1-500 | 501-855
Rész
1 1| óh barátom~Petrics, és e szű öröm-érzeteknek~Tengerében
2 1| Leomlok, a világ kereng velem!~E szenvedés, e szörnyü kín
3 1| kereng velem!~E szenvedés, e szörnyü kín alatt~Hogy nem
4 1| tudd, ne tudd, leányka, e levert~Sziv-éjjelen, hogy
5 1| Marburgnál~Zúgó habjaidba szórom~E virágfüzért,~Dráva! Hajtsd
6 1| A szerelem,~S eget lele~E kebelen,~S én piruló~Lángajakán,~
7 1| vagy~Örök betűkkel írva fel~E szív emlékkönyvében. A napok
8 1| Szent nyugalmu sírhalom!~E kinéletnek vesződve~Láncait
9 1| lészek tőled vettetődve,~E lap által légy rám emlékeztetődve.~
10 1| búsul a sötét vidék.~Sötét e szív is, hű szerelmem honja,~
11 1| gyüjti gyöngyeit.~Megtelt e szív is, könyeim peregve~
12 1| mely lelkesítve~Dagasztá e meleg kebelt,~Rózsás berek
13 1| nem lészen ő~Temetve itt e sírnak mélyibe.~Hol a teremtő
14 1| rátok csendes éjeken.~És e sugár az ő szép szelleme!~
15 1| múltból borzalom száll,~Bánat! e dalt néked szentelem.~Búval
16 1| hogy mik valának~Hajdanán e porló maradványok:~Egy tornyos
17 1| kebelnek,~Ah! ki festi le?~Mért e láng, e hullám dagadó eremben?~
18 1| ki festi le?~Mért e láng, e hullám dagadó eremben?~Honnan
19 1| hullám dagadó eremben?~Honnan e feszítő érzet keblemen?~
20 1| keblemen?~S szomjazó hevökben e zajongó vágyak~Lenge képzeletnek
21 1| a hév indúlat,~Mely után e szívnek dobbanása gyúlad,~
22 1| keserveimnek édes, égi bére,~Hintsd e sorvadó ajk égető tüzére~
23 1| Szellemcsókodat!~Vagy ha zárva tőled e világ határa,~Oh ha karjaimba
24 1| leszek!~Varázserővel szívemet~E vágy szállotta meg.~S e
25 1| E vágy szállotta meg.~S e vágy nem szűnő lángiban~
26 1| ajakán.~„Mért, leányom, e busongás?~Könybe mért lábbad
27 1| égi szép szemet.~Amelynek e kebel~Imádó rabja lett;~
28 1| reményinek.~Jaj annak! aki ellen~E nép kardja száll.~Jaj annak!
29 1| leverte!~‘Te fölmagasztalsz,’ e szavak~A hősi ajkon hangzanak,~‘
30 2| istene,~Akit én imádok, aki~E kebelnek mindene.~És a bor
31 2| ligeten,~A ligeten, oh de nem e szív fölött,~Míg sorsomnak
32 2| Keservesen megsiratni van okom -~E két tavaszt megsiratni nem
33 2| megsiratni nem fogom.~Hű bajtárs, e két diszetlen kikelet~Tőn
34 2| nyomornak végső falatkenyerét.~E falattal nékem adtad lelkedet,~
35 2| falattal nékem adtad lelkedet,~E falattal lelkünk összeköttetett;~
36 2| Mely egyezzen, mint egyez e két kebel.~Minket egy sors
37 2| fiad!~Rég volt, igaz, midőn e jegenyék~Árnyékain utószor
38 2| inni, megtanúl.~Kedvben ég e csont velője máris,~És eremben
39 2| te mámor anyja, bor!~Hah, e kancsó a mesés világnak~
40 2| meg.~Hosszan nyúljon, mint e~Hurkaszál,~Életünk rokkáján~
41 2| rokkáján~A fonál.~Valamint e sültre~A mi szánk:~Mosolyogjon
42 2| áldásával~Öntse le,~Mint e kását a zsír~Özöne.~S életünk
43 3| juhoknak bégetése szól.~E lakhoz éjszakának idején~
44 3| Ostorokkal engemet?~Mért a vágy e lázas agyban,~Szállni csillagok
45 3| csúszni rendelé.~Vagy ha száll e vágyak szárnya,~Mért nincs
46 3| És ha puszta nékem üdvben~E világ, mért a kebel,~Megteremtve,
47 3| Föllobogva érzene,~Mért reám e jégtekintet?~Boldogságnak
48 3| menniök. - -~Ki a müvészet e~Szent templomába lép,~Az,
49 3| éjjele~S a megromlott kebel~E fának ágain~Gyümölcsöt nem
50 3| egünk:~Hon és erény legyen~E két csillag nekünk.~Nem
51 3| Kecskemét, 1843. március 5-e előtt~
52 3| Kecskemét, 1843. március 5-e előtt~
53 3| Kecskemét, 1843. március 14-e előtt~
54 3| Kecskemét, 1843. március 14-e előtt~
55 3| Hej, csak egy szivet bírt~E kebel -~Azt is a kend lyánya~
56 3| gyom tán nem leszek.~Tiszta e kebelnek mélye;~Égi kéz
57 3| Elhagyja minden hűtlenűl,~Csak e kettő, mi hű marad.~És lantja!
