Rész

 1  1|       Mézcsókjait~Lecsókolám.~És újra csók,~S megannyi csók,~S
 2  1|          vig zeneszó,~És buvában újra sorvad Kuruttyó.~Tarka,
 3  1|        kalandja~Míg emlékezetben újra kelt,~Kedvvel tölté a zord
 4  1|   lantomat?~És a dal ha fölzeng, újra vajh mi némit?~Mert a húr
 5  2|          seb begyógyul, s minden újra jó.~S az emberszív ha egyszer
 6  3|       Elandalító húrjain~Az ének újra zenegett.~De melyet ég,
 7  3|    megvere?’~S nevét elmondja, s újra esd:~„Egy-két garast...” - ‘
 8  4|          S itt vagyok, hol a nap újra támad~Éltem bús egén.~Szent
 9  4|      gomblyukamban a virág,~S ha újra zöldül a világ:~Talán sirom
10  4|      szinész!”~Hát addig is, mig újra, elzárt~Mennyországomba
11  4|       remény;~Mint voltam eddig, újra~Csavargó leszek én.~Pest,
12  4|          pusztít ott.~Á, de íme, újra visszatére -~Ambrus gazda,
13  4|          kívánna,~De halottaihoz újra visszaszállna.~Nyugodjék
14  4|         s külviszály miatt;~S én újra jártam széles e hazát,~Mignem
15  5|    kedéllyel ballag tőlem el,~De újra jő, vigasztal és ölel~A
16  5|     sötét és oly hideg van...~Én újra élni akarok;~Megkeresem~
17  5|    szivembe’!~Hát közöttetek, ha újra~Visszatérek,~Lesz emléke
18  5|        pihentek!~Fölépít tégedet újra képzeletem,~S vendégidet
19  7|        szilajan. A háború istene újra~Fölveszi páncélját s kardját
20  7|  nemzeted,~Tenger volt egykor, s újra az lehet,~S e föld is semmiségbe
21  7|       ujra szabad léget szívok~S újra rám sütsz, fényes napsugár?”~
22  7|      Végét, elejét.~Kinn azonban újra zaj van,~A leányért apja
23  7|        csipem ki magamat,~Legyen újra föltámasztva~A hajdankori
24  8|  hörpentenek,~S ha kiég pipájok, újra rátöltenek,~És mint a pipafüst
25  8|        nincsen isten, aki~Minket újra megkötözni bírna!~Vége van...
26  8|         azt az istened,~Kezdd el újra, kezdd el azt az ötvenet,~
27  8|   Gyermek vagyok, gyermek lettem újra,~Lovagolok fűzfasípot fújva,~
28  8|     dicsőség-, sem dijért.~És ha újra tenni kell majd,~Akkor újra
29  8|      újra tenni kell majd,~Akkor újra ott leszünk,~És magunknak
30  8|       tivornyázó élet~Alvó zaját újra fölkeltette,~Fölkereste
31  8|         saját fiaid~Akaratja, mi újra lealacsonyit.~Ez a vétek
32  8|   temetőnek fenekén!~S mikor lát újra fényes napvilágot,~Mikor
33  8|       napvilágot,~Mikor láthatja újra kedvesit?~Talán soha!~S
34  8|        Alig várom, hogy lássalak újra~S megcsókoljam örömtől reszketve~
35  8|        fa lombjait,~Idő jártával újra kivirít;~Tövestül kell kitépni
36  8|        állottunk volna fel,~Hogy újra földhöz sujtsanak?~Nem,
37 10|         tudnám nélkülözni őt.~És újra nyájas és újra veszteget,~
38 10| nélkülözni őt.~És újra nyájas és újra veszteget,~Reá halmozza