Rész

 1  3|      belösztön,~Vagy akármi más?~Csakhogy a halottra könyet~Ejteni
 2  4|        szenvedtél keservesen,~De csakhogy már bajod végén vagyon!~
 3  4|          törődés naptok, éjetek,~Csakhogy szükecskén megélhessetek.~
 4  4|   Fölemelte s letette a kancsót;~Csakhogy mikoron fölemelte,~Csordultig
 5  4|     Miként apám, a jó öreg.~Hej, csakhogy én az efféléket~Mindig pénz
 6  4|          Úgy kölcsön elkéregeti;~Csakhogy többé ezen ruhákat~Nem látják
 7  4|         mindent~A magyar javára;~Csakhogy titkos önkény~Korlátokba
 8  4|          vele?~Akárhová lett az, csakhogy már odavan;~Búsulás, keresés,
 9  4|   különös nem történt népünkkel,~Csakhogy küszködnie kellett a hideggel,~
10  4|        hogy kincsét elvesztette,~Csakhogy el nem veszett a kinccsel
11  4|          ám, ha bírt volna véle,~Csakhogy János vitéz nem engedte
12  4|      reszketett keze,~S mellében csakhogy el nem állt lélekzete;~Benyitott
13  4|          is tudom, hogy mekkora,~Csakhogy nagy volt biz az, képzelni
14  4|         sorra mind előszámlálni?~Csakhogy János mindjárt át kezdette
15  4|    mester később így okoskodott,~Csakhogy nem csapta~Ő félre most
16  5|      Felhős ég is mutat derüt...~Csakhogy, midőn a nap kisüt,~A felhő
17  5|         ború,~Nem tudom mért?... csakhogy e borúból~Lett a felhő s
18  5|       kelet s dél hullócsillaga.~Csakhogy rég volt, midőn magyar~Fejekre
19  6|     hiszem: van szíved, lángoló,~Csakhogy az észnek jégpáncélja rajta,~
20  7|     vajon~Nem a virág beszéde-e?~Csakhogy nem értjük, nem hat át~Testünkön
21  7| meglepetését,~Mely miatt a lóról csakhogy le nem bukott.~Le is szállt
22  7|      megtölti a gyönyörnek árja;~Csakhogy, csakhogy amig jön egy ilyen
23  7|       gyönyörnek árja;~Csakhogy, csakhogy amig jön egy ilyen dalnok,~
24  7|        később éhenhalni hagyták.~Csakhogy elhalt! most feledve minden,~
25  7|       illenék: az ujítást várom.~Csakhogy persze szörnyen hasztalanul
26  7|         kőmíves rakta,~Drága mű,~Csakhogy az enyészet lába rajta.~
27  7|         őt mindig vádolnom kell!~Csakhogy itt vagyok végtére,~El sem
28  7|     néked,~Ez természetes dolog,~Csakhogy a jó annyiféle,~Hogy alig
29  8|   hosszan, amerre csak jártak...~Csakhogy nem fejér volt e nyom, mint
30  8|         visszamenni,~S koldulni, csakhogy együtt legyenek.~Gyakorta
31  8|         volt már, mint a galamb,~Csakhogy nem látszott színe a sötétben.~
32  9|           Melytül szegény szívem csakhogy nem reped meg!~Ha így bántok