1-500 | 501-1000 | 1001-1073
Rész
501 6| is csak vetnek.~Majd ha én oly időt érek,~Hogy felhőim
502 6| csak.~Szilaj Pista, tőled én azt kérdem,~Hogy miért vagy
503 6| most is ébren?~„E kérdésre én csak azt felelem,~Hogy ébren
504 6| világnak,~Át nem érné az én szerelmemet,~Olyan nagy!...
505 6| angyalom,~Egy óriás, az én indulatom;~Mihelyt odaérkezünk:
506 6| ez derék dolog!~Mert hisz én is odavaló vagyok.~Csak
507 6| Hogy van-e szeretőm?~Azt én senki orrára nem kötöm.~
508 6| virágom?”~Felelt Lidi: „Azt én megengedem,~Hogy úrfi már
509 6| Tudod-e aranyom,~Hogy az útat én innen nem tudom.~Rám nézve
510 6| bitófa-cifrázó!~Mit bánom én? jussak a bitóra,~Az lesz
511 6| kezébe vette,~„Nem vagyok én zsiványnak teremtve...~Itt
512 6| mostan is~Barangol?~Csak én járok a faluban~Egyedül.~
513 6| mentem el, észre~Sem vettek.~Én istenem, be boldogok~Lehetnek!~
514 6| Ha azt a kis barna lyányt én~Ölelném!~Szalkszentmárton,
515 6| reszket hangom,~Fogadjatok be, én is danolok.~A múlt időkről
516 6| beszélek;~A vén Panarddal én együtt ivám.~Bor és dicsőség
517 6| Nestor nektek nem beszélek én.~Egész időm, hol fénylett
518 6| keltek ki rútul ellene.~Én is gyűlöltem... volt okom
519 6| halok meg,~Ily szentül!... s én elkészítem~Saját kezemmel
520 6| boldogtalan.~Boldogtalan vagy s én sajnállak tégedet,~S akit
521 6| véled nem találkozám...~De én beszélek hozzád, és te nem~
522 6| vért;~Ez férjed vére... én megöltem őt.~Most hát szabad
523 6| menj férjhez naponként,~S én férjedet naponként megölöm!...~
524 6| Átkozz tovább, szép hölgy, én hallgatom,~Ha minden átkod
525 6| Dávid bátya tartani;~De én azt mondom: ehhez nincs
526 6| engemet!... jó;~Igazságot hát én szolgáltatok.~Halljátok:
527 6| igen,~E hölgyet bírni én fogom, magam!”~Kihullt a
528 6| nekem, s ha akarod, ha nem:~Én feleségül veszlek tégedet.”~„
529 6| magának hitvesűl kiván.~De én apádat, ezt a második~Leendő
530 6| valahogy~Az istennek, hogy én voltam, ki téged~Elaltatálak,
531 6| kérdezé a hölgy.~„Kit öltem én meg?” fölkiálta Dávid,~„
532 6| meg?” fölkiálta Dávid,~„Én nem öltem senkit, senkit
533 6| nagyobb oka,~Mint énnekem? de én szégyenleném ezt.~A szenvedésnek
534 6| fölmegyek,~Majd megtanitlak én kétségbeesni,~Hogy unokád
535 6| e hű orvosa,~Beteg valék én ott tinálatok~A pesti utcák
536 6| menecskének szeme közé néztem,~Az én szemem fénye elveszett egészen.~
537 6| fénye elveszett egészen.~Én teremtőm, ugyan hogy is
538 6| Elveszett, elveszett az én szemem fénye,~Hej pedig
539 6| kellek, ugyebár, nem kellek én neked?~Van már kit te ölelsz,
540 6| MOST KEZDEM ÉN CSAK MÉG ISMERNI...~Most
541 6| MÉG ISMERNI...~Most kezdem én csak még ismerni~Az én derék
542 6| kezdem én csak még ismerni~Az én derék jó szívemet!~Ennél
543 6| csak: ha vajon boldog-e?~Én nem hiszem, hogy az; dehogy
544 6| SZERETEK ÉN...~Szeretek én, miként még
545 6| SZERETEK ÉN...~Szeretek én, miként még ember~Sohasem
546 6| szeretett talán.~Szeretek én szent szerelemmel.~De kedvesem
547 6| nem földi lyány.~Szeretek én egy istenasszonyt.~Egy számkiűzött
548 6| Épen kezembe hulla, és én~Azt adtam át virág helyett.~
549 6| jő és nedves szárnyán~Az én számomra uj fájdalmat hoz.~
550 6| szenvedek, szegény félénk én,~És jókedvem virága hervadoz.~
551 6| álmadoztam,~Ottan szeretnék én meghalni, ott!~Értem Homért,
552 6| fölkeltém;~Ottan szeretnék én meghalni, ott!~Oh ég, csak
553 6| kikötni,~Ottan szeretnék én meghalni, ott!~Szép Olaszország
554 6| parton;~Ottan szeretnék én meghalni, ott!~Athén szűzei,
555 6| Legkínosabb órája.~Magam sem tudom én, hogy~Mi történt ekkor rajtam?~
556 6| Babérokért árulhassátok.~Én nem irígylem koszorútokat;~
557 6| lelkesítesz engemet,~Tenéked ontom én könyűimet,~Én tégedet köszöntelek,~
