Rész

1001  8|                 ruhát, szállást kapok,~De én ezért szolgálom őket,~
1002  8|       Dolgoztathatnak, erre van jogok,~De a verésre nincs.~Még egyszer
1003  8|           egyszer fognak csak megütni,~De többször, istenemre, nem!”~
1004  8|       jótéteményt~Rakott egy kéz reám,~De más kéz azt bottal veré
1005  8|                hal meg vagy a bitófán,~De többé szolga nem lesz!”~
1006  8|       szórul-szóra érzem azt, amit te,~De sohasem mertem kimondani.~
1007  8|              Te nem magadnak születél,~De a hazának, a világnak.~Azt
1008  8|                meg rólam is koronként,~De ha tanácsomat nem fogadod,~
1009  8|          megcsókolj’ a jó ember kezét,~De ő nem engedé, sőt a fiút~
1010  8|                 Többet nem mondhatott,~De könnyei beszéltek,~S jobban
1011  8|        hallottam és sokszor kimondtam,~De nem értettem nevedet.~A
1012  8|           szépnek látta a természetet,~De benne mindenütt az embert~
1013  8|               hold.~Azok csodálták őt, de nem szerették,~Lelkének
1014  8|             Szegény rövidlátó fiúk ti!~De majd szerettek még ti engemet,~
1015  8|              ábrándoknak tart a világ,~De melyekről ő tudta, hogy
1016  8|       Évezredek vagy tán évmiljomokba,~De bizonyára meg fog érni egykor,~
1017  8|             földet is sugárok érlelik, de~Ezek nem nap sugárai, hanem~
1018  8|            nagy lélek egy ilyen sugár, de~Csak a nagy lélek, s ez
1019  8|           Elvész az óriási munka közt,~De életemnek a tudat erőt ad,~
1020  8|            tett... nem hallotta ember,~De meghallotta odafönn az isten,~
1021  8|             amire~Hivatva érezé magát.~De el nem csüggedett.~Tán oly
1022  8|                végzett, mint a hangya,~De mint az, olyan fáradatlan
1023  8|       fáradatlan volt.~Szűk volt köre,~De e kört teljesen betölté~
1024  8|             hozzám; szolga lész, igaz,~De ily urat szolgálni, mint
1025  8|              Embertársim hajlongjanak,~De ne kívánja tőlem más se,
1026  8|            beszélni ő~Levett kalappal, de fölemelt fővel.~El nem fogadta
1027  8|               fogadta a nagy hívatalt,~De jöttek hozzá szegény emberek,~
1028  8|              jegyző tiszteletben állt.~De két ház volt a faluban,
1029  8|           marad,~Ugy ők pusztulnak el.~De volt fönn a kastélyban is~
1030  8|               belé vagy~Erőszak által,~De nyitva áll mindennek, ami
1031  8|       találkozás~És keveset beszéltek,~De attól fogva többször jöttek
1032  8|          bizalmasabbak a találkozások,~De önmagokról sohasem beszéltek.~
1033  8|             Kinőttem már az iskolából,~De ahhoz szokva még ottan se’
1034  8|           keresek,~Amennyiből megélek.~De innen én el nem megyek,~
1035  8|              az ördög nem hatalmasabb,~De ékesebb szólásu, mint az
1036  8|            Ilyen volt ezredév előtt...~De semmi, semmi, ezredév után~
1037  8|               a leány szokott kinézni.~De puszta most ez ablak,~Nincs
1038  8|            Jámbor lakója és imádkozik;~De hogyha telve volna szívem,~
1039  8|          Indult az ifju és ment volna, de~Kezét tartotta a leány~És
1040  8|        Szeretlek, és tied nem lehetek!~De istenemre,~Ha a tied nem,
1041  8|           tudták,~Van-e világ kivűlök?~De végre fölszólalt az ifjuban~
1042  8|             alá ne jusson,~Ne gabonát, de maszlagot~Termesszen, mely
1043  8|             koporsó~A számotokra... oh de nem,~Ti nem halhattok ott
1044  8|            megfagyasztá~A könnyeket... de nem fagyaszthatá meg~Örök
1045  8|              éhezik. -~Lassan, lassan, de csak lefolytak~Egymás után
1046  8|          Szivem galambja,~Jó éjszakát,~De egyre kérlek:~Álmodj felőlem,~
1047  8|                Földről a mennybe járt!~De meg kellett történnie,~Hogy
1048  8|              Hogy a papok nem emberek,~De ördögök,~S a királyok nem
1049  8|              És lelke tőle megfrisült,~De elsápadt a hatalom, kiűlt~
1050  8|             nem bánom én, hurcoljatok,~De én bucsú nélkül nem mehetek.~
