Rész

 1  1|        a fájdalom,~S a keservek halvány képe;~Ott öröklő bék’ vagyon.~
 2  3|        szerencsétlen könyek!~De halvány pályátok körében~Virágok
 3  4|                                 HALVÁNY KATONA~Volt a honvédő legénység~
 4  4|      orma~Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop,~Egy-egy város
 5  4|    szenvedésem látni fogja,~S a halvány színt, melyben vagyok;~Talán
 6  4|     feltátja,~S fehér lepedőben halvány kisértetek~A sírok torkából
 7  5|         éjnek hallgatag felében~Halvány sugárt a hold a földre vet:~
 8  5| érzeményei,~S hull a bokorról a halvány arcokra~Piros levél, ha
 9  5|         Sötétségét a síri éjnek~Halvány piros-sárgára festi.~S mily
10  5|       napjai folyának,~S arcára halvány liljomot föstének~Gyötrelmei
11  5|    kiszállnak,~S felém lebegnek halvány képeik,~S a régi szép időt
12  6|    rónaságot,~E száraz tengert, halvány köd födé.~A szikla, melyen
13  6|        a koporsónak deszkája,~S halvány ajakad~Más nem csókolja,
14  6|      régen~Borong komor-sötéten~Halvány arcom fölött.~Azért jövék,
15  6|     behunyá szemét.~S majd apja halvány arca állt előtte,~Majd öccse
16  6|        hold;~Olyan szép s olyan halvány,~Mint a meghalt menyasszony~
17  6|        reggeli dértül~S az ifju halvány arca szeme könyétül.~S nagy
18  6|    lakik most keblem szobájában~Halvány arccal és sötét ruhában.~
19  6|        talán az én bánatom,~Oly halvány, hogy már csak alig láthatom.~
20  7|         a magyar?~Holt dicsőség halvány kisértete;~Föl-föltünik
21  7|         ifjú, a holdvilág,~S ők halvány arccal ezt, miként hű~Lyánytestvérek,
22  7|   bocsátja le fejét;~Levelei, a halvány sugárok,~Bús mosollyal hullnak
23  7|         ki mer kötni?...~Holnap halvány lesz a hajnal, mert elijed,~
24  7|      hold~Feljöve:~Holt kedvese~Halvány~Szelleme.~Találkoznak~Édes~
25  8|      által~Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak.~Egyebet nem
26  8|      fáradtan elűlnek,~A rónára halvány ködök telepűlnek,~S csak
27  8|        most kardok csörgenek.~S halvány narancs helyett a déli fák~
28  8|  sugarától.~De, szabadság, mért halvány az orcád?~Szenvedésid emléke
29  8|    végső remény.~Padlásszobának halvány mécse az.~Ki virraszt ott
30  8|    Gondolkodék, hogy ő is ilyen~Halvány, ilyen fehér és mozdulatlan~
31  8|       és marad,~Az vet reám bús halvány sugarat;~Emléked a hold,