558 6| Tenéked ontom én könyűimet,~Én tégedet köszöntelek,~Te
559 6| szabadság~Csatáiban kard voltam én,~S épen talán a te kezedben~
560 6| életemnek~Egy új teremtője lesz.~Én szeretlek, és szerelmem,~
561 6| belehalni kell.~Most értem én csak e szilaj folyóra.~Mint
562 6| karjával átölel?~De láttam én jól, hogy ajkad sohajta,~
563 6| üdvességet adj!~Hazudtam én, hogy várok türelemben,~
564 6| ég-föld reám szakad;~Mit bánom én? az isten szebb halált nem
565 6| Mit árnyékodnak vélsz, az én bús lelkem az!~Szatmár,
566 6| Hervadt őszi tájról,~Hej, ha én is kiszállhatnék~Búmnak
567 6| SZERELMES VAGYOK ÉN...~Szerelmes vagyok én,~
568 6| VAGYOK ÉN...~Szerelmes vagyok én,~Vagy tán tűzbe estem?~Nem
569 6| SZERELMES VAGYOK ÉN...~Szerelmes vagyok én;~
570 6| VAGYOK ÉN...~Szerelmes vagyok én;~Megmondjam-e kibe?~Egy
571 6| neked nem kellek,~Ne kelljek én senkinek;~Ha te nem szeretsz
572 6| felhő, magasan, magasan,~Az én rózsám messze van, messze
573 6| AZ ÉN KÉPZELETEM NEM...~Az én
574 6| ÉN KÉPZELETEM NEM...~Az én képzeletem nem a por magzatja,~
575 6| madár dalol;~E madár az én szerelmem,~Az én elsohajtott
576 6| madár az én szerelmem,~Az én elsohajtott lelkem!~Cseke,
577 6| hitegetsz?~Nem hiszed, hogy én szeretlek?~Az isten is ugy
578 6| szép lelkedet,~Szeretlek én oly igazán,~Mint engem az
579 6| édes anyám.~Nem ohajtok én egy tavaszt,~Hogy véled
580 6| a kívánságom.~Azt várom én, azt az órát,~Mikor így
581 6| Te a tavaszt szereted,~Én az őszt szeretem.~Tavasz
582 6| Tavasz a te életed,~Ősz az én életem.~Piros arcod a tavasz~
583 6| Napkeletre vándoroltam én is... -~Szatmár, 1846. október
584 6| őrült szerelem!~Nem tudom én, mit fog tenni énvelem!~
585 6| szerelmem,~Hol lesz, hol lesz az én megpihenésem?~Öledben-e,
586 6| Nem mondod is, elhiszem én.~S midőn tudom, hogy szíveden~
587 6| szíveden~Fölirva nincs az én nevem:~Maradjak-e, elmenjek-e?...~
588 6| lelsz, ki tégedet,~Mint én, olyan forrón szeret:~Ugy
589 6| vágyat érzeném.~Ohajtom én: élj boldogul,~Szedj bármi
590 6| Elszáradt régi koszorút,~Az én emlékezetemet!~Szatmár,
591 6| Egy pár rövid nap, és én mennyit éltem!~Tükörbe nézni
592 6| álmot már nem is keresem én,~Ugysem találnám. Nem tudok
593 6| Holttestöket keblünkben hordani.~Én hordom őket és azt gondolom,
594 6| Fátyolából homlokod,~Mert én addig el nem hagylak,~Míg
595 6| fürteidre,~Dalnokod meglátogat.~Én leszek az első fecske,~Mely
596 6| szóla hozzá egy sötét alak:~„Én téged minden földi bajtól~
597 6| véli, hogy csak álmodik. -~Én vagyok e szegény fiú,~S
598 6| hosszú öröm lesz életem,~Azt én, leányka, csak neked köszönhetem.~
599 6| zugó szél, hadd beszéljek én!~Ha el nem hallgatsz, túlkiáltalak,~
600 6| angyalom?~Szeretsz valóban, én nem álmodom!~De mért hagyád
601 6| mi mélyen, mélyen szállok én be~A viszonlátás gyönyörtengerébe!~
602 6| szobában~Ketten űlünk~Együtt: én s az unalom.~Terhes vendég!~
603 6| Napnyugatra~Vannak, akik~Én előttem kedvesek:~Agg szülők
604 6| alig várja!~Örömmel vágom én magam~Föl paripámra a nyeregbe!~
605 6| nyeregbe!~A bajnokok sorába én~Szilaj jókedvvel nyargalok
606 6| Végigtekintesz névsorán,~Én jóformán azt sem tudom,
607 6| Bárson pólyában születél,~Én szalmazsákon születém egy~
608 6| öt szép drága ló ragad,~Én az apostolok postáján~Viszem
609 6| Szóval: nagy úr vagy és én koldus,~S mégis, légy büszke
610 6| ölében.~A csillagos ég és az én angyalom~Mindennél szebb,
611 6| ami csak szép, mondhatom.~Én legalább a világot bejártam,~
612 6| megé.~A fogyó hold talán az én bánatom,~Oly halvány, hogy
613 6| minek?~Álmodni ugysem tudnék én oly szépet,~Mint amily szép
614 6| érzeményeket?~Várod-e ugy, mint én a napot,~Mely kettőnket
615 6| kettőnket összehoz megint?~Én hiszem, hogy e szép kor
616 6| Szeretsz, rózsaszálam?~Én ugyan szeretlek,~Apád-anyád
