Rész
1 1| a teremtő széke tündököl~Felhők felett a csillagezreden:~
2 4| gondolatban~Túl a földön felhők közelébe,~S mosolyogva néz
3 4| Eljött a csend.~Szellőüzött~Felhők között~Merengve jár~A holdsugár.~
4 4| mikor a nap~Letépi magáról~A felhők hamuszín ponyváját;~Szintén
5 4| istennyila;~Végtére megnyílt a felhők csatornája,~S a tó vize
6 5| lelkem!~Mint a napfény elvesz~Felhők fátyolában,~Képedet szivemben~
7 5| meggyógyulok.~A bú, mely most sötét felhők villámtüze,~Lesz nyájas
8 5| az óra éj felére jár,~S felhők közt búsong sárga holdsugár:~
9 5| soká haragszik:~A dorgáló felhők torkait bezárván,~Újolag
10 5| messze lát:~Megismeréd a felhők madarát,~Kit fényes nappal
11 6| madárnak énekét,~S nézném a felhők vándorseregét,~Nézném a
12 6| MINT FELHŐK A NYÁRI ÉGEN...~Mint felhők
13 6| FELHŐK A NYÁRI ÉGEN...~Mint felhők a nyári égen,~Érzeményim
14 6| Ujra felhő érkezék.~S a felhők, habár fehérek,~Árnyat akkor
15 6| Temetésemre a pap,~Mert ha a felhők kigyulnak~Lemenőben van
16 6| Hidegen jár a nap~Sötét felhők megett;~A kandalló tüze~
17 6| hajnal mosolygott. -~Mint a felhők, titkos sejtelemből,~Napkeletre
18 7| olyan felhős láthatára,~S felhők közt kék eget csak néhanapján
19 7| A FELHŐK~Ha én madár volnék: örökké~
20 7| én madár volnék: örökké~A felhők közt szállonganék.~Ha festő
21 7| verőfényes idő,~Az égen kis fejér felhők uszdogálnak;~Hattyusereg
22 7| vesz.~Túljutottam már a felhők~Tarka vándor-táborán;~Csillagok
23 7| És mig az orkán zúg, s a felhők dörgenek, én a~Lant idegébe
24 7| lehet,~Vagy még távoliabb felhők mennydörgése,~Mely, míg
25 7| valának,~Melyek fején~Arany felhők lebegtek~Fürtök gyanánt.~
26 7| nem elég:~Éj a földön és felhők az éjen;~Kétszeres gyászt
27 8| eget-földet betölt,~Arany felhők, e nyájas szellemek,~Fejem
28 8| Megaranyasodnak a fehér fellegek,~Szép felhők! mindenik ugy megy el fölöttünk,~
29 8| ott a végtelenben,~Mint a felhők között a sas!~2~Csendes
30 8| Rideg valóság szigorú keze;~Felhők borongnak, s rekkenő meleg
31 8| égrűl a csillag,~Ha a sötét felhők reáborulnak.~Föl, székely,
32 9| Előre, magyarok!~Komoly felhők közül~Bámul reánk a nap,~
|