1-500 | 501-1000 | 1001-1064
Rész
1 1| Illatozásu virágok kelnek, mint a vadonynak~Puszta helyén,
2 1| árva,~Kietlen pusztaság,~Mint, melynek elraboltam~Diszét,
3 1| tebenned múlatásom,~S az órák mint a nyíl röpűltenek,~De ily
4 1| Isten engem, oly alak,~Mint a feleséged.~Ő az, ő! az
5 1| EMLÉKKÖNYVÉBE~Szeretlek, mint a hold a csendes éjet,~Miként
6 1| leng a ködéjben?~Bájoló, mint a tavasz,~Szőke fürttel -
7 1| pusztító lángja, szümön, mint~A mennyverte Prometh keblin
8 1| erőm.~Égj, szivem, hát, égj mint forró Hyperiona nyárnak,~
9 1| Forrás, fáradatlanúl,~S mint a koszorúk, sietve~Ifjuságom
10 1| Akkoron röpűlt a dalia,~S mint erdőnek a viharban kellett~
11 1| Ellenének meghajolnia!~S mint virágos partu ér szelíden~
12 1| a nemes kebelt,~Eltűnt, mint az őszi nap sugára,~Hogyha
13 1| teérted hullanak virágim,~Mint a gyenge rózsa nyári hév
14 1| VÁLTOZÓ ÍZLÉS~Mint szerettem a cseresznyét~
15 1| Sürűn omolva hulltanak,~Mint gabna jégesőben.~Még dúl
16 1| A magyarok nagy istene,~Mint én emellek téged?”~S a porba
17 2| Mélyen a szivembe hatott;~Mint a földet a csoroszlya,~Azt
18 2| szívre lel,~Mely egyezzen, mint egyez e két kebel.~Minket
19 2| termett a bora?~Savanyú, mint az éretlen vadalma.~Csókolja
20 2| leng a ködéjben?~Bájoló mint a tavasz...~Szőke fürttel...
21 2| Hallja meg.~Hosszan nyúljon, mint e~Hurkaszál,~Életünk rokkáján~
22 2| pályánk áldásával~Öntse le,~Mint e kását a zsír~Özöne.~S
23 3| bor éleszt, a bor éget, mint a csók -~Csókot, lyányka,
24 3| lángolót!~Csókod lángja, mint a napfény, mennyei,~Mely
25 3| Boncidáig folyjon a bor, mint tenger,~Ki megállhat még
26 3| hangjai~Onnan szakadtak el.~S mint szívnek gyermeki~A szívbe
27 3| színpadot~Tekinteni csak úgy,~Mint hol mindennapi~Kenyérhez
28 3| szivemben ősz, tavasz,~Érted, mint a nyár, égett az.~S vajjon
29 3| LOPOTT LÓ~Mint a porszem szélvész~Fuvatán,~
30 3| elkap;~Jellemképe: változat.~Mint a róna, hol születtem,~Lelkem
31 3| Együtt bolygák az életet.~Fa, mint most, akkor is virúlt.~Árnyában
32 3| Halk hangja így esedeze;~S mint szélringatta száraz ág,~
33 3| háború,~S majd lenyom, majd, mint a pelyhet,~Végtelenbe fú.~
34 3| szerelmesem?~Ugy sovárgok tudni, mint még~Nem sovárgá senki sem.~
35 3| vagy fekete?~Felnyúló-e, mint a cédrus,~Gömbölyű-e termete?~
36 3| Jéggyöngyétől szeme harmatának.~Mint ölelt át reszkető karával!~
37 3| ölelt át reszkető karával!~Mint marasztott esdeklő szavával!~
38 3| kincsnél~Egy igézőbb hatalom;~Mint csillagfüggés az égen~Változatlan,
39 3| rám oly hidegen?~Hidegen, mint téli napsugár,~Melynek mosolya
40 3| forró szerelem,~Forróbb, mint a dél nyárközepen;~Ha a
41 3| Féktelen, szilaj volt~Lelkem, mint a tűz,~Melyet a szél meggyúlt~
42 3| borúl,~Ha látom a telet.~Mint őszi alkonyon~A félhomályu
43 3| űzi bennem e két gondolat,~Mint ősszel a felhő a napsugarat.~
44 4| S mindegyre híven;~Nem, mint az árny az útazót,~Csak
45 4| útazót,~Csak jó időben.~De mint az árnyék nő, midőn~Az est
46 4| Legkivált az olyfélének, mint magam,~Kinek kissé akaratos
47 4| de én itt egyre-másra,~Mint malom,~Csak darálok, csak
48 4| a szemem héja~Oly nehez,~Mint malomkő... tán az álom~Környekez.~
49 4| ér nyomába.~Ezön járok, mint kiskiráj, kényösen,~Borjúszájas
50 4| Csak ojan jól mögösmeri, mint magam.~Ha érköznek, nagyot
51 4| melegebbek lesznek a napok,~S mint mostan, akkor hűlt rideg
52 4| mellettem?~Ki annyit szenvedett,~Mint szegény gyermeked,~Jobb
53 4| karaván...~Nem lehet más,~Mint oláhcigány;~Avvagy e szép
54 4| keservesebb!~Ugy sipognak, mint az orgona,~S tudja isten,
55 4| S miként a lyányszem s mint a füst,~Nem kék-e a menny
56 4| csüggtem ajkán... szótlanúl...~Mint a gyümölcs a fán.~Dunavecse,
57 4| Szeretném látni egyszer,~Mint hánysz bukfenceket.”~Én
58 4| nagyapád!~Nincs rútabb valami,~Mint az a lomhaság.~Add errébb
59 4| terített asztal~Dicsőbb, mint Ádám-Éva édene;~Ez ami búban
60 4| nincs szánandóbb pára,~Mint kit fukarság nyavalyája
61 4| Olyanformán vagyok vele,~Mint a mesében az öreg.~Hiába!
