Rész

 1  3|               kérdés keletkezik szivemben:~Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom,
 2  4|                    az isten.~Hogy szeretőt mást kerestem.~Te hagytál el,
 3  4|                vissza nem jő.~Találtam már mást magamnak,~Találj te is mást
 4  4|                mást magamnak,~Találj te is mást magadnak;~Éljed világodat
 5  4|               ugysincs~Sikere,~S mit tehet mást a lant gyönge~Embere?~El
 6  4|                 Ezután folytatta tünődve:~„Mást kell kitalálnom...~Vagy
 7  4|                   lehetett.~Enni nem ettek mást, mint levegőeget;~Ez olyan
 8  4|                  koronámért nem is kívánok mást,~Csak hogy e várban egy
 9  4|             tetején szétnézett,~Nem látott mást, csupán egy grifmadár-fészket.~
10  4|                kínos érzésében;~Nem tudott mást tenni, a szívéhez kapott,~
11  5|                 ismerlek, te nem érdemelsz mást,~Nem, mint megvetést s utálatot...~
12  5|             számlálgatja lépteit;~Kínjában mást mit is tegyen?~Hol a boldogság
13  5|                 utószor...~Minthogy már... mást szeretek.~Pest, 1845. augusztus~
14  5|               kérjék tőlem:~Magam kináltam mást vele.~Mostan ha kérik szívemet
15  6|                 leejti,~Az ember már régen mást esdekel,~S hogy kérte amazt,
16  6|          emléktelenűl,~Az eltörött helyett mást nem tevének...~De nem! hisz
17  6|                  szívemet,~Ott úgysem okoz mást, csak gyötrelmeket,~Kivágom
18  6|                 fél,~Mely attól tart, hogy mást csak szomorít.~Csak hadd
19  6|                   s a csendben nem hallani mást,~Mint egy sohajt és varju-károgást.~
20  6|                  asztalról, és helyébe írt mást;~S oh, szerelem, az, amit
21  6| megtántoríthatatlant.~És nem szükség, hogy mást is adj nekik,~Mindent adál,
22  7|                  lantot vesz.~Ha nem tudsz mást, mint eldalolni~Saját fájdalmad
23  7|                isten,~Holtig sírjon-ríjon,~Mást ne is tehessen.~Váljék pokolkővé~
24  7|                   fergeteg,~Odább szállok, mást építek.~Pest, 1847. március~
25  7|            számítgassa,~A gyülő aranyokat,~Mást számítok én... a kedves~
26  7|                   csupán;~Hogy szerethetne mást többé, akit te~Megszeretél,
27  7|                   nem békül,~Kivánj akármi mást, mi hatalmamban van.~Sokkal,
28  8|               nagyvilág helyett nem néznék~Mást, mint szemeidet!~Pest, 1848.
29  8|                őrség kapitánya~Beaurepaire mást beszél:~„Hódolásról nem
30  8|            alkonyán,~Nem látja más ottan s mást ő se’ lát,~Kis fészke néki
31  8|                  föléjök~Kezét (hogy e kéz mást nem adhatott~Nekik, mint
32  8|            kiskirályság...~Koldulni fogsz, mást nem teszesz.~Én a munkát
33  8|                 csodálatos könyv!~Mindenki mást olvas belőle.~Egyiknek üdv,
34  8|               merne nem kiáltani~Vagy épen mást kiáltani~Az ezerek és ezerek
35  8|                    mely a tömeget~Túlbőgi, mást kiált.~Ez azt kiáltja: „
36  8|                  szivem tombol! mi haszna?~Mást nem tehetek, csak sirathatom...~
37  8|                 egykoron!...~Nem gonodolok mást, csak ezt gondolom.~Ne magyarázza
38  8|                    Nem hoztam föl magammal mást,~Csak ami boldogságot ad,~
39  8|                   a földön: szabadság!~Aki mást vall, rettentőn lakol.~Régi
40  8|                   futások!~Bármerre nézek, mást nem látok,~Miként a sár,