Rész

 1  1|      mindörökre~Légyen emléked bele;~Mely ez égő szerelemmel~
 2  2|         Hogyha magot nem vetsz bele,~Csak kóróval leszen tele.~
 3  2|    csak bú terem rajta!~Ültesd bele szerelmedet,~Úgy nő rózsa
 4  2|      mindörökre~Legyen emléked bele,~Ki ez égő szerelemmel~Enyelegve
 5  3|  Üresen áll már a kancsó, bort bele!~Ide hamar a javából, be
 6  3|         Átesém!~Hogy megingott bele májam~És vesém.~S nem elég
 7  4|      meg rózsám, hadd feküdjem~Bele,~Hadd pihenjem ki magamat~
 8  4|        Hogy lábszárok is remeg bele,~Mintha volna nyárfa levele.~
 9  4|   csodája, hogy~Meg nem pukkad bele.~Húzd a függönyt odább~Azon
10  4|  teringettét is,~Hogy bámulnak bele!~Maholnap egész Magyarország~
11  4|        Hogy azonnal megsiketűl bele.”~Odaálla Harangláb,~A fondor
12  4|        üveget pedig hová~Dugá?~Bele~Kabátja hátsó zsebibe,~Amint
13  4|    kifordította,~Úgy tekintett bele a vad zivatarba.~De a vihar
14  4|     kínos napodat!~De fogadom, bele is törik a fogad!”~Kiáltott
15  4|   kereste a szívet,~Ráakadt és bele kardvasat merített.~A sárkány
16  5|        Angyal Bandi~Lelke bújt bele.~Pest, 1845. június 25. -
17  5|     Hogy szivem majd megrepedt bele!~Pest, 1845. augusztus~
18  5|      Amelzbe maga is majd hogy bele nem halt.~Ekkoron Barangó
19  5|     Hogy a császár megsiketült bele,~Megsiketűlt és eldőlt...
20  5|         Ha a halottat szögezik bele.~Koporsó vagy, koporsó vagy
21  6|       tavasszal szép lyány vet bele,~S a száraz fűveket,~Miket~
22  6|     fény is csak azért pillant bele,~Hogy lássa a szörnyeket,
23  6|        szivek,~Amelyek benne s bele fekszenek.~Szalkszentmárton,
24  6|   Kötöm egy csomóba,~Úgy vetem bele az~Égő kandallóba.~Mint
25  7|    örűlt, hogy a szíve is fájt bele,~Sohasem volt szívvel így
26  7| megfütyöl,~Hogy harsog az erdő bele...~S ím fényes úri hintó
27  7|       dereka is csak ugy ropog bele.~Ugy kell neked, hazám!
28  7|     nézned az aszalt szilvára,~Bele is markoltál, de Borbála
29  7|     egy szép szekrényt~S zárja bele... a fogát.~Minthogy ezen
30  8|       közülünk~A gyáva,~Bújjék bele a kemence~Lyukába!~Testvéreim
31  8|     hang,~Hoszú szünet telt el bele,~Mig akadozva ekkép szólhatott:~„
32  8|      Kerékvágásba csak nem jön bele.~És meggyőződék végre is,~
33  9|   bömbölnek, hogy~Reng a világ bele;~Te ég, te föld, talán~Most