62 4| palack a kezembe’,~Táncolok, mint veszett fene.~Huzd rá, cigány,
63 4| egyben sem, semmi lélek!~Mint fajankók, úgy álltak s beszéltek.~
64 4| vagy, hál’ istennek! Én?~Mint gazdag városban szegény
65 4| Borúljon rá felejtés fátyola.~Mint mondám, itt vagyok másfél
66 4| s a többiekkel, akiket,~Mint téged, oly őszintén szeretek.~
67 4| tövise van,~De oly rózsákat, mint ott nőnek,~Máshol keresni
68 4| ember,~Mindenre születik,~Mint a magasb hatalmak~Ott fönn
69 4| sokáig,~Igy biztat a remény;~Mint voltam eddig, újra~Csavargó
70 4| világban~Nincs más költőiség.~Mint iskolás fiú, gazdámnak~Lyányát
71 4| lyánykától~Viszontszerettetém.~Mint szeretett ő! az ebédnél~
72 4| gyümölcsfák orma~Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop,~Egy-egy
73 4| Baranyát velem.~Vezetném őket, mint nyájt a szamár.~Jaj, ha
74 4| szamár.~Jaj, ha tudnák, mint várom őket már.~Jeles család
75 4| kisasszony, oh be kellemes.~Mint a sült rák, olyan szemérmetes.~
76 4| Kapunk alatt hintó terem,~S mint a villám visz el.~Igy múlik
77 4| Itten állok minden este,~Mint a bálvány, merevedten.~Ma
78 4| is meglebben.~Nézd, a bú mint fintoritja~Szentimentális
79 4| idő van; szürke a menny,~Mint a bakancsos-köpönyeg.~Arról
80 4| hazában~Bujdosva jártam, mint a vad,~És ittam a forrás
81 4| Merengve jár~A holdsugár.~Mint rom felett~A képzelet.~A
82 4| Ki volna más,~Ki eljöve?~Mint szép hive.~Mulassatok,~Ti
83 4| Sokan, de nem írnak úgy, mint hajdanában~A kegyelmetek
84 4| nyílik ut?~S ha nyílik aztán, mint éhes kutya~A konc után,
85 4| kopott gubám,~Elmondhatám,~Mint a cigány, ki a hálóból néze
86 4| A helységi kovács,~Vagy mint őt a dús képzeletű nép~Költőileg
87 4| mondotta: „Bezártak.”~Azután, mint férfihoz illik,~Téged híva
88 4| puskagolyóbics~Kétannyira nem megy,~Mint amennyire megy:~Szintugy
89 4| komoly orcájára derű jött:~Mint kiderűl példának okáért~
90 4| könnyének~Gyöngye ragyoghat,~Mint fekete átila-dolmányon~A
91 4| Legjobban látni sarat, port,~Már mint az idő járása vagyon; -~
92 4| az idő járása vagyon; -~Mint mondom: a helység~Nyúgati
93 4| szemérmetes Erzsók asszony...~Mint őt nevezék.~Lantom, kegyes
94 4| bájaihoz.~Bájos vala ő!~Mint a pipacsból~Font koszorú,~
95 4| pipacsból~Font koszorú,~Vagy mint a bakter dárdájába ütődött~
96 4| Öröműző lángok emészték,~Mint a vér rozsdája emészti~Ólmos
97 4| férfi.~Majd akkora volt ő,~Mint a bajúsz orrának alatta.~
98 4| olyformán néze szemével,~Mint nézni szokott a halandó,~
99 4| lett széles az ő nyílása,~Mint szája a helybeli kántornak,~
100 4| állításának~Hinni szabad:~Nem más, mint a vitéz Csepü Palkó,~A tiszteletes
101 4| A gyermek-időt.~Látom, mint játsztam öcsémmel~S kis
102 4| összevisítás~Alig lehetett szebb,~Mint a Peti és két társa zenéje.~
103 4| Mindnyájan a tánc gyönyörében,~Mint aki nadragulyával~Füszerezte
104 4| dobogása pedig~Rendes vala,~Mint ama zaj, mit~Néha a tiszteletes
105 4| okáért~Hangtalan hangon,~Mint a sugólyuk~Lakói beszélnek
106 4| alkalom el ne sikoljék.~Mint elsiklik néha a hal~A halásznak
107 4| kántor~Egyebet nem válaszola,~Mint ami következik:~„Oh te tudója
108 4| betüig~Tartalma beszédidnek,~Mint igaz a szentírás.~Bölcsen
109 4| volt! -~Olyan az én lelkem,~Mint a Duna legközepében~A szélvészhányta
110 4| szélvészhányta dereglye,~Vagy mint a dióhéj,~Mit a gyerekek~
111 4| kétségbeesett elszántsággal,~Mint aki hidegfürdőt~Éltében
112 4| Valamint a paprika~Vagy mint a spanyolviasz.~Oh te piros
113 4| súgáraidat~Megrezesíti,~Mint a bor az emberek orrát?~
114 4| sarkantyúm,~Hozzád rohanok,~Mint a malacok gazdasszonyaikhoz,~
115 4| a szemérmetes Erzsókhoz,~Mint a malacok gazdasszonyaikhoz,~
116 4| haragnak cintmasinája legott.~Mint prédájához a macska,~Zajatlan
117 4| morzsolom össze~Csontjaidat,~Mint a malomkő~A búzaszemet!~
118 4| Ártatlan vagyok én,~Mint az izé...”~Érté e néma beszédet~
119 4| Úgy ütögette a földhöz,~Mint a gyertyát mártani szokták.~
120 4| hogy a szívbe röpüljön,~Mint bölcsen tudhatja kegyelmed. -~
121 4| megbánásnak örömtelen hangján.~Mint megfordúl a rézkakas~A templom
122 4| Mert én kendet utálom,~Mint a kukorica-gölődint.”~„Ugyan
123 4| istenesen kezdette cibálni,~Mint a harangkötelet.~Ez iszonyú
124 4| Élettelenűl feküvék ott,~Mint a lepuskázott vadlúd~A tó
125 4| elvonulának~A kocsmateremből,~Mint elvonul a napnak sugara,~
126 4| kend~Gyors szaladással,~Mint a kugli-golyóbis?~Hát férfihoz
127 4| iszony.~Potyognak az emberek,~Mint a legyek őszi időben.~A
128 4| a kifutott vértől~Olyan, mint a vörös posztó.~Az enyészet
129 4| lezúzva~Ugy mered a levegőbe,~Mint valami sziklai vár~A tatárjárásnak
130 4| És elhurcolta magával,~Mint a zsidó a lóbőrt;~S ekkép
131 4| Meghunnyászkodtak a küzdők,~Mint a marakodó ebek,~Amikor
132 4| S a helység kalapácsát,~Mint kezdőjét a csatának,~A hívatalában~
133 4| siromnak~Koszorús halmán,~Mint éjjel a macska szeme.~Eljő
134 4| Magasan függendnek azok,~Mint Zöld Marci.~S ha sötét zsákjába
135 4| hogy a fogoly nem más, mint a költemény hőse. - A~IV.