58 3| mennydörgésnek ágyuja~Elszenderűlt e hangokon.~S az ég, a barna,
59 3| jövel, cserélj~Bársonyt e koldusrongy helyett;~Borostyán
60 3| Pest, 1843. április 10-e előtt~
61 3| teremtőm! mért is értem~E napot?~Megrakott, hogy minden
62 3| szen jól van! kiheverem~Én e bajt.~S visszakapja még
63 3| leszen?~De mi a kő! mért e hosszu~Méla bámulás?~H’sz
64 3| hihetem, hogy reátok~Illenék e vád.~A szövetség, melynek
65 3| Duna mentében;~Oh mi drága e lakocska nékem!~Könnyben
66 3| óva?~Nemde mellem?~Lám, e mellnek bizton voltál~Rejtekében,~
67 3| dagadsz... alighogy bírom~E keresztet!...~Mellemet majd
68 3| szenvedtem,~Nagyon is sok e parányi életre!~Annyi baj
69 3| sem remélhet.~Volna bár e pohár borban halálom,~Hogy
70 3| vissza a pillantatot,~Midőn e hölgy a szerelemnek~Első
71 3| tekintete!~S mit adjak érte?... E husz éves~Életnek vedd el
72 3| üdvességet osztasz ott:~E túlvilági üdvességből~Végy
73 3| összerogy.~Adománya mindössze is~E lantocska és a dal,~Mit
74 3| engem?~Egymást űzi bennem e két gondolat,~Mint ősszel
75 4| Tied vagyok, tied, hazám!~E szív, e lélek;~Kit szeretnék,
76 4| vagyok, tied, hazám!~E szív, e lélek;~Kit szeretnék, ha
77 4| Szívem tenger,~Uralkodjál e tengeren!~Jól jársz vele,
78 4| Elmondanám, hogy: „Tiszta fényét~E gyöngy örökre tartja meg.”~
79 4| Nem a legelső rajtam már e seb,~De egyik sem volt fájóbb,
80 4| tehetetlen~Eggyé büvölni e kebelben~A szertezúzott
81 4| Botozni jogotok.”~Hallottad e szót, meggyalázott~Ősének
82 4| tespedésben~Pang, sínlődik e haza.~Megjövend-e még az
83 4| elszállt~Kikelet?~Lesz virány e régtől puszta~Hon felett?...~
84 4| most!~Úgyis ritkán vígadok;~E napot ne háborítsák~Legalább
85 4| Mint oláhcigány;~Avvagy e szép útazási rend~S pőre
86 4| Hasonmásául alkotá~Az ég e kettőt énnekem,~Hogy látva
87 4| Kérdezgetésinek;~De nekem e kérdések~Olyan jól estenek.~
88 4| messze a világ zajátul~E kis faluban,~Itt kivánok
89 4| eligyam s egyem.~Azt mondják e rend érdemes vitézi:~Ki
90 4| egyem.~Menjünk tehát, és e néhány forinton~Élvezzük
91 4| zsebemet -~Mert nem szerzém én e pénzt, hogy legyen:~Azért
92 4| szerelmem nagy!~És tárgya e nagy szerelemnek~Kis szőke
93 4| Kutyáliter infestáltam~E jó dominusokat.~Egynek plane...
94 4| jószerencse nékem:~Túljövék e szomorú vidéken.~De itt
95 4| napot!~(Vagy estét... amint e firkát kapod.)~Hát hány
96 4| hogy minden ember az.~És e hitének áldozatja lett,~
97 4| elszólítná tőlünk őt az ég...~E néhány sorral érd be most,
98 4| S ha még tovább fonnám e fonalat,~Szivem repedne
99 4| már nekem kalandom;~Pedig e nélkül a világ~Előttem úntató,
100 4| mindennapi,~Amit most hallotok.~E dolgon magam is~Nagyon csodálkozom,~
101 4| eszét,~Megfejtem röviden~E találós mesét:~Én a bort
102 4| szükölködő napok:~Miként e sírba dőlt nagy férfi,~Még
103 4| Mindig mi jól esék;~Hiszen e prózai világban~Nincs más
104 4| kuruttyolának~A szomszéd réteken.~Mi e regényes helyzetben~Érzelgénk
105 4| szelidítem.~S azzal járt csak jól e nyelves asszony,~Hogy tovább
106 4| szolgálója!~Ambrus gazdáról e pletykát szórja:~Otthon
107 4| nyugszik nyelve.~Másnap már meg e hírt terjesztgette:~Ambrus
108 4| tégedet.~Sajátom vagy! s e boldogságomat~Kinek, vajon
109 4| S szorítsanak szivemhez e kezek!~És most... és most...
