Rész

 1  3|         Úgysem tetszik ez a világ énnekem;~Sok már, amit életemben
 2  4| Hasonmásául alkotá~Az ég e kettőt énnekem,~Hogy látva őket lássam
 3  4|       menhelyet.~Barátom, ez fájt énnekem s neked,~Ez keseríte minket
 4  4|           világ örűl, vigad,~Csak énnekem nincs örömöm.~Iszik boldog,
 5  4|       ezen a világon~Csak te vagy énnekem minden mulatságom.~Vesd
 6  4|        akárki lesz is, az mindegy énnekem.~Kendtektől csupán ez egyet
 7  4|     maradnék az égen,~Nem kellene énnekem a mennyország,~Lejárnék
 8  5|                   KÉT TESTVÉR~Van énnekem egy kedves cimborám,~Talpig
 9  5|                BE SZOMORÚ AZ ÉLET ÉNNEKEM..~Be szomorú az élet énnekem,~
10  5|      ÉNNEKEM..~Be szomorú az élet énnekem,~Mióta eltemették kedvesem!~
11  5|            Itthon sokkal jobb ízü énnekem~A fekete, mint máshol a
12  5|       nagy palota.~Jaj nekem, jaj énnekem, leányka,~Nem emelkedhetem
13  5|            szabadon:~Add e sorsot énnekem, teremtőm!~Hajdan ez volt
14  5|   szerelmi láncokon:~Add e sorsot énnekem, teremtőm!~Mostan ez az
15  5|          engem, édes istenem!~Adj énnekem... hó, első a haza.~Hatalmas
16  5|         úr! kimondom azt,~Mert ön énnekem nem árthat;~Cenzurázni nem
17  5|      Ősszel szép csak a természet énnekem,~A haldokló természetet
18  6|          ama fa termett,~Amelyből énnekem~Bölcső készítteték;~Legyen
19  6|          több s nagyobb oka,~Mint énnekem? de én szégyenleném ezt.~
20  6|           Mint e sovárgó vágy fáj énnekem.~Csak egy kis cseppet önts
21  6|          Az forra bennem, az fájt énnekem,~Hogy egy nemzetnek két
22  6|           jutunk.~De a szegénység énnekem nem fájna,~Ha jó családom
23  6|        istenem,~Ne ily halált adj énnekem!~Legyek fa, melyen villám
24  7|        vére.~De még hagyján, hogy énnekem esnek,~Hej van, ami jobban
25  7|          Az még sokkal jobban fáj énnekem,~Hogy téged is bántanak,
26  7|           És most már úgy tetszik énnekem,~Mintha itten a szomszédomba’~
27  7|        valóban,~De ne köszönd ezt énnekem... szived~Annak forrása,
28  7|          embersége,~Hagyjon békét énnekem,~Menjen félre pokol fenekébe.~
29  7|          Igy kiálta ki az agg...~„Énnekem sem, nagyapám?”~Szól kivűl
30  8|           mi közöm most~A múlthoz énnekem?~Nem, nem leszek hálátlan~
31  8|         bért!~Dicső fiak ők! s ha~Énnekem nem hisztek,~Ám nézzetek
32  8| helyreállni kell.~Egy éltet adtál énnekem, atyám,~S én azt szolgálatodra
33  8|           válaszolt:~„Azért, hogy énnekem~Szolgáim legyenek,~Én más
34  8|     gondolom.~Ne magyarázza senki énnekem,~Tudom nagyon jól, hol van
35  8|        ujra,~S szép, mint mindig, énnekem.~Tudja isten, hogy mi okból~
36 10|           eskét,~Nem kell az eskü énnekem,~Én minden csókod, ölelésed~