Rész
1 4| eddig is már a pokol fele,~Sőt több felénél, pappal van
2 5| nap akkor~Annál égetőbben.~Sőt hazudtam többször~Másokért
3 5| természetnek nem gúnyja? nem!~Sőt részvéte: csak azért nincsen
4 5| szinén,~Ha ugy tartja kedve,~Sőt a föld alá is~Van gyakran
5 5| ilyenkor...~Elsötétül? nem, sőt meggyulad...~Végitélet van...
6 5| éltemnek éjjelét~Nem rettegem, sőt várom...~Hisz annál fényesebb
7 6| fogta kezét~A leánynak, sőt meg is ölelte...~Poklokra
8 6| kevélység nem zavarja fel,~Sőt énekeltem az új szüretekben~
9 6| harcotokkal fölcseréleném.~Sőt halhatatlan hősiségtek által~
10 7| Nem szabad megátkoznod, sőt~Tisztelned s szeretned kell,~
11 7| Nem kérek babért ujabban.~Sőt amit már eddig kaptam,~Ha
12 7| Nap tűz-árja folyna szét.~Sőt a sírtól sem félek már,~
13 7| elfeledlek téged, kedvesem,~Sőt ha rólad csak megfeledkezem.~
14 7| nevén szégyenfolt nem lehet.~Sőt ösztönözni fogsz, hogy úgy
15 7| Nyilvánosság napfényes ormain;~Sőt kedvesebbé tészen a tudat,~
16 7| Mert a boldogság úgy egész,~Sőt kétszerezve lesz azáltal,~
17 7| mennek~Boldogságom határai...~Sőt nincs is annak, nincs határa,~
18 7| ahová belépni~Bocskorban sőt mezítláb is szabad.~Szatmár,
19 7| hernyók új lombot nem adtok,~Sőt a régit is leeszitek.~S
20 7| asszonyom, ezért-e?”~„Ezért, sőt még többért,” szólt Szécsi
21 7| ezt gyaníthattam volna,~Sőt gyanítottam is... és mégis
22 7| meg nem zavarja álmainkat,~Sőt még költőibb álmakba ringat.~
23 7| hallgattam,~Eztán sem hallgatok,~Sőt még majd nem is győzitek~
24 7| Azaz, hogy nem ballagva,~Sőt inkább sebesen,~Mert puszta
25 7| következik?...~Legbölcsebb, sőt csak az a bölcs,~Ki sohasem
26 7| csoda, mert nem nő a hája,~Sőt oly sovány lett, hogy csörög
27 7| ember rátermett,~Szinte az, sőt kettős vétek elvállalni,~
28 7| mindezek dacára~El innét, sőt ép ezért el,~Hogy a megszokás
29 7| konyhán,~Ergo megmelegszem, sőt még~Vacsorálok is talán.~
30 7| Maradok, ha úgy kivánod,~Sőt maradok örömest,”~Szólt
31 7| röpűlnek~Órák és napok,~Sőt még ugy sem hazudok, ha~
32 7| Nem keseríté boldogságunk,~Sőt azt még sokkal édesebbé
33 8| huszárok~Nem fordultak vissza,~Sőt a kapitánynak~Igy feleltek
34 8| útasítál,~De én nem zúgolódom,~Sőt áldalak, mert azt mutatja
35 8| kezét,~De ő nem engedé, sőt a fiút~Megölelé s arcát
36 8| Nehogy megbánd és szégyeneld, sőt~Ellenkezőleg büszke légy
37 8| mindenestül,~Kitálalhatja ön,~Sőt érte még meg is dijazzák.”~
38 8| rózsalevelek.~Énekeljünk, társak, sőt legyen most~Hangosabb, mint
39 9| állni sorban.~Nem királyért, sőt a király ellen,~Akit isten
40 9| mégsem siratom ám őket,~Sőt örülök, hogy nevemmel hárman~
|