110 4| leszédül.~Még jó, ha költőt ér e balszerencs,~Az ész holt
111 4| hogy férfi legyen,~Méltó e tüdőhöz,~Lön az égi hatalmak
112 4| komor orra hegyéről,~Midőn e szót ejtette ki: „Megvan!”~
113 4| mikoronta Bagarja uram~E kérdést terjesztette elébe:~„
114 4| azonnal~A szemérmetes Erzsók~E szónoklat magas értelmét,~
115 4| ráhágtunk farka hegyére.~Mikor e percben mindhárman~Összevisítánk:~
116 4| Jókedvű abrakolója.~Követé e csáberejű példát~A többi
117 4| lelkem~Mélységes mélyében e titkot.~Ha ez emberek itten~
118 4| vág~A szemérmetes Erzsók~E szörnyű merényért?...~Hát
119 4| is,~Amily őszinte leszen~E kérdésemre a válasz,~Amelyet
120 4| kötél jó szíve megindult~E ritka bizonyságán~A szép
121 4| Erzsók~Ötvenöt éves lábainál.~E látványra szivét,~A tiszta
122 4| én,~Mint az izé...”~Érté e néma beszédet~A helybeli
123 4| Fejenagynak~Lelke, s irányt,~Mikor e szók érinték füle dobját.~„
124 4| világ~A béke barátjának?~Ő e nevezetnek megfelelőleg~
125 4| Fölnyitva szemének másodikát is,~E kérdést látá szükségesnek:~„
126 4| munka, s bevégzéd~Emberül e munkát.~Én is pihenek~Babéraimon,~
127 4| leglátogatottabb kocsmája? mily ékes e kocsma birtokosnéja? miben
128 4| szerzett.~Sok szépet elmondtál e levélben,~(Ne véld, hogy
129 4| belőle a vért ontanom!”~S e gondolatra kancsóm kiürűl,~
130 4| Arszlánnak is beilleném.~Ha majd e ha, ha ha, ha meg ha~Elpusztul
131 4| fog,~Ne is ápolgassam én e fát?~Más hasznot ha nem
132 4| S én újra jártam széles e hazát,~Mignem keblébe vett
133 4| korában Megyeri~(Van-e, ki e nevet nem ismeri?)~Körmölgeté,
134 4| szavakban törvén ki sóhaja:~„Biz e, fiam, kuruc-historia!~Segítnék
135 4| vigasztalásul mondhatom,~Hogy e papot pokolba juttatom,~
136 4| hazaszeretet;~Nagyszerűen űljük e föl-~Támadási innepet!~Nemzetünk,
137 4| Támadási innepet!~Nemzetünk, e nagy folyó, mely~Mindig
138 4| bármi pompás,~Semmit, semmit e kivül!”~És ne szóljon áldozatról,~
139 4| Nekem nincs semmim, semmim e hazában,~De én egészen az
140 4| szövétnekfény;~Hanem mi volt e fény a lánghoz képest,~Mely
141 4| Hogy vittem volna szét e hangokat,~Mint napvilágot,
142 4| hátha könyvéből szemének~E drága sort olvashatom:~Hisz
143 4| Fejem nehéz,~És reszket már e kéz,~Mely a teli~Pohárt
144 4| irtóztatón.~Annyi kincse van hát e hazának,~Hogy nem is fér
145 4| is fér benne meg?~Hiszen e hon, e boldogtalan hon~Oly
146 4| benne meg?~Hiszen e hon, e boldogtalan hon~Oly szegény
147 4| orvosságra~Izzad kínnal e haza:~Elhordjátok idegen
148 4| bálványtok,~A külföld oltárira.~E hazán, mely porban esd kenyérért.~
149 4| koldulhassatok.~Amiként ti e szegény hazából~Magatok
150 4| közdolgokban~Vagy te korlátozva;~E gyalázatos kény~Elhat ten
151 4| fenyegetve~Az elmondottakhoz e szavakat tette:~„Ha nem
152 4| róla,”~Kukoricza Jancsi e szavakat szólta.~Gazdája
153 4| az erdő legmélyén.~Jancsi e látványra ekkép okoskodék:~„
154 4| Hogy lábadat mered tenni e küszöbre.~Vannak-e szüleid?
155 4| szíve nem vert sebesebben~E szókra, sem nem lett haloványabb
156 4| életét van miért félteni,~Ha e tájt kerüli, nagyon bölcsen
157 4| fosztogatás, ölés nekünk tréfa,~E derék tréfának díja gazdag
158 4| Kedves jóbarátom, ne bántsd e sereget,~Legkisebbet sem
159 4| földnek dobbant meg a szíve,~E vészt jövendölő zajra megijedve.~
160 4| kívánok mást,~Csak hogy e várban egy szobát rendelj
161 4| huszárok.~János vitéz pedig e szíves beszédet~Alázatos
162 4| nyilatkoztatnom,~Hogy én e jóságot el nem fogadhatom.~
163 4| kéne elbeszélnem,~Miért e jósággal lehetetlen élnem;~
164 4| Nem is fogok bírni senkit e világon,~Ha elfelejtkezik
165 4| bánat s szánakozás.~A király e szókat intézte hozzája:~„
166 4| János vitéz nem figyelt e szóra,~Feje fölött repült
167 4| megláthatom,~S édes lesz nekem e keserű jutalom.”~De a menyecskének
168 4| találtam?~Miért, miért lettem e világra, miért?~Ha ily mennykőcsapás,
169 4| Nesze, galuskának elég lesz e darab,~Aztán gombócot kapsz,
170 4| kegyelmes urunk, magaddal e sípot,~S ott leszünk, mihelyest
171 4| megpillantotta,~„Ember, élő ember!” e szót kiáltotta,~„Kapjuk
172 4| keresztülhúzzák a föld alatt;~E szálakból válik az aranynak
173 4| Tündérország még csak árnya e világnak.~Ha a földi ember