617 6| és vándorol.~Többek közt én, emlékezem,~Rómában Cassius
618 6| családok ünnepnapja vagy te,~S én magam, egyes-egyedűl vagyok.~
619 6| szülőim, édes jó testvérem,~Ha én azt a kort újolag megérem,~
620 6| érjen el.~Nem nap vagyok én, föld és hold körében;~Mint
621 6| megütközik:~Ott essem el én,~A harc mezején,~Ott folyjon
622 7| engem leány,~Vagy ha szeret, én nem tudom~Szeretni,~Kacsintanak,
623 7| SZOMORÚ ÉJ~Éjfél lesz, és én mégsem alhatom,~Mert gondomat
624 7| küszöb, melyen beléptem én,~Oh szent a szalmakunyhók
625 7| Adjátok rám áldástokat, s én~Rátok adom áldásomat!~Pest,
626 7| Ez a te lyányod, Gábor? én nem hihetem.~Barátom, ember
627 7| kebleden.~Gyönyörrel nézem én e szép kis alakot,~De őt
628 7| melléje is aggódva lépek én,~Félvén, hogy őt elfúja
629 7| Kopasz mentség! megtanítlak én rája,~Megtanítlak amugy
630 7| olvastam művedet,~S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége.~
631 7| szent hegyre jövék fel;~Mit én nem egészen dicstelenül
632 7| De felelt a fiú: „apám, én nem megyek,~Hírvágy, kincsvágy
633 7| a világon~El nem hagynám én szülőföldemet,~Mert szeretem,
634 7| mellettünk.~Többek között szóltam én hozzájok:~„Szegény Tisza,
635 7| A FELHŐK~Ha én madár volnék: örökké~A felhők
636 7| felhőket festenék.~Ugy kedvelem én a felhőket!~Megüdvözlöm
637 7| gondolok.~Oly sokszor néztem én őket, ha~Szép halkan szenderegtenek~
638 7| szemérmesen levetik leplöket,~S én szép keblökön a kéjtől elájulok.~
639 7| hullnak az ősz kebelére,~S én rajtok hidegen, gúnyosan
640 7| temető éjjelében~Bolygótűz az én vezérem.~Mult napjaim sírja
641 7| ijedek.~Ki az élettel, mint én, szembeszállt,~Az bátoran
642 7| kell ontani!~Megérem-e ezt én? vagy mielőtt~Rivalgó zaj
643 7| de~A szem mond igazat.~Én hittem ezt, s hitemnek~Gyümölcse
644 7| sírba őt:~Lelkemből varrtam én reá~A szemfedőt.~Anyám,
645 7| Az örömet?~Te nap valál, én sugarad.~Itt mért hagyál?~
646 7| Virasztánk kínosan~Anyám, te s én;~Kis mécsünk reszketett,~
647 7| Rád borulék.~Beléd akartam én~En éltemet~Csókolni... s
648 7| holta után is~Kedvét keresem én,~Ezen virágokat~Csak azért
649 7| Szeretőmhöz röpült~Az én sohajtásom.~Szeretőmhöz
650 7| Kiért sohajtottál?”~- „Az én sohajom is~Ott jár galambomnál.~
651 7| egy lépésnyire!~Nem kérlek én, hogy átvilágíts~A másvilágnak
652 7| A szemfedőn.~Nem kérdem én, hogy mi leszek?~Csak azt
653 7| tud pengetni férjed.~Oh ha én birnám e hangszert!...~Pillanatra
654 7| vidám vagy.~Mért mosolygál én előttem?~Engem el nem ámitottál;~
655 7| verbuválnak,~Fölcsapok én katonának, hahaha!”~Ezt
656 7| gyermek,~Régen, régen kezdtem én.~S ez mutatja bölcseségem!~
657 7| aranyokat,~Mást számítok én... a kedves~Hölgyektől nyert
658 7| értem~Az egész világtól?~Én leszek világod,~És te istenem
659 7| RONGYOS VITÉZEK~Föl tudnám én is öltöztetni~Szép rím-
660 7| eszmék küzdenek.~Ott állok én is a csatában~Katonáid közt,
661 7| nem a ruhák.~S nem kérdem én, hogy költeményim~Túlélnek-e
662 7| szerették a lyányok.~Ha én utánam is annyian volnának!...~
663 7| HA ÉN KEDVESEMRŐL GONDOLKODOM...~
664 7| KEDVESEMRŐL GONDOLKODOM...~Ha én kedvesemről gondolkodom,~
665 7| Ha nap volnék, nem járnék én arra,~Nyugatról járnék én
666 7| én arra,~Nyugatról járnék én kelet felé,~Mert a legszebb
667 7| kuruttyolnak.~Te vagy az én elemem, tűz!...~Sokat fáztam
668 7| VERSEM~Sok verset írtam én már össze,~S nem mindenik
669 7| bosszúja szembeszáll,~S én villogó kardom hegyével~
670 7| szenvedésedet.~Légy csak egyszer az én feleségem,~Nem lesz párod
671 7| kivűled?~És hol a férfi, aki én kivűlem~Szived mélyére lemerűlhet?~
672 7| szent vagy, oh leányka,~S az én szivemnek hogyha volt is
673 7| Kincstárába...~Széjjelosztom én a szegénységnek,~Kik kunyóban