136 4| hogy mennyit szenvedtem,~Mint majd egyszer elbeszélem
137 4| irgalmatlanúl...~Az időm fut, mint a sánta nyúl.~Véghetetlen
138 4| Lehet-e kegyesebb irántam,~Mint amilyen kegyes, az ég?~Nekem
139 4| neveznek,~Távol van tőle, mint a hold.~Azért magát föl
140 4| beilleném.~Ha volna több, mint egy kabátom,~Mit hordanom
141 4| lovagja,~Hold kiséretében,~Mint hüséges apród, a kis~Esti
142 4| függtünk letéphetetlenűl,~Mint a pióca, rajtuk.~Ha oly
143 4| oly hossú lesz életünk,~Mint kortyaink valának,~Megérjük
144 4| ritkaság~Szinészre nézve, mint boldogtalan~Magyar hazánkban
145 4| volt a teher,~De a nyomor, mint ólom, megnyomott.~Könnyíte
146 4| Ráfoghatnom, hogy nem más, mint szinész.~Fején kalapja nagybecsű
147 4| nem ismeri?)~Körmölgeté, mint más, a színlapot.~Kapott~
148 4| kap.~Oly sötét van benne, mint a...~Majd kimondtam, hogy
149 4| közeleső~Kocsmába,~S iszik, mint a kefekötő,~Bújába’! -~Ha
150 4| szépeim! ha~A bú nekem rohan,~Mint felbőszült oroszlán,~Emésztőszilajan;~
151 4| száraz kortyokat nyelem.~Mint holmi falusi biró,~Leteszem
152 4| éjjelen;~Másnap megint, mint azelőtt,~A száraz kortyokat
153 4| volna a kaput,~Szent Péter mint a bunda úgy aludt:~Mert
154 4| Van-e szebb lánc a világon,~Mint mely minket összefűz?~Bűvös
155 4| a király a honnak atyja,~Mint valóban jó atyánk,~Karjait
156 4| belsején!~Ott álltak ők, mint égi jelenések.~Szokatlan
157 4| vittem volna szét e hangokat,~Mint napvilágot, mindenegy magyarhoz,~
158 4| rengeteg vadon;~A féltés benne mint haramja áll,~Kezében tőr;
159 4| számomra majd eget...~Vagy, mint őrültet, szolga által~Szobájából
160 4| multnak fekete~Emlékezete~- Mint Dejaníraköntös - rajta van~
161 4| eszét;~Jancsi gazdája bőg, mint aki megbőszült:~„Vasvillát,
162 4| mért vagy oly halovány,~Mint az elfogyó hold bús őszi
163 4| eszedbe.”~Elváltak egymástól, mint ágtól a levél;~Mindkettejök
164 4| visszanézett,~A torony bámult rá, mint sötét kisértet.~Ha ekkor
165 4| holdat elküldte,~A puszta, mint tenger, feküdt körülötte;~
166 4| éldegélünk mi ketten boldogan,~Mint Ádám és Éva a paradicsomban...~
167 4| De ő keményen űlt rajta, mint a cövek,~A földindulás sem
168 4| lehetett.~Enni nem ettek mást, mint levegőeget;~Ez olyan sürü
169 4| hall olyat minden reggel,~Mint amilyet hallott, mint amilyet
170 4| reggel,~Mint amilyet hallott, mint amilyet látott~Mindjárt,
171 4| Hullottak a fejek előttök, mint a mák.~Egyetlenegy nyargal
172 4| mellette az ékes királylyány,~Mint felhő mellett a tündöklő
173 4| talált, és aki, mondhatom,~Mint tulajdon anyám, úgy viselte
174 4| Ugy szerettük egymást, mint annakelőtte.~De az úristennek
175 4| Hogy a barlang nem más, mint boszorkánytanya.~Erre egy
176 4| sugára már csak alig csillog,~Mint gyorsan kiröppent fohász,
177 4| ez a győzödelem,~Azért, mint tennap, most még csak meg
178 4| Adjunk érette bút cserébe.~Mint fellegekre a szivárvány,~
179 4| NÉ EMLÉKKÖNYVÉBE~Tudom: mint boldogítod férjedet;~De
180 4| ássa,~Gyilkolják egymást, mint az emberek.~Idő, szárnyadnak
181 5| eddig~Rejtve tartogattam,~Mint gyöngyét a tenger~Legmélyebb
182 5| alatta~Roskadóban lelkem!~Mint a napfény elvesz~Felhők
183 5| szívemen talált.~Képzelhető, mint fájt e seb nekem;~De úgy
184 5| nekem;~De úgy mégsem fájt, mint az, amit vert~Bennem halálod,
185 5| hajtod a felhőt az égen?~Mint vadász a sebzett madarat;~
186 5| hullatná szét hópillangóit,~Mint ama madár a tollakat.~Ezt
187 5| láthatni a természetet,~Mint szivem van, mely szép Perzsiából~