174 4| pénzünk~Idő jártával odalesz.~E kép a legszebb élet képe;~
175 4| tölts!~A lét könyviből e szót „barát”~Az idők régen
176 4| fajankó fejére,~S felülteték e fajankót a székre.~S itt
177 4| lesz a föld kereksége,~S e rengetegben vadak a királyok,~
178 4| CS. E. KISASSZONY EMLÉKKÖNYVÉBE~
179 4| KISASSZONY EMLÉKKÖNYVÉBE~Ha e sötét betűk, amiket itt
180 5| Nemzetem gyógyítsa fel,~Mert e nemzet, elhigyétek,~Életet
181 5| fontolóra vette lelkem,~Amit e hon végbevitt.~S mit találtam
182 5| bötűivel?~Azt találtam, hogy e nemzet~Életet nem érdemel.~
183 5| Oh de mért elősorolnom~E szegény hon vétkeit?~Lesz-e
184 5| megváltási jel?~Lesz-e még e nemzet olyan,~Hogy halált
185 5| bajt felejtető meséinél.~E jó fiúnak egy rosz bátyja
186 5| többször~Másokért szerelmet;~E hazugság által~Csak nagyobb
187 5| valami:~„Nézd, nézd, Etelkéd e sugár!~Hagyd itt a földi
188 5| rendvesztett, megbomlott világ.~És e zavarban egyre kergeté~A
189 5| talált.~Képzelhető, mint fájt e seb nekem;~De úgy mégsem
190 5| vetkezett. -~Oh de hátha e meleg verőfény~A természetnek
191 5| szótalan, mint~- Ahonnan jő~E hidegségem, szótlanságom, -~
192 5| rombadőlt~Oltárom, homlokod;~És e csókban hideg~Lelkem reáfagyott;~
193 5| reáfagyott;~Csókoltam szemfedőd,~E dönthetlen határt,~Min túl
194 5| fákat, a remény~Átszövé e tündérteremet.~Kisleánykám
195 5| szerelemtől örököltem;~S e kincset híven őrzi szívem,~(
196 5| Akár öröm, akár búbánat;)~E kincset el nem tékozolnám~
197 5| Mely a felhőket érni fogja;~E büszke, fényes épület lesz~
198 5| keblén kicsirázott,~És amíg ő e virágot szűzi~Pirulással
199 5| E SZOBÁBAN KÜSZKÖDÖTT...~E
200 5| E SZOBÁBAN KÜSZKÖDÖTT...~E szobában küszködött az~Élet
201 5| a kedvest, elvesztette.~E szobában siratám őt~Könnyeimnek
202 5| Szenvedésem~Avvagy létem~E tengert mért nem nyelé el! -~
203 5| tengert mért nem nyelé el! -~E szobában lesz lakásom;~Édes
204 5| Egy kivánatom leszen, ha~E szobából el kell menni;~
205 5| hogy nem kevés van,~Aki e szentséghez~Nem fél vakmerően~
206 5| Megvetésem és utálatom lett~E szövetség kettős gyermeke;~
207 5| is kitépem!~De véremből e gyilkos férget én~Többé
208 5| És még az is nagy kérdés:~E semmi is fog-e jutalmam
209 5| hát?~Egy hangszer életem;~E hangszer ép még, s azt,
210 5| Eladja, még újat is lop~E vásáron.~Holnapután már
211 5| monddsza, mi bánta?~Távozni! e gondolat úgy fáj,~Úgy fáj
212 5| vagyok én már senki barátja.~E puszta üres szót lelkem
213 5| érzelem...~A kősziklák, e vén kritikusok,~Maradnak
214 5| szalmafödelének,~Ha dühét a szélvész e vidékre fúja.~Szalmafödelét
215 5| lépvesszőre...~Önmagáról tudja e lak népe, milyen~Édes a
216 5| játékait.~Gyönyör nekem e játék láthatása,~Nem én
217 5| szívemet kitárám~És elbeszélém e történetet.~Ekkor, leányka,
218 5| domború~Sírodnak fejfáján e hervadt koszorú.~Pest, 1845.
219 5| szerelemnek mind ez ideig,~S e bú mindennél édesebb vala,~
220 5| tudja.~De ha isten bút adott e nemzetnek,~Azt is adott,
221 5| Hogy kenyeretek barna, e miatt?~Hisz meglehet: ha
222 5| tán~Utójára~Fölbirom még e palackot -~E palackot...
223 5| Fölbirom még e palackot -~E palackot... bucsuzásra.~
224 5| szivemnek~Közepébe;~Hej, pedig e szivközép, ez~Szentek szente,~
225 5| Visszatérek,~Lesz emléke e barátság~Ünnepének?~Ünnep
226 5| magad, nehogy tovább ragadj.~E két bötű elől, hátúl olvasva~
227 5| Honderü, mi aztán a jutalmad~E sok jeles tulajdonságidért?~
228 5| lyányka szép fejéről~Kaptam e hajfürtöt én.~Én s e fürt
229 5| Kaptam e hajfürtöt én.~Én s e fürt együtt pihentünk~A
230 5| volt szívemen.~Oh ha nézem e hajfürtöt:~Minden perc eszembe
231 5| terajtad,~Oh szép hajfürt, e szemek,~Hosszan... hosszan...
232 5| dicső világa ez!~Hálából e szív, örök tüzével,~Istenséged
233 5| isten, hogy legyen hasonló~E látmányhoz teljes életed!)~
234 5| ilyen kert virít.~Jaj, de e kert sokkal boldogabb még,~
235 5| volt. Nem felejtem én el~E napot. Lenn a kertben valánk.~
236 5| Általadtad azt nekem, leányka...~E gyönyörre minden szó kevés!~
237 5| fog majd pihenni~Ő alatta e fáradt kebel!~S amig élek,
238 5| Szánakozva nézem ellenségim~E tündér virágpaizs alatt.~
239 5| pusztaság, mint keblem?~Oh, e puszta oly határtalan!~Jobbra,
240 5| világra vet!~Tudjátok: mi e roppant fa keblem~Pusztájában?...
