Rész

 1  1|       diadal nem nyujt kezet~Sem ennek sem amannak.~Még a koromsötét
 2  2|        sokára.~Megtudni, hogy mi ennek az oka,~Öccseura hozzája
 3  4|    Absurdum pedig, de nagy, hogy~Ennek kelljen állnia.~El sem obliviscálnak,
 4  4|     ütődött~Éjjeli holdsúgár,~És ennek okáért~Látogatá őt~Az egész
 5  4|          harag az,~Csak én tudom ennek okát,~Én, kit földöntúli
 6  4|          Ha életemben párja volt~Ennek az áldomásnak.~Egész mohácsi
 7  4|         nyargal még lóhalálába’,~Ennek Kukoricza Jancsi ment nyomába.~
 8  4|       szép kis szőke lyány volt.~Ennek édesanyja jókor a síré lett,~
 9  4|          Szent isten! hogy örült ennek János vitéz,~Az öröm szemébe
10  4|      látott Óriásországban.~Volt ennek a tájnak sok akkora fája,~
11  4|      vihetlek,~Se vége se hossza ennek a tengernek.”~„Az óperenciás?”
12  4|      könny a föld mélységébe,~És ennek méhében gyémánt lesz belőle.~
13  4|       ember először lyányt ölel,~Ennek az álomnak gyönyöre tölti
14  5|      Legkülönösebb a Betekints -~Ennek széles földön párja nincs.~
15  5|      takarodjunk~Nyugovóra.~Hej, ennek a mai napnak~Nagy az ára...~
16  5|     épület? vár-e avvagy csárda?~Ennek is, annak is reálép falára;~
17  5|        vége,~Azért ült föl a sas ennek tetejébe.~Fönn űl és merően
18  6|       függ... a hóhér kötelén.~S ennek nyakában aranylánc van,
19  6|         lelkibe!~Hófehér a lelke~Ennek a kislyánynak;~Liliomszála
20  6|          hogy ujjaimtól~A húr, s ennek hangjaitól~Bennem a szív
21  7| látogatva,~Áll egy régi kőszent;~Ennek is valaki egy kopott tarisznyát~
22  7|   lemondás~A bú vadonába.~S hogy ennek határát~Keresém hiába,~Könnyelműség
23  7|       szerelem a legnagyobb hős, ennek~Valának legtöbb diadalmai...~
24  7|         jó szívemet!~Boldogságom ennek mindig~Áldozatja lett.~Kifog
25  7|         s szemébe~Könny tolúl... ennek sincs vége,~S ajkán ujra
26  7| hasztalanul várja,~Mert Tamás úr ennek rettentő barátja,~Semhogy
27  7|           Eddig csak henyéltünk,~Ennek vége lesz,~Mert ez a léleknek~
28  7| ifjuságom,~Hát öregkoromnak,~Hát ennek még~Milyen nevet adjak?~
29  8|   magyarság küzdött az új hazán.~Ennek hallatára szépen alábbhagytak~
30  8|         a bűnök szülője,~A többi ennek apró gyermeke.~Ember hajol
31  8|        simítgatá a gyermek,~S az ennek arcát nyalogatta,~Beszélt
32  8|           A hálótárs és a barát.~Ennek kedvéért gyakran szinte
33  8|      lesz, mint szót fogadni,~De ennek pontosan tégy eleget.~Minden
34  8|          Ütötte le a kalapot,~És ennek markolt üstökébe,~Ha a fésű
35  8|          hogy eldobott,~Mert úgy ennek köszönhetem, ha~Becsűletes