674 7| mosolyogjak~Örömömben? nem tudom.~Én vagyok hát az az ember,~
675 7| nap,~Annyi átok feküvék.~Én vagyok hát az az ember,~
676 7| TE AZ ENYIM, ÉN A TIED...~Te az enyim, én
677 7| ÉN A TIED...~Te az enyim, én a tied,~Nekünk áll a világ!~
678 7| boldogabbat.~Kicsiny leány az én rózsám,~Elfér az ölembe’.~
679 7| ölembe’.~Kicsiny leány az én rózsám,~De nagy ám a lelke,~
680 7| király vagyok.~Király vagyok én, mióta~Bírom Juliskámat.~
681 7| MILY SZÉP A VILÁG!~Én hittem-e egykor~Átoknak
682 7| egykor~Átoknak az éltet?~Én bolygtam a földön,~Mint
683 7| e~Szép hajnali álom,~Kit én ugy imádok,~S ki engem imád -~
684 7| LENNÉK ÉN FOLYÓVIZ...~Lennék én folyóvíz,~
685 7| LENNÉK ÉN FOLYÓVIZ...~Lennék én folyóvíz,~Hegyi folyam árja,~
686 7| tarka~Tolla kedvelteti.~Kit én választottam, a dal-mesterséghez~
687 7| tehéncsordát~Estenként kergeték:~Én udvarunkon a nádkúp oldalánál~
688 7| mit a messzeség? mikor én~A magasba vágyok.~Fölfelé
689 7| vágyok.~Fölfelé vágytam én. Ah, ugy irigyeltem~Sorsáért
690 7| kosarát~Gyümölccsel terhelé.~Én ellenségeműl néztem az őszt,
691 7| Ölté föl helyette:~Akkor az én lelkem is felöltözék új,~
692 7| legmélyén,~Ő a víz fenekét, én a délibábot~Hosszasan szemlélvén.~
693 7| kedvelem és úgy tekintem én~A gólyamadarat,~Mint egyetlen
694 7| szeretlek-e? s megmondom én, hogy~Szeretlek, mert ezt
695 7| mennyire szeretlek?~Mert én azt magam sem tudom!~Azt
696 7| akit ez tart vissza csak.~Én eskü s átok nélkül is örökre~
697 7| veletek. -~Hiába, ez már az én modorom:~Ha férfi bánt,
698 7| Kigyót-békát kiált?~Ha igaz a hir: én~Nagyon rosz lehetek;~Leány,
699 7| menjek, menjek, ne pihenjek.~Én e benső szónak engedelmeskedtem,~
700 7| vagyon!~Ha föl nem akasztják, én lövöm őt agyon!”~Híre ment
701 7| Mert nagyon jól voltam én annak tudója,~Hogy igéreteit
702 7| ízben~Öregeimhez, de biz én be se’ néztem,~Csak akkor,
703 7| szomszéd uram, mondtam én mindétig,~Ne bántsa a fiát,
704 7| Számomra csak kinyithatod,~Én régi szeretőd vagyok.”~‘
705 7| egyet, engemet;~Eressz be, én múzsád vagyok,~Vagy még
706 7| bujdosása.~És mostan téged én feledjelek,~Kihez csatolnak
707 7| a napok;~Ásítni általuk~Én is kedvet kapok,~Ásítok
708 7| fogsz te futni majd,~Ha én nem akarom.~Mint fogsz te
709 7| Midőn őt ölelem:~Nem bánom én, ha mindenik~Órád eltart
710 7| hiszed, hogy itt csakugyan én vagyok;~S kérdezd meg szívedet,
711 7| majd felel ez...~Hallod? én is hallom, oly hangosan
712 7| illendőn a szent szolgálatot;~Én majd addig itt a kis kertben
713 7| szívom az illatot.~Mert az én templomom a nyílt, nagy
714 7| hazánk uj csilllagát,~S az én csilagomtól, rózsámtól hogy
715 7| Tolvajnéppel cimborálok,~Én vagyok az orgazdájok,~Lopott
716 7| ládám fiába’.~Tolvajoknak én danolok,~Tolvajokkal én
717 7| én danolok,~Tolvajokkal én táncolok.~Mulassatok, jó
718 7| a~Végcél, a jutalom,~Az én szerelmes édes~Kedves kis
719 7| magad sem;~Hadd mondjam én meg, hogy ki és mi vagy.~
720 7| meg senkinek,~S ott láttam én, hogy akit úgy kerestem,~
721 7| benned lakik,~Hogy érdemeltem én, meglátni őt? e~Boldogság
722 7| Vagy oh igen, megérdemeltem én,~Hogy színről-színre lássam,
723 7| lássam, mert hiszen~Ugy, mint én, látni senki nem kivánta.~
724 7| megkezdém pályázásomat.~S én úgy halok meg, amint születém,~
725 7| hajthatatlanul.~E névnek, melyet én magam teremték,~Elpusztitója
726 7| Nem lész kevésbé kedves én előttem~Árnyas magányodnak
727 7| mindenség reám nézve... én~Oda nem adhatom.~Vagy vidd
728 7| zászló,~Melyet szolgálok én.~Nagy és hosszú vihar volt,~
729 7| Vinné el az örödg ezt az~Én jó szívemet!~Boldogságom
730 7| Csók-e ez vagy bor? biz én már~Nem is tudom igazán,~
731 7| ittak~Az olympi istenek,~S én, az ember, nem birom meg,~
732 7| feledéd végkép, hogy létezem én is?~Vagy mi az ördög lelt?...
