Rész

 1  4|           türelem! reád lelkemnek~Valóban nagy szüksége van;~Itten
 2  4|       egész dolog.~Vigan vagyunk. Valóban. Ha ezek~Meglátogatnak,
 3  4|   reszkető kezem,~S enyém vagy-e? valóban az enyém?~Nem álmodom-e?
 4  4|     álljon szinmüvészetünk,~Amint valóban kéne állnia.~Pest, 1844.
 5  4|       király a honnak atyja,~Mint valóban jó atyánk,~Karjait kiterjesztendi,~
 6  5|        főerénye~Az emberszeretet.~Valóban!... már pedig ha~Mindig
 7  5|          szent a feszűleten.~S te valóban megváltóm lehetnél,~Mindazáltal
 8  5|  GYERMEKKORI BARÁTNÉMHOZ~Te vagy? valóban te vagy az?~Vagy e látmány
 9  5|           gyermekségemet?~Te vagy valóban! ennyire~Csalódás nem megy,
10  6|           vesz észre rajt szemem.~Valóban szép, igen szép a világ;~
11  6|        oda.~Ha botlunk s elesünk, valóban nem csoda.~Igy van. S e
12  6|     férjemnek gyilkosát.~Szeretsz valóban? úgy hát szabadíts meg~E
13  6|            Hogy védje a hazát?... valóban!...~Haza csak ott van, hol
14  6|  vőlegénye karján.~S talán a hold valóban~Egy holt menyasszony árnya,~
15  6|           szép angyalom?~Szeretsz valóban, én nem álmodom!~De mért
16  7|       ALFÖLDÖN~Pompás kis útazás, valóban!~Alig van egy arasznyira~
17  7|   Asztalhoz vetődik, - ugy vagyok valóban -~S nem tudja mely tálhoz
18  7|     ijesztesz.~S ha nem tréfa? ha valóban~Tör valaki ellenem?~Úgyis
19  7|      Savanyú a szőlő, ugyebár?~Én valóban szánalomra méltó,~Szánalomra
20  7|           kell még ma, írnod kell valóban.~Eszébe is jutott nem igen
21  7|          meglehet, hogy az vagyok valóban,~De ne köszönd ezt énnekem...
22  7|   Ellenségnek is megbocsát,~És ez valóban nagyszerű, szép;~De én is
23  8|        föld, mint egy vén koldús, valóban,~Vállain fejér, de foltos
24  8|    küldetésedet?~Szent és nagy ez valóban,~Amely föld pusztulóban,~
25  8|         kisértetet:~Azt láttatok, valóban, megjelent~Előttetek Brutusnak
26  8|            mesés~Teremtmény! s én valóban nem tudom,~Mi több: szerelmem
27  8|       Magyar hazánk pedig ott van valóban,~Hol a háromszinű magyar
28  8|          lakók mind~Oly halványak valóban,~Oly kísértetszerűek?~Szegény
29  8|        megrémült nép utánamondá:~„Valóban, e könyv lázitó,~Vallást
30  8|          törjön meg majd az öröm.~Valóban úgy lesz. A világ megúnja~
31  8|     hitvány az ember, ily hitvány valóban!~Csak miljomad része, ami
32  8| gyermekére~Néz a szerető anya.~És valóban ősszel a föld~Csak elalszik,
33  8|        nép!~Ez mind igen jó, mind valóban szép,~De még ezzel nem tettetek