátok-e,~Csak nagy munkáért
 930  8|     Bocsássatok!~Előre vonnak vágyaim, de én~Használni s nem ragyogni
 931  8|             csak megáll~Más is helyén,~De majd ha minden ember tántorog,~
 932  8|     Bocsássatok!~Előre vonnak vágyaim, de én~Használni s nem ragyogni
 933  8|                 benntörött bicskája...~De ez már a vége; kezdjük elől,~
 934  8|          visszavette elvert feleségét.~De egyszerre más jutott eszébe...~
 935  8|               nemcsak a korhelykedést, de~A nemzetnek ügyeit is érti.~
 936  8|               meg a mosolygó remények.~De alig hogy elmosolyodott
 937  8|     elrugaszkodott királya.~El bizony, de mennyire! naponként~Veszettebbül
 938  8|     Veszettebbül sűlyedt a piszokba...~De még egyszer fölemelte fejét,~
 939  8|               ott~Ajkaidról rám esett,~De ki hinné, de ki hinné?~Csókod
 940  8|                rám esett,~De ki hinné, de ki hinné?~Csókod most még
 941  8|                 össze-~Verik bokáikat;~De van ott egy század,~Amelyik
 942  8|                 Ment velök, nem hátra,~De szépen előre,~És elértek
 943  8|           elédbe gátot,~Miként egy új, de szent Napóleon~Elfoglalod
 944  8|                időben alszik, elvonúl,~De ha vihar jön és üvölt vadúl,~
 945  8|            kötelet kezembe!~Reszketek, de nem a félelemtől;~Fájdalom
 946  8|          haláltól, nem tagadom, félek,~De csupán a becstelen haláltól.~
 947  8|              rá támaszkodnék honja!~Oh de akkor, akkor nem veszünk
 948  8|               a trónt,~S kerestem ezt, de nincs se híre, se hamva;~
 949  8|            marad,~Betelvék vágyaink... de én szeretélek,~Emlékszem
 950  8|                Nem a sors, nem a sors, de saját fiaid~Akaratja, mi
 951  8|       gyakoroljon erőt siri férgeiden!~De te, oh haza, nem hagyod
 952  8|        legyetek,~Éspedig nem magyarok, de németek.~Belebújtok majd
 953  8|             azt is aki áldja, teremti!~De már abból csakugyan nem
 954  8|                mindhalálig mindnyájan,~De magyar ruhában és magyar
 955  8|                valamennyin fölcsapunk,~De a magyar hazát védi csak
 956  8|       naponként a titkos munkában,~Jaj de mielőtt a gyümölcs megért
 957  8|                 Nagy és szent igazság! de ez igazságot~Még most is
 958  8|              sem volt szabad bennetek,~De már annak vége... megadhatjuk
 959  8|              és fájdalma van lefestve.~De ott alatta a sötét homloknak~
 960  8|              hogy elaludjam,~Erőködöm, de el nem alhatom;~Apám, az
 961  8|         Szegény apa!~Tartóztatá magát,~De könnye hirtelen kicsordult,~
 962  8|               a panaszhoz nem szokott, de most~Kitört belőle ellenállhatatlanúl:~„
 963  8|           véremmel, mint a pelikán?...~De állj meg ajkamon, szó,~Az
 964  8|                 Amikké én nem tehetem?~De hisz mindegy, elég hogy
 965  8|               Kemény pályára útasítál,~De én nem zúgolódom,~Sőt áldalak,
 966  8|         csufolva, isten, ott a földön,~De ez örökké nem maradhat így,~
 967  8|            eddig, s fáradok tovább is.~De lesz jutalmam, s nagy jutalmam
 968  8|            jótevője,~Darócon hentereg.~De íme végsőt lobban a mécs,~
 969  8|             már látszik, hogy asszony,~De a sötétség titka, hogy~Koldusnő-e
 970  8|       Eltáplált volna gyöngédgondosan;~De mert ember lettél és nem
 971  8|                kellett volna botlanom,~De én tennap meg nem botoltam,~
 972  8|              Mikor kilépnek, hehehe...~De mit beszélsz, vén ember,
 973  8|              Az embert főbe kollintom, de azt,~Hogy orrát így beverje,~
 974  8|         szüleidtől,~Te kis gonosztevő!~De mit beszélek én megint,~
 975  8|                vissza is vinném nekik.~De már ez mégis csak cudarság~
 976  8|               cudarság.~Ezt a disznók, de még~A rablók sem teszik.~
 977  8|        kevésbbé furdal~A lelkiismeret.~De a patvarba, még neked~Tej
 978  8|      Szomszédasszony, viselje gondját,~De jobban, mint saját fiának.~
 979  8|              emberek mind százszeműek;~De én azért királyilag~Fogok
 980  8|                a vendég? remélem, jól.~De itten egy kissé hüvös van,~
 981  8|               Hogy a költség enyém?... de úgy, igaz,~Fiú-e vagy lyány?
 982  8|             sem lesz kontár, esküszöm.~De, szomszédasszony, tán nevet~
 983  8|               fiút.~És hozza hozzám... de megálljunk,~Hisz pap vagyok,
 984  8|            szép szót és kenyeret neki,~De egyszersmind megdöngeté,
 985  8|               Hogy kikisérlek a kapun. De~Ha visszajösz, a csatornába
 986  8|                tán? adnék is vacsorát,~De már késő van, látom, alhatnál,~
 987  8|               mert társához közeledni.~De a kutya~Hozzásimúlt barátilag,~
 988  8|               jó vagyok, ha jó vagyok,~De nagyon rosz vagyok, ha rosz
 989  8|                 Több ízben elkergette, de~Az visszajött mindannyiszor,~
 990  8|           beteg,~S most halt meg apja,~De e mogorva úr előtt~Nem mert
 991  8|              hoz reám!~Szegény vagyok, de koldulásra~Nincsen szükségem,
 992  8|             szakítom el,~S belé tömöm!~De mindez hagyján... még meg
 993  8|            vagyok, s ő ily rosz unoka!~De már nincs messze az itélet...~
 994  8|               S a gyermeket elviheted,~De csak ha a keresztlevéllel
 995  8|              utána s galléron ragadja;~De az nem mert közelgeni,~Ottan
 996  8|               lesz, mint szót fogadni,~De ennek pontosan tégy eleget.~
 997  8|        napról-napra többet szenvedett,~De tűrte békén bajait,~Tűrt
 998  8|          Becsűletére vált ez a fiúnak,~De nem vált örömére, erre nem,~
 999  8|              úrfi őt,~Nem teste érezé, de lelke,~Pirúlt, de nem mivelhogy
1000  8|               érezé, de lelke,~Pirúlt, de nem mivelhogy fájt neki,~