733 7| múlás nélkűli betűket;~Hát én? én nevemet karcoltam volna
734 7| nélkűli betűket;~Hát én? én nevemet karcoltam volna
735 7| úgye lemondasz~Róla, ha én kérlek! - Hah, máris látlak
736 7| mint az okos levelek, s én iszonyuképen~Irtózom tőlök;
737 7| Irtózom tőlök; tán mert én nem tudok olyat~Kompónálni,
738 7| zúg, s a felhők dörgenek, én a~Lant idegébe kapok, s
739 7| vigasztalást.~Mint szeretném én, mint szeretném,~Ha el lehetne
740 7| AZ ÉN PEGAZUSOM~Nem angol ló az
741 7| PEGAZUSOM~Nem angol ló az én Pegazusom,~Vékony nyakkal,
742 7| medve-topogással.~Magyar csikó az én Pegazusom,~Eredeti derék
743 7| egy egész patak.~Oh sírtam én már, sokat sírtam~Miattad,
744 7| üres, ennélfogva~Üres az én hasam is.~Tennap ettem utójára,~
745 7| No de semmi! van elég, ki~Én helyettem is evett.~S holnap
746 7| fillére is akad,~Díjul annak én azonnal~Fizetek száz aranyat.~
747 7| gunyoljon! rajta egykor~Én is jókat nevetek.~Ád az
748 7| elsötétedik;~Nem lehetek én, bármiként kivánom,~Még
749 7| Kisértetes halványság színe fed;~Én egy szellemnek vagyok martaléka,~
750 7| TARKA ÉLET~Szolgáltam én Mars uramnál~És Thalia kisasszonynál,~
751 7| Szolgabíró hajdujának,~S én előttem hajtogatták~Magokat
752 7| ifjuság~Rózsafáján!~Elnézném én szemed s ajkad~Untalan;~
753 7| lelém meg,~De csipését érzem én.~Készakarva vagy nem tudva~
754 7| tartanak, s hogy~Az vagyok, én is hiszem,~De azért te ne
755 7| közöm ehhez! egyet szeretnék én,~Csak egyet megtudni, arról
756 7| ily szívet is már~Mint az én szivem?~Volt-e másban is
757 7| önzők áldozatra.~Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,~
758 7| a félénk eb mindég ugat.~Én ugyan nem állok a sereghez,~
759 7| Menyasszonyom akaratos~Kisleány,~Én sem hajtok fejet minden~
760 7| Ma ő enged, holnap meg én~Engedek,~Igy elejét álljuk
761 7| MINT...~Ilyen óriást, mint~Én vagyok, ki látott?~Ölemben
762 7| sírnom felét.~Megjövendöltem én,~Hogy boldog leszek még.~
763 7| Szólj, felelt a hölgy, én vagyok kapitánya.’~Elbámult
764 7| táborába?~Mint tudhatnám én azt, hisz maga sem tudta.~
765 7| alatta szilajon.~Bástyás az én szivem; nagy szenvedély
766 7| érted sem.~Amely zászlónak én hűséget esküvém,~Annak fogok
767 7| tegyek? mihez tartsam magam?~Én törjek hűséget, én szegjem-e
768 7| magam?~Én törjek hűséget, én szegjem-e szavam?”~Azután
769 7| haragláng lobogott:~„Jól van; ha én értem nem jösz: kényszerítlek~
770 7| kívül el is mondja.~„Oh én bolond! hisz ezt gyaníthattam
771 7| egyikünknek meg kell szegni hitét,~Én szegem meg, legyen sértetlen
772 7| senki más nem,~Hogyha intél, én szót fogadék,~Mentem én,
773 7| én szót fogadék,~Mentem én, a regényes kalandok~Zászlaját
774 7| Savanyú a szőlő, ugyebár?~Én valóban szánalomra méltó,~
775 7| pusztaságon,~Ott gyakorlom én be ezt a régen~Óhajtott
776 7| Pálmafának ernyején...~Nyugszom én fáradt oroszlán~Feleségem
777 7| Mindeddig azt hittem, hogy én~Okos emberként ragyogok,~
778 7| leszen~Oly tökfilkó, mint én vagyok!~Előre-hátra engem~
779 7| AMIÓTA ÉN MEGHÁZASODTAM...~Amióta
780 7| MEGHÁZASODTAM...~Amióta én megházasodtam,~Valóságos
781 7| szerelme,~Hogy elhagyod érte az én nevemet?~Ha eldobod egykor
782 7| Fejfámra sötét lobogóul akaszd,~Én feljövök érte a síri világból~
783 7| nem-továbbat már elértem én.~Mi volna könnyebb? mint
784 7| század,~Melynek te, mint én, katonája vagy.~Ott fekszik,
785 7| függöny szépen legördült,~S én ott hagyám a színpadot.~
786 7| kakasdühhel megborsozva,~Oh én szerelmes istenem,~Ez még
787 7| ölelsz, azt gondolom,~Hogy én még~Igy élve~Felröpülök~
788 7| HOLD ELÉGIÁJA~Mért vagyok én a hold? isten, mit vétettem,~
789 7| Azt hiszik, hogy velök én egy követ fújok,~Rokonérzelemből
790 7| Nehéz minden kezdet”,~De én csak most kezdem tapasztalni
791 7| sem egy, sem más részen!~Én a természettant keresztülfürkésztem~
792 7| Hiszem azt az egyet, hiszem én azt szentül,~Ha apámra nem
793 7| történet, tehát elbeszélem.~Az én táblabíróm és Latóczi Endre~
794 7| tért markosabb legények,~Én majd benn maradok csendes
795 7| Azt teszed, mit mondok én, a ház királya,~S tizenkét
796 7| gyönyör ide van bezárva?~Én azonban vizet hordok a Dunába~
797 7| kivánnám, hogy itt éljek én s hitvesem~Veletek, barátom,
798 7| régi barátját üdvözölne, de én~Felelnék: nem tudom, kihez
799 7| teremti,~Odavaló vagyok én a csatatérre.~Dobják le
800 7| Kiskirály.~Sétifikáltam igy én is~Valaha,~Merthogy voltam,
801 7| Merthogy voltam, voltam én is~Katona,~Fekete-sárgára
802 7| csillagra szállunk, te s én?~Vagy mint két hattyu~Ringunk
803 7| Pamlagon te és karszékbe én,~Idebenn a kényelmes szobában~
804 7| tovább ne menjünk: egykor én is,~Én is iy földönfutó
805 7| ne menjünk: egykor én is,~Én is iy földönfutó valék.~
806 7| napot csendesen,~Épen mint én téged, kedvesem.~Mit nem
807 7| fognak rám a gonoszok,~Hogy én istentagadó vagyok!~Pedig
808 7| beszédemet: -~„Nagysám, én nagysádat~Sze... sze...
