Rész

 1  1|            is, hű szerelmem honja,~Reá a bú gyászfátyla szöveték.~
 2  1|            őrkárpitok!~Pillantanom reá,~O kérlek, hagyjatok.”~Rejtsétek
 3  3|      éhezem,~És nincsen is szükség reá,~Hogy elcseréljem rongymezem.~
 4  4|       szemérmetes Erzsók~Nem szóla reá,~De tengervízszínű szemének~
 5  4|        föladatunk!~Legyünk büszkék reá,~Hogy színészek vagyunk.~
 6  4|        föladatunk!~Legyünk büszkék reá,~Hogy színészek vagyunk.~
 7  4|        föladatunk!~Legyünk büszkék reá,~Hogy színészek vagyunk.~
 8  4|        föladatunk!~Legyünk büszkék reá,~Hogy színészek vagyunk.~
 9  5|        pásztor csak talál,~Vár ott reá kulacs bor, tele tál.~Ha
10  5|        fejemnek is hasznát veszem:~Reá bokrétás kalpagom teszem.~
11  5|          ELŐTT~Kétszázezer forint! reá~Gondolni is alig merek.~
12  6|      gyanánt~Virágaid legszebbjeit reá;~Ugysincs e honnak, nincs
13  6|       sírhalmához mentek: ejtsetek~Reá egy könnyet, mert megérdemel~
14  6|         egy fillérig pénze.”~Az úr reá nagy szemekkel néze,~Nem
15  6|          is gyűlöltem... volt okom reá;~De amióta e bitangokat~
16  6|           semmi módot!~S most jött reá a legnagyobb csapás;~Kompolti
17  6|            s öcsét: nem volt ember reá.~Kipusztulván mind a Kompoltiak,~
18  6|       ömöljenek~Könyűim s csókjaim reá!~Könyűim-e vagy csókjaim,~
19  6|          hágy nyakába tenni.~Méltó reá, hogy azt hurcolja is,~Míg
20  7|        néppel tűzön-vízen át!~Átok reá, ki elhajítja~Kezéből a
21  7|      Kezéből a nép zászlaját.~Átok reá, ki gyávaságból~Vagy lomhaságból
22  7|           őt:~Lelkemből varrtam én reá~A szemfedőt.~Anyám, miért
23  7|    Méltatlan, oh lyány, nem leszek reá,~Hogy nékem ád az isten
24  7|           tévedt,~És vadásztak bár reá,~Meg nem ölték, nem ölhették,~
25  8|      piramíd, amely~Sokszor nézett reá komor köveivel.~Ott járnak
26  8| nemzetemnek apraja, nagya,~Szégyen reá, ki lomhán vesztegel,~Dicsőség
27  8|             Köszönöm tanácstok,~De reá nem állok,~Megyek, föl kell
28  8|        meghasadt szivéből~Feccsent reá a vér!~Ő a panaszhoz nem
29  8|           vén banyának gondja volt reá,~Hogy el ne hízzék valahogy
30  8|             Nem volt többé szükség reá,~Hogy megnyálazza szemeit,~
31  8|           volt,~Ki nyájasan nézett reá,~Kit szeretett, ki őt szerette,~
32  8|        készült.~„Megállj!” morgott reá az úr.~A gyermek állt s
33  8|           Egy harmatcsepp sem hull reá soha!~Nyugodjál meg sorsodban,
34  8|           Ellenkezőleg büszke légy reá,~Hogy engemet barátodnak
35  8|            a gúnynak nyilát,~És én reá csak elmosolyodom,~És a
36  9|    Elzúgtak forradalmai...~Szégyen reá! lecsendesűlt és~Szabadságát
37  9|           S melyik nem büszke most reá, hogy isten~Kegyelméből
38 10|          nyájas és újra veszteget,~Reá halmozza roppant kincseit,~