Rész
1 4| Gyakorta szobám tetejéről~Saját fonalán.~És íme leért,~És
2 5| Csillagsugárostort a másik kezébe,~Saját paripáját saraglyához köté,~
3 5| táján mély seb tátogott.~Saját magzatja ölte meg. De nője~
4 6| multakba sugarát:~A szem saját kezünkben mindenütt~Saját
5 6| saját kezünkben mindenütt~Saját szivünkre célzó gyilkot
6 6| szentül!... s én elkészítem~Saját kezemmel azon keresztfát,~
7 7| senki sem, úgy fujdogálja~Saját kedvéért a kis furulyát.~
8 7| tudsz mást, mint eldalolni~Saját fájdalmad s örömed:~Nincs
9 7| küldjük életünk neszét~S saját testvérink, kik reánk készítik~
10 7| szivéből~Kiszíta a vért~Saját javára,~És nem lett büntetése!~
11 7| más javáért~A vért kiontá~Saját szivéből,~S nem lett jutalma!~
12 7| A jövendő kor jelenései,~Saját vérök tavába fúlnak bé~A
13 7| Míg nem emlékezném már saját magam sem~Arra, hogy divatban
14 7| És ezért sok úri ember~Saját testén viseli.~De habár
15 7| Amelybe örök igazságit~Saját kezével írta meg.~S habár
16 8| Lelopkodtam sonkát, kolbászt~Saját kéményébül,~Ez volt ajándékom,
17 8| dús Kánaánt,~Hol megdönti saját terhe a gabonát,~S hol tűzzel
18 8| a~Hazának karomra,~Téged saját keze~Köt fel oldalamra,~
19 8| dicsőség vár ránk,~Akkor saját örök birtokunk lesz,~Ami
20 8| Nem a sors, nem a sors, de saját fiaid~Akaratja, mi újra
21 8| már azt nem táplálhatom~Saját véremmel, mint a pelikán?...~
22 8| gondját,~De jobban, mint saját fiának.~Nevelje föl, neveltetési~
23 8| nincs messze az itélet...~Saját tulajdon anyját~Tagadja
24 8| Mindig kicsínyebb lett előtte~Saját baja,~Mig végre végkép elfelejté,~
25 8| sűlyedettnek~Az ember, akit isten~Saját képére alkotott,~Az ember,
26 8| Nem fogja megkisérteni~Saját javának érdekében,~Mert
27 8| Talán az isten jött a földre~Saját képében, és saját kezével~
28 8| földre~Saját képében, és saját kezével~Átadta a rab-embereknek~
29 9| nem zsarnok-vértül!~Hanem saját szivünk szégyenétül!~Egy
30 9| pirulj zsarnok-vértül,~És ne saját szivünk szégyenétül!~Debrecen,
31 9| itt név szerint, de amit~Saját kardjával tenni képtelen,~
32 9| issza most, mint eddig itta~Saját népe könnyét!~Jőjetek! ismerjük
|