1051  8|               világon~Kivűlem senkiök, de senkiök;~Eresszetek, jó
1052  8|               Ne rajtam szánakozzatok,~De őrajtok, hisz ők ártatlanok,~
1053  8|              poroszlók térdeit ölelte,~De ők kegyetlen, gúnyos röhögéssel~
1054  8|               Őrült erővel küszködött,~De hasztalan! legyűrték, megkötözték.~
1055  8|                csak félig jut eszembe,~De az borzasztó egy álom vala,~
1056  8|           jegygyürűmet egykor viselém!~De hitvesem van és van gyermekem...~
1057  8|            szemei,~Még látta kedvesét, de~Egy pillanatnál kevesebb
1058  8|               állat lettél volna csak.~De tűrném veszteségemet,~Békén
1059  8|                nézte, nem fejér-e már?~De azt mindig csak feketének
1060  8|             még a síron túl is oly hű!~De mihelyst fölébredett,~Eltűnt
1061  8|                a rab, sírt, sírdogált.~De mért nem látogatta meg fia?~
1062  8|        Emlékszel-e apádra, gyermekem?”~De hallga, mily nesz, mily
1063  8|                fölkelti szenvedésimet,~De egyszersmind meg is vigasztal,~
1064  8|            dögvészes helyen halok meg,~De kinn az isten szép ege alatt...~
1065  8|             meg, hogy te vagy szabad.”~De a rab ezt nem hallá, mert
1066  8|             Megifjitá lelkének erejét,~De teste vén és roskatag maradt,~
1067  8|               megnézett minden embert,~De nem lelt köztök ismerősöket.~
1068  8|        családra, mely~Ott fönn lakott, de már fölötte régen?~Ezek
1069  8|        teremtés~És oly jólelkü volt... de férje~Istentelen gonosztevő
1070  8|                volna~Temetésére menni, de~Épen keresztelőbe hítak.”~„
1071  8|            midőn elvégzé, ujra kezdte,~De kedvesének halmát nem lelé.~
1072  8|               Nem sírhatá le azokat... de~Azzal vigasztalá magát,~
1073  8|              már ezrek életébe~Kerűlt, de hátha egynek sikerűl,~S
1074  8|           Végezze bé az óriási munkát,~De hogy ne szálljon másra is
1075  8|                s hol van ő?~Ott áll... de már fekszik, nem áll,~Félhalva
1076  8|            őket a~Dicsőség templomába,~De hol keressék, hol lelik
1077  8|               ittanak.~Foly még ma is, de más igyék vizéből,~Én nem
1078  8|            szemeimnek bámultában~Néma, de szent imádság van.~Mint
1079  8|         hajolnak rám az ágak.~Istenem, de boldog vagyok!~Majd, hogy
1080  8|            Vörös rozsdát vörös vérrel!~De mielőtt síkra szállunk,~
1081  8|     pillantásomtól akkor reszkettetek.~De miért tőlem e figyelem irántok?...~
1082  8|         boldoguljatok,~Küzdök is érte, de nem kell jutalmatok.~Pest,
1083  8|                pacsírtaszó.”~Meglehet. De madár nem nézi,~Hallgatják-e
1084  8|               Ábrándosan a víz felett.~De akkor még csak gondolatban~
1085  8|           elvitt~Az idő tőlem azalatt,~De nem panaszlok, mert amennyit~
1086  8|         vagytok ti, undok éhes hollók,~De a magyar még nem halotti
1087  8|                sem bír;~Küzd a gazdag, de nem a hazáért,~Védi az a
1088  8|        megcsonkítva térek vissza majd,~De akkor is szeretsz te engemet,~
1089  8|               ez tán nem oly regényes,~De sokkal melegebb.~Mikor jön
1090  8|          Imádott asszonya!~Eljő ez is, de későn;~Azért jő majd, ha
1091  8|               állunk a csaták tüzében,~De mi tudjuk, hogy miért csatázunk,~
1092  8|               Hogy kioltsák életünket,~De maradt még a népeknek vére~
1093  8|              korona.~Tűzbe véle!...~No de mégse,~Régiségek közé zárjuk,~
1094  8|                 Régiségek közé zárjuk,~De nevöket írjuk rájuk,~Különben
1095  8|              Ott kandallómon ég a tűz,~De hasztalan, nem melegít,~
1096  8|             sötét van, ha a nap lemén.~De emléked velem jött és marad,~
1097  8|                 Egy személyben minden,~De mindened vagyok~Aki csak
1098  8|                hogy mi okból~Szeretem? de szeretem.~Kiülök a dombtetőre,~
1099  8|            látszik, hogy csak~Álmos ő, de nem beteg.~Levetette szép
1100  8|          szenny,~Mely azt miattad éri?~De az soká lesz, addig én,~
