Rész

 1  1|           koszorúzó babér,~S tett, amelyet érc, márvány dicsér:~Minden,
 2  4|      nemétől,~Áll a díszes kocsma, amelyet~Sajátjának nevez~Isten kegyiből~
 3  4|      leszen~E kérdésemre a válasz,~Amelyet adandasz!”~S őszintén szóla
 4  4|     Iszonyú vala a látvány látása,~Amelyet láttak.~A harc járta javában.~
 5  4|             olvastam azt a verset,~Amelyet te énhozzám csináltál~Valahol
 6  5|        engem!~A bú egyetlen kincs, amelyet~A szerelemtől örököltem;~
 7  5|             leszesz te majd velem;~Amelyet a szennyes világ dobott
 8  5|  Látásodkor úgy jártam, mint a fa,~Amelyet a villám gyujta meg.~Fa
 9  5|         nyilt, a fölbontott levél,~Amelyet egyszerre általolvashatok;~
10  5|            melynek elhullt levele,~Amelyet már a téli hó lepett el,~
11  6|            Mint elfáradott galamb, amelyet~A sas helyről-helyre kergete.~„
12  6|     Keblében járt a gyilkoló acél,~Amelyet bátyja a falról ragadt le.~
13  6|       kiméld a drága csizmatalpat,~Amelyet nem szab kétszer senkinek~
14  7|           nem leszek magam.~A név, amelyet örököl utódom,~Ha nem nagy
15  7|        Átnyujtom a kis darab észt,~Amelyet elődöd~Még irgalomból meghagyott.~
16  7|       vezesse.~Nem a tehertől fél, amelyet húznia kell majd,~Nem! hanem
17  7|            ők, valamint~Két város, amelyet~A tengerek árja benyel,~
18  7|             SZÉP LEVÉL~Szép levél, amelyet írtál,~Életemnek élete!~
19  7| keresztesháborúk.~Szentebb a harc, amelyet vív e század,~Melynek te,
20  7|            pillantatig sem!~A díj, amelyet egykor aratunk,~Küzdelmeinkhez
21  8|       marok föld a magyar hazában,~Amelyet magyar vér meg nem áztatott?~
22  8|            a magasság, e dicsőség,~Amelyet tőlem úgy irígylenek.~Engem
23  8|        bölcs, véres aranykönyvben,~Amelyet minden év uj fénnyel töltött
24  8|        Mert hieroglif lett belőle,~Amelyet senki meg nem ért. -~Nem
25  8|      irígyelni kezdé~A barátságot, amelyet kötének,~Irígyelé, hogy
26  8|         kiálta föl,~„Ez hát a nép, amelyet én imádok,~Amelyért élek
27  8|         Vedd vissza ezt az életet, amelyet~Mint alamizsnát dobtál le
28  8|         virágot,~A sok szép álmot, amelyet hoza,~Magával vitte a zengő
29  8|           ugy rémlik,~Mint a múlt, amelyet félig~Átadott immár a lélek~
30  8|    Könnyektül ázik ama kedves arc,~Amelyet annyiszor csókoltam én.~
31  9|     béfejezve nincsen még a munka,~Amelyet néked béfejezni kell.~Csak
32 10|         Mint lelkünkben ama bánat, amelyet okoz.~Pest, 1848. augusztus~