188 5| úgy foly már itt a világ, mint~Hajdanta folyt.~Egykor ha
189 5| Hideg vagyok és szótalan, mint~- Ahonnan jő~E hidegségem,
190 5| az élet lakták szívemet;~Mint repkény a fákat, a remény~
191 5| lépésének.~Míg szerelme, mint tavasz! virágod~Melegűlő
192 5| kedvesem!~Csak úgy lézengek, mint az ősz virága,~Mely minden
193 5| fájdalom gyakorta megrohan,~Mint éhező vad, mérgesszilajan,~
194 5| egyik sem kell... egyik, mint másik sért.~Vagy elmondhattam
195 5| éltemet,~És tedd a temetőbe,~Mint keblén elszunyadt magzatját
196 5| levelek?~Tajtékzik még a Duna, mint szilaj mén?~Ha vakmerő harcosként
197 5| szép volt a halotti ágyon!~Mint hajnalban ha fényes hattyu
198 5| ha fényes hattyu száll,~Mint tiszta hó a téli rózsaszálon:~
199 5| való beváltana?~Kiküldözéd, mint~Galambját Nóé, a reményeket;~
200 5| nem jelensz többé nekem?~Mint eddig gyakran megjelentél~
201 5| vigasztalólag,~Majd pedig fenyítve.~Mint a nép erénye~Elvetett magvából~
202 5| szíved,~Tiszta egyaránt, mint~A nap és sugára.~Bizalommal
203 5| felejtés~Eltörlő kezétől,~Mint a megfagyástól~Őrzi a világot~
204 5| nem érdemelsz mást,~Nem, mint megvetést s utálatot...~
205 5| hiszed tán, te nyomoru pára!~Mint te, én is olyan rab vagyok?~
206 5| fölemelned,~Ám emelj föl, mint bálványodat;~Ha fölültetsz
207 5| hangszer ép még, s azt, mint elromlottat,~A szögre föltegyem?~
208 5| olyan közel volna sírom,~Mint amilyen rövid az árnyékom.~
209 5| mi hát?... hát semmi más,~Mint egy nagy szappanbuborék.~
210 5| verseny Kerényi és Tompával~Mint a szív az első szerelemnek
211 5| búgó vadgalamb ringatja.~Mint a kergetett őz, fut le gyors
212 5| mélységébe;~Kétfelől virágok, mint kacér leánykák,~Kandikálnak
213 5| Menni akar, de csak dűledez,~Mint ivója, kiben sok a szesz!~
214 5| Födele is félre van csapva,~Mint a részeg ember kalapja.~
215 5| az ő színe fakó,~Szőre, mint a vert arany, ragyogó;~Paripámnak
216 5| neve Csillag,~Gyors a lába, mint a hullócsillag.~Hej szép
217 5| húsdarab~Ugrálni kezdett, mint sziklán a kecske.~Azóta
218 5| meggyujthatatlan!~Kebled fehérlő, mint az alabastrom,~De búm sötét,
219 5| alabastrom,~De búm sötét, mint holmi ócska klastrom,~S
220 5| közhíre van.~Elmés vagy, mint az ördög,~S jó, mint az
221 5| vagy, mint az ördög,~S jó, mint az angyal... hogyne hajtanám~
222 5| jártam-keltem,~Bánatos emléked, mint egy sötét fátyol~Huzódott
223 5| Függni fog szívemen képed, mint domború~Sírodnak fejfáján
224 5| féltem én,~Mert oly üres, mint sok tudós feje.~Szivemben
225 5| bor és több szép leány,~Mint itt, belül Magyarország
226 5| pohár!~Piros könnye tüzes, mint istennyila,~A kialudt életet
227 5| jobb ízü énnekem~A fekete, mint máshol a fehér.~Szalkszentmárton,
228 5| gyors lenne honja~Haladása,~Mint lábának, hogyha táncol -~
229 5| te olyan szemtelen vagy,~Mint Kecskemétnek piacán a légy;~
230 5| tulajdonságidért?~Hiába, olyan a világ, mint régen:~Az érdem becsüléséhez
231 5| is~Van gyakran sülyedve;~Mint buvár, sülyed a~Mélységek
232 5| fel!”~Felszáll s a légben mint~Pacsira, énekel.~S ha ekkor
233 5| órák~Körülöttem lengenek,~Mint vidám csillagsugáros~Túlvilági
234 5| Áhitattal függtem rajta, mint a~Haldokló szent a feszűleten.~
235 5| keblemnek éjjelébe jár,~Mint a rabhoz, földalatti börtön~
236 5| Türelemmel hordom terhedet,~Mint az istenember a keresztfát,~
237 5| más erre, mert hazát ugy,~Mint a költő, senki nem szeret.~
238 5| szerelem kell,~S én szeretlek, mint te a hazát!~Pest, 1845.