1101  8|            igen jó, mind valóban szép,~De még ezzel nem tettetek sokat -~
1102  8|            Zsiványoknak volt a fészke,~De most benne űzött vadak~Laknak,
1103  8|             Mintha lelkök szakadna ki.~De csak mégis leoldozták,~Király
1104  8|              Ez tehozzád illő munka...~De mit álltam szóba véled?~
1105  8|            Zsigmond: „végezd, mester!”~De szólani nem tud, nem mer;~
1106  8|                Ordítozás, dob pergése!~De hallik Kont mennydörgése:~„
1107  8|           király volt Zsigmond király,~De nem gazabb társainál;~Csak
1108  8|               sírom szélinél:~Meghalt! de nincs kára a hazának,~Nincs,
1109  8|       Kislelküséggel engemet ki vádol?~De aggodalmak néha rám is jőnek~
1110  8|             pillanatra hozzád menekűl,~De amint jön, megint megyen,~
1111  8|              fekszel, mint mocsárba...~De aki kész a hős-halálra,~
1112  8|              pályavégezett év,~Menj... de várj, ne menj magad,~Sötét
1113  9|                A vészes égen elborult,~De nem esett le csillaga.~Meg
1114  9|             vagdalva, vérzik a kezünk.~De azért még elbírja fegyverünk,~
1115  9|              ránk veszett fogad fened!~De mit az ítélet nekünk?~Ha
1116  9|              haragjától?~Arcunk piros, de nem zsarnok-vértül!~Hanem
1117  9|           Magyar kezében cseng a kard.~De hát kétségbe kell-e esnünk,~
1118  9|                 te~Rendíthetetlen agg,~De úgy-e téged, úgy-e~Én el
1119  9|          megmutassa, hogy nem odafönn,~De lenn a földön van az ég.~
1120  9|         odavesztek,~Fáj a szívem majd, de nem reped meg.~Szép halál
1121  9|             csak szóval győzte légyen,~De az öreg, bár nagyon is únja,~
1122  9|            tartom magam~Nagy embernek, de akkorácska csak~Vagyok,
1123  9|                pirúlt.~Igen, pirúltam, de nem magamért,~Pirúltam a
1124  9|      Gorombáskodjék azzal, ott szabad,~De bánjék szépen a jó honfiakkal,~
1125  9|           Kiírnám önt itt név szerint, de amit~Saját kardjával tenni
1126  9|          tartom magamat~Nagy embernek, de akkorácska csak~Vagyok,
1127  9|            áldás a~Sír nyugalma rátok,~De mi nektek áldás, az átok
1128  9|          lelkén mily égő fájdalom van!~De nem, de nem, inkább~Eltávozom
1129  9|              égő fájdalom van!~De nem, de nem, inkább~Eltávozom innen,~
1130  9|                meg,~Csak meghajoltunk, de el nem törénk!~Él a magyar
1131  9|            fejedre illőt, szent hazám?~De béfejezve nincsen még a
1132  9|             Sokat lesujtottunk mi már, de meglehet,~Hogy még sok van
1133  9|               hogy~Mezítláb nem járok,~De több becsületem van mégis,
1134  9|             bizony énnékem becsületem, de nagy,~Ország-világ előtt,~
1135  9|          Eljött tehát az utósó~Itélet,~De én attól sem magamért,~Sem
1136  9|        megmentsen,~Eladtad a lelkedet.~De hiába volt a vásár,~Elhihet’
1137 10|          gondolat ragadja meg Jenőt, -~De szól szivében a mély szerelem:~
1138 10|         Szegény fiú! eljártak az idők,~De szép reménye mind hiába
1139 10|             tovább is~A búcsuzó talán;~De hévvel megszakasztja~Bucsúját
1140 10|                 Tudom, szived lángola,~De én a kéjleány,~Mint vágyakodhatnám
1141 10|               élnem kellene.~Élnem ám, de nyujtsatok hát pályabért,~
1142 11|               lány gyakran elébe:~Haj! de mit ér? iszonyú! nem viszonozza
1143 11|               sír komor éjjele lát.~Oh de ha szűmnek csalna reménye,~
1144 11|               ebben?... Nemde megy?~No de hogy páratlan ne legyen,~
1145 11|            bujdosásomban (akartam,)~Ah de én távol (tetőled)~Még meghalni
1146 11|              engem,)~Meg kell halnom, (de haljak meg)~Közeledben...
1147 11|            szállok, és elkomorodom én.~De utcákon, holott, mint a
1148 11|          küldte le a napsugár-mosolyt;~De a forróságon koronként enyhite~
1149 11|             jövének.~„Vernek sziveink, de lekesedéstül~S nem félelem
1150 11|                 Szép földi szivárvány.~De mit pazaroljuk a szót? mi