809 7| szeretsz,~Mint akkor mondád... „Én~Nem szeretem önt.”~Nem szeretsz,
810 7| vagy úgy... ni most meg~Én feledtem el,~Hogy csak játszunk,
811 7| pihenhetek.~Űlj le itten, majd én~Melléd heverek,~S rád hajlok
812 7| Unja meg elébb.~Istenemre, én vagyok tán~A világon a legjobb
813 7| Keresztelkedett meg, mint én.~Mennyit, mennyit mos a
814 7| szerecsent mos,~Mert biz én amilyen~Egykoron valék,
815 7| az út irtóztatóan sáros.~Én ugyan próféta nem vagyok,~
816 7| mással~Szoktam sózni én az ételt:~Mulatással,~Víg
817 7| hallgatás,~Tőle szinte félek én;~Ha te restelesz beszélni,~
818 7| beszélni,~Majd beszélek én.~Történet, földmívelés,
819 7| bevágyni, be a koporsóba.~Én bevégzém számadásom~Az élettel,~
820 7| jelenem.~S hogy hínak? biz én már jóformán~Elfeledtem
821 7| hozzád, ifju ember,~Akitől én... aki bennem...~Aki nékem...
822 7| kedved telik,~Elbeszélek én, ne félj, akár~Száz esztendeig...”~
823 7| százszor~Jaj, hogy apám az én ellenem!~Tőle futok, védj
824 7| hol vagy? nézz ide,~Ez az én kis unokám!~Ifju ember,
825 7| uram, már ugy hiszem, hogy~Én fölösleges vagyok,~Van már,
826 7| és vándorbotommal~Megyek én megint a magam útján...~
827 7| ifjú, „de egy kikötéssel:~Én leszek a gazda, mindenes.~
828 7| kormányt~Ügyes ember kezire.~Én világlátott ember vagyok,~
829 7| Mindig ilyen boldogok...~Már én is tudom, mi a~Boldogság,
830 7| föltámadásra!...~Oh, de hát én, én még mindezeknél~Jobban
831 7| föltámadásra!...~Oh, de hát én, én még mindezeknél~Jobban várom
832 7| mosolygásodat.~Mosolyogj hát, én kérlek, hű férjed,~Akinek
833 7| az emberek. -~Jót kivánok én is néked,~Ez természetes
834 7| dobbanása~Az utósó lehetett vón.~Én eveztem, csak eveztem,~S
835 7| Feledtetik majd a mezőt veled.”~Én eljövék, de milyen arcom!
836 7| templomunkat~Magam is kezdtem én csekélyleni.~Itt megragadnak
837 7| valóban nagyszerű, szép;~De én is így tegyek-e hát?~Csak
838 7| szolgalélek,~E kettő az én ellenem,~S én zsarnokoknak
839 7| E kettő az én ellenem,~S én zsarnokoknak s rabszolgáknak~
840 8| tett ég és föld előtt.~S én ezek dacára sem fogok pihenni~
841 8| feleségem!~Sejtek, sejtek én valamit,~A jóisten tudja,
842 8| reményeinek özvegye,~S én ismétlem, számlálva szenvedésim:~
843 8| nem szenvede!~Megátkozám én születésem napját;~De a
844 8| SZERETLEK ÉN, SZERETLEK TÉGED...~Szeretlek
845 8| SZERETLEK TÉGED...~Szeretlek én, szeretlek téged,~Kedves
846 8| tetszik, nem hiszed,~És én mikép oszlassam el, ha~Vannak,
847 8| csörög,~Leestiben.~Ott voltam én~A nagy csatán,~A zászlót
848 8| A nagy csatán,~A zászlót én~Lobogtatám.~Hoztam haza~
849 8| A VÖLGY S A HEGY~Ha én hegy volnék! (sóhajtott
850 8| sóhajtott a völgy)~Ha én hegy volnék! milyen isteni~
851 8| végsugárainak bíborát,~Ha én hegy volnék! itt elbújva
852 8| láthatnak engemet. -~Ha én völgy volnék! (sóhajtott
853 8| volnék! (sóhajtott a hegy)~Ha én völgy volnék! oh milyen
854 8| idefönn csatázó fergeteg.~Ha én völgy volnék! élnék ott
855 8| Vén muzsikus, mit vétettem én neked,~Hogy mindig csak
856 8| Elmémet a bölcsőben hagytam én.~Hiába minden szép és jó
857 8| vágyunk; de haladhatunk?~Én istenem, milyen golyhók
858 8| mindazok beteljesednek,~Amiket én álmaimban láték!~Eljön,
859 8| szégyent,~A gyalázatot, de én~Az ellennek csak holttestet~
860 8| mint vonzó példa áll...~Én betöltöm esküvésem...~Végszavam:
861 8| Mert hát tudnivaló, hogy én itt mostanság~Nem írástudóknak,
862 8| jobban tudják magok,~Mint én, amiket most mondani akarok,~
863 8| épenséggel mások~Azok, akiket én mulattatni vágyok;~Nem a
864 8| fényes gyertyaszála~Vagyok én, hanem a kunyhók mécsvilága.~
865 8| mécsvilága.~Alant születtem én, szalmafödél alatt,~Sosem
866 8| régesrégen volt a,~Amit én elmondok; akkor még, látjátok,~
867 8| orromnak;~Noha neki nem kell az én barátságom,~Odatolakodom
868 8| hogy engem nem kedvel,~Én a lelkén függök teljes szeretettel...~
869 8| énvelem,~Verje meg azt az én istenem,~Vigyék el a körmös
870 8| tépelődve rág.~Óh ifjaink, óh én barátim,~Ti megkötött szárnyú
