1-500 | 501-1000 | 1001-1064
Rész
501 7| voltam,~Szállt szivem fölébe,~Mint vándormadár, hogy~Ottan
502 7| találnom.~Ha megint eltűnél,~Mint az éji álom,~S most reményem
503 7| Mely gyötör most jobban,~Mint a börtönőr a~Foglyot, aki
504 7| világ-fölgyujtó szenvedéllyel,~Mint most szeretlek, drága szent
505 7| kényszerítés égett lelkemen,~Mint a görögtűz, olthatatlanúl.~
506 7| a pokol fenekére!~Hogyha mint koldús járod be~A földet
507 7| be téged;~S ha bejárod, mint hódító,~Diadallal a világot;~
508 7| Türelem, te... nem tudom, mi?~Mint gyülöllek, mint utállak!~
509 7| tudom, mi?~Mint gyülöllek, mint utállak!~Mert ahol van kezdeted,
510 7| te futottál, röpültél,~Mint a lobogó láng, kit elkapott
511 7| van tőlem, kit szeretek,~Mint azok a violaszín hegyek.~
512 7| TŰZ~Nem akarok elrohadni,~Mint a fűzfa a mocsárban;~El
513 7| mocsárban;~El akarok égni, mint a~Tölgy a fellegek lángjában.~
514 7| feltüzelve.~Nem akarok elrohadni,~Mint a fűzfa a mocsárban;~El
515 7| mocsárban;~El akarok égni, mint a~Tölgy a fellegek lángjában!~
516 7| nem képes elválasztani.~Mint törnek ők s hadd törjenek
517 7| vérével.~Csak úgy vagyok, mint e szerencsétlen lovag,~Kit
518 7| dudvája.~Szeretem rózsámat, mint az isten maga,~Ki őt teremtette
519 7| mertem.~Elvittelek volna, mint nap a harmatot,~Mint az
520 7| volna, mint nap a harmatot,~Mint az esti szellő a rózsalevelet,~
521 7| a rózsalevelet,~De most, mint a nyílvesszővel, a zaklatott~
522 7| néz a zordon éj arcára,~Mint a sasra a galamb.~Ezer ölre
523 7| Halkan vontam őt felém;~Mint égett, midőn legelső~Csókomat
524 7| legelső~Csókomat rálehelém!~Mint égett arcátul ajkam!~Most
525 7| Ott az ürge.~Hű, mi fürge,~Mint szalad!~Pillanat,~S odabenn
526 7| éltet?~Én bolygtam a földön,~Mint éji kisértet?~Elégeti arcom~
527 7| Mosolyg le a mennybolt,~Mint gyermekeikre~Az édesanyák -~
528 7| ujonnan~Lelkemre füződék,~Mint távoli utról~Jött régi barát...~
529 7| látom, szinte fázom -~Fejér, mint a fejérített vászon,~S borzasan
530 7| borzasan űl feje tetejében,~Mint a gólyafészek a kéményen.~
531 7| pislog szomorún, nem vígan,~Mint lámpa a beroskadt sírban.~
532 7| az a madár.~S egyszerű, mint magam... félig feketében,~
533 7| hogy az ember nincs úgy, mint a madár,~Szárnyakkal teremtve?~
534 7| időszak az ősz a gyermekeknek,~Mint anya jön elé,~Aki fiainak
535 7| körűlem mogorva sziklák, mint~Fenyegető rémek,~A csörgő
536 7| Vannak szépségei,~De azokat, mint a szemérmes lyány arcát,~
537 7| tekintem én~A gólyamadarat,~Mint egyetlen valót, mely egy
538 7| hosszu és nagy átkot,~Mely, mint a villám, érjen el,~S égesse,
539 7| te állni magas-fényesen,~Mint a tejút a legmagasb egen.~
540 7| a szép? ugy tudja csak,~Mint apám bármelyik ökre.~Szó
541 7| éjet hagy,~S haragja, búja mint~Két rém, velünk lebeg;~Leány,
542 7| ház úgy elmaradt mögöttem,~Mint az álom a fölébredt ember
543 7| káromkodott,~Kicifrázta, mint a szűcs a remek-bundát,~
544 7| bezeg, nem mondja most, mint egykoron tevé,~Bezeg nem
545 7| Hogy hölgyet fogadék el,~Mint vőlegény is... mert házasodom.’~„
546 7| azon-~Fölül még lábadat.~Mint béna koldús, csúsz elé,~
547 7| idő,~Roszlelkü hatalom,~Mint fogsz te futni majd,~Ha
548 7| majd,~Ha én nem akarom.~Mint fogsz te futni majd, midőn~
549 7| gondolatot kerget,~Ugy vagyok, mint mikor az éhes megrakott~
550 7| mintsem más~Pohárból inni, mint amelyre kedve jött.~A bölcs -
551 7| ALKONY~Olyan a nap, mint a hervadt rózsa,~Lankadtan
552 7| mosolyg,~De szívetszaggatólag,~Mint a megőrült szép leány.~Elvadulának
553 7| fél századig~Tartá vállán, mint Atlasz az eget,~A nemzetiségnek
554 7| most sírja olyan elhagyott,~Mint számüzötté,~Ki idegen földön
555 7| most rabok hona.~Semmi más, mint dönthetetlen kőfal,~Semmi
556 7| dönthetetlen kőfal,~Semmi más, mint lánccsörömpölések -~Bátran
557 7| testét...~Nehezebb már lánca, mint maga.~Tört szeméből holt
558 7| szeméből holt sugár buvik ki,~Mint a sírból a kisértő lélek -~
559 7| ettül félek.~Ifju rab, nézd, mint virít az erdő,~Akkor is,
560 7| alól föl halk nyögés jön; mint a~Köszörült kés, metszi
561 7| csak kevéssel~Sötétebb, mint az ég.~Egészen e hegyig
562 7| talán még jobban boldogít,~Mint ha ott volnék, ahol lenni
563 7| nézve~Szebb volt a föld, mint a menny,~És azért is minden
564 7| hallott zenére~A virágok, mint megannyi~Tündérek, táncolni
565 7| bölcselkedésnek,~Röpűlt, gyorsabban, mint az üstökös,~Röpűlt, amerre
566 7| lássam, mert hiszen~Ugy, mint én, látni senki nem kivánta.~
567 7| magányodnak homályiban,~Mint lennél kinn, bár bámultatva,
568 7| nagy tenger lehetnél,~Csak mint kicsiny kis harmatcsepp
569 7| virágszál!~Gondolataid olyanok,~Mint azok a szép csillagok.~És
570 7| szebb lesz velem a föld,~Mint nélkülem a menny. -~Ne vedd
571 7| egész szivemet~Birandja mint királyné.~Üdvezlégy, ifju
572 7| Elborítom csókjaimmal,~Mint a hajnal az eget.~Szédülök...