239 5| van oly nagy pusztaság, mint keblem?~Oh, e puszta oly
240 5| hol van olyan nagy élőfa, mint ez?~Árnyat az egész világra
241 5| holdvilága volt.~Uj szerelmem, mint nap, jött ez éjre~Fölkelt
242 5| közöttünk a legelső volt!~Mint magát ekkor viselte nyelvem:~
243 5| közbe-közbe tréfa úszik árján,~Mint enyelgő csónakos-család.~
244 5| De tűröm; tán egykor, mint szivárványt,~Látom majd
245 5| Voltak sokkal jelesebbek, mint én,~Hírök mégis elfelejtve
246 5| vagy s vívó szenvedélyem~Mint szilaj folyam fut körüled.~
247 5| azt gondolom,~És szerelmem mint repkény huzódik~Fölfelé
248 5| gazdag útas vagy s szerelmem~Mint az útonálló megrohan,~Néha
249 5| útonálló megrohan,~Néha meg mint jámbor alamizsnás~Lép elédbe
250 5| mosolygani.~Ha ez igy van, mint álmodni szoktam,~Ha szeretsz
251 5| csak álmodnom, hogy bírlak,~Mint a mennyben lennem nélküled!~
252 5| nap a földre száll.~Igy, mint a nap földre száll az égről,~
253 5| mulandó e tavasz viránya,~Mint az, melyet a május hoza.~
254 5| megférünk benne ketten,~Mint fészkében a páros madár.~
255 5| Látásodkor úgy jártam, mint a fa,~Amelyet a villám gyujta
256 5| világot,~Mely ugysem más, mint egy csatatér,~Harcolunk
257 5| madárnak nincsen olyan szárnya,~Mint minőt a szerelem növeszt.~
258 5| kezdem oly parányisággal,~Mint a föld, hogy átröpüljem
259 5| magyart;~Fölhivó jelül, mint hajdanában,~Országszerte
260 5| rákerülne a sor,~Ugy tennék, mint álmomban tevék.~Szalkszentmárton,
261 5| ugy mellettem, lyányka,~Mint ott a galamb s a sajka jár?~
262 5| Megkiméllek bánatomtól téged,~Mint a föld a napot, kedvesét.~
263 5| de, lyányka, ugy ne tégy, mint a nap,~Mely azért veré el
264 5| megengedem,~Hogy ugy halj meg, mint magadnak tetszik.”~Erre
265 5| ha mellettem ül.~Ekkor, mint a lombon a madárka,~Zengjem
266 5| zordon éneke.~Nyúgodt a táj, mint az arc, mely küzdött~A halállal
267 5| viharból ugy maradt meg ez, mint~Bús időkből az emlékezet.~
268 5| Délibábak távol tengerében~Mint hajók lebegnek a tanyák.~
269 5| csaknem elesik.~Ugy vagyok, mint a fa, melynek ága~Alig birja
270 5| sem éjem többé, sem napom!~Mint galamb száll én felém az
271 5| Örökös harc, örökös zavar.~Mint a földön, épenúgy az égen~
272 5| e nap, sorsomat határzó,~Mint Waterloo Napoleonét.~Még
273 5| Vándorolni... vándorolni, mint a~Fecske, mint a gólya,
274 5| vándorolni, mint a~Fecske, mint a gólya, szabadon:~Add e
275 5| Imitt-amott áll egy fa, mint sziget,~S hová imát küld
276 5| a nap végre, s elesik;~S mint a dicsőség a vitéz-halált,~
277 5| fekszik, mindig idején kel;~Mint sajnálom én e jó öreg kocsmárost...~
278 5| egy a kérelem:~Mely így, mint van, már nem sok évet lát,~
279 5| oly undorítón~Nézett ki, mint a kéjleányok~A bordélyházak
280 5| nevetés,~Csak olyan ez, mint a virág a síron.~Kivűl a
281 5| HŰTELEN BARÁTOKHOZ~Derék fiúk, mint hagyogatnak el!...~Eredjetek
282 5| ÉS ÖRÖMEM~Nincsen oly bú,~Mint az én búm.~Oh ha én busúlok!~
283 5| hosszu,~Azért megy sebesen, mint halálos bosszu,~De nem bosszu
284 5| Ildikónak.~Ildikónak arca szép, mint az ég boltja;~Szeme, mint
285 5| mint az ég boltja;~Szeme, mint a nap, a csillagot kioltja.~
286 5| hegy nem kél,~Olyan vagy, mint a nyilt, a fölbontott levél,~
287 5| írva szép, nagy gondolatok.~Mint sajnálom én, hogy egész
288 5| élni a puszták közepin,~Mint Arábiában a szabad beduin.~
289 5| nem ugy részünk-e a test, mint a lélek?~Egyenlőn kedveznünk
290 5| csárdákban tisztább szíveket már,~Mint kit naponként lát térdelni
291 5| emelkedik az éghez kéménye,~Mint a haldoklónak utósó reménye.~
292 5| tudom, hogy inkább~Ördög, mint angyal a leány;~S nem sírok,
293 5| űlök, búsan nézek le róla,~Mint a boglya tetejéről a gólya.~
294 5| halálnak,~S kit el nem költe: mint rab vesztegel.~Ezek között
295 5| Hogy egyesűlve legyenek, mint~A földön, úgy a föld alatt.~
296 5| csillagod.~Mécsemnek lángja mint lobog!~Mitől lobog? mi lengeti?~
297 5| SIVATAG KORONÁJA~Olyan, mint vén királynak~Feje, a sivatag;~
298 5| sötét lelkök befeketítené.~Mint öltözetjök, lelkök oly setét,~
299 5| pislog komorhomályosan,~Mint a lidérc, mely temetőbe’
300 5| húsdarabokat;~Fájdalmában, mint a kutya, ugat.~Hát az mi
301 5| arcokat,~Sárgák valának, mint az éji hold,~Igen bizony,
302 5| arany sarkantyu... sárga,~Mint amaz éhezők arcúlata.~Láttam
303 5| TALÁLKOZÁS~Sík a puszta, mint a pihenő tó.~Közepén megy
304 5| négy paripa.~Az út olyan, mint a pallós szoba.~De a jó
305 5| ha erőtetve jő,~Olyan, mint a korán szedett szőlő.~Teens
306 5| büszkeségem mindenekfelett,~Hogy, mint barátod, úgy állok szivednél,~
307 5| lehetnél.~Tiszteltelek, mint tisztelőd menék~Hozzád.
