Rész

 1  4| HATTYÚDALFÉLE~Bizony, bizony csehül vagyunk!~Mellem szorúl, majd megfulok,~
 2  4|          nála az egész dolog.~Vigan vagyunk. Valóban. Ha ezek~Meglátogatnak,
 3  4|            remeg;~Egész török basák vagyunk~Mi boldog pestiek!~És mindennap
 4  4|            is ne volna?... magyarok vagyunk,~A párt, a párt és mindörökké
 5  4|         büszkék reá,~Hogy színészek vagyunk.~Csak árny, amit teremt~
 6  4|         büszkék reá,~Hogy színészek vagyunk.~Miénk a hatalom~Az emberszív
 7  4|         büszkék reá,~Hogy színészek vagyunk.~Apostolok vagyunk~Az erkölcs
 8  4|        színészek vagyunk.~Apostolok vagyunk~Az erkölcs mezején.~Apostoli
 9  4|         büszkék reá,~Hogy színészek vagyunk.~De amit színpadon~A népnek
10  4|        gyalázat ránk,~Szinészek nem vagyunk!~Pest, 1844. szeptember~
11  4|            napja.”~„Be rosz kedvben vagyunk” felelt neki János.~„Hogyne?
12  4|         bánts minket is, jobbágyaid vagyunk!”~„Amit bátyánk mondott,
13  4|         bánts minket is, jobbágyaid vagyunk!”~A többi óriás ekképen
14  4|        vidámság, tréfa, nesz;~Ifjak vagyunk és ifjuságunk~Idő jártával
15  5|       lelkem sovár.~Egymás szeretői vagyunk mi a nappal:~Mi hűséges
16  6|             lyány, nem angyal;~Ahol vagyunk, ez a föld, nem az ég,~S
17  6|           Vagy legfölebb is állatok vagyunk.~Oh hölgy! könyörgök hozzád,
18  6|             mély tengerbe.~A pornak vagyunk lakói,~Az alacsony úti-pornak,~
19  7|        minden nyomor...~De szabadok vagyunk!~Pest, 1847. január~
20  7|    elébb-utóbb elérné!~De hátha ugy vagyunk,~Mint a fa, mely virágzik~
21  7|          még a mi seregünk, de~Akik vagyunk, mind elszánt férfiak,~S
22  7|           harapósabb talán;~Annyira vagyunk már, hogy ama régi jó~„Előljáróbeszéd”
23  7|                Avvagy siralomházban vagyunk tán~S holnap már kivisznek?~
24  7|              Az idén már kettecskén~Vagyunk a szobában.~Furcsa lesz,
25  8|         szivverésem.~De boldogok is vagyunk ám,~Ugye, lelkem kis Juliskám?~
26  8|         perc,~A föld futócsillagjai vagyunk,~Csak addig élünk, míg leszaladunk;~
27  8|             istenem, milyen golyhók vagyunk!~Lábunk szabad, de a szemünk
28  8|         csúfoljuk magunkat!~Szolgák vagyunk, rabszolgánál szolgábbak~
29  8|          ifjú pedig vén.~Mi már ugy vagyunk, hogy ki megkopaszodott,~
30  8|              Mutassuk meg, hogy mik vagyunk?~Olyanok,~Akiken a veszedelem~
31  8|           és a~Bosszuálló isten.~Mi vagyunk a vendégek itt?~És nem ti
32  8|        nemzet sorsa.~Kicsiny sziget vagyunk tenger közepében,~Erős vihar
33  8|            oly ritka vendég.~Együtt vagyunk és együtt maradunk!~Nincs
34  8|            halálnak?~Ha életrevalók vagyunk,~Nem fog a vész birni vélünk,~
35  8|             ily beszédet mond:~„Itt vagyunk, király, előtted,~Kiirthatd
36  9|             föl lelkeinket,~Hogy mi vagyunk a lámpafény,~Mely amidőn