Rész
1 1| vele;~Óh ki élsz ragyogva túl a földhomályon,~Halld meg
2 4| mert a kaján elem~Mértéken túl emberségtelen.~Néha rájok
3 4| Felröpűlök ekkor gondolatban~Túl a földön felhők közelébe,~
4 4| széltől meglebben.~A tanyákon túl a puszta mélyén~Áll magányos,
5 4| Velem volt ő, mig a hazán túl~Naponta négy krajcár dijért~
6 4| Jancsi már hetedhét országon túl jára,~Nem is igen gondolt
7 4| világnak vége,~A tenger azon túl tűnik semmiségbe.”~„Vigy
8 5| E dönthetlen határt,~Min túl nem léphetek,~Mely mennyemből
9 5| folyó,~Vízben úszik a táj.~Túl a vizen lakol,~Édes rózsám,
10 6| haldokló~A sirt, amelyen túl egy szebb világ van.~Nem
11 6| Tisza...~Mi van a Tiszán túl? Hortobágy...~Hortobágyon
12 6| Hortobágy...~Hortobágyon túl? egy szép leány,~Kihez lelkem
13 7| esztendőn~Még nem igen van túl.~Boglyas fakó haja beillenék~
14 7| Gondolatom sem száll falu határán túl;~Ásó-kapa választ el minket
15 7| Kaszpi-tenger habjain is túl,~És rónasága, mintha a föld
16 7| könyvben a sorok, hevertek.~Túl a réten néma méltóságban~
17 7| napnak, mely még a láthatáron~Túl van, de egykor feljövend.~
18 7| színésztársaság~Határunkon túl messze, messze járt.~Sírás,
19 7| AZOKON A SZÉP KÉK HEGYEKEN TÚL...~Azokon a szép kék hegyeken
20 7| Azokon a szép kék hegyeken túl~Fogsz te élni, kedvesem,
21 7| mindenik fán~Függött egy ember.~Túl a folyón, túl a folyón!~
22 7| egy ember.~Túl a folyón, túl a folyón!~Gondoltam, ott
23 7| perc s örökre zárva lész.~Túl az éjnek fejér szivárványán,~
24 7| szivárványán,~A tejúton túl röpűltem egykor,~S ott az
25 7| kóborolni~Hegyen és völgyön túl,~Mi kéj! mint dagad keblem!~
26 7| idegen, rónáin,~Tengeren túl küldi a lant sóhajod,~Maga
27 7| Mint elátkozott királyfi~Túl az Óperencián,~Él magában
28 7| embervásár, szinte van~Ott túl a tengeren,~De az adó-vevő
29 7| Okatootáia,~Hogy Kínán is túl vagy még, hogy~Szomszédod
30 7| elfelejtettétek!~Még nincsen túl fél századon.~Nyelvünk,
31 8| ki e szavakat:~„Éljétek túl hát a szégyent,~A gyalázatot,
32 8| részén,~Kaszpi-tengeren túl Aral-tó környékén.~Irtóztató
33 8| éljent.~A Dniester vizén~Túl, Mariampolban,~Lengyelország
34 8| nyomott hagyott arcán, szivén.~Túl volt immár az iskolákon,~
35 8| örökre távozom.~Reményemen túl jó a sors,~Ajkam beszélhet
36 8| már~Az ítélet napján rég túl vagyon,~Hogy a föld régen
37 8| szelleme,~Ki hozzá még a síron túl is oly hű!~De mihelyst fölébredett,~
|