Rész
1 1| Olyan magasra emel-e~A magyarok nagy istene,~Mint én emellek
2 4| beléd! -~Megemlegeted a magyarok istenét.~Pest, 1844. június~
3 4| Appetitusomat ha korcs magyarok el-~Rontják: mulatok a kegyelmed
4 4| van;~Hogy is ne volna?... magyarok vagyunk,~A párt, a párt
5 6| Fontoljuk ezt meg, elvált magyarok,~Amit mondtam, nem új, de
6 7| nevemmel,~Tudom, hogy siket a magyarok hazája,~S mégis énekelek,
7 7| se’ venné~A költőket, ti magyarok,~Költőitek előtt, tinektek~
8 8| bírjuk-e védni mi magunkat?~Oh magyarok istene, add jelit,~Ha a
9 8| sorának.~És itt hála néked, magyarok istene,~Hogy ezt mind meglátta
10 8| nagyon ő szerette kürtjét,~A magyarok őt oly mértékben szerették,~
11 8| kiröppene,~Mintha szólna maga magyarok istene.~35~És azért ki fogna
12 8| jelesebbjét,~Éltették magát a magyarok istenét,~És mikor vége lett
13 8| kérdés, válasszatok! -~A magyarok istenére~Esküszünk,~Esküszünk,
14 8| Szolgaföldben nem nyughatnak.~A magyarok istenére~Esküszünk,~Esküszünk,
15 8| Mint a haza becsülete.~A magyarok istenére~Esküszünk,~Esküszünk,
16 8| Ide veled, régi kardunk!~A magyarok istenére~Esküszünk,~Esküszünk,
17 8| Lemossuk a gyalázatot!~A magyarok istenére~Esküszünk,~Esküszünk,
18 8| Mondják el szent neveinket.~A magyarok istenére~Esküszünk,~Esküszünk,
19 8| fognak hozzánk szólani:~„Hű magyarok,~Mi mindig bíztunk bennetek,~
20 8| A MAGYAROK ISTENE~Félre, kislelkűek,
21 8| magyar nemzetet!~Él az a magyarok istene, hazánkat~Átölelve
22 8| csufolták.~Megálltak ám a magyarok~A ház közepében,~Mindeniknek
23 8| LÁSZLÓ~Dobzse László őfelsége~Magyarok királya~Nem hiába hogy cseh
24 8| Dobzse László őfelsége~Magyarok királya~Nem hiába hogy cseh
25 8| katonák legyetek,~Éspedig nem magyarok, de németek.~Belebújtok
26 8| nap egymásután.~A szegény magyarok leverve zokogtak,~A németek
27 9| Előre, katonák,~Előre, magyarok!~Komoly felhők közül~Bámul
28 9| Előre, katonák,~Előre, magyarok!~Ropog, hosszan ropog~Csatárok
29 9| Előre, katonák,~Előre, magyarok!~Szilaj lelkesedés~Foly
30 9| Utánam, katonák,~Utánam, magyarok!~Medgyes, 1849. március
31 9| minket hí ugy~A világ, hogy magyarok!~Ne féljetek, gyermekink,
32 9| Életével, vérivel?~És te isten, magyarok nagy~Istene,~Légy népeddel,
33 11| NAGYSZOMBATI CSATA~Föl, föl magyarok,~Harcolni vitézül!~Zeng
|