573 7| Mindenik egy csalogány.~Mint dalolnak, mint dalolnak!~
574 7| csalogány.~Mint dalolnak, mint dalolnak!~Ilyet nem hallott
575 7| rosz verseim is vannak, mint hogy te feledtél.~Lomha
576 7| Hah, máris látlak ugorni,~Mint ragadod nyakon a tollat,
577 7| ragadod nyakon a tollat, mint vágod az orrát~A tintába,
578 7| semmi bolondabb~Nincsen, mint az okos levelek, s én iszonyuképen~
579 7| ráteszi, s akkor~Összeomol, mint a koldús, ha kikapja kezéből~
580 7| elébe,~És szívem tombol, mint a harmadfü csikó, ha~A pányvás
581 7| Adhatnék tán vigasztalást.~Mint szeretném én, mint szeretném,~
582 7| vigasztalást.~Mint szeretném én, mint szeretném,~Ha el lehetne
583 7| KÖLTÉSZET~Oh szent költészet, mint le vagy alázva,~Miként tiporják
584 7| egy szóra,~Hol a lyányság, mint a méhe-raj, áll;~A legszebbtől
585 7| És mégis kínosabb talán,~Mint volna egy egész patak.~Oh
586 7| hamvadó haza.~E könny, mint a tüzes vas, mint a~Pokolnak
587 7| könny, mint a tüzes vas, mint a~Pokolnak lángja, süt...~
588 7| legjobbik borát,~Vén legyen, mint a nagyapám,~És tüzes, mint
589 7| mint a nagyapám,~És tüzes, mint ifju babám!~Húzd rá cigány,
590 7| varázskezeik~Érintik a lant idegét,~Mint isten igéje, világot~Alkotnak
591 7| éjben,~És feljön a hold,~Mint a lemenő nap,~Oly vérvörösen,~
592 7| rád nézek;~Csendes még az, mint a téli~Madárfészek.~Várj
593 7| Haragudtam, buslakodtam,~Mint az effélékért szoktam.~Azt
594 7| Költészet van, kedvesem,~Mint az ötszázötven versben,~
595 7| ily gyötrelmes, ily bús, mint a földi?~Áll-e az a kemény,
596 7| fegyveremnek,~S ellenségimet, mint Sámson,~E szamárcsonttal
597 7| alkotál-e~Több ily szívet is már~Mint az én szivem?~Volt-e másban
598 7| szív is~Megszünik dobogni,~Mint a többiek;~Egykor ez a szív
599 7| áldozatra.~Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,~Megifjodnak
600 7| ILYEN ÓRIÁST, MINT...~Ilyen óriást, mint~Én
601 7| ÓRIÁST, MINT...~Ilyen óriást, mint~Én vagyok, ki látott?~Ölemben
602 7| csókjaidnak~El-elcsattanása.~Mint szelíd tavaszi~Eső a rónára,~
603 7| furcsa lehet,~Olyanforma tán, mint szoknyában a férfi.~Tehát
604 7| vezér, fegyverre!~Szava, mint pacsirta éneke, ugy hangzik,~
605 7| szomszéd hegytetőre,~Néztek, mint a láncra-kötött komondorok.~
606 7| a vezérhölgy előtt,~És, mint a nyelvetlen harang, oly
607 7| mire idejutnak,~Lábainknál, mint kiskutyák, meglapulnak.~
608 7| Meghalhatunk, de úgy halunk meg mint hősek.~Ha itt e lobogó helyett
609 7| meggyulladt s ugy égett,~Mint itéletkor majd az isten
610 7| szemével több bajt okozhatna,~Mint vezére minden fegyveres
611 7| levelét:~„Úgy jártam, barátom, mint járt hajdanában~A zultán
612 7| Veselényi, hogy sem táborába?~Mint tudhatnám én azt, hisz maga
613 7| Reszket a szivem, de nem mint a rózsafa,~Mely fölött elsuhant
614 7| fuvalom;~Reszket a szivem, mint kárpáti szikla, ha~Földindulás
615 7| szánakozzál?~Inkább erre vagyok, mint arra érdemes...~Vagy talán
616 7| sokkal drágább vagy te, mint életem,~De becsületemet
617 7| égnek magasán.~Látom még, mint kis felhőket,~Vagy már nem
618 7| virága~S a fák lombja követi.~Mint szeszélyes hölgy, a mennybolt~
619 7| férfikoromat.~Szeretélek, mint tán senki más nem,~Hogyha
620 7| engemet szeret,~Nem úgy, mint az ő jó szeretőik,~Kik szeretnek
621 7| kevélyebben a huszár a lovon,~Mint az a kisbéres a vendégoldalon,~
622 7| nem leszen~Oly tökfilkó, mint én vagyok!~Előre-hátra engem~
623 7| barátim,~Hogy ne aggódjatok,~Mint eddig nem hallgattam,~Eztán
624 7| harctérre lép,~S érette, mint a szép lyánytól virágot,~
625 7| a föld alá viszed,~Vagy, mint hű eb, kísér ki sírodig,~
626 7| virágaid közt, képzelet,~Mint mámoros pillangó repkedett;~
627 7| elértem én.~Mi volna könnyebb? mint lemondanom~Mostan terólad,
628 7| Veled sohajtok, hazám, mint elébb,~A kedvezőbb, a szebb
629 7| bátran és vitézül.~Szentebb, mint a keresztesháborúk.~Szentebb
630 7| vív e század,~Melynek te, mint én, katonája vagy.~Ott fekszik,
631 7| katonája vagy.~Ott fekszik, mint egy új Prometheus.~Évezred
632 7| minden harcos olyan volna, mint te,~Szavával olyan fél-mindenható!~
633 7| fáradunk mi jutalom-reménnyel,~Mint a hazugság aljas zsoldosi,~
634 7| nélkül, isten-ihletésből,~Mint hajdanában az apostolok!~
635 7| Ép ilyen volt az idő,~Mint most, ily hideg, zimankós,~
