Rész
1 1| 2~Ébred a hajnal sugára,~Véle ébred a huszár;~Lóra pattan,
2 1| mindenszerte,~Konrádnak álla~És véle őt leverte.~‘Te felmagasztalsz,~
3 1| győző fejdelemnek áll,~És véle őt leverte!~‘Te fölmagasztalsz,’
4 4| Szerelmetes hitestársam,~S ott véle~Nyúgoszik fejkötője.~Oh
5 4| adott;~Ha feleségem volna: véle~Majd eltréfálnám a napot.~
6 4| egér fölkapta, s iramlott~Véle az oltár háta mögé~A tiszteletes
7 4| terhét,~És összerogyott,~De véle rogyott~A helység kalapácsa
8 4| az ember.~Soká bajlódék véle Bagarja,~Míg fölnyílt az
9 4| Szólott a pap, s leballag véle~Csokonai Vitéz Mihály.~„
10 4| kapitány ilyen szókat váltott véle:~„Egyet mondok, öcsém, kettő
11 4| volna ám, ha bírt volna véle,~Csakhogy János vitéz nem
12 4| terem benne,~Vásárra jár véle,~Még sincs soha pénze.~Nem
13 5| csókkal,~S keblire tűzi,~S véle az égbe röpűl!~Pest, 1845.
14 5| lombja van,~Megkoszorúzni véle fejemet.~Tedd föl fejemre,
15 6| Barátom hű volt; ürítgettem véle~A boldog órák édes poharát,~
16 6| bármiként van, mit törődünk véle,~Midőn e változás áldás
17 6| Tán csak tréfál a haramja véle?~Nem tréfált ő, a pénzt
18 6| ellenállás szálla szembe véle,~A kincs helyén vérfoltokat
19 6| Kompolti Péter ment kutatni s véle~A martalékra vágyó cinkosok;~
20 6| párjára.~Vajon mit kell véle tenni:~Szánni kell-e vagy
21 7| végén abroncs a cégére,~Ha véle összevesz~A szellő, mint
22 7| őt szeretni?~És lehetnél véle boldog?~Soha, sohasem hiszem,~
23 7| leányféle!~Mit tegyen az ember véle?~Szatmár, 1847. augusztus~
24 7| leviszem azt,~Letörleni véle könyűimet érted,~Ki könnyeden
25 7| Ki itt az úr?”~Kérdezé,~„Véle szólok; vigyük az ügyet~
26 7| éjjel~Egy odúban háltam véle.~Ki vagyok? sehonnai,~Se
27 7| a dologhoz.~A cselédség véle,~Lusta nép volt, hanem őket~
28 8| tehetek,~Nem is törődöm véle,~Szobám elég meleg.~Egykor...
29 8| vezéri tisztet,~A magyarság véle vándorolni kezdett.~Meddig
30 8| volna,~Hogy lehúzhatnám őt véle a pokolba.~Kedves németjeim,
31 8| alatt élt, mint a cigányok,~Véle régi korhely cimborái~S
32 8| régi korhely cimborái~S véle a kún és tatár leányok.~
33 8| Kont Istvánnak fejét,~S véle egyetemben sok jó társáiét.~
34 8| viselje gondját,~Ugy bánjék véle, mint szemfényivel,~Mert
35 8| arcát nyalogatta,~Beszélt is véle a fiú, s az állat~Válasz
36 8| Egyszer, hogy a leányka véle~Találkozott és szóba állt.~
37 8| vert hadsereg...~És a lyány véle zokogott.~13~Még ez nap
38 8| lánc s eltört korona.~Tűzbe véle!...~No de mégse,~Régiségek
39 8| kezébe,~Ássa meg a sírját véle!~Éljen,~Éljen a köztársaság!~
40 9| lelkiismeretnél,~S akit megszúrok véle, fáj neki~Még akkor is,
|