Rész

 1  2|            ölelés közt összeforr.~S él az isten, s tudni fogja,
 2  2|        isten, s tudni fogja, hogyha él:~Mit szenvedtem, s te bajtárs,
 3  2|             bajtárs, mit szenvedél;~Él az isten, aki annyi bánatért~
 4  3|             vityilló pusztaközepen,~Él a juhász és felesége benn.~
 5  3| költő-fiadnak.~Anyám, soká, örökkön él.”~Kecskemét, 1843. március
 6  3|            nem nézünk;~Úgyis holtig él az ember,~Költeni ha mer,
 7  3|          Gyökér nélkül a fa meg nem él;~S hogy téphetném azt ki
 8  4|    halmazára,~Küzd, fárad, izzad, s él koldús gyanánt.~Nekem nem
 9  4|             holttest.~De a basa még él mennykő nagy hasával,~S
10  5|       vezetni, melyben~Elátkozottan él a fájdalom.~Pest, 1845.
11  5|              Tán fehérebb kenyérrel él fiad.~De semmi az! csak
12  5|         Soha meg nem szűnik, mindig él,~S nem gyöngül, ha néha
13  5|            virág; azonban~Tavasszal él csak, és ez oly rövid,~Míg
14  5|             menyecske,~Talán nem is él, csak úgy van festve.~„Könyörűlj!”
15  6|             Irtóztató a képzeletben él.~Futott, futott és nem tudá:
16  6|            A koldusból nagyúr lett.~Él fejedelmileg,~Körűle pompa,
17  6|            a földön marad,~A földön él és vándorol.~Többek közt
18  7|          Meggyülöltem őt, meg; mert él~Hatalmával és jogával:~Tőled
19  7|          legszebb lyány ott keleten él.~Feljött az égre az esti
20  7|          kevélységben, olyan gőgben él!~A világot fitymálják ajkai,~
21  7|             Az ország, melyben most él nemzeted,~Tenger volt egykor,
22  7|         királyfi~Túl az Óperencián,~Él magában falujában~Pató Pál
23  7|           két jó gyermekem,~Még egy él és ez rosz ember~És irántam
24  7|             most téged gyermeked...~Él az isten s őrizi törvényét,~
25  8|              de ebbül a hon még nem él meg,~Mert nincs rendében
26  8|       kendermagban,~A kiskirály sem él jobban.~Ezért aztán, tyúkanyó,
27  8|        halni, vad, bitor tél!~Addig él csak minden zsarnok,~Míg
28  8|         gondosan a magyar nemzetet!~Él az a magyarok istene, hazánkat~
29  8|         fejéhez,~S László vitéz még él,~Él, s halljátok, beszél,~
30  8|              S László vitéz még él,~Él, s halljátok, beszél,~Ekkép
31  8|             egy csalogány,~Elrejtve él a lombok alkonyán,~Nem látja
32  8|            Az ember meghalt benne s él a polgár.~Ki a családé volt
33  8|        fekszik, és nem halt meg, és él!~Hozzá van nőve a keserves
34  8|           felelt magának:~„Fiam még él bizonnyal, mert ide~Élő
35  8|         szerelmem angyala!~Fiam még él s már nagy lehet,~Azóta
36  8|            csak szerethet,~Aki csak él érted:~Férjed, fiad, atyád,~
37  8|          Nincs, mert lelke a fiában él.~Debrecen, 1848. december
38  9|     meghajoltunk, de el nem törénk!~Él a magyar még, áll a hon,