241 5| a gyűlölet.~El fog dőlni e világborító~Fa, ha majd
242 5| majd egy órjás megjelen.~E világborító fát eldöntő~
243 5| tették első szeretőmet.~Búm e síréj holdvilága volt.~Uj
244 5| minden csillagot.~És mi kelti e vihart?... az eszme:~Ha
245 5| enyém!~Iszonyú ez éj és e sötétség~S villám benne
246 5| lyánykám, azt gondolom: jövőben~E galambpár én leszek veled!~
247 5| fényednek sugarát.~Vajjon e fény mécsvilág-e - ahol~
248 5| Néha mégis szerelemféltés, e~Legborzasztóbb mennykő üt
249 5| tartok, hogy kettészakítják~E szerelmi zászlót, szívemet!~
250 5| ékes tavasza;~Nem mulandó e tavasz viránya,~Mint az,
251 5| ősz rá nem akad.~Kell-é e kert, lyányka, és lejősz-e~
252 5| majd utol~Mult időm emléke, e madár, mely~Harcaimról oly
253 5| alatt,~S koszorúba fűzöm ott e kertnek~Lángrózsáit, a csillagokat.~
254 5| volt a harci zsold.~Épen e nap volt menyegzőnk napja,~
255 5| nyugszom?~Mindörökké tart e lelki harc?~Oh leányka,
256 5| lelki harc?~Oh leányka, e véget nem érő~Kínozással,
257 5| szivemnek,~Csendesítsd le e vad pártütőt,~Nehogy egyszer
258 5| Hány jobbágyát számüzé e zsarnok!~Minden éjjel hull
259 5| Szemeidből jóság és vidámság,~E kedves két égi gyermek szól.)~
260 5| nemsokára jő.~Nagy lesz e nap, sorsomat határzó,~Mint
261 5| ha fejemről~Porba hull e drága korona?~Mi lesz akkor
262 5| mint a gólya, szabadon:~Add e sorsot énnekem, teremtőm!~
263 5| a szerelmi láncokon:~Add e sorsot énnekem, teremtőm!~
264 5| szól.~Elandalodva hallom e zenét,~Elandalodva szemlélek
265 5| idején kel;~Mint sajnálom én e jó öreg kocsmárost...~Áldja
266 5| könnyével,~Mert az én atyám e jó öreg kocsmáros...~Áldja
267 5| lát,~Teremtsd egészen ujjá e hazát.~Hallgass meg engem,
268 5| tudom mért?... csakhogy e borúból~Lett a felhő s égiháború.~
269 5| szemek, s hideg már~A szív, e kis pokol, amely száz~Meg
270 5| kondult a nagy óra,~Mely e világból őt egy másba vitte,~
271 5| fát, ti levelek,~A fát, e szívet, melyen függtetek.~
272 5| életnek viszhangja csak,~E tompa hangok meg nem bántanak.~
273 5| rágják~És velőjét szíják~E szegény báránynak az~Éhes
274 5| Keblem egy édeni kert~S rózsa e kertbe’ szivem.~Napsugarakkal,~
275 5| Tarka lepékkel~Játszik e rózsa,~S zeng körülötte~
276 5| egy angyal,~És leszakítja e rózsát,~S illeti csókkal,~
277 5| nyerek.~Vajon hová teszem e pénzt?~Mindenh’á, csak ládámba
278 5| Gáspárhoz nagy hirtelen,~És e jó úrnál eddigi~Kontóm szépen
279 5| M. E KISASSZONY EMLÉKKÖNYVÉBE~
280 5| megyünk.~S neked maholnap e sorsod leszen.~Megállítnám,
281 5| hogy ebből fergeteg lesz.~E kicsiny felhőcske te valál,~
282 5| sokszor ostromolt pályámon.~Én e tehetetlen hangokat~Figyelemre
283 5| Megédesíted téli napjaid.~Ha e tanácsom nem lesz sikeretlen:~
284 5| esketőre.~Ha teljesíted e három kívánságot,~Férjem
285 5| Kiapadhatatlan két forrás buzog föl,~E forrásokba fult be kicsiny
286 5| valóban te vagy az?~Vagy e látmány csak képzelet?~Csak
287 5| nem mehet;~Ismérem én jól e szemek sugárát,~Amellyel
288 5| magas. -~Hogy van, hogy e csárda kövekből épüle?~Holott
289 5| bilincs volt már lábaidon!)~E hajdani várost földúlta
290 5| széthullott kövének,~Belőle e helyen csárdát épitének.~
291 5| Legmagasabb hely a pusztán e gém vége,~Azért ült föl
292 5| nincs ott szerelem!~Egyedűl, e roppant nagy világtól~Elhagyatva,
293 5| vitéz, ki engem föltüzel?~Ki e vitéz?... a kürtharsogtatással~
294 5| hős, ez volt a kürt!... e hősnek~Halála egy nagy égzengés
295 5| német császár,~„Akasztófára e zsiványokat!~Haha, hittétek-e
296 5| szerető szív szálla~Pihenni e két domb alá,~Midőn a háborgó
297 5| fölforgatva van.~És mit jelent e vérfolt a vizen,~E vérfolt
298 5| jelent e vérfolt a vizen,~E vérfolt a haboknak közepette?...~
299 5| A JEGYGYÜRŰ~„Isméred e gyürűt?~Aranymives barátom!”~- ‘
300 5| Ismerém jól, uram.~E gyűrüt én csináltam;~Azt
301 5| mással kötött szerelmet.~E gyűrü rosz helyen~Volt ujján;
302 5| tennem.~Ezennel önts golyót~E gyűrüből barátom!...~...
303 5| barátom!... megbocsáss,~Hogy e gúnynévvel illetélek;~Mert
304 5| Mert a jelenkor gyermekének~E szó „barát” csak gúnyolás.~
305 5| Babérral födik homlokom.~Oh e babér, amellyel a~Világ
306 5| mindenik,~Oly tündöklők e szellemek,~Tündöklők, mert
307 5| vagy itt,~Ne nézz ősidre, e napokra...~Szemeid gyöngék...