871 8| hű emberem!”~„Azért, hogy én itt maradok,~Híved, király,
872 8| maradok,~Híved, király, én sem vagyok,”~Szólt a hóhér
873 8| vége annak.~Itt maradtam én teveled,~Mert nekem te adsz
874 8| Csillag van az égen,~Az én ölemben van~Kedves feleségem;~
875 8| Fényes boldogságunk!~De az én kardomnak~Ez sehogysem tetszik,~
876 8| asszony való nékem,~Mint az én kis feleségem.~Eszemadta
877 8| érem minél előbb,~Megérem én azt az időt,~Hogy ahová
878 8| mondhatnálak,~Nem mondalak én egyébnek,~Csak az isten
879 8| el ronda testeikkel.~Oh én hazám, oh én szegény hazám!~
880 8| testeikkel.~Oh én hazám, oh én szegény hazám!~Minek nevezzem
881 8| ellenségünk~Egész világ, látom én;~Szegény magyar, be magad
882 8| Olyan kegyes hozzám; iránta én~Hálátlanságba essem-e?~Ott
883 8| Megesküdtél nekem,~Királyom, s én hiszem~Szent esküvésedet.”~
884 8| Hüséged megszegve.”~- „Én királyom ellen!~Én hüséget
885 8| Én királyom ellen!~Én hüséget szegő!~Emelj szót
886 8| Hunyadi Jánosnak~Vagyok én gyermeke;~Velem így tennetek~
887 8| neve?~De volnék akárki,~Én ártatlan vagyok,~S a király
888 8| beszél,~Ekkép szól a néphez:~„Én ártatlan vagyok;~Ha volna
889 8| pusztít mind a négy elem,~S én vérbe mártott lantomat majd~
890 8| a holt nemzetekhez...~De én nem félek többé a haláltul;~
891 8| SZÜLŐFÖLDEMEN~Itt születtem én ezen a tájon,~Az alföldi
892 8| s ép legyen.~Nem mondom én: a régi épületnek~Dobjátok
893 8| Előre vonnak vágyaim, de én~Használni s nem ragyogni
894 8| reményeim, szikláin állok én,~Lelkemre százszoros viszhang
895 8| leszek majd, s nem tántorgok én!~És jőni fognak rettentő
896 8| rémült képzelet.~Nem várok én dicsőséges s dijat~Munkáimért...~
897 8| Előre vonnak vágyaim, de én~Használni s nem ragyogni
898 8| Örömkönnyeimbül...~Kinek adnám én ezt,~Kinek adnám másnak,~
899 8| Hogy mit cselekesznek.~Én elhallgatok, az~Ő tettök
900 8| hódolok, most üdvözöllek én,~Hisz akkor úgyis hódolód
901 8| Szeretném tudni, ott leszek-e én~A győzedelmi fényes ünnepélyen?~
902 8| respublikára,~Meghallom én azt, s akkor béke száll~
903 8| rólok énekem,~Amily nagyon én őket szeretem,~Amennyi boldogságot,
904 8| csodás, mesés~Teremtmény! s én valóban nem tudom,~Mi több:
905 8| Betelvék vágyaink... de én szeretélek,~Emlékszem keserves
906 8| sikeredre!~Jobban szeretlek én, ha ő eszemben van.~Az én
907 8| én, ha ő eszemben van.~Az én nyílt karjaim nem lesznek
908 8| nemzetgyűlésben augusztus 21-én~a hadügyben a többséggel
909 8| szent szerelmeért! -~Nem én tépem le homlokodról,~Magad
910 8| szeretnék látni vért. -~Nem én tépem le homlokodról,~Magad
911 8| ily csodát nem ért. -~Nem én tépem le homlokodról,~Magad
912 8| honnan már kiért. -~Nem én tépem le homlokodról,~Magad
913 8| tépted le a babért.~Mit bánom én, hogy nem magad vagy,~Hogy
914 8| aztán a jó ügyért? -~Nem én tépem le homlokodról,~Magad
915 8| senki meg nem ért. -~Nem én tépem le homlokodról,~Magad
916 8| babért.~Ki hitte volna? én nem hittem,~Hogy neved is,
917 8| lehullott szép csillagért! -~Nem én tépem le homlokodról,~Magad
918 8| többé nem éhezünk.”~„Ugy én ohajtom a halált, apám,~
919 8| Szegény, szegény szeretteim.~Én istenem, hát jobban szereti~
920 8| szereti~Az álom őket, mint én szeretem, hogy~Ez tészi
921 8| őket boldogokká,~Amikké én nem tehetem?~De hisz mindegy,
922 8| Kemény pályára útasítál,~De én nem zúgolódom,~Sőt áldalak,
923 8| ez, hogy~Szeretsz, hogy én választottad vagyok.~A föld
924 8| adtál énnekem, atyám,~S én azt szolgálatodra szentelem.~
925 8| hogyha megfizetnek érte.~Én díjkivánat, díj reménye
926 8| ujra emberek levének,~Mert én őket, bár vétkesek,~Vétkökben
927 8| kellett volna botlanom,~De én tennap meg nem botoltam,~
928 8| kevesebbet, mint ma,~Mert én rendes pontos vagyok,~Mindennap
929 8| káröröm?~Nem, ez nem illik, s én ezennel~Azzal javítom meg
930 8| gonosztevő!~De mit beszélek én megint,~Milyen bolond beszédek
931 8| szegény kicsiny gyerek?...~Ki? Én leszek!~Biz isten, az leszek,
932 8| vele.~Hisz mindig mondtam én, hogy engem~A jóisten szeret.
