Rész

 1  1|         bús könyhullatással~Néz szemem:~Vesztve téged vésze boldogságom,~
 2  1|      jóra jöttem valahára!~Most szemem a lyány ajkára~Szinte egykedvűleg
 3  3|       nékem!~Könnyben úszik két szemem pillája,~Valahányszor emlékszem
 4  4|       sem tudom.~Annyi szent: a szemem héja~Oly nehez,~Mint malomkő...
 5  4|      Hüséges férj leszek.~Őrzöm szemem fényét, de téged~Még jobban
 6  4|          S ha a jövőbe vetem is szemem:~Vagyon dolgában bizonyára
 7  4|      vele, hisz~Vén.~De mikor a szemem közé~Néz:~Minden bátorságom
 8  4|         nem lát.~„Éj van-e vagy szemem világa veszett ki?”~János
 9  5|         Sem a napfénytől,~Hanem szemem,~Síró szememnek szakadó
10  5|  messzeségben;~És állani fog az szemem előtt váltig.~Szívemen lesz
11  5|  gondolatja,~Mielőtt bezárkozik szemem,~Igy az égen, mielőtt az
12  5|      öröme, gyönyörüsége,~Érted szemem, lelkem sovár.~Egymás szeretői
13  5|         de mit lát, mit lát ott szemem?~Azt, hogy nincs már semmi
14  6|          Most is csodálom, hogy szemem világa~El nem veszett e
15  6|     távolból lyánykámat~Könnyes szemem mégegyszer fölkereste,~Aztán
16  6|      idenéz,~Engem bámul, de én szemem sem mozditom...~Mit gondolhat,
17  6|      fénypontot vesz észre rajt szemem.~Valóban szép, igen szép
18  6|        szeme közé néztem,~Az én szemem fénye elveszett egészen.~
19  6|      Elveszett, elveszett az én szemem fénye,~Hej pedig talán már
20  6|        te vagy, barna kislyány.~Szemem s lelkem fénye!~Te vagy
21  6|         Virító rózsája,~Bágyadt szemem az ősznek~Lankadt napsugára.~
22  6|         olyan mély folyam,~Hogy szemem, bármilyen éles~Néz beléje
23  7|        A multnak tengerén, ahol szemem~Egekbe nyúló kősziklákat
24  7|        És ez is azért van, hogy szemem őt lássa.~Oly szép, s olyan
25  7|       Phaëton.~Hogy jön e könny szemem pillájára?~Aggalom s bú,
26  7|        És feleségem mosolyát,~S szemem nem kíván többet látni,~
27  8|      Ugy is látlak, ha behunyom szemem.~Tudom, kevés, mit a honért
28  8|       nyárdéli napba és~Nem fáj szemem,~Lenézek örvény fenekére
29  8|     volt, nem egyéb.~Omoljatok, szemem könyűi,~E lehullott szép
30  8|      megvan,~Mihelyt elforditom szemem,~És hányszor vertem már
31  8|   Polgár végigtekintem a hazát,~Szemem megromlott satnya ivadékot,~
32  8|    Olyan tüzes lelkiállapotban?~Szemem rajta kevélyen mereng el:~
33 11| mindenfelé a nép,~Gyönyörködött szemem száz- meg százfélekép.~Előttem