Rész

 1  1|        bús~Éjjelén,~S hallgat a dal lantja néma~Idegén.~Dunavecse,
 2  1|       Kebeledbe hintem át.~Ime, dal zeng a berekben,~S tiszta
 3  1| fátylában~A halk táj, s a berki dal kivesz,~Még csak itt az
 4  1|      zengő dalra lantomat?~És a dal ha fölzeng, újra vajh mi
 5  1|      Éheztem én is... s folyt a dal~S enyém a mirtuszág.~Pápa,
 6  3|                         AZ ELSŐ DAL~Kit a dal istene~Szent csókjával
 7  3|               AZ ELSŐ DAL~Kit a dal istene~Szent csókjával füröszt,~
 8  3|    Meleg keblén az ifjukor,~S a dal malasztos enyh a szívnek,~
 9  3|   homlokára koronát.~De méreg a dal édes méze;~S mit a költő
10  3|   mindössze is~E lantocska és a dal,~Mit belőle búsan, vígan~
11  3|       bármi magasra törekszik a dal,~Bármint csalogassam az
12  4|                               A DAL~Bölcsőben sír az éber csecsemő;~
13  4|    kihalt kebelnek~Engem virág, dal, méh nem érdekel...~Ohajtásim
14  4|         kong belőle oly szeráfi dal,~Hogy, ki hallja, rögtön
15  4|                      VÉDEGYLETI DAL~Van-e szebb lánc a világon,~
16  5|     titkos műhelyében.~S minden dal kő egy épülethez,~Mely a
17  5|    katonája lettem...~A lant, a dal töltött fegyverem,~Töltés
18  5|         bor,~A költőnek lelke a dal.~Lelkünket ha általadtuk~
19  5| elenyésztünk:~Lelkeink, a bor s dal mellett~Vígad a világ! - - -~
20  6|          Milyen kisértetes ez a dal! -~S dalolnak egyre még,~
21  6|       sem veszik. -~Tiéd minden dal, minden hang,~Melyet kezemben
22  7|     nyargal át a kín,~S olyan a dal, melyet rajta penget,~Mint
23  7|          Oh keblemben még annyi dal szunyad,~Egész egy erdő
24  7|           Nem maradhat még el a dal.~Mondjatok dalt, de tüzes
25  7|     Perg a rokka s vígan zeng a dal... -~Pest, 1847. november-december~
26  7|       hajával~Játszanának. És a dal~Mégis szép, mert hallatára~
27  8|         Dalolj nekem...~Tündéri dal,~Hű szerelem!...~Ezüst...
28  8|                         NEMZETI DAL~Talpra magyar, hí a haza!~
29  8|                    FEKETE-PIROS DAL~Hagyjátok el azt a piros-fehér-zöld
30  8|          Ily időkben minek az a dal?~Ugysem hallgat a világ
31  8|         zeng.~Önmagától száll a dal szivünkből,~Ha bú vagy kedv
32  8|     kedv érintette meg,~Száll a dal, mint szállanak a szélben~
33  8|      tán utósó,~Legutósó lesz e dal;~Tán ha téged most leteszlek,~
34  8|    megyek;~Esztendőre hallgat a dal,~Vagy ha írok, véres karddal~
35  9|      jólesik~A harci zaj után e dal,~Mikéntha bérci hűs patak