636 7| ottan ballaga,~Olyan volt, mint egy vándorló~Leveletlen
637 7| föl magát,~S a partról, mint a megriasztott békák,~Ugráltanak
638 7| Mielőtt lebuknám összetörve,~Mint lebukott egykor Phaëton.~
639 7| S ha nem is oly szép ez, mint szeretnők,~Nem is oly rút,
640 7| szeretnők,~Nem is oly rút, mint az ifju véli...~Nincs itt
641 7| egykor azt becsavarogtam,~Mint a garaboncás diák.~Itt űlök
642 7| Világosság, téged szomjazálak,~S mint vakandok, föld alatt lakom...~
643 7| volnék a föld utósó szolgája,~Mint az égen az éj ragyogó királya,~
644 7| lenn koldús bocskorában,~Mint itt járok ezüstsarkantyús
645 7| a csapszékek borszagát,~Mint itt fönn a csillagvirágok
646 7| szorítani,~S ugy megsohajtoz, mint a kárvallott cigány,~Az
647 7| A KOLDÚS SÍRJA~Mint vadállat, mely halálát sejti,~
648 7| fiaiddal~Azon módon jársz, mint Tisza folyamoddal;~Mint
649 7| mint Tisza folyamoddal;~Mint ez környékének, ugy esnek
650 7| tehenek és borjak,~Köztök, mint ökrök, a közbirtokos urak...~
651 7| hurkolódnék rája,~Szemöldöki, mint két ellenséges medve,~Egymásnak
652 7| Hánykolódjék veled koporsód, mint tenger.~Alva sem hagy békét
653 7| Kereszténytelenség nézni, mint vesződik.~Láttuk a vén tölgyet,
654 7| megmondtam? a lugas mélyében~Űl, mint a csalogány űl rejtett fészkében.~
655 7| ismerős jönne?~Több jött, mint ismerős; bátyja jött meg,
656 7| piros, szemed most is élénk,~Mint midőn búcsúszót és csókot
657 7| épen ugy utálja~A könyvet, mint apánk... fut, mihelyt meglátja.~
658 7| van, apám, tehát legyen, mint kivánja,~Ki fogok lépni
659 7| és völgyön túl,~Mi kéj! mint dagad keblem!~S erszényem
660 7| dagad keblem!~S erszényem mint lapúl!~Dés, 1847. október
661 7| Más vidékre, más országba!~Mint kivánkozám e helyre,~Lelkemet
662 7| kivánkozám e helyre,~Lelkemet mint vonta a vágy!~S ugyanez
663 7| Tekintetem szerteszéjjel~Mint az üstökös kalandoz~S nem
664 7| kedves hangok,~Illatoznak, mint virágok.~S mégis mindezek
665 7| öljek napot és éjszakát!~Mint napszámos nyúlok iróeszközömhöz,~
666 7| magát.~Tudom, a feledés, mint az éhes kánya~A megölt madárral,
667 7| találna s tán reám ismervén~Mint régi barátját üdvözölne,
668 7| Föl s alá,~Méltósággal, mint valami~Kiskirály.~Sétifikáltam
669 7| ismeretlen másvilágba át?~Mint ágrul ágra~A csalogánypár,~
670 7| szállunk, te s én?~Vagy mint két hattyu~Ringunk szelíden~
671 7| ragyogjon~Honja éjén, s meglátd, mint fog érzeni!~És azonnal szíve
672 7| fejét hasztalan övedzi:~Mint Harmodiusnak, kardját födi
673 7| a napot csendesen,~Épen mint én téged, kedvesem.~Mit
674 7| PATÓ PÁL ÚR~Mint elátkozott királyfi~Túl
675 7| úgy volt ármányaid között,~Mint hálóban a hal,~És fenyegetted
676 7| Mondd, hogy nem szeretsz,~Mint akkor mondád... „Én~Nem
677 7| Ott helyben megáll merően,~Mint Cézár, midőn meglátta~A
678 7| Brutus kezében,~S köpenyét, mint Cézár,~Rávoná a képire...~
679 7| volna köpenye.~De azért, mint akinek nyakában~Egy pár
680 7| sem~Keresztelkedett meg, mint én.~Mennyit, mennyit mos
681 7| szivárvány!” szólt a vándor,~„Mint életem, olyan tarka,~S olyan
682 7| olyan tarka,~S olyan fényes, mint jövendőm~S mint a paradicsommadár
683 7| fényes, mint jövendőm~S mint a paradicsommadár farka;~
684 7| Hogyha mégis szállni tudnék,~Mint amottan az a gólya.~Mit
685 7| rom:~Ház-e vagy~Sírhalom?~Mint az árva gyermekek~Anyjok
686 7| Kopott zsaluk lógnak lefelé,~Mint helyökből kifeszíté~Egyik-másik
687 7| méltósággal.~Úgy állt ott merően,~Mint egy sírkereszt,~Melyet tél-időben~
688 7| Tiszta hó fedez.~Úgy állt, mint egy egész temető,~Melyben
689 7| csikorgott belé a szája,~Mint a megrozsdásodott zár.~De
690 7| fölűl~Hosszu ne legyek:~Mint az ifju jóslá, meghivá őt~
691 7| az agg (inkább szemeivel,~Mint hangjával) ekkép válaszolt:~„
692 7| kínszenvedések függtek~Rajta, mint akasztott emberek:~Akkor
693 7| ezóta nincs egyéb érzelmem,~Mint bevágyni, be a koporsóba.~
694 7| koronája,~Minthogy ez nem más,~Mint a legsötétebb~Istentagadás.~
695 7| sorodra,«~És nem vársz hiába;~Mint a nap a föld körűl, úgy~
696 7| szivá be lelke e beszédet,~Mint a gyermek az anyatejet.~
697 7| nagyapám,~Úgy ölellek át, mint a keresztet,~Áhitattal és
698 7| Oh, ha itt is ugy járok, mint ottan,~Lesz-e több ily sors,