308 5| fűvek,~Csak gyéren inganak.~E vén királyi főn egy~Nagy
309 5| Idáig űzött engem haraga,~E sivatag magába fogada,~Felnőttem
310 5| ide-ide jár,~A fergeteg, e régi ellenem,~Nem győzhetett
311 5| olyan rendületlen állt,~E hőst mi fogja most eldönteni?~
312 5| mennyi, mennyi a gazember~E földön!... én megesküszöm:~
313 5| őket mindenütt~A szabadság, e napfény ellen küzdeni.~Hol
314 5| haza,~S ti elválhattatok~E két szentségtől, és olyan
315 5| szemeimet,~Látom még akkor is e rémeket.~És milyen rémek,
316 5| Nem víz, de vér, mit e kútból kimert.~Itt egy ifjú,
317 5| zsámolya.~Fehérpirosra volt e zsámoly festve:~Szeméből
318 5| egymástól,~Inkább lemondok e kivánságról.~A csók úgyis,
319 5| Mert nyom nélkül haladt el e felett~Esztendeidnek terhe,
320 5| sokasága.~Hervadhatatlan kebled e virága.~Öreg barátom fiatal
321 5| Tedd föl fejemre, tedd e koszorút!~Ha most nem érdemelném
322 5| haza fiának! -~Elérem-e e nagy célt? féluton~Nem roskadok-e
323 5| lantom:~Nem lesz előttem e taps kedvesebb,~Mint az
324 5| ki szívemet!~Hogy dobog e szív! - szinte félek tőle, -~
325 6| Láttátok a fergeteget,~E barna parasztot,~Kezében
326 6| kikelve a rejtett önérdek,~E mindent elrágó hernyója
327 6| völgyébe telepedtem...~Oh e magányban milyen alakok~
328 6| fölöttem!~Szivembül jöttek e tündéri lények,~Szivemnek
329 6| Mit ők színak: tán majd e szomj nem éget...~S ha ott
330 6| szemem világa~El nem veszett e földöntúli fénytől,~Midőn
331 6| Mert ő nem értett semmit e beszédből.~„Én lyány vagyok,”
332 6| eddig,” szólék,~„Öledben ím e csókkal meghalok.~Most csókolj
333 6| szavamra ajkamon volt ajka;~E csók! ez ajk!... mért nem
334 6| volna mindörökre rajta!~E csók, e csók! ez édesb volt
335 6| mindörökre rajta!~E csók, e csók! ez édesb volt a méznél~
336 6| ezóta élek;~Midőn elcsattant e csók ajkamon,~Érzém, hogy
337 6| ég, sugárosabb a nap,~S e fák alatt itt hűvösebb az
338 6| mit törődünk véle,~Midőn e változás áldás reánk!”~Egymás
339 6| messzeségbe nyúló rónaságot,~E száraz tengert, halvány
340 6| istenek olympi asztala.~De e virágok elhervadtanak már;~
341 6| száraz kelyhöket?~Röpűlj ki e szép kornak édenéből,~Haldokló
342 6| elválástól támadott sebek;~De e sebeknél jobban fáj nekem
343 6| természet, viseld gondját e sírnak,~Melynek lakója leghivebb
344 6| legszebbjeit reá;~Ugysincs e honnak, nincs hálás keze,~
345 6| megtegye, ha elmulasztanád.~Oh e hazában olyan sok jeles~
346 6| multadat s nem a jelent, e vád;~Mondd, hogy szivedben
347 6| függetlenség bajnok férfiáért,~Ki e hajlongó, görnyedő időkben~
348 6| REMÉNYINK...~Szállnak reményink, e szép madarak...~Midőn legjobban
349 6| sem tanyáz;~Jön a való, e zord vadász,~S lelövöldözi
350 6| sötéten;~Van egy fehér ház e faluban,~Hol egy fekete
351 6| fekete szemü lyányka van.~E lyányka, e lyányka,~E fekete
352 6| lyányka van.~E lyányka, e lyányka,~E fekete szem,~
353 6| van.~E lyányka, e lyányka,~E fekete szem,~Ez bánatom
354 6| kereszttel, a nagy palackkal,~E mellett sírhalom minden
355 6| minden pohár. -~Járjunk e víg temetőbe~Ily szomorú
356 6| függesztem tükör helyett~E barna fürtöt: így csalom
357 6| Mely meghasítná az eget,~És e hasitékon át~A földgolyót
358 6| meg:~Hány színű lenne majd e láng?~Szalkszentmárton,
359 6| virágfüzért~Sodorsz magaddal... e virágokat~Futtodban homlokunkra
360 6| sugarat~Csak néha vét~Mélyébe e földalatti háznak.~Ez a
361 6| Hol egy kis vidámság van~E szomorú világban.~Szalkszentmárton,
362 6| Ki fogja vajon megfejteni~E rejtélyt:~Az emberiségnek
363 6| Hol van legfájóbb része e kebelnek?~Hogy gyilkukat
364 6| történik velem?~Sejtek, s e sejtelem, ez olyan rettentő!~
365 6| alszol? vagy meg is halál?~E férfi méltó volt rá, hogy
366 6| E GAZDAG ÚR...~E gazdag úr
367 6| E GAZDAG ÚR...~E gazdag úr miként~Gőgösködik,
368 6| oly jó dolgod van;~Majd e szegény magasabbról néz
369 6| venni egy vadállatot.~Talán e vadállatnak méhibül~A réginél
370 6| ember~És minden, minden e világon~Csak álom, tünedékeny
371 6| Legyen átkozott a kéz,~Mely e fát ülteté,~És átkozott
372 6| az eső s a napsugár,~Mely e fát felnövelte!... -~De
373 6| Áldott legyen a kéz,~Mely e fát ülteté,~Áldott az eső
374 6| az eső s a napsugár,~Mely e fát felnövelte!~Szalkszentmárton,
375 6| leány, ki véremet lemosná~E homlokról, mely megköveztetett!...~
376 6| halálod lesz az óra, mely e~Lyányhoz téged ismét visszavon.~