933 8| emberek mind százszeműek;~De én azért királyilag~Fogok fizetni,
934 8| senki más.~A vak Tamást is én neveltem,~Kit a minap kötöttek
935 8| jó,~Legyen Szilveszter. Én a pap leszek,~Szomszédasszony
936 8| velem, fiacskám,~Jer hozzám, én anyád leszek,~Gondos, szelíd
937 8| otthon a vén banya,~„Az én lakásom e szoba,~Tied pedig
938 8| fogsz, mást nem teszesz.~Én a munkát már restelem,~Mert
939 8| fekszik éhen s betegen.~Én a távolban lesni foglak,~
940 8| Becsűletemre mondhatom.~Én nagyon jó vagyok, ha jó
941 8| szabad sokat~Enned, mert mint én elhizol,~Aztán elillan a
942 8| tudom, hogy vannak-e?~Mert én talált gyermek vagyok.”~„
943 8| Hazug kölyök!...~Ez a fiú az én fiam, uram!”~„Nagyságos
944 8| gyermek,~„Nagyságos úr, én nem vagyok fia.~Mentsen
945 8| munkám után.~És még hogy én őtet koplaltatom!~Én! a
946 8| hogy én őtet koplaltatom!~Én! a legjobb falatokat~A szájamtól
947 8| nincs jobb nagyanya,~Mint én vagyok, s ő ily rosz unoka!~
948 8| embert egyformán szeret.~S én többé tűrni nem fogok,~Akármi
949 8| ruhát, szállást kapok,~De én ezért szolgálom őket,~S
950 8| születést~Vesszük, talán az én apám~Különb úr volt, mint
951 8| együtt többé nem maradhatunk,~Én önnel mint ember beszéltem,~
952 8| Nagy ember lesz belőled,~Én mondom azt neked.~Dicsőbb
953 8| még nem láttam tenálad.~Én szórul-szóra érzem azt,
954 8| végezd az iskolákat,~Különben én~Megátkozlak s megvér az
955 8| bántotok, barátim, engem?~Én nem tanúlok a magam javára,~
956 8| javára,~Tiértetek tanúlok én;~Mit én tudok, higyétek,
957 8| Tiértetek tanúlok én;~Mit én tudok, higyétek, annak~Más
958 8| hasznát,~Akárki más, csak én nem.~Ha belátnátok lelkem
959 8| most nem szerettek,~Mint én szeretlek titeket.~Ha belátnátok
960 8| megérjék?...~Érzem, hogy én is egy sugár vagyok,~Amely
961 8| megérkezik~A nagy szüret,~Akkorra én már rég lementem,~S parányi
962 8| pedig megnyúgovást,~Hogy én is, én is egy sugár vagyok! -~
963 8| megnyúgovást,~Hogy én is, én is egy sugár vagyok! -~Munkára
964 8| ily urat szolgálni, mint én,~Dicsőség, és azért, hogy~
965 8| énnekem~Szolgáim legyenek,~Én más szolgája nem leszek.~
966 8| más szolgája nem leszek.~Én nem kivánom, hogy előttem~
967 8| tőlem más se, hogy~Előtte én hajoljak;~Nem ismerek nálam
968 8| fejedbe?~Kötelességidet;~Én megtanítlak jogaidra”~És
969 8| Amennyiből megélek.~De innen én el nem megyek,~Mert itt
970 8| Ez hát a nép, amelyet én imádok,~Amelyért élek s
971 8| legnemesbike!~Menj... bár mehetnék én is teveled,~Mennék örömmel,
972 8| fényes csillagom?~Mert én szeretlek tégedet,~Ki kell
973 8| Ez a gyémántkő, mint az én hüségem.~Isten veled, szép
974 8| szavamnak, ám~Próbálja meg, s én minden szem magért,~Amely
975 8| Ha jobbkezének erejét~Az én kezembe öntené az isten,~
976 8| Az alkonyat;~Megcsókolom~Én arcodat,~S ez nem pirúl,~
977 8| Alatta te...~Fölötte én...~Mi hulldogál rá?~Nem
978 8| hulldogál rá?~Nem az eső,~Az én könyűm. -~Hallgassatok,
979 8| áll.~Mi volt lágyabb, az~Én karjaim~Vagy a koporsó?...~
980 8| megálljatok!~Nem akarok én menekűlni,~Mindenhová megyek
981 8| Nézzétek azt az ablakot,~Az én szobámnak ablaka,~Ott nőm
982 8| mondok nekik,~Aztán nem bánom én, hurcoljatok,~De én bucsú
983 8| bánom én, hurcoljatok,~De én bucsú nélkül nem mehetek.~
984 8| kövön?~Ilyen martír, mint én vagyok,~Vagy egy haramja
985 8| és a csillagok... talán én~Többé nem is látom már ezeket,~
986 8| hozzám, ti halottak...~Talán én is halott vagyok már,~S
987 8| melléje,~Fülébe ezt sugá:~„Én már kiszenvedék,~Isten veled!”~
988 8| villámlás után az éjfél.~„Én már kiszenvedék, isten veled!”~
989 8| hangja, melyet~Nem hallok én többé soha:~Én már kiszenvedék,
990 8| Nem hallok én többé soha:~Én már kiszenvedék, isten veled...~
991 8| Szerelmem istenasszonya!~És én örökre elvesztettelek!~Föltúrhatom,
992 8| Zsarnok vagy, isten, és én~Átkozlak tégedet!~Ott űlsz
993 8| sejtelem azt súgja nékem,~Hogy én szabad leszek,~Hogy nem
994 8| meg... tudom,~Mi történt: én szabad vagyok...~Szabad
995 8| fölkerestél,~Ugy fölkereslek én most tégedet,~Hogy megcsókoljam
996 8| ezek valának tagjai.~„Ah, én emlékszem, jól emlékezem,”~
997 8| Szörnyethalt, szíve megrepedt.~Én föl nem érem ésszel, oly
998 8| is, de más igyék vizéből,~Én nem iszom, többé nem szomjazom...~
999 8| Szeress, szeress, mint én szeretlek téged,~Oly lángolón,
1000 8| röpíti a gúnynak nyilát,~És én reá csak elmosolyodom,~És
1-500 | 501-1000 | 1001-1073 |