699 7| ottan,~Lesz-e több ily sors, mint az enyim?~Értem, értem,
700 7| könnyeket sír,~Látni lehetett.~Mint két árvíz, amely~Ősszejő,~
701 7| Mindne tiszta, fényes, mint a~Katonaruhán a gomb,~Nincs
702 7| Amidőn a templomból mint~Feleség s férj jöttenek,~
703 7| csendesen,~Ő még most is, mint a szikla,~Áll erősen egy
704 7| Nem kér szénát, abrakot;~Mint szamár a gazt: zabálja~A
705 7| hosszan nézi~S egyedűl: mint várja epedőn a~Támadó nap
706 7| ők~Az emberiség mérlegén, mint~E haszontalan verselők?~
707 7| Hanem ez ne légyen más, mint~Álarcban az ifjuság.~Pest,
708 7| Szeliden reng csónakom,~Mint tavasszal esti szellő~Kebelén
709 7| szinére,~Engem úgy kerít be, mint egy~Kék virágokból füzött~
710 7| sötétek,~S mégis ragyogóbbak, mint a~Mennyország arany lakói:~
711 7| Vándorlok kis sajkámon, mint~A delfínen Árion...~Néha
712 7| kertjei.~Pompás kastélyok, mint légtűnemények,~Miket beszínez
713 7| szemeimben~S oszlik el, mint köd-alak.~A nap is velünk
714 7| A nap is velünk szalad,~Mint egy őrült, aki véli,~Hogy
715 7| Hadd fussák be a világot,~Mint a testet az erek.~Ezek a
716 7| lezuhanni~Elleneidre, hazám,~Mint a feneketlen~Örvénybe a
717 7| mellett...~Csak annyi az élet, mint futó felhőnek~Árnya a folyón,
718 7| felhőnek~Árnya a folyón, mint tükrön a lehellet.~Pest,
719 8| emlékezet által~Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak.~Egyebet
720 8| kirabolta a tél.~Olyan a föld, mint egy vén koldús, valóban,~
721 8| pipájok, újra rátöltenek,~És mint a pipafüst csavarog a légben,~
722 8| örökkévaló könny - levelén,~Mint a gyémánt a vérző seb felett.~
723 8| semmi gondunk. Tengünk, mint az állat,~Megelégszünk azzal,
724 8| helyett nem néznék~Mást, mint szemeidet!~Pest, 1848. január~
725 8| tüzében összeolvad lelkünk,~Mint hajnaltól a nappal és az
726 8| Hogy nem szivelt egyebet, mint~Pincei harmatot.~Ez alatt
727 8| Gombok voltak akkorák rajt,~Mint egy-egy pogány fej,~Használták
728 8| kis prücsök sem hegedűl.~Mint befagyott tenger, olyan
729 8| határ,~Alant röpül a nap, mint a fáradt madár,~Vagy hogy
730 8| Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő,~A harmadik velök
731 8| farkas, feje fölött holló.~Mint kiűzött király országa széléről,~
732 8| Nem oly édes másból a méz,~Mint ebből a gyötrelem.~Szerelem
733 8| honfi-névnek fénye tölt meg,~Mint a győzedelmi oszlop, amit~
734 8| felé reményim szállanak,~Mint ősszel a derűltebb ég alá~
735 8| néha-néha,~Csak olyan az, mint hogyha engemet~A szomjuság
736 8| mindenható ige~A nemzetben, mint az isten „legyen”-je,~Amellyel
737 8| átkitúl.~A szellem rab; mint a hitvány kutyát,~A ház
738 8| Dehogy verik, dehogy verik!~Mint a galambot etetik,~Válogat
739 8| ki szemével~Jobban ölt, mint más a fegyverével!~A világot
740 8| franciáknál~A király becsűlete:~(Mint ezernyolcszázharmincban~
741 8| Bátraink előtt halálom~Majd mint vonzó példa áll...~Én betöltöm
742 8| dél, nyugat és keletre,~Mint a Tisza, mikor szűk neki
743 8| Megérdemli a szót és jobban, mint sok más,~Mikre akárhányszor
744 8| írástudók jobban tudják magok,~Mint én, amiket most mondani
745 8| házikókra száll lelkem, mint a gólya,~S egyszerű nótákat
746 8| nemzetség,~Az adót nekik, mint a köles, fizették,~Mert
747 8| tízannyi áldást rakott,~Mint igazság szerint amennyi
748 8| a kívánt földre mennünk;~Mint a darusereg az előljáróját~
749 8| vándoroltak? a jóisten tudja;~Mint a csillagok közt a nagy
750 8| Csakhogy nem fejér volt e nyom, mint az égi,~De sötétpiros, mert
751 8| hó fedi,~Fejér a fejem, mint e Kárpát hegyei;~Rólok a
752 8| rónaságán,~Felzudúlt a tábor, mint megannyi sárkány,~De sírva
753 8| szomorú,~Tudott harsogni, mint az égiháború,~S tudott lágyan
754 8| S tudott lágyan búgni, mint a kis madárka,~Ki utána
755 8| jobban esett hallgatni, mint enni.~28~Egyik-másik tűzhöz
756 8| volna hosszu bujdosásban,~Mint üstökös-csillag az ég távolában.~
757 8| fájdalomba.~32~Nem egyéb volt ez, mint temetési ének~Azok temetésén,
758 8| hogy ki megkopaszodott,~Mint jómagam, ki meg őszbe csavarodott,~
759 8| ki meg őszbe csavarodott,~Mint itt Botond öcsém, Bulcsú
760 8| különben,~Éveink száma több, mint háromszor ötven.~41~De lám,
761 8| összeveszett hang forgott a légben,~Mint a por a forgószélnek örvényében.~
762 8| széleshosszan úsza;~Olyan volt, mint mikor az ég egyik fele~A