308 5| előttem e taps kedvesebb,~Mint az volt, mellyel pályám
309 5| Egymagad által üdvezeltetém,~És mint szivednek dobbanása volt,~
310 5| szinte félek tőle, -~Ugy, mint a kő, mely várromokról dől
311 5| várromokról dől le,~Vagy mint a koporsónak födele,~Ha
312 6| martuk szennyes koncokért,~Mint a szeméten a silány ebek,~
313 6| oly görbén kanyarog,~Mint ember, aki görcsben haldokol;~
314 6| Ne csak istenben bízzunk, mint bizánk;~Emberségünkből álljon
315 6| Jajgatnak majd és én kacagok,~Mint ők kacagtak, amikor én jajgattam.~
316 6| Hahaha!~De mit kacagok, mint a bolond?~Hisz sírnom kellene.~
317 6| vonzza magához a férfiakat,~Mint a folyókat a tenger;~Miért?
318 6| harmatcseppnyi belőled édesebb,~Mint egy mézzé vált tenger;~De
319 6| harmatcseppnyi belőled gyilkosabb,~Mint egy méreggé vált tenger.~
320 6| erdők rengenek -~El, el!~Mint tenger, mozg a föld,~Rajt
321 6| a~Kapusnéhoz közel,~Áll, mint megvert kutya,~És szégyen
322 6| reng a könnyü sajka,~Reng, mint a bölcső, melyet ráncigál~
323 6| Ez az élet legszebb éve,~Mint legszebb perc, midőn a hajnalégről~
324 6| másfelől már pirosan kelének,~Mint a közelgő nap szemeiből~
325 6| nem sok volt... egyéb sem,~Mint pihenés egy hű barát ölén.~
326 6| fénytelen vala!~Oly fénytelen, mint lesz az ég idővel,~Ha elkopik
327 6| voltam terhire,~S futottam, mint kit rémek serge üldöz,~Az
328 6| könnyűk valának,~Könnyebbek, mint a szellő, mint a lég.~S
329 6| Könnyebbek, mint a szellő, mint a lég.~S minél messzebbre
330 6| átövezé karom,~Átövezé, mint egy égő szalag.~S merőn
331 6| vidáman!~Az éjt úgy néztük, mint a haldokló~A sirt, amelyen
332 6| vérezék...~Futottam árván, mint a hullócsillag,~Melyet magából
333 6| sebesebben?... az élet!~De, mint a madár, ez nem tér többé
334 6| Annyit sem ér az élet,~Mint egy eltört fazék, mit a
335 6| MI SZEBB, MINT...~Mi szebb, mint a szép
336 6| SZEBB, MINT...~Mi szebb, mint a szép gyermeklyány orcája?~
337 6| Itt állok a rónaközépen,~Mint a szobor, merően.~A pusztát
338 6| pusztát síri csend födé el,~Mint elfödik a halottat szemfödéllel.~
339 6| hallatszik át,~Csak azt látom: mint mozog a kéz.~És most idenéz,~
340 6| tekintesz,~Ugy tündököl,~Mint zordon éjben~Villám tüzénél~
341 6| világrendszer fölbomlana,~S mint most az eső és hó esik,~
342 6| szíve az ég,~Mert mélyei, mint ez, úgy ragyognak.~A lyányi
343 6| láthatatlan,~Éjjel ragyog csak, mint a fénybogár.~Szalkszentmárton,
344 6| bérceken~Kisebbnek tetszik, mint a fűzfa idelenn.~Szalkszentmárton,
345 6| vele~Csatára, csatára...~Mint harsog trombitája,~A mennydörgés!~
346 6| vajon a testnek a lélek?~S mint szeretőkhöz illik, együtt
347 6| csak barátja?~S ugy tesz, mint rendesen a barát:~Elhordja
348 6| remél,~Azért rohan érte, mint a szél,~Oly gyorsan azért
349 6| MINT LÓT-FUT A BOLDOGSÁG UTÁN...~
350 6| LÓT-FUT A BOLDOGSÁG UTÁN...~Mint lót-fut a boldogság után~
351 6| gazdag úr miként~Gőgösködik, mint nézi le a szegényt!~Ne gőgösködjél,
352 6| gondolatok,~S egymást tépik szét, mint vadállatok.~Lázzal verő
353 6| verő szivemnek vére forr,~Mint boszorkány üstjében a bűvös
354 6| bűvös viz.~Gyúlt képzeletem mint meteor~Fut át a világon
355 6| megköveztetett!...~Magam vagyok, mint a szőlő karója,~Melyről
356 6| hitvesem;~Földiszítlek, mint menyasszonyát még~Nem diszíté
357 6| virága nő.~Ottan szebb az éj, mint itten a nap,~S szebb a tél,
358 6| itten a nap,~S szebb a tél, mint itt a kikelet,~S madarak
359 6| Végtelenben járt tekintete,~Mint elfáradott galamb, amelyet~
360 6| Megifjodunk a gyermek-emlékektől,~Mint a tavasznak langy fuvallatán.~
361 6| Megifjodunk a gyermek-emlékektől,~Mint a tavasznak langy fuvallatán.~
362 6| Megifjodunk a gyermek-emlékektől,~Mint a tavasznak langy fuvallatán.~
363 6| MINT FELHŐK A NYÁRI ÉGEN...~Mint
364 6| MINT FELHŐK A NYÁRI ÉGEN...~Mint felhők a nyári égen,~Érzeményim
365 6| ők úgy állanak fölöttem,~Mint megannyi tündérvár!~Oh ez
366 6| a pillád, kék a szemed,~Mint mikor a felhő kettéreped.~
367 6| megrepedt felhőben kék az ég,~S mint ebben a csillag, szemed
368 6| összeszaggat engem, úgy mint téged.”~Így beszélt az ifju
369 6| nagy teher lesz zsebében,~Mint őneki bátorság szivében.~
370 6| csónakba bementek,~Gondolhatni, mint rémültenek meg.~Pista gyorsan
371 6| elmult kornak régi katonája,~Mint Nestor nektek nem beszélek
372 6| amióta e bitangokat~Láttam, mint vágnak Byronképeket,~Azóta
373 6| nézek a szép lyány szemébe,~Mint a csillag csendes tó vizébe.~
374 6| nyilait.~Itt állt Salgóvár, mint egy óriás,~Ki az egekre
375 6| Szomorkodással tölti idejét,~Mint aki lármás ifjuság után~
376 6| gátot, mérföldekre szállt,~Mint börtönéből megszökött madár,~
377 6| ereikben rémesen kereng,~Mint a világok közti téreket~
378 6| boltozatja~Az éljenekre, mint a nyughelyéről~Fölvert szelindek,
379 6| volna;~Reáborult az éj, mint ráborúl a~Halottra a koporsó
380 6| Vont karddal és rettentőn, mint az angyal,~Ki őrizé a paradicsomot.~„
381 6| fegyverökkel~Gedő és Jób, mint két kőszikla, melyet~Egymás
382 6| éjszakának kellő közepén,~Mint boszorkányok és kisértetek?~
383 6| alatti völgy ezüst ködével,~Mint két szerelmes lélek összeolvad.~
384 6| miért~Fejem nem oly nagy, mint az ég, hogy annyi~Szem volna
385 6| fölötte régen. Még midőn~Mint gyermek jártam a vadon homályin?~
386 6| árny-alakodat,~S futék utánad, mint az esti szél~A tünedékeny
387 6| kétségesés,~Kitört belőle, mint a tűzokádó~Hegy méhéből
388 6| válaszolt az ifju,~„Szeretlek, mint a völgyet a patak,~Szeretlek,
389 6| völgyet a patak,~Szeretlek, mint a csillag az eget,~Szeretlek,
390 6| csillag az eget,~Szeretlek, mint a féreg a gyümölcsöt!~S
391 6| holttetemet,~„Mit alszol, hosszan, mint a mormotér?~Már fényes nap
392 6| gondolod tán: annyi a barátom~Mint fönn az égen a csillag?