377 6| harag~Oly feketére feste,~E gyászruhát levesse,~S mosolygjon
378 6| emlékezet!~El is feledtem,~Hogy e magányba én~Feledni jöttem.~
379 6| Franklin mesterségét tudám.~E korban támad a barátság,
380 6| korban támad a barátság, e föld,~Amely virágzik reggel
381 6| fuvallatán.~Gyászos napokban e falak közt volt, hogy~Hallám
382 6| megszokám a fejedelmekét.~E kis házban készült el a
383 6| megvetni kész~A dicsőséget, e tünékeny füstöt,~Mely szemeinkbe
384 6| vagy te még most is ébren?~„E kérdésre én csak azt felelem,~
385 6| bor ömlik egészségemért.~E fogadásra büszke szívem,
386 6| volt okom reá;~De amióta e bitangokat~Láttam, mint
387 6| hamvadjon ki haszon nélkűl e~Nemes láng, amely úgy hevit.~
388 6| valóban nem csoda.~Igy van. S e gondolat, ez oly engesztelő,~
389 6| minden megbántást eltemet;~E gondolat, miként varázsvessző,
390 6| sötéten messze tájakig.~E hegytetői kősziklára ül~
391 6| döntő lábai~Elgázolák rég e vár tornyait.~Belőlök egy-két
392 6| a hazaszeretet,~Az égnek e két legszebb csillaga.~Mindenki
393 6| sokat...~Hadd hízzanak rajt e gaz tolvajok.”~Kompolti
394 6| álomvilágnak~Szállott a földre, e falak közé?~S midőn a méla
395 6| kétségbesés, a~Halál szolgája áll e küszöbön,~Ekkép a férj;
396 6| lovag. -~Olyan tünékeny volt e jelenés,~Hogy a toronynak
397 6| készülnek? ottan, ottan... oh~Ha e két nap az égre fölkerűl,~
398 6| bátya, most énrajtam a sor;~E drágakincsen ketten osztozunk!’~*~
399 6| férjem... ez sem az;~És e terem... hisz ez nem a mienk.~
400 6| őt ne várd hiába - nézd~E kardot s rajta ezt a szép
401 6| olyan drága vér aludt meg. -~E mozdulatlan némaság alatt~
402 6| férjem gyilkosától,~Csak e sátán ellen légy paizsom.”~„
403 6| hozzád nyúlni kíván: annak e~Paizst elébb ketté kell
404 6| martalék közös,~Azért kettőnké e menyecske is;~És ha nem
405 6| És ha nem engedsz, tudd: e kard, amellyel~Férjének
406 6| úti levelet~A másvilágra, e kard most is éles,~S karomnak
407 6| szolgáltatok.~Halljátok: e hölgy nem lesz egyiké sem.~
408 6| egyiké, sem másiké... igen,~E hölgyet bírni én fogom,
409 6| véghetetlenűl:~Hogy szabaduljon e falak közűl,~S hogy álljon
410 6| valóban? úgy hát szabadíts meg~E két gonosztól. - A tiéd
411 6| fönntartjátok szívem melegét.~Mért e kis számot megfogyasztani? -~
412 6| megfogyasztani? -~És Ida, Ida, e kedves leány,~Ha téged elveszt
413 6| megváltoztatott,~Beteg kedélyek e hű orvosa,~Beteg valék én
414 6| Miért mondjam, hogy rólad e kebel,~Oh lyány, örökre
415 6| szeret, megég.~Ez és az baj. E két baj közt~Melyik jobb?...
416 6| énekszóval s zenével van tele!~E tombolók között a legzajosbikat~
417 6| vidít,~Azért kelünk csak e rivalgó zajra, hogy~Ne halljuk
418 6| egyszer éledhetne szívem~E szemderítő nap sugáritul!~
419 6| Milyen hullám ez? hogy híják e sziklát?~Milyen virító a
420 6| hamvához,~Meghalni jöttem e szép ég alá!~Pest, 1846.
421 6| meg:~Hol ébrednek föl majd e nemzetek,~Ezen-e vagy a
422 6| NAGYKÁROLYBAN~Szeptember 7. 1846~Hát e falak közt hangozának~Nagy
423 6| emberek, nem féltek: épen~E szent helyet ily nagy mértékben~
424 6| négykézláb?~Isten, küldd e helóta népre~Földed legszörnyübb
425 6| barna szem,~És ez arcon és e szemben~Mennyi lélek, istenem!~
426 6| istenem!~Óh, ha birhatnám e lelket,~Ezt a lelkes kisleányt!~
427 6| szeretlek, és szerelmem,~E végtelen áradat,~Mint a
428 6| szerelem.~Mert meggyógyult e szív, amely úgy vérzék,~
429 6| nyúgodt volna el.~Vad ár e szenvedély; amerre medrét
430 6| kell.~Most értem én csak e szilaj folyóra.~Mint von
431 6| élet,~Hanem éretted még e kín is jólesik!~Nem fájhat
432 6| ha tűzzel égetnének,~Mint e sovárgó vágy fáj énnekem.~
433 6| Csak egy kis cseppet önts e fájdalom tüzére,~Egy cseppet
434 6| mondd, hogy elfogadtad!~E nagy szavadra tán ég-föld
435 6| Megvallom: nem első~Bennem e szerelem,~De hogy az utósó,~
436 6| sziklákat ingatott.~Hol most e vad fiú?... egy kis virág
437 6| nem alszol,~Hallgasd, mit e madár dalol;~E madár az
438 6| Hallgasd, mit e madár dalol;~E madár az én szerelmem,~Az
439 6| még egyszer arculatjok,~S e pirúlás, végső órájokban,~
440 6| fölött.~Mi sötétebb, mint e ködborulat?~Az ifjunak arca,
441 6| nem más, mint egy szoba,~E szobának szívem az asztala,~
442 6| már itt a gondtalanság,~E jó fiút messze elzavarták,~
443 6| hát ... jaj nekem,~hogy e szót ki kell mondanom;~Miért
444 6| nem válik rögtöni~Halállá e hang ajkamon?~Isten veled...