763 8| vagyok a német sógornak,~Mint e tolakodó légy itt az orromnak;~
764 8| ráborult az este a határra,~Mint a gyászos asszony oltár
765 8| tartottátok~A népet;~Hát ha most mint állat fizet~Tinéktek?~Ha
766 8| fizet~Tinéktek?~Ha megrohan, mint vadállat~Bennetek,~S körmét,
767 8| Kinek drágább rongy élete,~Mint a haza becsülete.~A magyarok
768 8| elhaladt,~Nem tevének annyit, mint mink~Huszonnégy óra alatt.~
769 8| az országgyülés ott fenn,~Mint szokása régóta,~Csak beszélt
770 8| Inkább szurony a szivekben,~Mint bilincs a kezeken!~Föl a
771 8| ős Budába,~Fölrepültünk, mint sasok,~Terhünktől a vén
772 8| epedve,~Annyi éjen által, mint kisértet,~Bolygott lelkünk
773 8| mégis számkivetve voltál,~Mint a gyilkos Kain bujdokoltál,~
774 8| élet nem marad,~Kiürítjük, mint e poharat!~Pest, 1848. március~
775 8| titeket a népek,~Csak tűrnek, mint szükséges roszat,~S nem
776 8| majd hét országra szól,~Mint a lőcsei kalendáriom.~Készülj
777 8| öröm könyűi,~Melyek majd, mint egy második Duna,~Fognak
778 8| sangvinem~Pro rege nostro!”~Mint hajdanában~Bőgtek dicső
779 8| Magyarország~Inkább kofa, mint hős legyen.~Dicsőségünknek
780 8| kerékvágásba’ lesz.~Ugy állok itt, mint a tüzes ló,~Mely föl vagyon
781 8| tettek terén fogok hát,~Mint egy csillag, lehullani?~
782 8| Gyarapodik szemlátomást.~Mint a folyóvíz a gátot,~Eltépte
783 8| járnak,~Nem egyebek ők, mint árnyak,~Tart az árnyék,
784 8| terhétül,~Mely fölötte fekszik, mint paizs.~Oh de lelked, lelked
785 8| szellemkezedbe,~S vidd előttünk, mint hajdan vivéd,~S másvilági
786 8| szelíden~Ringató karjaim,~Mint a harmatot a~Rezgő fa lombjai.~
787 8| viharja~Elfujt volna minket, mint egy porszemet,~De ő szent
788 8| meglátni vezérnyomdokát,~Mint a folyóvízen által a nap
789 8| Inkább hátunkra kancsukát,~Mint kezeinkbe kardokat,~Jertek
790 8| Ilyen asszony való nékem,~Mint az én kis feleségem.~Eszemadta
791 8| Többet ér egy tekinteted,~Mint a tavasz, mikor legszebb.~
792 8| nevezzem azt az érzeményt,~Mely mint egy sötét felhőszakadás~
793 8| mossuk tagjait,~Legyen, mint volt, olyan szeplőtelen,~
794 8| Tudhatják az ellenségink,~Mint viselünk háborut,~Ha pedig
795 8| istenadta~Árva magyar népe,~Mint a Krisztus a keresztfán,~
796 8| Fegyverre nem is méltatunk,~Mint a kutyát, kibotozunk,~Úgy
797 8| Ez hallgat, ez alszik,~Mint csecsemő-gyermek~Anyja lágy
798 8| hírmondó szele,~S dalom, mint elkapott mdár, a~Földről
799 8| És nem szakít le egyebet,~Mint ajkamról egy-egy hangos
800 8| fognak ingani,~Ha összevesz, mint négy vadállat,~És pusztít
801 8| fogsz pusztulni Ausztria,~S mint Jéruzsálemnek lakói,~Földönfutók
802 8| fölemelkedett alattvalók,~Mint a tűzkardos angyal~Ádámot-Évát
803 8| szennyes gaz hazugság~S mint a nyelvetek, akkora;~Nem
804 8| nép,~Csendes, de tüzes, mint bora.~Csak volna harc, csak
805 8| Jőjjön ki kardod a hüvelyből,~Mint fellegek közűl a nap,~Vakúljanak
806 8| fiát,~Játsszál szemökkel, mint a délibáb.~Pest, 1848. június~
807 8| cserebogár!”~Ugy mentem el innen, mint kis gyermek,~És mint meglett
808 8| innen, mint kis gyermek,~És mint meglett ember, úgy jöttem
809 8| Cserebogár, sárga cserebogár!”~Mint nyugtalan madár az ágakon,~
810 8| Szedegeti a sok szép emléket,~Mint a méh a virágról a mézet;~
811 8| Tisza-Duna karja,~S ölében, mint kedves mosolygó gyermekét,~
812 8| Kapaszkodik a nap fölfelé; sugára~Mint a lángeső, oly égető özönnel~
813 8| sötét-vörös tüskerózsa,~Mint egy vérző csillag.~Közeleg
814 8| mindenik ugy megy el fölöttünk,~Mint egy tündérrege.~Végre ott
815 8| kezeit mozgatja,~S mely előbb mint bilincs őtet szorította,~
816 8| őtet szorította,~A vasat mint kardot ő szorítja mostan.~
817 8| szegényebb királyok is~Lesznek, mint te voltál. -~Dobzse László
818 8| neve~Bolyong közöttünk, mint a temetőbül~Éjféli órán
819 8| most az ég alatt tanyáznak,~Mint a vadállat és mint a madár.~
820 8| tanyáznak,~Mint a vadállat és mint a madár.~Mit őseink egy
821 8| Kiknek szivében a honszeretet~Mint szentegyházi oltárlámpa
822 8| magyar,~Bilincsét összetörte,~Mint ősszel a száraz levél,~Csörögve
823 8| kiált.~Szilárd reményem, mint a sziklakő,~Mely nem remeg,~
824 8| tettek vágya, tettek ereje,~Mint vad patak,~Folyt rajtam
825 8| máskép,~Hanem csak úgy, mint egy új csillagot.~Hazament
