Rész

 1  2|           Az ember annyi sivatagra jut.~Ezt én tudom - mikép nem
 2  4|       LEVÉL EGY SZÍNÉSZ BARÁTOMHOZ~Jut még eszedbe a fiú? kivel~
 3  4|       úgyis mindegy volt, akárhova jut.~Fütyörésztek pásztorgyermekek
 4  5| eszmetársulatnál fogva itt~Eszembe jut borzasztó pénzügyem:~Biztat,
 5  5|           te!~Ez a vigasztalás sem jut neked;~Elsírta könnyeit~
 6  5|      utánad~A fecske, nyomodba se’ jut.~El lelkem után a messze
 7  5|     hajfürtöt:~Minden perc eszembe jut,~Melyben a boldogság szárnyán~
 8  5|          gyermekétől,~Ő, akinek ha jut száraz kenyérből~Egy-két
 9  5|         tépett pillangó~Eszébe sem jut senkinek talán,~Midőn élvezettel
10  6|     virágnak, minden kis fűszálnak~Jut a napból, ha több nem, egy
11  6|         hold, hogy láttára~Eszembe jut éltemnek~Legkínosabb órája.~
12  6|        Gyökeréig elhat?~Akár tövis jut nekem,~Akár az illatja,~
13  6|            nem mindenik nagy úrnak~Jut a szerencse, elhihetd.~Hogy
14  7|       tisztán szellemi!~Eszembe is jut róla a mesés világ;~Ily
15  7|             Fekete hajaddal?~Miért jut eszembe~Dús lelked kincstára,~
16  7|       Honnan nincs menekvés.~Miért jut eszembe~A boldogság képe,~
17  7|  Tündérország.~Ha Juliskám eszembe jut,~Sötétben is látok,~Fényes
18  7|          világ!~Hát még ha eszembe~Jut ifju virágom,~A barna leány,
19  7|            sok válogatás -~Ahonnan jut, onnan issza az örömöt.~
20  7|             amig tart,~Eszembe nem jut, hogy csak álmodom.~Szatmár,
21  7|          világtol távol,~Semmi sem jut el hozzánk zajábol,~Csak
22  7|      szakadt le az eső.~Nagyon jól jut az eszembe,~Még a napját
23  7|     senkitől sem:~Ezen s ezen hova jut?~Mindegy volt őrája nézve,~
24  7|   Felső-Kis-Kálnótul,~De ha eszébe jut, neki-nekilódul,~És a szegény
25  8|         Ugy ingyen ahhoz senki sem jut el,~Ahhoz nagyon sok mindenféle
26  8|        Hová a napvilág fél-feketén~Jut el csak a sok bujkálás miatt,~
27  8|         két szeme olyankor,~Eszébe jut a siralmas hajdankor,~A
28  8|         ládára is fölszáll,~Eszébe jut, kotkodácsol,~S nem verik
29  8|        olyan vakmerő,~Kinek eszébe jut,~Hogy három század óta úr~
30  8|  elfeledték,~Jól van, majd eszökbe jut.~Úgy elütjük-verjük őket,~
31  8|       magyar nemzet sorsa.~Eszembe jut Mohács, az a szomorú kor!~
32  8|            holnap, de végre tönkre jut.~Számot vetett-e mindenik
33  8|           követett,~Mihelyt eszébe jut vala.~Lábára lépett készakarva,~
34  8|            Ha bejut is, csak lopva jut belé vagy~Erőszak által,~
35  8|       amiből lehet tanulni,~Az nem jut napvilágra.~„Irtóztató!”
36  8|          álmodám,~Álmam csak félig jut eszembe,~De az borzasztó
37  8|           madaram, dalolj,~Eszembe jut dalodról,~Hogy egykor éltem,
38  8|          még most is élek,~Eszembe jut dalodrul ifjuságom,~A régen
39  8|           és az emlékezet.~Eszembe jut rólok, mit a haza~Veszített
40  8|          itt hagyának.~Kata húgom, jut eszedbe?~Kértelek: végy
41  9|           költő is vagyok.~Eszembe jut dalodrul a~Költészet és
42  9|            a magyar; talán~Száz is jut egy oroszra.~És ha volnánk