Rész
1 1| én!~Csak cseresznye kelle nékem;~Nem volt szebb szín, édesebb
2 2| szívesen.~Én tudom, mit érsz te nékem, jóbarát!~Jó, minőt az isten
3 2| falatkenyerét.~E falattal nékem adtad lelkedet,~E falattal
4 3| Halhatatlanság honol;~És ha puszta nékem üdvben~E világ, mért a kebel,~
5 3| lép!~Isten, ilyet adjsza nékem,~S nem bánom - csak ilyet
6 3| Oh mi drága e lakocska nékem!~Könnyben úszik két szemem
7 4| borból sohasem;~Aztán, ha nékem volnál, oh pohár!~Innál
8 4| feleségem~Pörpatvart fon azon nékem.~Zúg, ha őröl, zúg a malom...~
9 4| Kedvezett a jószerencse nékem:~Túljövék e szomorú vidéken.~
10 4| őszintén szeretek.~Ti vagytok nékem minden örömem;~Emlékezetben
11 4| Egyáltaljában nem tetszik nékem.~Jőjünk csak mi össze!...
12 4| várban egy szobát rendelj nékem,~Melyben hátralevő napjaimat
13 4| ha volna, sem kéne pénzed nékem,”~Felelt a jó öreg nyájasan,
14 4| Meleg,~Forró lesz a sir nékem:~Mit életemben viselék,~
15 5| Tudom, mert a szív mondja nékem:~Te lész sötét, kietlen
16 6| Ti itten a vész idejében nékem~Szegény madárnak fészket
17 6| kislyány, jaj néked, jaj nékem!~Egy óriás alszik ott, angyalom,~
18 6| Rejtély vagy te, lyányka, nékem,~S állsz megfejthetetlenűl;~
19 7| Távoztakor: isten veled.~Oh nékem olyan jó barátim~E tarka
20 7| Hölgyektől nyert csókokat.~S nékem a sors csak virággal~Ékesítse
21 7| fellegek lángjában.~Tűz kell nékem; víz maradjon~A békának
22 7| lyány, nem leszek reá,~Hogy nékem ád az isten tégedet, hogy~
23 7| szerelmedet,~És, ki hinné? nékem mégis~Fáj, nagyon fáj leveled.~
24 7| reményem sincs!~Miért is volna nékem a remény?~A nem-továbbat
25 7| feleségem,~Kedvet szerzesz evvel nékem~S tán velök sem tész roszat.~
26 7| én... aki bennem...~Aki nékem... látod, látod,~Hogyan
27 8| foltozgatod?~Rongyosan is jó az nékem,~Varrj inkább egy zászlót,
28 8| ILYEN ASSZONY VALÓ NÉKEM...~Ilyen asszony való nékem,~
29 8| NÉKEM...~Ilyen asszony való nékem,~Mint az én kis feleségem.~
30 8| boldogságot, örömet~Ezen madarak nékem szerzenek!~Az első madár
31 8| Egy sejtelem azt súgja nékem,~Hogy én szabad leszek,~
32 8| fájdalomtul.~„Mi volna más bajom nékem,~Mint hogy a királyi széken~
33 9| illik ennyit keseregni.~Nékem is ugy fiaim, mint néked,~
34 9| Mennek ők és maradni kell nékem!~Itthon maraszt göthös öregségem.~
|