826 8| fölfordult az ország,~Olyan volt, mint a Csáki szalmája,~És e bajt
827 8| Gondja is nagyobb volt, mint az ország.~Nekilódul, becsap
828 8| másikat érte,~Sátor alatt élt, mint a cigányok,~Véle régi korhely
829 8| még édesebb.~Száll az idő, mint a pille,~Melyet a szél ragad
830 8| elhal életembül,~Föltámad mint szerelem...~Oly mértékben
831 8| ezt,~Kinek adnám másnak,~Mint vitéz Lenkei~Huszárszázadának?~
832 8| vezérünk,~Ilyen ember kell, mint~Kapitány ur, nékünk!~Annyi
833 8| nékünk,~Szentebb a haza, mint~A kötelességünk!”~Tőről
834 8| világ jótevője,~Ki bujdosol, mint a Rákócziak,~Köszöntelek
835 8| Vigan ugrál a száraz ágakon,~Mint a pillangó a virágokon,~
836 8| vinni hagyja magát általa,~Mint viszi a lovast a paripa~
837 8| síkra gyorsan és egyszerre,~Mint a villám oly váratlanúl
838 8| és legveszélyesebb az,~Ki mint testvér símul kebleinkhez.~
839 8| közűlök százakat ront el, mint~A pohár bort az egy cseppnyi
840 8| vétettél, hogy ugy haltál meg, mint Mózes?...~Szegény barátom,
841 8| hazánkba~Az egész világot, mint a szívbe a vért,~A magasztos
842 8| görnyedt aggastyánnak~Nekem, mint halottnak, itt pihennem
843 8| sem~Fáj majd ugy a szó, mint nekem...~Hogy is tehetted,
844 8| Ríva fakadsz, kedves öcsém, mint a lyány,~Ríva fakadsz, hogyha
845 8| Vérpadra idősebb Hunyadi mint haladt,~Szép Hunyadi László,
846 8| van a sor?~Talán engem is, mint őket, lefejeznek -~Ha meghalok,
847 8| szemeiket.~Olyan fekete a világ,~Mint a kibérlett lelkiismeret.~
848 8| Bágyadtan s haldokolva,~Mint a beteg merengőnek szeme,~
849 8| beteg merengőnek szeme,~Mint a végső remény.~Padlásszobának
850 8| szobában.~Kicsiny szobácska, mint a fecskefészek,~S a fecskefészeknél
851 8| Aláhuzódik az~Eső vastag nyoma,~Mint gazdagok lakában~A csengetyűzsinor.~
852 8| homály és fény... az alakok~Mint álomképek el vannak mosódva~
853 8| lehetnek gondolatjai,~Mert mint megolvadt hó a házereszrül~
854 8| Szakadnak a könnyek szeméből,~Mint a sziklából a patak?~Idősebb
855 8| homloknak~Két fényes szem lobog,~Mint két bolyongó üstökös,~Mely
856 8| elvesz ott a végtelenben,~Mint a felhők között a sas!~2~
857 8| ma száraz barna kenyeret,~Mint holnap lágy fehér cipót,
858 8| koporsót,~Olyan fehéret, mint anyámnak arca,~Vitess a
859 8| Sebet vón képes ejteni,~Mint apja szívén ejtett~E gyermek
860 8| táplálhatom~Saját véremmel, mint a pelikán?...~De állj meg
861 8| Hogy csillogott belé szeme,~Mint két szerelmes szentjánosbogár;~
862 8| Lenyelte, ráborúlt az álom,~Mint völgyre a napalkonyat köde,~
863 8| jobban szereti~Az álom őket, mint én szeretem, hogy~Ez tészi
864 8| mást nem adhatott~Nekik, mint puszta áldást!)~S helyére
865 8| Ledobta a ház és nap gondjait, mint~Tojása héját a madár,~Kikelt
866 8| olyan parányinak~Látszik, mint a megégett~Papír hamván
867 8| Oly hirtelen maradtak el,~Mint vágtató lovas mögött~Sürű
868 8| az éj mindegyre oszlik,~Mint a tovább-tovább adott titok,~
869 8| festeném,~Ugy festeném le, mint egy patakot,~Mely ismeretlen
870 8| embersokaság,~Üres-puszták voltak, mint a meder,~Melyből kiszáradt
871 8| Idébb-odább hömpölyöge a hold,~Mint a holt ember a hullámokon.~
872 8| magasból lecsapott a földre,~Mint prédájára a rablómadár,~
873 8| becsukj’ az ajtót,~S elillan, mint a gondolat.~Nyílt nemsokára
874 8| lámpafénytől~Piroslik ím az ablak,~Mint az iszákos ember orra.~A
875 8| Pedig nem ittam kevesebbet, mint ma,~Mert én rendes pontos
876 8| mert az a~Küszöb nagyobb, mint tennap volt, nagyobb;~Már
877 8| lesbe állani,~És nézni, mint potyognak el,~Mikor kilépnek,
878 8| elhajítani a gyermeket, mint~Az elviselt bocskort, cudarság.~
879 8| szeret. Szeret bizony~Jobban, mint a papok hiszik.~Hm, ez nagy
880 8| viselje gondját,~De jobban, mint saját fiának.~Nevelje föl,
881 8| gondját,~Ugy bánjék véle, mint szemfényivel,~Mert e gyermek
882 8| fiú,~Olyan fiú őkelme, mint a pinty.”~„Annál jobb. Hét,
883 8| alatt~Olyan tolvaj lesz, mint a Krisztus;~Dicsőséges tolvajjá
884 8| fiút nevelni,~Értek hozzá, mint senki más.~A vak Tamást
885 8| szépségeit.~Élt, s olyan volt, mint a halott.~Az öregúrnak benne
886 8| kivánhatod,~Hogy itt hizlaljalak, mint a libát.~Jer, azt a szívességet
887 8| még jobban félt a kisfiú, mint~Álmában a tüzes vastól...
