Rész

 1  4|     megénekelte.~S ha majd, amint hiszem, a bortól~Hatalmas kedvem
 2  4|         messzely borocska,~Én úgy hiszem, ennyi untig elég.~S mi
 3  4|           soká darál előttem,~Nem hiszem, hogy nyelvét ki nem tépem.”~*~
 4  4|      Gazdagodjam meg csak!~Akkor, hiszem istenem,~Nem panaszolkodnak.~
 5  4|          a kettő elmbarad.~Nem is hiszem, hogy a szinészetet~Becsülni
 6  4|   keservesen;~Meg is tette volna, hiszem az egy istent,~(Mert szavának
 7  5|     barátság~Szép ünnepje,~Nem is hiszem, hogy valaki -~Hogy valaki
 8  5|        bántsa elmulási vész.~S én hiszem, hogy ezt idő nem bántja:~
 9  5|      hozzám, hogy birhassalak!~Én hiszem, hogy boldogabb lennél te~
10  5|         ne szeretnél engemet.~Azt hiszem, hogy sorsom a tiéddel~Összekötni
11  5|        penészedik az én~Ládámban, hiszem istenem.~Amint nyerek: elnyargalok~
12  5|           nem próbáltam, ámde ugy hiszem)~Ha kedvesünkkel oltárhoz
13  5|           hallgassátok,~Mert, ugy hiszem, legjobban érdekel~Titeket,
14  5|         nem dönthettenek.~Szentül hiszem, ha a világ~Elfordul is
15  6|         megfagy-e, elég-e?~És ugy hiszem, hogy meg fog fagyni végre,~
16  6|           s effélét, azért~Nagyon hiszem, hogy nem lesz kelete.~Mert
17  6|         ha vajon boldog-e?~Én nem hiszem, hogy az; dehogy boldog,
18  6|            De lenn, sírjában, nem hiszem,~Hogy könnyei ne omlanának~
19  6|       hogy ajkad sohajta,~S innen hiszem: van szíved, lángoló,~Csakhogy
20  6|     kettőnket összehoz megint?~Én hiszem, hogy e szép kor felé~Szép
21  6|              Halhatatlan a lélek, hiszem,~De más világba nem megy
22  7|        véle boldog?~Soha, sohasem hiszem,~Noha mindig oly vidám vagy.~
23  7|        szeret-e?~Nem szól, de úgy hiszem, hogy ért,~Hogy érti jól
24  7|         megfértek benne ketten,~S hiszem, tudom,~Hogy egymás mellett
25  7|           s hogy~Az vagyok, én is hiszem,~De azért te ne magasztald~
26  7|         gyávák s önzők áldozatra.~Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,~
27  7|    Láposvölgyi regényes magányba.~Hiszem, hiszem, hogy vidáman élünk,~
28  7|        regényes magányba.~Hiszem, hiszem, hogy vidáman élünk,~Mert
29  7|         Kocsinknak kereke,~De nem hiszem, hogy a nagy~Áldás-súly
30  7|        van? semmit sem teszen ez!~Hiszem azt az egyet, hiszem én
31  7|          ez!~Hiszem azt az egyet, hiszem én azt szentül,~Ha apámra
32  7|         annak állapotját,~Nehezen hiszem, hogy ideje ne lenne~Elkezdeni
33  7|      hallanom,~S végre majd el is hiszem.~Úgye itt maradsz, barátom?”~
34  7|    gazdának:~„Most, uram, már ugy hiszem, hogy~Én fölösleges vagyok,~
35  8| Megesküdtél nekem,~Királyom, s én hiszem~Szent esküvésedet.”~Nemes
36  8|      elválásunk kínja dúl;~Azért, hiszem, megállok a csatán!~Az oroszlán
37  9|       habár a sírban fekszel.~Azt hiszem, hogy ami most levágott,~