Rész

 1  1|     Mátrává nő a hullám,~Vissza - hozzá - szállok én!~Dunavecse,
 2  4|          értem ég.~Midőn bucsúzni hozzá elmenék,~Oly szomorúan pillantott
 3  4|                                   HOZZÁ~Szent borzalommal nyujtom
 4  4|          aki mer, nyer” példaszó.~Hozzá megyek, hozzá kell mennem,~
 5  4|           példaszó.~Hozzá megyek, hozzá kell mennem,~Előtte szívem
 6  4|          subájáról,~Közelebb megy hozzá, s csalogatva így szól:~„
 7  4|     tündérek,~Gyermekszelídséggel hozzá közelgének,~Illeték őt nyájas
 8  5|          a földi életet,~Menj föl hozzá, ő téged vár.”~Fölmennék
 9  5|   enyészet vésze nem fog rajta,~S hozzá magzatjai a késő világnak~
10  5|         Föl is szólította: menjen hozzá nejűl.~Ildikó felele: „Kezem
11  5|       boldog őseim.~Anyám - közel hozzá az égi bolt -~A vadonerdő
12  6| kegyetlenűl.~Bilincse ekkép szóla hozzá:~„Csörgess, de oh ne átkozzál!~
13  6|       hosszú inség után~Igy szóla hozzá egy sötét alak:~„Én téged
14  7|      ürűlni idővel.~Hja, nekem is hozzá kell látnom végre, barátom.~
15  7|        Vallomásomat.~Támaszkodjál hozzá,~S addsza kezedet,~És figyelj,
16  7|          vasával...~Szólt az ifju hozzá~Elragadtatással:~„Jó estét
17  7|       keménységgel így nem~Szólna hozzá:~„Az elébb maradni kértelek,~
18  7|       vajmi jó!~Nem lopózhatik be hozzá~A civilizáció.~Oh a tántoríthatatlan,~
19  7|        jóbarátot?~Vagy ki odalépe hozzá,~Eltaszítá őt magától?~Nagy
20  8|   csavarom elmémet,~Hogy találjak hozzá nem-méltatlan szókat,~Mire
21  8|        már tovább mulatni,~Elég a hozzá, hogy sátraikba bujtak~S
22  8|           estében negyedszer~Sujt hozzá a mester~És fejét levágja!~
23  8|          szeretett,~Nem is értett hozzá,~S hogyha értett vón is,
24  8|          szent emlék van csatolva hozzá,~Mert jaj a háznak, mely
25  8|        Már most aztán fogj erősen hozzá...~Dehogy fogott, dehogy
26  8|        kell a fiút nevelni,~Értek hozzá, mint senki más.~A vak Tamást
27  8|      végigcirógatá~Arcát, s szólt hozzá oly szelíden,~Amint csak
28  8|        hálótársa volt.~Mint vágya hozzá, hogyha reggelenként~Elhagyta
29  8|           gyümölcs,~Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.~A
30  8|          nagy hívatalt,~De jöttek hozzá szegény emberek,~És meghivák
31  8|        szállotta meg szivét,~Mely hozzá igy beszélt:~„Az ember nemcsak
32  8|       kezdj a dologhoz!”~És szólt hozzá még szigorúbban is~Egy hang,
33  8|           és nem halt meg, és él!~Hozzá van nőve a keserves élet,~
34  8|           kedvesének szelleme,~Ki hozzá még a síron túl is oly hű!~
35  8|          fia is;~Mért nem jött ez hozzá soha?~Ezt kérdezé, s ekkép