888 8| Hogyan csóválja farkát?~Mint testvérek fogjátok egymást~
889 8| mindenkitől,~Kinek jobb a ruhája, mint a tiéd,~És ilyet eleget
890 8| szabad sokat~Enned, mert mint én elhizol,~Aztán elillan
891 8| 8~Egyik nap úgy folyt, mint a másik.~Koldúl és koplalt
892 8| kutya,~Mely hálótársa volt.~Mint vágya hozzá, hogyha reggelenként~
893 8| gyermeket jobban szerette, mint őt,~És sokszor megveré,
894 8| Miként egy égő fájdalom,~Mint a harang szava,~Mely haldokló
895 8| földön nincs jobb nagyanya,~Mint én vagyok, s ő ily rosz
896 8| szipirtyó!~Részeg vagy, mint a csap;~Ha kijózanodol,~
897 8| S forgatta égő szemeit, mint~A kovács a tüzes vasat~9~
898 8| Egyéb dolgod nem lesz, mint szót fogadni,~De ennek pontosan
899 8| nagyvilágba~S koldulsz, mint eddig koldulál.”~Szolgált
900 8| nem hagyá~Kínos helyét, mint gyakran volt eszében?~Ha
901 8| világba;~Nem volt ő olyan, mint a tyúk vagy a lúd,~Mely
902 8| talál.~Igy érezett a kisfiú~Mint e szabadba vágyó madarak,~
903 8| madarak,~S mégis maradt, mint a tyúk és a lúd,~S ha indult,
904 8| tudá az írást-olvasást,~Mint a nagyságos úrfi.~És amint
905 8| Azokkal szaporodtak~Isméreti,~Mint a szarvas szarván az ágak,~
906 8| az isten~Az egyik embert, mint a másikat?~Igazságosnak
907 8| én apám~Különb úr volt, mint minden ivadékod,~S hogy
908 8| minden úr ilyen roszlelkű, mint te,~Jól is tevé, hogy eldobott,~
909 8| kimondja,~Hogy ő is ember, mint akárki más,~Ugy büszkén
910 8| velem,~S reszketne a világ,~Mint Spartacustól Róma reszketett,~
911 8| nem maradhatunk,~Én önnel mint ember beszéltem,~És hogyha
912 8| gyermeksége úgy uszott el,~Mint a virág az iszapos patakban.~
913 8| fölgyúladott szivében,~Ugy égett, mint a fölgyúlt város ég,~Amelyre
914 8| lelkét e lángok ugy megedzék,~Mint a hámortűz a vasat.~A város
915 8| mondhatni éltemet.”~S ment, mint aki ostorhegyet fut.~S midőn
916 8| mondták el érzeményeit,~Mint nyelve mondta volna.~Oh
917 8| olyan volt társai körében,~Mint csillagok között a hold.~
918 8| Lelkének fensősége rajtok~Mint sziklakő nehezkedett,~És
919 8| jó fiúk,~Ugy szeretnétek, mint most nem szerettek,~Mint
920 8| mint most nem szerettek,~Mint én szeretlek titeket.~Ha
921 8| Miként a hívő a koránt~S mint a zsidó a bibliát,~Olvasta
922 8| boldogtalan lesz a világ,~Mint ezredévek óta az.”~Mit olvasott
923 8| Szabadságért kell küzdenem,~Mint küzdtek érte oly sokan,~
924 8| hogyha kell, elvérzenem,~Mint elvérzettek oly sokan!~Fogadjatok,
925 8| másnak látta e világot,~Mint amilyennek képzelé!~Naponta
926 8| Tán oly parányit végzett, mint a hangya,~De mint az, olyan
927 8| végzett, mint a hangya,~De mint az, olyan fáradatlan volt.~
928 8| De ily urat szolgálni, mint én,~Dicsőség, és azért,
929 8| meg.~Más dolgod nem lesz, mint ez ezreket~Nyúznod tehetséged
930 8| munkavégzett gazdaemberek,~Mint jártak eddig világkezdet
931 8| emberek,~És jobban hallgaták, mint papjokat, mert~Papjoknál
932 8| nép emberét ugy~Tisztelte, mint a nép maga,~Kinek, midőn
933 8| koldusnő fogadta föl,~S aztán mint szolga, ugy nevelkedett;~
934 8| fölkapaszkodott,~Amelyben mint egy fekete vizű~Tengerszem,
935 8| A könnyek úgy rohantak,~Mint csatatérről a vert hadsereg...~
936 8| Ugy mondom ezt inkább, mint jó tanácsot,~Ki a lakókat
937 8| telt,~Beszélt oly lelkesen, mint még soha.~Hiába. Ahol pap
938 8| hatalmasabb,~De ékesebb szólásu, mint az isten,~S ha tettel győzni
939 8| ültenek~Megnehezűlt fejére,~Mint a holttestre a hollósereg.~„
940 8| lehet.~Szegény, szegény nép, mint sajnálom őt,~S ha eddig
941 8| mégis néz föl, néz merően,~Mint egy kővévált sírontúli szellem;~
942 8| fogsz állani szivemben,~Mint a szegény kunyhó falán a
943 8| vesse lelkemet belőlem,~Mint a Vezúv a lángoló követ.~
944 8| széjjeltörni benne~Ez a gyémántkő, mint az én hüségem.~Isten veled,