393 6| eszedre már,~S ne légy, mint voltál, olyan balgatag,~
394 6| erre több s nagyobb oka,~Mint énnekem? de én szégyenleném
395 6| szivem~Szét fog pattanni, mint a porcelán,~De, mint a jégcsap,
396 6| pattanni, mint a porcelán,~De, mint a jégcsap, szétolvadni nem!...~
397 6| könyvön.~A könyvvel ugy van, mint hajdan zsinóros~Nadrágjával
398 6| lelkemet;~Nem gyűlölöm, mint eddig, a virágot:~Már csak
399 6| derekabb szív sem lehet.~Mint aggódtam, hogy már ezentul~
400 6| ha szép tájt láthatok.~Mint ifju már Hellasról álmadoztam,~
401 6| csodáit,~Látám Ilissust, mint virágozott,~S Hymett hegyén
402 6| Mely a kék Mátrán lángol,~Mint kékszemű lyány arcán~A rózsaszínű
403 6| Olyan szép s olyan halvány,~Mint a meghalt menyasszony~Bús
404 6| egyszersmind oly szívgyógyitó,~Mint csalogányé, szavatok.~A
405 6| szerelmem,~E végtelen áradat,~Mint a földet az özönvíz,~Eltemette
406 6| én csak e szilaj folyóra.~Mint von magával, mint von, mint
407 6| folyóra.~Mint von magával, mint von, mint ragad!~Kiáltsatok
408 6| Mint von magával, mint von, mint ragad!~Kiáltsatok rá a harangozóra,~
409 6| fényitől?~Ugy fénylik lelked, mint a nap világa fénylett,~Midőn
410 6| napja majd.~Nézem magam, mint tengerek hajósát,~Kit a
411 6| ugy, ha tűzzel égetnének,~Mint e sovárgó vágy fáj énnekem.~
412 6| messze, messze hagy;~Fut, mint szilaj ló, s lelkem rája
413 6| szebb halált nem adhat,~Mint sírba dőlni a gyönyör terhe
414 6| hozzád van nőve szellemem,~Mint a levél a fához... eljön
415 6| búm oly nagy,~Oly nagy, mint szerelmem,~És szerelmem...
416 6| Az ártatlanságnak.~Fehér, mint a galamb,~Amelynek képibe’~
417 6| bele az~Égő kandallóba.~Mint füstölnek, mint füstölnek!~
418 6| kandallóba.~Mint füstölnek, mint füstölnek!~De nem csoda,
419 6| barangolta be a földet és eget.~Mint üstökös, nyargalt sivatag
420 6| melletted,~Ott eped, suttog, mint a beteg esti szél...~Szilaj
421 6| Szeretlek én oly igazán,~Mint engem az édes anyám.~Nem
422 6| rájok a hajnal mosolygott. -~Mint a felhők, titkos sejtelemből,~
423 6| MINT MEGFOGAMSZOTT ÁTOK...~Mint
424 6| MINT MEGFOGAMSZOTT ÁTOK...~Mint megfogamszott átok, az őszi
425 6| világ fölött.~Mi sötétebb, mint e ködborulat?~Az ifjunak
426 6| csendben nem hallani mást,~Mint egy sohajt és varju-károgást.~
427 6| Mi vagy keblem? nem más, mint egy szoba,~E szobának szívem
428 6| tűzhegyben termettenek...~Mint ájtatos zarándokok~Jövének
429 6| olyat lelsz, ki tégedet,~Mint én, olyan forrón szeret:~
430 6| hogy ne lelj~Oly hű szivet, mint az enyém.~Nem szeretnélek
431 6| leveleket,~S aztán vesd el, mint elvirúlt,~Elszáradt régi
432 6| könnyebb a kínok gyilkait, mint~Holttestöket keblünkben
433 6| szemmel nézek szerteszéjjel,~Mint aki kőhöz vágta homlokát,~
434 6| reám egy szebb idő emléke,~Mint sírhalomra a tépett virág.~
435 6| belém a lélek,~Eszmélek, mint azelőtt.~Kín s reménység
436 6| Csörögnek a fák száraz lombjai,~Mint rab kezén a megrázott bilincs.~
437 6| hallgatsz, túlkiáltalak,~Mint nősirást az égiháború.~Egy
438 6| keblemből mostan kiröpítek,~Mint a volkán az égő köveket.~
439 6| gyötrelmeimet;~Ugy jártam, mint ki palotát építtet,~S midőn
440 6| örül, ha te nem?~Kinek van, mint neked,~Ilyen boldogsága?~
441 6| galambom az enyim nem lehet!~Mint hegyes nyílvessző a madarat,~
442 6| az unalom.~Terhes vendég!~Mint malomkő~Csügg rajtam. De
443 6| Édességgel~Megterhelve,~Mint virágokról a méh.~Koltó,
444 6| barátomnak~Nevezzem, úgy, mint tégedet.~S mért tettem ezt?