445 6| szív mélységes mélyiben,~E tűzhegyben termettenek...~
446 6| Ujra fáklyát gyujtanak,~És e fénynél e teremben~Kergetőznek,
447 6| gyujtanak,~És e fénynél e teremben~Kergetőznek, játszanak. -~
448 6| csak az szeretném:~Mi volt e találkozás?~Csak azon tünődik
449 6| Véletlen vagy számitás?~Oh e lyányka oly rejtélyes,~Szíve
450 6| törhetetlen~Lánc körűlem e titok;~Vonna már el sorsom
451 6| szabadúlhatok.~Bontsd ki, lyányka, e titoknak~Fátyolából homlokod,~
452 6| csak álmodik. -~Én vagyok e szegény fiú,~S te a talált
453 6| nemzetnek két országa van, hogy~E kétországos nemzet a magyar!~
454 6| vérszemű, a lángszemű harag.~Oh e vadállat hányszor verte
455 6| pillanatnak:~Megfejtését e drága szent titoknak?~Egy
456 6| EMLÉKKÖNYVÉBE~Jellemtelenség e kor bélyege;~Pedig csak
457 6| az embert emberré teszi,~E nélkül hitvány, öntudatlan
458 6| E. R. KISASSZONY EMLÉKKÖNYVÉBE~
459 6| leglélekrázóbb,~A legfájóbb húr e lanton?~Azt verem, hogy
460 6| Mindez, mind előttem áll.~Oh e kertben kert volt életünk,~
461 6| Lyányka, hogyha visszagondolod~E dicső kort: dobog-e szived?~
462 6| megint?~Én hiszem, hogy e szép kor felé~Szép szemed
463 6| egyes-egyedűl vagyok.~Meleg szobám e gondolattól elhül.~Miként
464 6| között!~Oh aki együtt látta e családot,~Nem mindennapi
465 6| álla hajdanán.~Vész jött e fára, mely azt szétszaggatta;~
466 6| emlegessétek!~Ezer éve, hogy e nemzet~Itt magának hazát
467 7| SZERELEM!~Szabadság, szerelem!~E kettő kell nekem.~Szerelmemért
468 7| már ifjuságom elmegy,~Csak e kettő maradjon meg,~Legyek
469 7| történni vélem s a hazával?~E kettős kérdés tépi lelkemet.~
470 7| hideg,~Az éhség ott belül,~E kettős üldözőnk~Kinoz kegyetlenül;~
471 7| A földre hajtom térdemet~E szűk, de szent födél alatt:~
472 7| Shakspeare képzelete~Teremté e leányt egy boldog perciben,~
473 7| kebleden.~Gyönyörrel nézem én e szép kis alakot,~De őt illetni
474 7| lehelletem.~Oly szellemi e lyány, oly tisztán szellemi!~
475 7| fájó emlékezet~Kél bennem e szelíd szemeknek sugarán?~
476 7| te, nő,~Kik azt mondjátok e lyánykának: gyermekem,~Hanem
477 7| boldogság leszen.~Midőn e lyányka a világra született,~
478 7| fátyolként~Árnyékot boritván.~E vadbokron kívül~Nem gyászolja
479 7| addig várt,~Míg a halál jött e~Hír helyett hozzája.~S otthon
480 7| Oh nékem olyan jó barátim~E tarka égi vándorok.~Ugy
481 7| férfiak,~Hogy a viharral, e zsarnokkal,~Élet-halálra
482 7| Ne adja a balsors, hogy e szegény haza~Bajában reátok
483 7| vagytok! nap süthetne rátok,~S e helyett kis lámpa, melyet
484 7| vigyázzatok:~Ismét pusztíthat e láng rajtatok!~S a nép hajdan
485 7| föltűnik az arany ere...~S e kéznek nincsen semmi érdeme?~
486 7| vigyázzatok:~Ismét pusztíthat e láng rajtatok!~Pest, 1847.
487 7| Ki engemet szeret.~Széles e világon~Senki meg se látott,~
488 7| világ~Folyvást, folyvást e cél felé,~Amíg elébb-utóbb
489 7| Kit még meg nem szállott e gondolat,~Nem fázott az
490 7| Nem tudja még: mi a hideg?~E gondolathoz képest~Meleg
491 7| Mért adá neked az isten~E szépséget? vagyis inkább~
492 7| férjed.~Oh ha én birnám e hangszert!...~Pillanatra
493 7| teremtés.~Vége, vége már e dalnak,~Elváltunk, és nem
494 7| lenn a szív mélyében~Van, s e nap a szerelem.~Higyetek
495 7| s nem hallja meg~A test e szellemhangokat. -~Siromra,
496 7| többé, hanem~Hallom majd e szép dalokat. -~Siromra,
497 7| csillag~Vitt engem tehozzád!~E csillag vezérli~A hajósok
498 7| álom,~S most reményem is, e~Vakmerő kalandor,~Addig
499 7| el,~Hidd, hogy lelkeink e~Kínos állapotját~Még a boldogok
500 7| a sejtés tündéri tüzét, e~Fátyolon átlátok, s attól,
1-500 | 501-855 |