945 8| szerettelek!”~14~Együtt maradtak, mint férj s feleség;~Nem pap
946 8| azért maradt oly tiszta, mint a~Csillag, melyhez még lélekzet
947 8| cenzor keze~Elsiklik rajta, mint a bársonyon.~Midőn müvét
948 8| szabadabb,~Még keserűbb, mint először vala.~S így tizszer,
949 8| Lopok, szolgálok, koldulok,~Mint egy betűt írjak, mi nem~
950 8| Lelkem forrásából fakadt,~Mint gondolatim legkisebbikére~
951 8| elhaladni,~S előbb aludt el ez, mint ő,~És ennyi fáradás után
952 8| Csak halkan rezgedeztek,~Mint a szellőben a kalászok.~
953 8| pokolba~A búcsuzás után,~Mint föl a mennybe búcsu nélkül.~
954 8| vagytok férjek és apák?~Mint mondanátok, és mit érzenétek,~
955 8| Zokogva térdepelt le,~S mint szebb időkben egykor kedvesének,~
956 8| szekér mélyibe.~Ott ordított, mint a vadállat,~Ordított ilyen
957 8| A fekély olyan vastagon,~Mint a gazság van lelketek felett,~
958 8| nyájat ki bízta?~Kezed vörös, mint bíborod,~Arcod sápadt, mint
959 8| mint bíborod,~Arcod sápadt, mint koronád,~Szived fekete,
960 8| koronád,~Szived fekete, mint a gyász,~Mely műveid után
961 8| jogokat?~Lázadjanak föl, mint az óceán,~Alattvalóid, és
962 8| meghalj vitézül~Ott a csatán, mint illő férfiúhoz;~Te légy,
963 8| bújjál el trónusod alá,~Mint ágy alá a megszeppent kutya,~
964 8| végigfutott rajt a hideg,~Mint a romok között a szél.~Mindenre
965 8| milyen mélyen.~Mélyebben mint a rothadó halottak~A temetőnek
966 8| világban magam állanék,~Mint álltam egykor hosszu évekig,~
967 8| most e kőpadon~S büszkén, mint trónján a bitor király,~
968 8| boldogan viselném e bilincset,~Mint jegygyürűmet egykor viselém!~
969 8| néma volt s oly~Érzéktelen, mint a kő, melyen ült,~Mint a
970 8| mint a kő, melyen ült,~Mint a sötétség, mely reáborult.~
971 8| Alant röpűltek gondolatjai,~Mint a meglőtt szárnyú madár:~„
972 8| rideg kövön?~Ilyen martír, mint én vagyok,~Vagy egy haramja
973 8| idő oly lassan ballag el,~Mint két mankóján a vén sánta
974 8| volt, ismét sötét lett,~Mint villámlás után az éjfél.~„
975 8| elvesztettelek!~Föltúrhatom, mint a vakandok, az~Egész földet,
976 8| megtalálni...~Por lesz belőled, mint akárki másból,~Olyan por,
977 8| akárki másból,~Olyan por, mint a többi, nem különb,~És
978 8| érzéketlenűl,~Csak úgy, mint itt a földi zsarnokok,~S
979 8| vissza ezt az életet, amelyet~Mint alamizsnát dobtál le nekem,~
980 8| vágom azt, hogy összetörjék~Mint a haszontalan cserép!”~Ugy
981 8| lelkéhez a kínszenvedés,~Mint börtönéhez az örök sötétség.~
982 8| látta,~Pedig fejér volt már, mint a galamb,~Csakhogy nem látszott
983 8| nyomdokát követte,~És most, mint apja, föld alatt lakik,~
984 8| lelkét e hangok megnyiták,~Mint a virág kelyét a napsugár,~
985 8| fájdalom talán~Még édesebb, mint maga az öröm.~Dalolj, dalolj,
986 8| a néhány perc hosszabb, mint valának~Itt átnyomorgott
987 8| átnyomorgott hosszu éveim!”~19~Mint anyjának tejét a gyermek,~
988 8| ez könnyűnek érezé magát,~Mint a pillangó, s szerteröpködött~
989 8| elenyészett~Nyom nélkül, mint a napsugár.~Fejfáját a vihar
990 8| ezentul úgy jár a világba’, mint~Testetlen árnyék, mint lélektelen
991 8| mint~Testetlen árnyék, mint lélektelen test.~Pedig csalatkozott.~
992 8| mélyebben van meggörbedve, mint~Tíz év előtt, midőn ő szót
993 8| ezrivel tolong,~Hömpölyg, mint a kiáradott folyó, az~Utcákon
994 8| gőggel megy az emberek közt,~Mint a szelindek a kicsiny ebek
995 8| térdek s fejek hajolnak,~Mint a viharban a nád erdeje,~
996 8| elfordúlok enmagamtul és mint~Polgár végigtekintem a hazát,~
997 8| angyalom!~Szeress, szeress, mint én szeretlek téged,~Oly
998 8| város... csak ugy rémlik,~Mint a múlt, amelyet félig~Átadott
999 8| Melynek sötét árnyékában~Mint rideg kőszikla álltam.~Ne
1000 8| Ugy lebeg a hegytetőkön,~Mint egy álom tüneménye,~Mint
1-500 | 501-1000 | 1001-1064 |