Rész

 1  2| Egyszersmind az ég is~Hallja meg.~Hosszan nyúljon, mint e~Hurkaszál,~
 2  4|      szólt az úr, amidőn odament,~Hosszan cibálván üstökét, fülét.~„
 3  4|           gyermek bölcsejében,~Ha hosszan jajgatott és hosszan könnyezett.~
 4  4|           Ha hosszan jajgatott és hosszan könnyezett.~A síma habtükörben~
 5  5|            nézlek, drága hajfürt.~Hosszan nézlek tégedet,~Aki üdvem
 6  5|        időjét~A sírból kivezeted.~Hosszan függenek terajtad,~Oh szép
 7  5|           szép hajfürt, e szemek,~Hosszan... hosszan... és... utószor...~
 8  5|     hajfürt, e szemek,~Hosszan... hosszan... és... utószor...~Minthogy
 9  5|      szemedet.~Vetted észre? mily hosszan merengtem~S milyen áhitattal
10  6|      éneket -~Oh lassan szállj és hosszan énekelj,~Haldokló hattyúm,
11  6|         SALGÓ~Nógrád s Gömör közt hosszan nyúlik el~A Mátra egyik
12  6|      elkezdett morogni,~S morgott hosszan, mig belefáradott.~*~Gedővár
13  6|     rettegéstől ismét megfagyott.~Hosszan tünődék, véghetetlenűl:~
14  6|         holttetemet,~„Mit alszol, hosszan, mint a mormotér?~Már fényes
15  7|     készült vacsorára.~Társaimmal hosszan beszélgettünk.~Lobogott
16  7|  illyen-amollyan.~Írjon mindenről hosszan, de kivált, ha kegyedről~
17  7|     szólott a szép hölgy magában.~Hosszan gondolkodott, gondolt is
18  7|           ágyán az éji~Sötétséget hosszan, hosszan nézi~S egyedűl:
19  7|           éji~Sötétséget hosszan, hosszan nézi~S egyedűl: mint várja
20  8|        mégis~Pőtyögősen állott. -~Hosszan bajlódtam tán vele,~De megérdemelte,~
21  8|        nyomot hagyának~Magok után hosszan, amerre csak jártak...~Csakhogy
22  8|        kövek,~Mikor meghallották, hosszan döbörögtek,~Elküldték keletre,
23  8|          tinektek,~Tinektek élni, hosszan élni kell a~Bukás után~Nyomorban,
24  8|      szüksége.~Sokáig hallgatnánk hosszan ölelkezve,~Aztán lecsókolnók
25  8|        kötött nyakán, s ő~Nyelvét hosszan kiölté,~Mintegy csúfolva
26  8|     mogorva úr~Megállt mellette s hosszan nézte őt,~Hosszan, merően,
27  8|      mellette s hosszan nézte őt,~Hosszan, merően, átfuró szemekkel.~
28  8|          lelé,~Elkezdett sírni, s hosszan sírdogált.~Midőn hazaért
29  8|         vidékre,~S ha látta őtet, hosszan elmerengett.~Ilyenkor egy
30  8|        hajlott,~S együtt zokogtak hosszan, boldogan.~„Nem űzesz el
31  9|           Előre, magyarok!~Ropog, hosszan ropog~Csatárok fegyvere,~
32  9|            légy hévvel üdvezelve,~Hosszan várt vendég, oh hős, oh