445 6| ugysem tudnék én oly szépet,~Mint amily szép most előttem
446 6| nem a magasról esünk le,~Mint madár, melyet lelőnek~Közeléből
447 6| Nincsen emberméltóságunk,~Mint a féreg, csúszunk-mászunk,~
448 6| féreg, csúszunk-mászunk,~Mint a férget, eltipornak.~Jaj
449 6| dobog-e szived?~Költ-e benned, mint énbennem, oly~Édes érzeményeket?~
450 6| érzeményeket?~Várod-e ugy, mint én a napot,~Mely kettőnket
451 6| Ember és polgár vagyok.~Mint ember mi boldog!~És mint
452 6| Mint ember mi boldog!~És mint polgár, lelkemen~Mily keservet
453 6| lombos fája~Ugy állna még, mint álla hajdanán.~Vész jött
454 6| én, föld és hold körében;~Mint vészt jelentő üstökös az
455 6| meg!~Lassan hervadni el, mint a virág,~Amelyen titkos
456 6| foga rág;~Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,~Mely elhagyott,
457 7| tett.~Építs vagy ronts, mint a vihar,~S hallgass, ha
458 7| hallgass, ha műved kész,~Mint a vihar, ha megtevé~Munkáját,
459 7| inkább éltedet~Tagadd meg, mint magad;~Hadd vesszen el az
460 7| véle összevesz~A szellő, mint az akasztott ember,~Oly
461 7| Még a nap sem süt itt úgy, mint máshol;~Bágyadtabb sugára,~
462 7| magasból levet.~Inkább a napba, mint a könyvbe nézz.~A napvilágtól
463 7| szereti a dolgot,~S oly szép, mint a megszületett tavasz;~Csókot
464 7| vesz.~Ha nem tudsz mást, mint eldalolni~Saját fájdalmad
465 7| félretedd.~Pusztában bujdosunk, mint hajdan~Népével Mózes bujdosott,~
466 7| tanított tégedet.~Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű,~
467 7| egyszerű,~De oly tiszta is, mint a puszták harangja,~Melynek
468 7| vagyok. Természetem komoly,~Mint hegedűink első hangjai;~
469 7| föld kirántott kardunk,~Mint a villámot éjjel a gyerek.~
470 7| dal, melyet rajta penget,~Mint a szélbe zúgó tűzharang.~
471 7| hol a kis Túr siet beléje,~Mint a gyermek anyja kebelére.~
472 7| tükrén a piros sugárok~(Mint megannyi tündér) táncot
473 7| hallott lépteik csengése,~Mint parányi sarkantyúk pengése.~
474 7| a levágott sarju-rendek,~Mint a könyvben a sorok, hevertek.~
475 7| zugása~Csak olyan volt, mint szunyog dongása.~Túlnan,
476 7| láttam, ahogy kitekinték.~Mint az őrült, ki letépte láncát,~
477 7| hajnal és az alkony keblén,~Mint ártatlan kis gyermekek.~
478 7| néztem őket, hogyha jöttek~Mint haragos vad férfiak,~Hogy
479 7| megverte az isten,~Ahol, mint ti vagytok, magyar ifjak,
480 7| csendesen:~Ha volna mennyköve, mint van a felhőnek,~Csapásitól,
481 7| javasolja, hogy lesöpörjétek,~Mint hitvány szemetet.~Oh mily
482 7| hazának~Fénye nem ér annyit, mint a hiuságnak~Mulandó csilláma.~
483 7| paripámon a tengert bejárom,~S mint a tanító a csintalan gyermeknek,~
484 7| odább fúja.~Olyan vagyok, mint az árnyék,~Mintha temetőben
485 7| föld mélyibe. -~Erőm fut, mint a gyáva hadsereg,~Itt hágy
486 7| nem ijedek.~Ki az élettel, mint én, szembeszállt,~Az bátoran
487 7| Most már egyéb nincs hátra,~Mint őt felejteni.~Ki innen,
488 7| egy lénnyel van kevesebb,~Mint tennap volt,~S nekem ugy
489 7| közel vala~A szörnyü vég,~Mint hervadt fára le~Az ősz esős
490 7| elérné!~De hátha ugy vagyunk,~Mint a fa, mely virágzik~És elvirít,~
491 7| mely virágzik~És elvirít,~Mint a hullám, amely dagad~Aztán
492 7| amely dagad~Aztán lesímul,~Mint a kő, melyet fölhajítnak,~
493 7| fölhajítnak,~Aztán lehull,~Mint a vándor, ki hegyre mászik,~
494 7| hattyu!~Sorsod olyan fekete,~Mint a holló, mint a holló.~Mért
495 7| olyan fekete,~Mint a holló, mint a holló.~Mért adá neked
496 7| Gyönyörű kék szemeidbe,~Mint a tenger mélyibe~Néz a sajkás,
497 7| hattyu!~Sorsod olyan fekete,~Mint a holló, mint a holló.~Pest,
498 7| olyan fekete,~Mint a holló, mint a holló.~Pest, 1847. március~
499 7| De hiába, a szerelmet~Még mint kicsi gyönge gyermek,~Régen,
500 7| mutatja bölcseségem!~Már mint gyermek bölcs valék.~Tudtam
1-500 | 501-1000 | 1001-1064 |